Napjaink munkavállalói közül sokan bizonyos mértékig elégedetlenek. A vezetők nagyrészt azonban nincsenek tisztában ezzel, annak ellenére, hogy az elégedett munkavállaló egyértelműen pozitív hatással lehet az üzleti mutatókra. Az elégedetlenséget kiváltó okok sok különböző dimenziót ölelnek fel, kezdve az alkalmazottak napi munkájuk során tapasztaltaktól, a karrier előrelépési- és fejlődési lehetőségekig, egészen a munka-magánélet egyensúlyáig és az anyagi juttatásokig – derül ki a Capgemini Kutatóintézet kutatásából.

Az munkavállalói elégedettség javításának előnyei nyilvánvalóak, de – egyelőre – nem sok szervezet teszi ezt hatékonyan.

„Az alkalmazottak figyelme, fókusza és személyes prioritásai jelentősen megváltoztak. A kiemelt fontosságú témák mások, mint a járvány előtt” – emeli ki Christian Schmeichel, az SAP alelnöke.

Az alkalmazottak manapság jobban értékelik az emberi kapcsolatokat és az empátiát, mint a technológia előrehaladásával biztosított távmunkát.

A kutatás szerint az alkalmazottak egyharmada azt tervezi, hogy egy éven belül elhagyja jelenlegi cégét. A távozni szándékozó munkavállalók többsége a következő 3-9 hónapon belül tervezi ezt meglépni. Korcsoportonként a Z generációs munkavállalók közel fele – a 18 és 24 év közöttiek – fontolgatja a távozást.

Munkavállalói típus szerint az ipari szektorban dolgozók nagyobb valószínűséggel mondják azt, hogy a jelenlegi vállalatuk elhagyását tervezik, mint a szaktudást igénylő munkakörökben és a „frontvonalban” dolgozók. Az energiaipar (44 százalék) és a közüzemi ágazatok (40 százalék) képviselői azok, akik a legnagyobb arányban nyilatkoztak úgy, hogy távoznának aktuális munkahelyükről.

Máshova ugyanakkora fizetésért is mennének

A helyzet akkor sem túl rózsás, ha ugyanazt a munkát egy másik cégnél ugyanazzal a javadalmazással ajánlják fel nekik. A megkérdezettek még nagyobb hányada mondta azt, hogy valószínűleg ebben az esetben is távozna. A Z generációs alkalmazottak valamivel nagyobb valószínűséggel távoznának, mint X generációs és millenniumi kollégáik.

Mindeközben a vezetők mindössze 6 százaléka gondolja úgy, hogy alkalmazottai munkahelyet váltanának, ha ugyanazt a munkát ugyanazzal a fizetéssel ajánlanák fel egy másik cégnél. Így mindenképp sürgető lépésekre van szüksége a vállalatoknak, ha meg szeretnék tartani alkalmazottaikat.

A kutatás egyértelműen rávilágított arra, hogy mind az állandó, mind az alkalmi munkavállalók a munka tisztázását a legfontosabb tényezőnek tartják. Az állandó munkavállalók esetében a második legfontosabb tényező a munka és a magánélet egyensúlya, míg a rugalmas munkavállalók esetében a tanulás és a képességfejlesztés.

Az állandó stressz és készültség vezet a munkavállalók kiégéséhez

A munkavállalók többsége szerint a legfontosabb a munka és a magánélet egyensúlya lenne. Csak 28 százalék érzi úgy, hogy munkabeosztása kellően rugalmas ahhoz, hogy ezt az egyensúlyt elérhesse, míg 29 százalékuk találja kezelhetőnek a munkaterhét és érzi úgy, hogy akkor vehet ki szabadságot, amikor akarja.

Egy korábbi, hibrid munkával kapcsolatos kutatás arra is rávilágított, hogy a munkavállalók 56 százaléka tart a stressztől és a „mindig bekapcsolt” állapottól, különösen a távoli munkavégzés során könnyen kiég.