Business Talks '24

Üzleti konferencia

Ne maradjon le az év
üzleti konferenciájáról!

Szerezze be
jegyét most.

A Magyar Nemzeti Bank javaslatcsomagja szorgalmazza, hogy az induló nyugdíj függjön a felnevelt gyermekek számától. A nyugdíjszakértő szerint viszont, ha a már megállapított nyugdíjak az árakat követik, akkor az induló nyugdíj megkülönböztetése csak azt szolgálja, hogy a reformokat a jövőben induló nyugdíjakra korlátozza. A gyerekszámtól függő nyugdíjak terve abból indul ki, hogy minél több gyerek születik, késéssel ugyan, de nő a dolgozók száma, s enyhül a nyugdíjrendszerre nehezedő népesedési teher.

Talán legegyszerűbben úgy lehet megvilágítani a terv gyengeségét, ha gondolatkísérletként feltennénk, hogy a kötelező nyugdíjrendszer teljesen magánkézben van. Ekkor evidens lenne, hogy egy gyerekszám szerinti járadékmódosítás egyszerűen gyermektelenségi adó. Volt már ilyen, a Rákosi-rendszerben, igaz, csak a férfiakra vonatkozóan. Ennek kiterjesztését akarjuk a gyermektelen nőkre? - teszi fel a költői kérdést a közgazdász.

Elég a nyugdíjakkal variálni, máris megugrik a gyerekszám?

A másik lényegi javaslat, hogy a családi adókedvezményt vegyék figyelembe a nyugdíjalapnál. Ismert, hogy az általános korhatáron (idén 64 éves korban) induló nyugdíj adott szolgálati idő esetén az 1988. január óta szerzett valorizált éves nettó keresetek átlagával arányos (most mindegy, hogy mit jelent a valorizálás).

De a nyugdíjszámításban figyelembe vett éves nettó kereset nem tartalmazza a 2011-ben újra bevezetett családi adókedvezményt. Hiába marad egy viszonylag jól kereső 3 gyermekes családnak havi 99 ezer forint az eredeti szja-ból, a nyugdíjban ez a többlet nem jelenik meg. (Bonyolultabb a helyzet közepes családi jövedelem esetén, ahol az eredeti havi szja kisebb, mint 99 ezer forint. Például 54 ezer forint szja-kedvezmény mellett további 45 ezer forintot a munkavállalói tb-járulék terhére kapja vissza a család - bevételi oldalon máris rontva a nyugdíjrendszer egyenlegét.) E szerint elegendő volna egy tollvonással a nyugdíjszámítási szabályokat módosítani, és megugrana a gyermekes és normálisan kereső családok nyugdíja, 10-20-30 év múlva - értékel Simonovits András.

Sokak szerint eleve túlzott a nagycsaládosok adókedvezményének mértéke a kétgyermekesek majdan 40 ezer forintra növő és az egygyerekesek 10 ezer forinton veszteglő összegéhez képest. A javasolt reform tovább növelné ezt az aránytalanságot, és tovább erősítené az egykulcsos szja okozta nyugdíjpolarizációt. (A javaslat egyébként élesen ellentmond a kormányfő azon álmának, hogy egyáltalán ne legyen szja, és rosszul illeszkedik az MNB szegénynyomorító egy számjegyű szja-kulcsos tervéhez.)

A MNB egyebek közt javasolja még a kiegészítő nyugdíjalapok munkáltatói hozzájárulásának támogatását. Konkrét példával szemléltetve: tegyük föl, hogy a dolgozó havonta bruttó keresetének maximum 3 százalékát befizeti egy kiegészítő nyugdíjalap­ba, és a munkáltató ugyanannyit hozzá­tesz. Cserébe a munkáltató levonhatja a támogatás 30-40 százalékát, azaz az illető bruttó bérének 0,9-1,2 százalékát a kötelező tb-járulékából. Költségvetésileg ez is elviselhető, de elhanyagolható a még a 2022-re megcélzott 11,5 százalékos szochó (munkáltatói tb-járulékkulcs) okozta veszteséghez képest.

Kihagyott reformok

Egy demokratikus rendszerben egy nyugdíjjavaslat kidolgozása nem annyira a Nemzeti Bank, mint inkább a Pénzügyminisztérium feladata. A felvázolt reformokhoz illene költségszámítást mellékelni. A legutolsó pont legfőbb hiányossága: el kellene árulni, hogy a javaslattevő miért hagyja ki a sokkal kézenfekvőbb reformokat - méltatlankodik a nyugdíjszakértő.

  • Miért nem vezeti be a világszerte jól bevált rugalmas korhatárt? Aki 1-2 évvel az általános kor­határ előtt/után megy nyugdíjba, az 6-12 százalékkal kevesebb/több nyug­díjat kap egész hátralévő életében. (Miért nem szünteti meg a Nők40-et, amely egyébként úgy kedvezményezte 2016-ban a 60 éves, 40 évnyi jogviszonnyal rendelkező nőket 63/39-es társukhoz képest, hogy elhallgatta, mennyire megérte volna még 3 évet továbbszolgálni.)
  • Miért nem egyenesíti ki a történelmi okok miatt cikkcakkos szolgálati időskálát? (Az első 20 szolgálati év a nettó kereset 53, a második 20 év csak 27 százalékát éri.)
  • Miért nem áll le a járulékkulcs fenntarthatatlan csökkentésével? (Az eszement csökkentést eddig a korábbi nyugdíjak relatív leértékelése tette lehetővé, de minden csoda három napig tart...)
  • Miért nem tesz valamit a 2012 óta egykulcsos szja miatt egyre inkább polarizálódó induló nyugdíjak szűkítéséért?

Utoljára, de nem utolsósorban: miért nem tekinti az MNB (és az egész kormányzat) az állampolgárokat felnőtteknek?