Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter az utóbbi időben ismét elővette a keleti nyitás szlogenjét, azt hangoztatva, hogy a kormány sikeresen növelte Magyarország keleti gazdasági lehetőségeit, és sikeresen helytállt a keleti befektetésekért folyó nemzetközi versenyben. A dolog szépséghibája, hogy a keleti gazdaságok részesedése a magyar kereskedelemből és a befektetési állományból fikarcnyit sem nőtt, a hazai beruházások és a magyar kereskedelem döntő része ma is ugyanúgy Európából származik és Európába tart, mint tíz évvel ezelőtt - írja hosszú elemző cikkében a Telex.

A nemzeti számlák alapján 2010 és 2020 között az EU súlya nemhogy nem csökkent, még néhány százalékpontot nőtt is a magyar exportban és importban is. Ezzel szemben Ázsia részesedése többéves csökkenést követően az utóbbi egy-két évben kezdett el visszatérni a 2010-es szintre. Ez is elsősorban az import növekedésének köszönhető: a Kínába és a feltörekvő ázsiai gazdaságokba irányuló magyar árukivitel értéke a teljes magyar exporthoz viszonyítva egyáltalán nem változott. A külgazdasági és külügyminiszter az utóbbi időben inkább az ázsiai vállalatok magyarországi beruházásainak felmagasztalásával bizonygatja a keleti nyitás sikerét. Itt valamivel nehezebb a pontos helyzet felrajzolása, mivel gyakran előfordul, hogy egy ázsiai vagy amerikai cég egy nyugat-európai leányvállalatán, esetleg adóparadicsombeli projektvállalatán keresztül ruház be Magyarországon. Ilyenkor a beruházás értéke alapból az adott nyugat-európai ország vagy adóparadicsom beruházásaként jelenik meg.

A tisztánlátás végett a statisztikusok utólag megpróbálják kibogozni a „végső befektetőt”, azaz hogy a leányvállalatok vagy projektcégek mögött kik állnak. Az ilyen, végső befektető szerint rendezett adatok alapján töretlen az európai túlsúly a magyarországi befektetési állományon belül, Ázsia részaránya pedig stagnál. Az ázsiai országokat megnézve pedig az is látszik, hogy a legnagyobb befektető Dél-Korea, Japán és India. Kína, amellyel politikailag a legtöbbet foglalkozik a kormány, csak a negyedik.

A kimenő forgalomban tízévnyi keleti nyitás után Ázsia részesedése a magyar cégek külföldi befektetésállományában változatlan. Van ugyan pár sikertörténet, azonban a keleti nyitás lényege nem az lenne, hogy „elintézünk pár külföldi melót néhány magyar cégnek”, hanem Magyarország nyugati gazdasági függőségének csökkentése és keleti beágyazottságának növelése. Azt a stratégiát, amit a magyar kormány követ, amikor egy ország az adócsökkentéssel, vámcsökkentéssel, árfolyamgyengítéssel és a munkaerő költségének adminisztratív korlátozásával próbálja magát versenyképesebbé tenni, a szakirodalomban „race to the bottom” néven szokás emlegetni. A stratégia bírálói szerint ezek az intézkedések súlyos társadalmi károkkal járnak, és (legalábbis egy bizonyos ponton túl) az ország hosszabb távú, fenntartható fejlődését sem segítik. Ez stratégia inkább Magyarországnál szegényebb latin-amerikai és délkelet-ázsiai országokra jellemző.