Tagjai jelzései alapján a MOK észlelte, hogy az egészségügyi szolgálati jogviszony alá tartozó orvosok jelentős részének kevesebb lett az éves szabadsága, mint amennyi a közalkalmazotti jogviszonyuk fennállása alatt illette meg őket.

Az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló 2020. évi C. törvényben (Eszjt.) az orvosok szabadságára a törvény 6. paragrafusának 1. bekezdésében leírt szabály vonatkozik, amely szerint az 1-5. fizetési osztályban évi húsz munkanap, a 6-10. fizetési osztályban pedig évi huszonegy munkanap alapszabadság illeti meg az érintetteket. A jogállási törvény nem szabályozza a szolgálati idővel elérhető pótszabadság mértékét, amiből az következik, hogy arra nézve a Munka törvénykönyve (Mt.) szabályait kell alkalmazni - írja a miniszterhez címzett levelében Kincses Gyula, MOK-elnök.

Míg a korábbi, a közalkalmazottakra vonatkozó szabályozás (Kjt.) szerint a kezdő orvosokat is 21 nap alapszabadság illette meg, addig ez az Eszjtv. szerinti rendszerben az 1-5-ig terjedő fizetési osztályban (tehát a gyakorlati idő 15. évének végéig) csak 20 nap, ezt követően növekszik ez az idő 21 napra. A Munka törvénykönyvében a pótszabadság növekedése megáll a munkavállaló 45. életévénél. Itt eléri az évenkénti 10 napot, ahonnan nem nő tovább, vagyis a szolgálati jogviszonyban álló orvosok szabadsága nem haladhatja meg az évi 31 munkanapot, míg a közalkalmazotti jogviszonyban ez elérhette az évi 38 napot is. Ugyanakkor az egészségügyi szakdolgozókra nézve maradt a korábbi rendszer, az ő esetükben a megfelelő fizetési osztállyal, illetve szolgálati idővel a lehetséges felső határ jelenleg is 38 munkanap. Ez nem indokolható különbségtétel - hívja fel a miniszter figyelmét Kincses Gyula.

A kamara álláspontja szerint az orvosok esetében semmiféle társadalmi cél nem indokolhatja sem a szabadság terén korábban megszerzett jogok csorbítását, azaz a közalkalmazotti jogviszonyban elérhető szabadság megkurtítását az új jogviszonyban, sem pedig az egészségügyi szakdolgozókhoz képest hátrányos megkülönböztetést - hangsúlyozza a MOK elnöke, arra kérve a minisztert, hogy szíveskedjék intézkedni az olyan jogi szabályozás kialakítása iránt, amely valamennyi egészségügyi dolgozóra nézve egyforma, a korábbi szabályok szerinti alap-, és pótszabadságot állapít meg.