Az egyetlen olyan cég, amely most biztosan ilyesmit termel, a Mol Nyrt., amely a világpiaci árnál jóval olcsóbban kapja az olajat az oroszoktól, és piaci áron adja el azt. Ezt például a világ legtöbb országában megadóztatnák - fogalmazott Csaba László, a Közép-Európai Egyetem (CEU) professzora, az MTA rendes tagja a portálnak.

Ez egy egyértelmű eset, a többi esetben azonban a kormány szándékaitól függ, hogy pontosan honnan is lehet extraprofitról beszélni. Röviden: az extraprofit az, amelyről a kormány úgy érzi, hogy az.

A fogalom a marxista közgazdaságtan sajátja: extraprofitra tesz szert az, akinek monopóliuma van, és emiatt az úgynevezett egyensúlyi ár felett tudja eladni termékét. Ilyen esetben az egyensúlyi ár és a tényleges ár közötti különbséget lehet extraprofitnak tekinteni - ilyen például a Mol esete.

A különadókat nagy valószínűséggel a Pénzügyminisztérium (PM) apparátusa gondolta ki, valószínűleg próba-szerencse alapon, azt figyelve, hogy hogyan reagálnak az érintett cégek - véli Csaba László.

Úgysem mennek el?

Az olyan szektoroknál, mint például a kereskedelem, van elvi játéktér ilyen kísérletező megoldásokra, ugyanis az érintett cégek nem tudnak egy-egy barátságtalan lépés miatt csak úgy kivonulni a piacról: komoly befektetéseik, eszközeik, technológiai hálózatuk ide köti őket, ez az úgynevezett elsüllyedt költség.

Nem lehet azt csinálni, hogy jön egy különadó, és gyorsan mindent becsukunk. De azt sem lehet gondolni, hogy ennek nem lesz semmilyen hatása, ha nem is azonnali.

Aki végigmegy Budapesten, láthatja, hogy hány bezárt bankfiók van. Ég a ház, és nem gondolkodtak azon, hogy egy ilyen beavatkozás kettő vagy öt év múlva milyen következménnyel járhat - fogalmazott a CEU professzora, aki 2010-2012 között tanácsaival segítette Orbán Viktor kormányfőt.

Önmagában az a kijelentés, hogy az emelkedő kamatok és az emelkedő árak megemelik a bankok, illetve a cégek bevételeit, igaz. Csakhogy névleges bevételről van szó, ami nemcsak a magánszektorban, hanem az államnál is nő. Ez veszélyes történet, hiszen ha egy cégnek csak annyival nő a bevétele, amennyi az infláció – 10 százalékos inflációnál 10 százalékkal – és ezt az állam elvonja, akkor elkezdődik a tőke felélése. Ilyen esetben egy cég már elgondolkodhat, hogy mekkora az elsüllyedt költsége, meddig érdemes fenntartani a tevékenységét - fogalmazott a közgazdász.

Kicsiben ez játszódik le az ápolóknál, a tanároknál, a villanyszerelőknél: fel kell adniuk dolgokat, de inkább úgy döntenek, hogy Nyugatra távoznak

- mondta Csaba László.

A nyolcvanas években a válság és az infláció szavakat nem volt szabad használni, most a megszorítás szót nem szabad. Szerintem viszont mindegy, hogy ezt a dolgot minek hívjuk.

A jelenlegi költségvetési helyzetben nem elég leállítani, elhalasztani a presztízsberuházásokat, növelni kell a folyó bevételeket. Hívhatjuk ezt költségvetési fegyelemnek, de ugyanazt jelenti, mint a megszorítás: a kiadások csökkentését és a bevételek növelését - tette hozzá a közgazdász.

Véleménye szerint az új Orbán-kormány valószínűleg nem akarja a teljesen a külfölddel finanszíroztatni a mostani helyzetet, és addig kell lépni, amíg az ország bonitása (hitelképessége) rendben van. Később pedig az EU-tól érkező összegek és esetleg a piacról felvett hitelek segíthetnek áthidalni a helyzetet.