Hosszú évekbe telt, mire kikísérleteztem azt az igazán finom zöldborsófőzeléket, amire még a menzás időkből emlékszem. Normál, búzalisztes verzióban sem sikerült tökéletesen az ízlésemre főzni, gluténmentesen megvalósítani és elérni a fincsi krémes állagot, no azt meg végképp nem tudtam. Mostanáig. Jöjjön tehát az édes-krémes, fincsi menzás borsófőzi, amire ezúttal bőrös császárt sütöttem feltétnek. Feltétlenül kóstoljátok meg!

 S ha már a bőrös császár is ennyire mennyei lett, megosztom annak is az elkészítési módját, mert végtelenül egyszerű:

  Tipp: a főzelék készülhet laktózmentes tejjel is, így nem csak cukor- és liszt-, de laktózmentes is lesz az ételünk.

Tetszett, amit olvastál? Oszd meg másokkal, kattints a KÖVETÉS gombra a jobb felső sarokban, és lájkold a Facebook oldalamat is, hogy ne maradj le a legfrissebb bejegyzésekről!

Bele bizony, belevágtam életem első tökfaragásába. No ne ijedjetek meg, nem szippantott be a Halloweeni őrület, de tény, ami tény, megfogott a hangulata. A tökfaragásnak. És a faragott tökbe helyezett mécsesnek. Az ősznek. Megszerettem az őszt.

Mióta a nyár elviselhetetlenül forró, felértékelődött a szememben a tavasz és az ősz. Elsősorban az ősz. Talán a korral is jár, de egész egyszerűen odáig vagyok az erdő ázott avarral borított földes illatáért, az őszi színekért, a sálakért, a meleg pulcsikért és csizmákért, a forrócsokiért, és most már a faragott tökért is.

Engedtem a beáramló és mindent elárasztó Amerikának. Vettem egy tököt, megnéztem pár do it yourself (DIY) videót, és belevágtam. A tökbe. Ilyen lett. Ha érdekel, mi kell hozzá, és hogyan kell elkészíteni, olvasd tovább, mert alább elmondom, mennyire egyszerű. Bár kemény munka.

A tökfaragáshoz szükséges:

• 1 db formás tök
• sniccer (opcionális)
• hegyes, éles kés
• kanál
• nedvestörlő (opcionális)
• papírtörlő (opcionális)
• alkoholos filc
• körömlakklemosó

A tökfaragás folyamata lépésről lépésre:

1. Nedvestörlővel vagy vizes szivaccsal alaposan tisztítsd meg a tököt a szennyeződésektől.
2. Papírtörlővel vagy egy konyharuhával töröld szárazra a tököt.
3. Alkoholos filccel rajzold fel a mintát. Mintákat például ITT is találhattok.

4. Sniccerrel vésd körbe a mintát, így könnyebb lesz kifaragni a tököt.
5. Hegyes, éles késsel – valószínűleg egy kicsi vagy közepes méretű lesz az ideális a tök vastagságától függően – vágd körbe a mintát, és lökd ki az egyes darabokat. A kalapjával kezdd, és miután a kalapját leszedted, egy kanál segítségével szedd ki alaposan a tök magvas belsejét. Ezt követően a tököd szemével, szájával és az orrával folytathatod a faragást.
6. Az alkoholos filc esetleg még látható nyomait körömlakklemosóval távolíthatod el.

Amikor elkészült a faragott tököd, nincs más dolgod, mint belehelyezni egy meggyújtott teamécsest, és a kalapját visszatéve gyönyörködni a látványban!

Tetszett, amit olvastál? Oszd meg másokkal, kattints a KÖVETÉS gombra a jobb felső sarokban, és lájkold a Facebook oldalamat is, hogy ne maradj le a legfrissebb bejegyzésekről!

Amikor találok egy jó receptet, igyekszem elmenteni, kinyomtatni, hogy később biztosan visszakereshető legyen. Ezt a túrósbatyu receptet próba nélkül is azonnal kinyomtattam, mert éreztem, hogy tuti befutó lesz. Apró módosítással, és némi bakival elkészítettem, és minden várakozást felülmúlóan mennyei lett! A megadott mennyiségekből nekem 20 db túróstáska lett. Uzsonnára, vagy akár egy tartalmas leves után második fogásnak is szépen megállja a helyét.

Az én verzióm így nézett ki:

Hetek óta nem aludtunk ilyen jól.

Az történt, hogy a lassan két éves gyermek egyik napról a másikra elkezdett felébredni éjjelente, és úgy is maradt két-három órákra. Na most képzeld el azt, milyen érzés, amikor heteken keresztül minden egyes éjszaka kiesik az alvásodból két-három óra. Tényleg igaz az, hogy az alvásmegvonással kínozni lehet, sőt akár ölni is. Mi a belehalásig hála az égnek nem jutottunk el, de az biztos, hogy egészen mélypontra kerültünk miatta.

Való igaz, hogy Ádi akkor már hónapok óta nem evett jól; szinte csak kekszen, pufirizsen, csupasz kenyéren(!!!), tejbegrízen és gyümölcsön élt. A végén szinte már csak banánt evett. Mellette alig ivott, és ez így együtt annak rendje és módja szerint szoruláshoz vezetett… Megnyugtattam magam, hogy ez csak átmeneti, most épp ezt a korszakát éli, majd elmúlik. De nem múlt el. Sőt egyre rosszabb lett. Az még hozzátartozik a történethez, hogy nappal az égvilágon semmi baja nem volt a gyereknek. Vidám, aktív kis szeretetgombóc volt, de éjjel a poklokat jártuk meg. Vagy legalábbis úgy éreztük. Találgattunk, egymást martuk fáradtságukban, és szinte folyton a megoldást, a szent grált kerestük. A napokban ért el a mélypont.

Reggelente kávéval kezdtem a napot, hogy létezni tudjak, aztán elsodort a tennivalók sokasága, így mire a gyermek elaludt valamikor fél tíz körül, én már javában pörögtem. Mire feleszméltem, hogy talán én is aludhatnék, míg Ádi ágyban van, addigra nagyjából fel is ébredt… és ez így ment nap, mint nap. Éjjel alig aludtam, nappal pedig képtelen voltam pótolni az elmaradást. Addigra már a férjem is rendszeresen kelt hozzánk éjszaka, mert egyedül nem bírtam a gyűrődést, ráadásul az ismételt home office alatt a törpe megint veszettül apás lett. Képtelen voltam megnyugtatni, kizárólag apuka létezett…

Maradjunk annyiban, hogy nem voltunk jól.

Az egész család küszködött.

Akkor mint egy isteni szikra, kipattant a fejemből a megváltó gondolat: ha a gyerek szervezete a feje tetejére állt, akkor én is a  feje tetejére állítom az ő szokásait. Szigorú napirendet vezettem be mind az evés, mind az időtöltés terén.

Diktátormami lettem

Visszatértünk a napi ötszöri étkezéshez. Ezek időpontja nem fix, hiszen az alvás miatt tolódhatnak, de reggeli, tízórai, ebéd, uzsonna és vacsora van, újra kizárólag etetőszékben. Miért fontos ez? Mert hónapokig nem volt hajlandó etetőszékben megmaradni, így ha azt akartuk, hogy egyen, engednünk kellett a felnőttek székébe ülni. Ezzel egy ideig jól elvolt, de aztán már az sem volt jó, és kizárólag a kezébe fogott keksszel, pufirizzsel vagy gyümölccsel szaladgálva volt hajlandó enni. Képzelheted, hogy nézett ki a lakás állandóan. Morzsák és eldugott kenyérdarabok, almaszeletek mindenfelé…

Most tehát újra elővettük az etetőszéket. Eleinte szegénykém alig bírta megszokni, hogy megint egy helyben kell ülnie evés közben, de a második nap már magától húzta az asztalhoz az etetőszéket, amikor megéhezett.

Emellett betiltottam az esti, lefekvés előtti mesenézést, helyette friss levegőt, udvari mókát rendeltem el. A játszótér helyett naponta kétszer viszem az erdőbe kirándulni, ahol biztonságban, autómentes környezetben gyakorolhatjuk a közös sétát, a mezőn pedig szaladgálhat kedvére. Kutyákat, madarakat, pillangókat lát, kutyatejet szed és szívja magába a természet csodás energiáit. Ez pedig az étvágyára is jó hatással van. Bár még mindig válogat, de újra eszik húst és végre rizst is. Ugyan még mindig csak a rántott hús létezik számára, de azt legalább bármilyen formában megeszi, és mennyiség fogy belőle. Ezzel tartalmas ebédet és vacsorát vesz magához, ami a rengeteg friss levegővel együtt hiszem, hogy jó hatással van az alvására is.

Ha már alvás… Az új „terápia” hatására az első két éjszakát végigaludta úgy, hogy csak egyszer, az éjszaka elején kelt fel mézes tejcsiért. Egyszer-egyszer felsírt még ugyan, de végre képes volt újra magától is visszaaludni. Kimondhatatlan öröm ez nekünk, szülőknek! Emellett elképesztő fejlődést mutat most a gyerek, amiről nehéz eldönteni, hogy az új rendszer hozadéka, vagy eleve bekövetkezett volna, mert ezt készítette elő ez a hetek (hónapok?) óta tartó kialvatlanság.

Akárhogy is, nekünk most jobb, mint az elmúlt időszakban bármikor. Nem mondom, hogy stabilizálódtunk, hiszen a viharos szél cseppet ellehetetlenítette az újonnan felfedezett, gyógyírként ható erdei sétáinkat, de legalább már tudjuk, hogy van remény. Ez pedig nekünk most pont elég.

Tetszett, amit olvastál? Oszd meg másokkal, kattints a KÖVETÉS gombra a jobb felső sarokban, és lájkold a Facebook oldalamat is, hogy ne maradj le a legfrissebb bejegyzésekről!

Az elmúlt időszak legcsodálatosabb elismerését kaptam a napokban a férjemtől, amikor megkérdezte, hogy mi a helyzet a blogommal. Elmondta, hogy szerette, amiket írtam, és sajnálja, hogy mostanában nem olvashatott tőlem semmit. Mit ne mondjak, nekem is hiányzik… nem is az írás, mert a vállalkozásomnak, a Szövegneked.hu-nak köszönhetően minden nap írok. Jelen vagyok a közösségi oldalakon, posztolok, kommentelek, csoportokat adminisztrálok. A szívszerelem írás, a blogolás azonban a gyermekneveléssel együtt mostanában tényleg háttérbe szorult.

Mentségem persze van.

Az elmúlt egy év az esküvő után szinte csak és kizárólag az otthonteremtésről szólt. Korábban itt írtam a megpróbáltatásainkról, de év végére végül szerencsésen sikerült a végére jutni egy hosszas adásvételi herce-hurcának a világ legtündéribb eladóival. Akiknek hála ma már egy csodás, természetközeli, napfényes kis kuckóban nevelgetjük Ádinkat. Végre valahára Pöpe cica is újra kijárhat a szabadba, amit már nagyon régen megígértem neki. Egy macskának pedig csak nem hazudhat az ember, ugye?

Visszatérve Ádira… a vállalkozásindítás és persze a házvásárlás mellett ő is abba a korba lépett, amikor tökéletesen ön- és közveszélyes. Aktív kis energiabomba, aki ha ébren van, akkor folytonos figyelmet és társaságot igényel. Már nem csak jár, egyenesen szalad! Ha kiengedjük a nyílt terepre, előtte nincs megállás. Hátra sem néz, csak megy előre, és maximum egy kimondottan érdekes falevél vagy bot állíthatja meg néhány percre, amit hosszasan kell tanulmányozni, vagy épp karmesterként irányítani vele a… mit is??? Bármit. Mindent. A láthatatlan közönségét.

Emellett persze továbbra sem alussza át az éjszakákat, de mi azért kitartóan bevetünk mindent a cél érdekében. Ekkor fektetjük, akkor fektetjük… Előbb fürdés, aztán vacsi, nehogy a fürdés még jobban felpörgesse. Aztán most inkább előbb a fürdés, mert vacsi után mostanában láthatóan aktívabb. Vacsiról szólva… igen ám, de mit egyen az a gyerek? Egy hétig vagy kettőig mást nem is evett, csak tejbegrízt. Éjjel meg itta a vízzel hígított kakaót. Aztán megfázott. Ezért pár napig velünk aludt, mert a náthától nem kapott levegőt, ettől pánikolt, és csak velünk tudott megnyugodni. Aztán meggyógyult, és teljesen egyedül átaludt egymás után két teljes éjszakát. A mennyekben éreztük magunkat. Aztán elutaztunk, idegen ágyba került, mi meg vissza a régi nemalvós kerékvágásba. Mióta hazajöttünk,

ismét mindent megteszünk, hogy megteremtsük számára azt az idilli állapotot, amiben képes békésen aludni egy egész éjszakán át.

Mi volt a titok? Fogalmunk sincs. Mintegy két év krónikus kialvatlanság után nehéz okosnak lenni. Csak éljük a napokat, tesszük a dolgunkat. Ha alszik, álmodunk, ha ébren van, vele virrasztunk. Hol mesélünk, hol mesét nézünk. Hol zenét hallgatunk, hol klipeket nézünk. Rossz szülők vagyunk? Dehogy. Csak rá kell nézni a lassan két éves gyerkőcre, és látszik, hogy rendben van. Egészséges, okos, kiegyensúlyozott, mosolygós kis lélek. Látszik, hogy szeretve van.

Tetszett, amit olvastál? Oszd meg másokkal, kattints a KÖVETÉS gombra a jobb felső sarokban, és lájkold a Facebook oldalamat is, hogy ne maradj le a legfrissebb bejegyzésekről!