Amikor megnéztem a filmemet, akkor vegyes gondolatok voltak bennem. A fejembe alkotott vélemény nagyon kettős volt, egy részről jó film volt de voltak benne bakik is azért. Kezdem a pozitív tulajdonságokkal.

Pozitívumai a filmnek: Kezdetben nem érteni mi történik a film cselekményében, mégis összeáll egészen hamar a kép. Van egy kerete a cselekménynek ,,A háborúból videójáték lett." Ezzel a mondattal indul majd később ugyanígy feltűnik ez a szónoklat. Viszonylag új filmről van szó tehát az operatőri munka sok helyen jó, szépen vannak komponálva a képek, nagyrészt. A történet is elgondolkodtató, mondhatni van egyfajta nyomasztó érzése a filmnek miközben figyeli az események történését, a néző. Meghökkentő hogy valóban létezhet ilyenfajta technika a 21. században hogy akárkit megtudnak figyelni illetve meg tudnak ölni, hogy ő bármit is észrevenne az egészből. Jól mutatja a film hogy a katonaságnál kötelességed teljesítened a felettesed parancsát még ha ez ártatlan emberéletekbe kerülhet is. Azonosulni lehet a főszereplővel, a mindenféle gondjaival amikkel meg kell küzdenie. Átérezhető a helyzete ahogy nem beszélhet senkinek erről, és erre a családja egészséges állapota is elveszik. Olykor nehéz azonosulni a cselekedeteivel, de ugyanakkor válaszokat lehet találni a benned megfogalmazódó kérdésekre. Nem túl lassú a cselekményszál nem is egy akció filmhez hasonlóan túl gyors.  A film előzetese egészen jól sikerült, nem sok minden derül ki belőle, mégis felkelti az érdeklődést. 

A film negatívumai: A film elképzelése nem volt rossz, azonban voltak benne olyan jelenetek amik nem nyertek értelmet az egész történetben. Ilyen volt amikkor ittas vezetésért megállítja azután azt mondja hazakíséri a főszereplőt egy útszéli rendőr, ennek azonban nincs folytatása, egyedül gurul be arra a területre ahol lakik. Az operatőri munka sokszor használ közeli felvételeket amikor indokolatlan, nyugodtan lehetne félközelit is egyes beszédek közben vagy az események forgása közepette. Egy kicsit mű hatása lett a filmnek azzal hogy mindent letisztultan ábrázolt: A bázist, a katonák lakóhelyét, az ottani környéket. A színész a filmben jól játszotta a szerepét de néha túlzásba vitte a csendes visszahúzodó gondokkal küzdő katona alakját. Egy kicsit a parancsnokságon az az érzésem volt mintha érzésekkel teli emberek irányítanának tömeg pusztító fegyverzetet egy olyan parancsnokság alatt ahol emberek felszámolása,likvidálása lenne a cél. Ezzel kapcsolatban eléggé ellentmondást éreztem. A valóságban ilyen nem fordulhatna elő én úgy gondolom. Inkább a katonák beleőrülnek teljes mértékbe de nem szegik meg, valamint nem sírnak bevetés közben. A film vége nem lett lezárva eléggé el lett kapkodva érzésem szerint.

A filmre 10/6 pontot adnék, azért mert a zavaró negatívumok ellenére feldolgozott, illetve megvilágított egy érdekes kérdés kört. Ilyet nem igazán láttam még ezek előtt. Egyszer megnézhető, annak el is megy de többször nem venném rá magam hogy újra elindítsam. Ami kiemelten jó volt az a színésznek néhány mozzanata nézése. Ez illet a szerepéhez, karakteréhez.

Agócs Boglárka, scripter, rendező asszisztens, nő. Olyan nő, aki két lábbal áll a földön, forgatást vezényel, irányít egy egész stábot, rendezői álmokat vált valóra, és közben a humorát és a lazaságát sem veszíti el. Bogival együtt dolgoztunk a tavaly nyáron forgott Csak színház és más semmi című sorozaton. Most is egy közös forgatásunk után kérdeztem őt, a szakmájáról, a filmezésről, és arról, hogy milyen nőként létezni ebben a szférában.

 Hogyan kerültél be a filmes szakmába?

Rendező asszisztensként kezdtem, de úgy, hogy a Kisvárosban a Bandi bácsinál, (Sík Endre, producer – a szerk.) titkárnő voltam. Közben elvégeztem a főiskolát, levelező szakon, és utána mondtam a producernek, hogy „Én nem szeretnék már irodában ülni, én szeretnék valaki lenni” és akkor ő megtett engem asszisztensnek. Úgy, hogy én egyáltalán semmit nem tudtam arról, hogy mi az asszisztencia. Ez 17-18 éve volt már. Ott is első asszisztensként nő volt, aki dolgozott, Gulyás Éva (Gulyás Éva, rendezőasszisztens - a szerk.) , és egy másodasszisztenst küldött el miattam, a producer, hogy ott dolgozhassak. Akkor, ott, én Éva keze alatt tanultam meg igazából a szakmát, bár az alatt a két év alatt, sokszor a hibáztam, de ez természetes, és ha egy kicsit is értelmes vagy és igazán akarod csinálni, akkor ezekből tudsz a legtöbbet tanulni. 

Egyszerűen magával ragadott ez a világ, ez a szabadság, a filmezés, a stáb lazasága és a színészek közvetlensége.

Utána jött pár évre rá a Szeress most, és még az se ilyen típusú munka volt, amit most végzek, értsd úgy, hogy nem kellett gyártási tervet csinálnom, nem kellett ennyi mindenért felelnem ott. Ott, két stáb dolgozott párhuzamosan a városban, tehát volt A és B stáb, szerencsére már filmes operatőrökkel, Csukás Sándorral és Miklauzic Mártonnal, nagyon-nagyon jó stábbal. Ott már az volt, hogyha te jól dolgozol, akkor igazából mindegy, hogy férfi vagy, vagy nő, vagy milyen személyiségű ember vagy.

Szerintem, asszisztensben is teljesen mindegy az, hogy nő vagy férfi. Nyilván sokan mondják, hogy az asszisztens az inkább csaj, mondják ezt amiatt, mert máshogy jár az agyunk, több mindenre tudunk odakoncentrálni, empatikusabbak vagyunk. De hogyha egy Kádár Lászlóról beszélünk, vagy egy Gajdos Gáborról, vagy Gyovai Zoltánról, ők mind-mind csodás első asszisztensek, mert ők tudnak úgy gondolkodni, ahogy kell több fronton. Szerintem ma már nagyon kevés az olyan filmes szakterület, ami kifejezetten férfi vagy női! 

Ha te tisztában vagy azzal, hogy miket kell tudnod a szakmádhoz, ha megtanultad, ha képes vagy rá, ha tudsz száz felé figyelni, akkor mindegy, hogy te, hogy nézel ki, milyen stílusod van, vagy hány éves vagy.  Nyilván a forgatáson nem cicababának öltözöm, meg nyilván nem, rakom ki a mindenemet, ott ezt nem engedhetem meg magamnak, 

ott szerintem én nem nő vagyok, ott asszisztens vagyok.

Van asszisztensi képzés Magyarországon, ahol megtanítják az alapokat, azonban vannak olyan a dolgok, amivel csak akkor szembesülsz, amikor gyakorlatban csinálod…

Igen mert, ha konfliktusba, ha helyzetbe kerülsz, azok építenek, ezt pedig sehol máshol nem tudod megélni. Most tegyük félre azt, hogy asszisztens, bármit, bármilyen szakmát a gyakorlatban tudsz elsajátítani, akkor látod a negatív meg a pozitív oldalait, akkor tudsz belemenni olyan konfliktusokba, amikbe bele kell menned.

A mi szakmánkban vannak sajátságos „szakszervezeti problémák”,

mint például az ebédszünet kiadása, a túlóra kérdés, a „Hol van a szendvics?” (reggel fél nyolckor) vagy a „Túlóra előtt miért nem kaptunk gyártási pizzát?” kérdéskörök (nevet), amik néha inkább egy óvodára emlékeztetnek, mint felnőtt filmes stábra. De valahogy le kell vezényelnem, és ezt is mint, mindent a gyakorlatban lehet csak megtapasztalni, semmit nem lehet száz százalékosan megtanulni az iskola padban.

Neked van kedvenc munkád, film vagy sorozat, amire azt mondod, hogy na ez az, ilyennek kéne lenni mindnek?

Nincs igazából, mert egyik sem szabályosan működött, mindegyikben volt valami „hiba”, de a tökéletlenségükkel szerettem őket. Ha kell most mondanom az utóbbi három évből, akkor a Tóth Jánost mondanám. Azért, mert ott olyan volt a stáb. Nagyon tökéletlenek voltak, nagyon fegyelmezetlenek voltak néha, de nem éreztem azt sosem, hogy irgalmatlan stresszbe megyek be, mindig azt éreztem, hogy a megoldásra törekszünk és nincs hiszti. Volt viszont rengeteg humor, jó hangulat, és igazi csapatmunka.

Szerintem sosincs egy ilyen nagyon szabályosan működő valami, amit rá lehetne húzni, hogy ez a minta. Ha az veszed, hogy hogyan kéne működjön a filmgyártás, akkor valahogy úgy, mint a Felesleges embernél, hogy ennyi mindent megtehessen a rendező. 

Ha azonban azt veszed, hogy hogy kéne működjön a sorozat gyártás, akkor arra egy tök jó példa a Csak színház és más semmi, az már majdnem úgy működött ahogy kéne, sokkal nagyobb rend, fegyelem és precizitás jellemezte, de kevesebb humor és több stressz is járt vele.

Van kedvenc rendeződ, vagy olyan, akivel soha nem akarsz többé együtt dolgozni?

Nincs olyan, akivel nem dolgoznék. Akivel még sokat, viszont annál több.

János (Vecsernyés János a Csak színház és más semmi c. sorozat rendezője – a szerk.) nekem nagyon nagy találkozás volt, én nagyon szerettem azt ahogy Ő instruál, ahogy csak egy szót mond és oda megy a színészhez és csöndesen elmondja mit szeretne viszont látni a képernyőn. Nagyon szerettem, ahogy mélységekbe belemegy.

A forgatás előtt, napokat ültünk az írókkal és a rendezőkkel, Jánossal és Bencével, (Miklauzic Bence a Csak színház és más semmi c. sorozat rendezője – a szerk.) és agyon cizelláltuk a könyveket és a jeleneteket, „itt miért ezt mondja és miért nem azt mondja,” és lehet, hogy egy szó volt csak, ami eltért benne.

Bencében nagyon szeretem azt, hogy benne van a dramaturgia a fejében, Ő pontosan tudja, hogy az a karakter, (hogyha tízen vannak, akkor is,) honnan jön be abba a jelenetbe, és nem onnan tudja, hogy le van írva az összes, hanem onnan, hogy le van írva 3-4 vezényszó, és abból a pár vezényszóból Ő pontosan tudja, hogy hol van a történetben, mert a fejében van.

Színészvezetés szempontjából abszolút a János viszi az első helyet, de idesorolnám még, Soós „Durva” Pétert (Soós Péter, rendező - a szerk.), aki ugyan szappanoperákat csinál, de a semmiből csinál olyan jeleneteket, hogy csak ülsz előtte, hogy ezt mégis, hogy?!

Vannak nehéz rendezők, akikkel nem könnyű együtt dolgozni, olyakor mondanak olyan dolgokat mindenki előtt, amiket nem feltétlenül kéne, de te akkor és ott te nem oldhatsz meg ilyen szituációkat vagy problémákat a stáb előtt, sose oldhatsz meg. Akkor ott csöndben kell maradnod, mert az visz előre. Nem állhatsz bele a problémába, és üvöltheted le a stáb előtt, a rendezőt vagy a színészt. Te nem gyengítheted a rendezőt a stáb előtt, ezeket mindig elhívva, mindig félre kell intézni és ez általában eredményt is szokott hozni.

Ebből kiindulva, szerinted mik azok a tulajdonságot, amik esszenciái egy jó asszisztensnek?

Most mondanám a humort előszőr, de nem feltétlenül ez jut eszedbe rólam első blikkre (nevet), de, igazából tényleg, semmit sem szabad véresen komolyan venni, amit menet közben „a munka hevében” mondanak neked.

Aztán nyilván a szakmai tudás az nagyon fontos, hogy legyen. Gondolok én itt az előkészítésre, a gyártásitervre a mindenre. A folyamatos változni tudás, is esszenciális, mindig van egy vis maior helyzet, jön egy eső, jön egy bármi, és akkor a fejedben kell legyen a gyártási terv, hogy tudd, hogy melyik napot melyikkel lehet felcserélni, ha gáz van.

Aztán empátia, stábtag felé is, meg színész felé is.

Végül de nem utolsó sorban a nyugodtság. Anélkül, hogy te higgadt lennél, ne menj rendező asszisztensnek, mert ha leüvöltesz mindenkit az nem feltétlenül, jó irány.

Sosem szabad megijedned egy problémától, mindig csak a probléma megoldásán kell agyalnod. Ha baj van, akkor sincs baj, hanem megoldást kell találni rá és menni előre.

Források: Képek és videó: Facebook, Csak színház és más semmi official