Just Be Free

A 2018-as választás - egy évvel később

2018. április 8, vasárnap.

Ekkor még a Hír TV-ben Kálmán Olga vezetett műsort, az RTL Klub pedig Baló György műsorvezetésével 20 részes választási vitasorozatot szervezett, melyet miniszterelnöki vita zárt. Klasszikus, a rendszerváltás óta megszokott színvonalú választási műsorok voltak ezek, melyeket a Fidesz kivétel nélkül elkerült. Az M1 eközben törvényi kötelezettségének eleget téve egyenként 5 perc műsoridőt szentelt az ellenzéki pártoknak. Az M1 nézői így Juhász Pétertől értesülhettek elsőként Orbán Viktor üzleti körének gazdagodásáról, vagy láthatták kotkodácsolni a kétfarkúak jelöltjét.

Eddigre már javában túl vagyunk a 2017. tavaszi, a CEU ellehetetlenítése kapcsán kialakult tüntetéshullámon. Az indulatok lecsengtek, a figyelem a kampány és a választások felé fordult.

Lassan elérkeztünk a választások hétvégéjére, a pártok kampányszlogenjeiből csemegézve ezekkel a szlogenekkel vártuk a szavazás napját:

Fidesz: "Arról kell döntenünk, hogy beengedjük-e a bevándorlókat Magyarországra" (Egy évvel később, az EP választások előtt szóról szóra ugyanez a "program")
Jobbik: "Ez a választás legalább két generációra el fogja dönteni Magyarország sorsát."
PM: "Egyszer s mindenkorra legyen vége annak a gyűlölködésnek, szívtelenségnek, melyet a hazai pártok megvalósítottak"
LMP: "Tudunk olyan országot teremteni, ahol a munka egyet jelent a biztos megélhetéssel."
DK: "A normalitást ígérjük. Hogy ebben az országban anélkül lehet élni, hogy az állampolgárok a hatalomhoz igazodnak."
Momentum: "Itt van egy olyan politika közösség, ami végre nem a múltba réved, hanem a jövőbe tekint. Ami politikai békét szeretne teremteni, ami konstruktív, ami előremutató, ami a legjobb politikai programmal rendelkezik. Magyarországot a XXI. század nyertesévé fogjuk tenni."
Együtt: "Segíteni nyugdíjasnak, közmunkásnak, magyar cigánynak, vagy középosztálybeli magyar polgárnak úgy, hogy közben nem verjük szét a gazdasági stabilititást."

Néhány szubjektív emlék, ami eszembe jut erről az időszakról. Máig megvan, amikor Závecz Tibor a választások előtti héten elmondja, hogy méréseik szerint a Fidesz újabb kétharmadhoz jut. Ezt teljesen kizártnak tartottuk akkor.

Gulyás Márton szintén hiánypótló jelleggel választási vitákat szervez, így utólag megteremtve annak látszatát, hogy valódi versengés folyhat a vezetői helyért.

A figyelem az ellenzéki pártok koordinációjára összpontosul, vagyis hogy mely körzetekben melyik párt lépteti vissza esélyesnek gondolt jelöltjét, hogy 1:1 ellen a Fidesz jelöltje ellen győztesként kerüljön ki. Egyes stúdiókban komolyan felmerül a kérdés, hogy nemhogy a kétharmad megdöntése, egyenesen a választási győzelem múlhat a koordinált visszalépéseken.

A választás hétvégéjén az arra kíváncsiak hagyományos miniszterelnök-jelölti vitát láthattak Baó Györggyel az RTL-en, ahonnét egyedül a Fidesz hiányzott. Érdemes visszanézni, mert mai szemmel döbbenetes naivitásról és végzetes tévedésekről tett tanúbizonyságot a Széll-Karácsony-Vona trió.

És végül eljött a szavazás napja - gyönyörű idő, meleg, napsütés, rekord részvétel. Én magam átjelentkezőként az Eötvös utcában álltam vagy 3 órát. Egyesek biztosak voltak a Fidesz győzelmében, mások azt érezték, hogy a ott van a meglepetés, a magas részvételből adódó kiszámíthatatlanság faktora, ami akár meglepőt is hozhat a végére.

De meg kellett még hozni egy nehéz döntést, hogy hova kerüljön a voks - még a sorban állva sem voltam biztos benne. A tudatos szavazó ilyenkor figyeli és olvassa a pártok programjait, keresi a kapcsolódási pontokat, amik összeegyeztethetők a személyiségével és az elveivel. Megköti a maga kompromisszumait, és a végén behúzza az ikszet - nem a tökéletes pártra, hanem arra, amivel a legjobban ki tud egyezni. Így voltam ezzel én is, bár döntésemmel azóta sem tudtam maradéktalanul kibékülni. Racionális döntést hoztam, nem pedig a szívemre hallgattam.

Majd miután megszületett a nehéz döntés, kimentem a Gellért-hegyre. Figyeltem az embereket, az ébredő természetet, és egy percre talán még azt a luxust is megengedtem, hogy elgondolkodtam azon, milyen hely lesz ez az ország, ha egy szabadabb, szakmaibb kormány dönt a jövőről. Zsibongott a város, sokan voltak izgatottak a közelgő eredmények miatt,

Majd eljött az este, és Baló György utoljára vezetett választási műsort - talán a legemlékezetesebbet. Rögtön az első húsz percben kiderült, hogy eredmények csak este 11 körül várhatók, és ő  egyszerű néző nevében kérte ki magának a választási irodától a helyzetet, ami miatt emberek milliói várnak késő éjszakáig a választás eredményeire.

Aztán egyszercsak 11 körül beérkeztek az első adatok, 65% feletti feldolgozottság mellett. Elsöprő Fidesz-győzelem. Majd a felismerés, hogy hány körzet lett volna nyerhető, ha megvalósul az ellenzéki összefogás. Aztán egy ábra: megvan újabb Fidesz kétharmad. És ebben a helyzetben már az ellenzékre voltam dühös. Hogy zsinórban harnadszorra nyer a Fidesz jelentős részben azért, mert a 2014-es összefogás fiaskó után is képtelenek elvégezni a házi feladatot, és nem tudtak érdemi kompetenciát felmutatni.

És emiatt indult sokunkban másnaptól egy hosszú, máig tartó politikai apátia. Ki-ki a saját maga voksát sajnálta, és próbálta elképzelni jövőjét ebben a társadalomban.

Mert a legfőbb fájdalom máig azt érezni, hogy ez az ország, 15 évvel az EU csatlakozás után hova juthatna. Kihasználva a előnyeit, egy masszívan progresszív, EU-párti, a jövőbe tekintő kormánnyal. Amilyen akár a Fidesz is lehetne, és minden támogatottsága megvan hozzá. Eközben a sokadik generáció születik és nő fel úgy, hogy életét Orbán Viktor kormánya határozza meg. Ahelyett, hogy lehetőséghez juttatná, a jövőjétől éli fel az egyre populistább, korruptabb, bezárkózó iránnyal.

Mind az ország, és benne mindannyian többre lennénk képesek. De a vitán és kritikai gondolkodáson, az egyéni teljesítményen alapuló ország helyett mégis egy zártabb, a végsőkig leegyszerűsített, populistább helyen élünk. Erről is szavaztunk egy évvel ezelőtt.

 

 

Baló György emlékére

Amikor megszülettem, Baló György már tíz éve az MTV-ben dolgozott. A következő emlékeim már a gimis, és azon túli időszakból jönnek, amikor apámmal  rendszeresen együtt néztük az MTV1 meghatározó hírműsorait (A Hét, Az Este). Ha Baló György vezette a műsort, garantált volt a pezsgő vita, a sarokba szorított, és szaván fogott politikus.

Stílusa, megjelenése, orgánuma miatt igazán egyedi és megosztó személyiség volt. Helytállt televízióban, rádióban, sport- és olimpiai közvetítésekben egyaránt. Ami mégis igazán naggyá tette őt, az a felkészültség és színtiszta teljesítmény. Baló György (és később Bárdos András) nélkül elképzelhetetlen volt politikai vitaműsor, ő azon ritka riporterek közé tartozott, akik rendre feltették a nézőben megfogalmazódó kérdéseket is.

Neve és arca egybeforrt a rendszerváltással és az azt követő két évtizedekkel. Rang és megtiszteltetés volt hozzá bemenni, nála a legfelkészültebb politikus sem lehetett biztos a dolgában.

A 2010 utáni korszak egyre egyszerűsödő üzenteit felvonultató politikai propaganda korszakában, a korszakos, és jobb sorsra érdemes kollégáival partvonalra kerülő televíziós számára 2015-ben a reklámadóval sújtott RTL KLUB adott újra lehetőséget. A Baló György kvalitásaira szabott műsor sajátosan hiánypótló közszolgálatiságot helyezett vissza egy kereskedelmi televízió képernyőjére.

Bár kormánypárti szerepkők pozíciójukat féltve egyre ritkábban jártak be hozzá, ő rendre kikérte magának a vitakultúra és a megjelenés hiányát. Őszintén hitt abban - és a nézővel is elhitette -, hogy egy demokráciát a teljesítmény, és a propagandával szemben a vita visz előrébb.

Neki köszönhetően egy sajátos, rég elfeledett, de annál vágyottabb műsorsávot teremtett újra a nézői számára, ahol ismét égő volt kibújni az igazi kérdések elől. Estéről estére rámutatott, mennyire hiányzik Magyaroszágról az értelmiségi közbeszéd, a nyílt vita, és az érvek ütköztetése. Nála nem volt tér és idő a mellébeszélésre.

2018 tavaszán utoljára vezetett választási műsort úgy, ahogyan csak ő tudott. Arra a pár órára sajátos módon az RTL KLUB vette át a közszolgálati szerepet, megszégyenítve a közpénz tízmilliárdokból működő M1-et. A rendszerváltás és az azt követő választások levegőjét hozta vissza, a csak hozzá köthető, egyedi stílusban, az interjúalanyba és kollégáiba egyaránt páros lábon beszállva, ha kellett számonkérve, mindvégig a néző kedvéért.

Halálával egy korszak zárul, pedig ő mindent megtett azért, hogy az a korszak újra megnyíljon. A szabad, egyéni teljesítményen nyugvó független, és számonkérő média korszaka.

Hiányozni fog.

Isten veled, Magyarország

Egy Párizsban egyedül felbontott ital, bográcsgulyás New Yorkban, közös meccsnézés Hungary mezben egy londoni lakásban, sakkozás egy baráttal videchaten Sydneyből. Egyéni sorsok és emberi kapcsolatok, amiket országhatárok választanak el, de két dolog közös: a kivándorlás és a valóság.

Így az RTL új dokureality sorozata, és a főcím a zenével együtt azonnal be is talál. Lassan nincs olyan magyar, határokon innen vagy túl, aki ne tudna egy-egy hozzátartozót, barátot, vagy élményt fűzni a 20 másodperces introhoz.

A KSH adatai szerint 600 ezer magyar is élhet külföldön, és közel ugyanennyien tervezik, hogy elhagyják az országot.

Miközben itthon mindent ural egyik oldalról a Soros-féle agymosás, másik oldalról a kormányzati szócsöveken keresztül szüntelenül ömlő sikerpropaganda, fűszerezve a Családok Éve szlogennel a mai Magyarország legnagyobb tragédiájáról, a családokat szétszakító kivándorlásról alig esik szó. Csak itt most a magyar a migráns, akit Németországtól Svédországon át Laoszig egyaránt befogadtak, és támogatnak.

Az RTL Klub új sorozata nézői szemmel egyfajta keveréke a XXI. század, a Házon Kívül, és a Fókusz stílusának és riporteri gárdájának. Látszik, hogy rengeteg munkát és utazást öltek bele a készítők, de az is, hogy maximálisan ki akarták tölteni a műsoridőt - ezért a szerkesztés talán túlzottan is gyors, erős a váltás két történet között, jó volna még néhány pillanat az elgondolásra. Annál is inkább, mert már az első sorozat három szereplőjének története is rettentő erős, és elgondolkodtató. Ezzel együtt  a legnagyobb pillanatokhoz sem kell rendezői bravúr - a könnyeket az élet rendezi. Sikertörténetek és csalódások, olyan történetek, félmondatok, melyekből meríteni lehet.

Az RTL új sorozata masszívan közszolgálati, egy olyan problémával szembesít, amivel gyakorlatilag mindenki találkozik, de mégsem beszélünk róla eleget. Egy jobb országban a közszolgálati médiára volna való, az RTL által bemutatott nívóval.

Isten veled, Magyarország - Hétfőnként 22:10-től az RTL Klubon. Erősen ajánlott.

Visszanézhető itt: https://www.rtlmost.hu/isten-veled-magyarorszag-p_13069

Apátiából a könnygázig

Előzmények

Kósa Lajos egyéni képviselői indítványt nyújt be: 250 helyett 400 órát túlóráztathatnának a cégek évente

A parlamenti vita során Lezsák Sándor levezető elnök elhallgattatja az ellenzéki felszólalókat

A szakszervezetek december 8-ra tüntetést szerveznek a Kossuth térre, ám a rendőrség a teret lezárja egy védett vendég érkezése miatt.

Dec 8.: egy szokásos tüntetés, kicsit vérszegény szónoklatokkal, melyeket követően az MSZP képviselője a Kossuth térre hívja a résztvevőket, dulakodás tör ki közte és a rendőrök között

Dec 12.: Az ellenzék obstrukcióval próbálja blokkolni a törvényjavaslat elfogadását, ám végül vitás körülmények között megszavazzák

A szakszervezeti tüntetésre nem mentem ki. Biztos voltam benne, hogy egy szokásos megmozdulás lesz néhány közepes beszéddel, egy kevés skandálással, a végén pedig a tömeg szépen hazamegy, és nem történik semmi. Az meglepő volt, hogy a beszédek végén színpadra fellépő Komjáthy Imrét sokan követték azzal a felkiáltással, hogy a "tér a miénk", és fizikai attrocitásra is sor került a képviselő és a teret biztosító rendőrök között.

A rá következő héten aztán beindultak az események, és egymást követtték a fordulatok. Az egységes ellenzéki obstrukció (a parlamenti szavazás blokkolása az elnöki pulpitusra vezető út elfoglalásával, folyamatos füttykoncert, és az ellenzék egységes kivonulása) olyan lépés volt, melyet nem látott a rendszerváltás óta a parlament.

A decemberi 12-i szavazás napja in brief:

  • papíron önkéntes dolgozó robottá tehetünk 400 órás túlórakerettel elszámolással (túlóra törvény)
  • próbálkozhatsz, de fideszes különbíróságokkal szavatoljuk, hogy az igazán fontos döntések a miniszter kontrollja alatt áló bírák hozzák meg (különbíróságok)
  • ezek után nem szavazol ránk? nem baj, majd hozunk külföldről szavazatokat (EU-n kívüli magyar állampolgárok európai parlamenti voksai)

 

Nem volt benne a levegőben, hogy a Fidesz-kormányok számtalan botrányos törvénymódosítása közül pont ez lesz a gyújtópont. Mégis ez történt, és a szavazást követően szerda este spontán tüntetés kezdődött, jórészt a PM-es Tordai Bence vezetésével. Egy barátom üzent, hogy épp a Margit-hídon áll, és rengetegen blokkolják a forgalmat, miközben folyamatosan érkeznek a rendőrök. Elindultam, közben a vonulás a Nagykörúton ment tovább, az Oktogon magasságában csatlakoztam be, cél pedig a Kossuth-tér volt. A menetelés igazán jó hangulatban telt, a rendőrség korrekt módon biztosította, sokan integettek, az autósok folyamatosan dudáltak, kifejezve a szimpátiájukat.
Bár hideg volt, az Andrássy út karácsonyi fényei kimondottan emelték a menet hangulatát...

img_5898.jpg

Fotó: saját

A térre korán érkeztünk, és egyből meg is jegyeztük, hogy "a Kossuth-térnek nem áll jól a tömeg". A felújítás és a parkolók felszámolása óta sokezres tömeg kell, hogy érdemben kitöltse. De nem kellett sokáig várni, folyamatosan kapcsolódtak be és érkeztek az emberek, és a kemény mag az első sorokban összeállt a felsorakozó rendőrökkel szemben.

A Parlament előtti CEU tüntetésekkel szemben itt nagyon fiatal készenlétisekből álló sorfal állt össze. Az ember szinte együtt érzett velük, akik ártatlan tekintettel talán az első komoly bevetésüket élik át. Egy fiatal nehezen megy szembe egy vele egykorúval. Aztán ahogy múlt az idő a tömeg egyre türelmetlenebbé vált, és előkerültek a tapasztalt sisakos rendőrök, a hátsó sorokban pedig gázálarcok is megjelentek, A tömeg felváltva skandált, néha füstbombák nyíltak. Végül az első sorokban is helyet cserélt a fiatal rendőrsorfal és a pajzsos-sisakos készenlétis sereg, de a manőverek közben némi tér nyílt, így a lépcső jobb oldalán a tömeg egészen felnyomult. Ekkor látszott életem első könnygázbevetése: néhány rendőr könnygázt permetezett, amit a szél hamar felénk terelt. A messziről tűnő könnygázspray pillanatok alatt kipucolta a rendőrök előtti teret, mindenki menekült.

screenshot_2018-12-18_at_2_14_45_copy.jpg

Fotó: index.hu

Ahogy kollégám másnap humorosan megjegyezte: "a könnygázt száz közül is megismernéd, nem?!"

A tömeg aztán újból visszatért, és 3-4 könnygáz bevetés következett, főlépcsőtől a Parlament déli kapujáig. A tömeg egyre hevesebben dobálta tojásokkal, fakérgekkel, sörös flakonokkal a rendőröket, majd kisebb fogócska következett, és megtörténtek az első őrizetbe vételek.

A következő 2 napon, csütörtökön és pénteken szintén a Parlament előtt ért véget a tüntetés java, előzőleg vonulás és beszédek is voltak. Sor került 2018 rendőri túlkapásaira, miközben a közmédia és a Fidesz a bevált praktikákhoz, a bevándorláspárti és sorosbérenc egyszerűsítő jelzőkhöz folyamodtak. Pedig ők is pontosan tudják, hogy ez a tömeg abszolut heterogén, amit egyetlen cél köt össze, visszavonni a túlóra törvényt.

Egy nap szünet után vasárnap tömegtüntetésre gyülekeztünk a Hősök terén, a menet az Andrássy úton a Nagykörút, Nyugati Pályaudvar érintésével az Alkotmány utca vége volt. A sok ezres tömeg az Alkotmány utcában törlódott fel, ahol végre elhangzott, hogy együtt kell működnünk a poltikusokkal, a tünetések nem lehetnek kizárólag civil töltetűek. Ennek megfelelően, gondosan megválogatva, kizárólag női képviselők szólaltak fel valamennyi ellenzéki párt és zászlajaik színeiben.
Beer Miklós katolikus püspök levelét is felolvasták, aki egyfajta legitimációt adott a békés adventi tüntetéseknek, egyszer s mindenkorra kihúzva a kormányzati keresztényellenes propaganda alól a talajt.

Egymás után beszélt Vadai Ágnes a DK színeiben, és a jobbikos Varga-Damn Andrea, a sort pedig a momentumos, korábban füstbomba használatáért letepert és őrizetbe vett Donáth Anna zárta. Stilszerűen egy magasba tartott füstölővel, amire a tömeg további füstbombákkal és focimeccseket idéző, rendkívül hatásos tűzzel reagált. Ha valakinek gyenge lett volna a felszólalások sora, kellően hatásos zárást kapott.

screenshot_2018-12-18_at_2_23_41.png

beszédek zárása a vasárnapi tüntetésen
Fotó: saját

A beszédeket követően számítani lehetett arra, hogy a tömeg a Parlament elé vonul, és a negyedik állóháborúra is sor kerül a rendőrök és tüntetők között. Ennek megfelelő létszámban sorakoztak fel a rendőri erők, ezzel szemben a tömegben elterjedt, hogy új cél az MTVA székháza, a 6-7 km-re lévő Kungigunda útján.
Este, sötétben, mínuszokban ennyit gyalogolni? A Momentum és független képviselők által vezetett tömeg mégis 1,5-2 órás gyalogtúrára indult Óbudára, végig skandálva az utat, számtalan szimpatizánst gyűjtve, ez a túra pedig nem kis teljesítmény, és jól mutatja az elszántságot. A tömegnek jót tesz a vonulás, és apasztja az egy helyben állás.

Fél 8 után értünk az MTVA sötétbe és párába burkolózó épülete elé. A kormányzati propaganda központja, a tízmilliárdokból fenntartott épület és raktárbázis a csontig hatoló decemberi fagyban ott állt előttünk, aminek vezetői talán soha nem gondolták, hogy a belvárostól távol lévő komplexummal egyszer tüntetők ezrei néznek majd vele szembe.

mtva.jpg

A menet élére a nagykoalícióra lépő ellenzéki képviselők álltak, akik jogosultságaikat használva bejutottak, majd másnap reggel botrányos módon kiebrudalva lettek a köztévé székházából.

A tüntetés a parlamenti kisebb csetepatékkal szemben mindvégig megőrizte békés jellegét, a tömeg és a rendőrsorfal egyaránt megértette, hogy nem egymás ellenségei, ezt pedig az ellenzéki képviselők is rendre a tömeg tudomására hozták.

Az MTVA előtti 2. napon is megőrizte békés jellegét a tüntetés, már sem hatósági felszólításra, sem könnygázra nem volt szükség. Az események egységbe kovácsolták az ellenzéki képviselőket és a tüntetőket egyaránt.

Hogy van-e tanulság?

  • Az ellenzéki képviselők végre bizonyították, hogy egymás fizetésének emelésén túl radikális és érdemi eszközökhöz is tudnak nyúlni, feladva a kényelmes és kiszámítható pályát.
  • Hogy a Momentum 5 pontos követeléseit végül az ellenzéki képviselők, MSZP-től és DK-tól a Jobbikig együtt akarják beolvastatni, félretéve minden ellentétet, egyetlen közös célt képviselve.
  • Egy parlamenten kívüli, zömmel fiatalokat tömörítő párt ismét a kezdeményezések élére áll
  • Hogy a tüntetők úgy érzik, végre van ellenzék, és vannak képviselőik, akik értük küzdenek.
  • Hogy érdemi változást nem civilek, hanem csakis együtt; civilek, szakszervezetek és politikusok együttesen tudnak elérni.

És végezetül egy személyes.Sosem gondoltam volna, hogy boldogan együtt lehet tüntetni Jobbikos és liberális tüntetőknek egy közös célért. Hogy a hidegben állva erőt ad az EU zászlót tartva, amikor megjelennek a fiatal Jobbikosok a rigmusaikkal, és egymást ünneplik. Mert vannak és lesznek és nézetkülönbségek, de most egy a cél, és ez megteremti közös jövő és a közös munka alapját. Végre elfogadjuk egymást, és közösen dolgozunk egy jobb jövőért.

És idáig eljutni hosszabb út volt, mint ami még előttünk áll.

Az én CEU sztorim

2018. december 8-án a CEU vezetői sajtótájékoztatón jelentették be, hogy a CEU lényegét adó képzéseket Bécsbe kényetelenek áthelyezni, mivel a kormány december 1-ig nem írta alá a budapesti működéshez szükséges megállapodást, így januártól nem vehetnek fel új hallgatókat ezekre a képzésekre. A háttérről remek összefoglaló érhető el itt.

Ez a kicsit személyesebb hangvételű poszt egyfajta visszatekintés az ügy kirobbanásától a bejelentésig eltelt másfél évre.

Nincs még három éve, hogy egy vidéki városból felköltöztem Budapestre. Ott helyben jártam párszor tüntetésen, kisebb megmozdulásokon, de a távolság okán legnagyobb eseményeket mindig csak tévén és neten követtem, kezdve a 2006-os MTV székházostromtól a netadós tüntetésig.

2017. tavasza nem múlt eseménytelenül hazai szemmel: már túl voltunk a Nolimpián, a sikeres kampányból pedig egy párt alakult, a Momentum.
Az olimpiai fiaskó után - a kormány népszavazástól való meghátrálása és a pályázat visszavonása - egy rövid ideig nem a Fidesz tematizálta a közbeszédet, de aztán áprilisban elején hirtelen az egész ország megismerkedett a CEU nevével, ami az átlagember szemében a migránsozó retorikával és az egyetemet alapító és finanszírozó Soros György nevével forrt össze, mintsem azzal a ténnyel, hogy az intézmény a világ 100 legjobb egyetemei között szerepel. Az addig hétköznapi életét élő egyetem felett viharfelhők gyülekeztek, hírek jöttek az Oktatási Hivatal vizsgálatáról, és a törvényhozás megalkotta és kivételes sürgősséggel elfogadta a Lex-CEU-t, amit viharos gyorsasággal el is fogadtak. Ez április 4-én történt, aznap délután 5 órára az egyetem épülete köré élőláncos megmozdulást hirdettek.

Egészen más területen dolgozom, a CEU falain belül sosem jártam, de maga területén minőségi képzéseket és teljesítményt nyújtó egyetem elleni intézkedések teljesen nyilvánvaló módon a politikai haszonszerzésen túl nem szolgáltak más célt, így nem volt kérdés, hogy ott a helyem.

 img_2329.JPG

élőlánc 2018. április 4-én a CEU előtt

 

A kellemes kora tavaszi időben pár ezren gyűltünk össze a szűk utcákon, kevés, de temperamentumos felszólalóval. Máig emlékezetes, magyar és angol nyelven egyaránt elhangzott beszédett mondott Berg Dániel, a CEU volt diákja (ma már a Momentum elnökségi tagja), és bármerre néztem, csillogó szemű, intelligens, szép tekintetű fiatal lányok és fiúk álltak. Legyen szó első tüntetőről, vagy rutinos megmozdulóról, egy olyan párezres tömeg volt jelen, amiben az emberek nem szervilizmussal, hanem teljesítménnyel tudnák jobbá tenni az országot. Mivel a törvényt az államfő még nem írta alá, ekkor még csak azt skandáltuk, hogy VÉTÓ, majd tömeg a parlamenthez vonult, ahol a tömeg egyebek mellett az EU zászló kitűzését követelte. Máig érthetetlen, hogy engedheti meg magának a házelnök, hogy mellőzi az EU zászlót - miközben üres zászlótartó rudak tucatja lóg az épületen. Eufórikus érzés volt, ahogy az egyre duzzadó tömeg megtölti a Kossuth teret, és lobognak a magyar és EU zászlók.

img_2345.JPGtömegtüntetés a Kossuth téren

Április 9-re a év legnagyobb tüntetése körvonalazódott, a végül 70-80 ezres tömegben rengetegen jelentek meg homemade "I stand with CEU" feliratú felsőkben, követelve, hogy a kormány hagyja békén az egyetemet. Sokáig  emlékezetes marad a közel százezres tömeg látványa az Erzsébet-hídról. Itt indult el a 2017. tavaszi kormányellenes tüntetéshullám, egymást követték a szimbolikus és rendre tömegeket az utcára hívó események, a kormány válaszlépésül a CEU-n túl a civilek ellen is hangolni kezdett. A szimbolikus események a kormány részéről sem maradtak válasz nélkül, ekkoriban ítélték el Gulyás Mártont és társát, akik vízbázisú festékkel dobták meg a Sándor-palotát egy tüntetés közben. Aztán amilyen hirtelen és erősen indult a tüntetéshullám, eredmény hiányában fokozatosan lecsengett. Nem sikerült a társadalom széles rétegeivel megértetni az ügy szimbolikáját és súlyát, és nem sikerült igazi, százezres tömegdemonstrációkká duzzasztani az eseményeket. Nem nőtt ki egyértelmű vezér erő, így a tüntetések is egyre inkább széthúztak, és a mára a sok kis tüntetés emléke bennem is összefolyik. Éltük a magunk életét abban a hitben, hogy a tízezres tömegdemonstrációk hatására hátrébb lép a Fidesz.

img_2411.JPG

spontán tüntetés a Sándor-palota előtt 2017. április 10-én

Teltek a hónapok, majd a 2018-as parlamenti választás adta meg a végső döfést. Az addig lelkes, változást akarók közül tömegek süllyedtek politikai apátiába. Az ismét kétharmadot elért Fidesz pedig célba juttathatta egyik szimbolikus ügyét: végképp ellehetleníteni a CEU működését. Bár a Momentum ősszel meghirdetett még néhány megmozdulást, az alig pár száz fős tömeg legfeljebb abban bízhatott, hogy a kormány valamilyen kommunikációs fogással, háttérben a józan észre hallgatva valahogy biztosítja a CEU jövőjét.

Nem így történt, és időközben mindenkiben világossá vált, hogy jelenleg nem lehet az utcán megbuktatni ezt a kormányt, és az is, hogy bármit megtehet, és meg is tesz (ld. Gruevszki). Magam is elmaradoztam az átlag kormányellenes tüntetésekről, de a CEU-s megmozdulásokon mindvégig ott voltam.

Hogy mégis miért? Mert soha nem felejtem el az első CEU tüntetések feelingjét és hatását, ahogy egy normális ország jövőjét biztosító fiatal tömeg egy emberként kiált vétót. Soha nem láttam még tüntetésen ennyi egyéniséget, ahogy a tömegben minden egyes arc mögött kisugárzás és elszántság, értelem és intelligencia volt, hol keserűséggel, hol daccal, hol optimizmussal és bátorsággal.

Most a CEU lényege távozik, ez pedig az ország megítélésének, oktatási színvonalának, és hallgatók ezreinek egyértelmű veszteség.

Ha volt értelme ennek a lassú kivéreztetésnek, az egy dolog lehet. Bár a kudarc egyértelmű, mégis reményt ad.

Olyan fiatal tömeget állított egy ügy mellé, akik bár egy időre talán elveszítik egymást, de emlékezni fognak 2017-re, egy ügyre, aminek az elejétől együtt álltak ki, és mindent megtettek, hogy megvédjenek egy egyetemet, és egy szimbolikusabb ügyet, az oktatás szabadságát. A CEU-ügy kapcsán emlékezetes marad a Momentum, ami végig tömegeket szervezett az egyetem védelmére. Ha nincs a CEU, nincsenek a 2017-es megmozdulások, és talán sosem kényszeríti a Jobbikot civilek védelmére, és sosem következhetett volna be az, hogy 2018. tavaszán, a parlamenti választások utáni legnagyobb ellenzéki megmozduláson együtt leng az Örömódára a magyar, az árpádsávos, az EU, és a pride zászló.

img_2476.jpg

Bár vereséget szenvedtünk, a történelem emlékezni fog arra, hogy voltak tömegek, akik kiálltak a végletekig leegyszerűsített népbutító propaganda ellen. Akik megtettek minden tőlük telhetőt, és akik emlékezni fognak egymásra, a tavaszi tüntetések hangulatára, és egymás arcára.

Mert a jövőnk itt van, ezt az országot szeretnénk a munkánkkal és teljesítményünkkel jobbá tenni, és ha kevesen is vagyunk, de nem egyedül. Ott álltunk egymás mellett ugyanazt akarva, és bár most együtt érzünk dühöt és csalódottságot, és a végsőkig hiszünk abban, hogy erre az országra egy jobb sors vár, még a mi életünkben.

Az Indexért

2018. október 1-én az Index is az olvasóihoz fordult támogatásért. Nincs ezzel egyedül, de ha 3 éve azt mondják nekem, hogy az akkor 2,1 milliárdos árbevételű, százmilliós nyereséget felmutató Index az olvasóitól kér támogatást, nem hiszem el. Az okokat és a korábbi folyamatot ismerjük, de ha már ez történik, miközben az adómból fenn kell tartanom a propagandagyár közmédiát, és a fideszes érdekkörbe tagozódott Origot, Magyar Időket, TV2 Csoportot, akkor természetes, hogy a Index függetlenségének biztosításáért a másik zsebemből is fizetek. Önként azért, hogy holnap is betöltődjön és minőségi tartalmat kínáljon az Index.hu.

Amikor bekötötték a modemes netet, az első betöltött lapok egyike volt az Index, amivel együtt felnőttem, és ami máig mérce és örök kezdőlap. Az elmúlt 19 évben ott volt a legnagyobb sztorikon, az archívuma mára történelemkönyv.

Az Index.hu nem lehet más. Támogasd te is!

 

index_hu.JPGAz Index címlap headerje 2018. október 1-jén.

The X Factor UK 2019

Szeptember 1-én elstartolt a brit X Factor újabb, sorban immár a 15. évada. A műsor a 15 év alatt megélte már néhány mélypontját és fénykorát, de rendre új színfoltot tudott mutatni és kitörni a korábbi sablonokból. Olyan sztárok törtek elő a semmiből az X Factornak köszönhetően, mint Leona Lewis, Olly Murs, James Arthur, és hogy a legnagyobbat, a One Directiont ne is említsem.

2010-ben, még egészen fiatalon, a 1D évében kezdtem el nézni a műsort, és egyből beszippantott a londoni feeling, a profizmus, ahogy egy tehetségkutatóban filmzenékkel, vágástechnikával, szerkesztési trükkökkel hús-vér drámát, és máig emlékezetes pillanatokat visznek képernyőre egy-egy ismeretlen tehetség meghallgatásával. Az X Factor masszívan kilógott mindabból, amit itthon showműsor címén megismertünk (ekkor még messze nem volt hazai széria). A szereplők között voltak pár srác, akik a szóló karrier vágya és az ismertség lehetősége miatt neveztek a showba, de egyenként nem jutottak túl a bootcampen. Simon Cowell (és bizonyára a szerkesztők) egy bandába formálták őket, aminek a One Direction nevet adták. A banda, noha az évad sroán a 3. helyen végzett, a 2010-es évek világszerte legsikeresebb fiúbandájává vált.

Közülük is személyes kedvencem mindvégig Louis Tomlinson maradt, aki ugyan énekesként a bandában mindvégig hátul maradt, karizmájával, stílusával, intelligenciájával messze kitűnt a többiek közül. Egy olyan srác volt, aki ha egyszer véget ér a One Direction korszaka, visszatér a gyökereihez, és talán X Factor judge lesz. Majd egyszer, sok év múlva. Az idő bár gyorsan telik, és Louis feltűnt Simon oldalán a Judges Houses adásokban, az X Factor panel annyira erősnek tűnt, hogy még sok évad kell, mire Louis bekerül.

2018 ezt a fordulatot is elhozta, Louis Tomlinson X Factor mentor lett Robbie Williams és felesége mellett.

Az idei panel bár meglepő, és talán a műsor szerkesztése (még az audition fázisban járunk) is inkább visszatért a tehetségek kiemeléséhez, az összhatás nagyon működik. Robbie Williams felesége jól tudja pótolni Nicole Sherzingert, de a mentorok közül is érdemes kiemelni a Louis és Simon között meglévő kémiát.

Engem kilóra megvettek Louis Tomlinson mentorságával, de nézzétek, mert érdemes! A műsor még csak most indult, de újra behozta a szerethető, emlékezetes pillanatokat, továbbra is nívót mutatva a tehetségkutató show műfajában.

A magyar közoktatás egy szomorú pillanata

A 444 TLDR rovata egy olvasmányos és felkavaró történetet hozott le egy szekszárdi középiskola diákjáról, Ákosról.

A teljes cikket érdemes elolvasni: 444 - Iskolai diákcsínynek indult, szövevényes bűnügyet kreáltak belőle, de összefoglalnám röviden:

  • A bukás milliószor felhasznált sablonjából két videó készül, kigúnyolva az iskolát és néhány tanárt
  • az egyik - amúgy szolidabb - videó készítőjét megtalálják egy videózás iránt tehetséges srác személyében, aki korábban a suli számára promó anyagot is készített. A másik videó készítője ismeretlen (nem mintha számítana), és a srác is tagadja, hogy ő készítette volna
  • a fiút az igazgató, a videó szövegében érintett két tanár. és az osztályfőnöke, valamint az iskolai rendszergazda jelenlétében szabályosan kihallgatják, majd amikor a srác megtör, sírva fakad, akkor engedik ki beszélni a szüleivel, ha aláír egy előre elkészített nyilatkozatot
  • néhány nappal később elüti egy autó bringázás közben a saját figyelmetlenségéből, de nyilván nem függetlenül az eseményektől
  • az igazgató behívatja a szülőket, ők egy hetet kapnak, hogy elvigyék a fiút az iskolából, különben fegyelmi tárgyalásra kerül sor (ez akár még segíthetne is az ügyön, de a szülők a helyzetet látva a gyermekük érdekében átviszik őt másik iskolába)
  • az igazgató és a két tanár magánvádas eljárásban bíróság elé viszi az ügyet, ahol felmentik a fiút.
  • az e-naplóba utólag hiányzásokat könyvelnek be a srác befeketítésére, olyan napokra is, ahol szóban felelt, és jegyet is kapott (okirat hamisítás)
  • az igazgató újra feljelenti Ákost (!), noha ő tagadja, hogy köze lenne bármelyik videóhoz is, sőt egy másik diák jelentkezik, hogy az egyik anyagot ő töltötte fel
  • a történet egybeesik az igazgatóválasztással, újbóli kinevezését a Nemzeti Pedagógus Kar nem támogatja, de a minisztérium újból őt nevezi ki

Osztályfőnök:  „Ez nem az én ügyem.”

Ennél a mondatnál húztam fel magam igazán. Nem ismerjük a részleteket, sem a fiút, sem a tantestület többi tagját. Enélkül is, látva napjainkban mindent behálózó szervilizmust, nem csodálkoznék, ha a tanárok az állásukat féltve közreműködtek volna az igazgatónő időközben személyes ügyévé vált bosszúhadjáratában, így utólagosan bekerülhetett olyan napokra is hiányzás, amikor a diák igazából felelt, vagy bizonyíthatóan jegyzetelt.

Számomra egy dolog a fontos:
az eset egy megyeszékhely középiskolájában, egy kb. 16-18 éves sráccal történt meg. Egy olyan életkorban, ami személyiségfejlődés szempontjából a legfontosabb. A tanárok, legyenek bármennyire is elégedetlenek a fizetésükkel, legyenek bármennyire is kiégve, pedagógusok. Az volna a feladatuk, hogy a szakmai anyag leadásán túl figyeljenek, legyenek nyitottak, segítsenek, és neveljenek.

Normális helyen - ha valóban a srác készítette a videót - lefolyna egy fegyelmi eljárás, de a hangsúly azon lenne, hogy ráébresszék a diákokat a felelősség súlyára, tetteik következményére. Néhány rendkívüli osztályfőnöki óra, egy iskolanap, ahol kreatív formában feldolgozhatják a történteket. A legtöbbet mindebből Ákos tanulta volna. Ő ezzel szemben megtapasztalta, milyen a legalja emberi minőség, az árulás és szervilizmus. Egy olyan korban, amikor a jövőképe és személyisége alakul ki.

Ez az egész történet a magyar közoktatás szégyene, ami nem szól másról, csak a kicsinyes bosszúról és elégtételről, múltban ragadt, álkonzervatív emberekről, akik nem értik az internetet, a technológiát és a fiatalokat. Remekül illik a korba, amiben élünk, csak épp a jövőnket, a fiatalokat teszi tönkre.

Hír TV 2015-2018

Egy újabb korszak zárul, véget ért a relatív függetlenül működő Hír TV három éves története, hogy a mai naptól ismét a jobboldalt szolgálja. Nem én mondom, ezt maga Kocsis Máté fejtette ki Kálmán Olga korábbi műsorsávjában, elsőként megtörve a fideszes bojkottot a csatorna ellen. Az őt követő Gajdics Ottó szerint amúgy sem létezik független újságírás, a Hír TV büszkén szolgálhatja ismét korábbi céljait. Érdekes volt látni a feltörő elégtétel, revansvágy, a sérelmek iránti bosszú ennyire nyílt megnyilvánulását - persze ez nem meglepő.

Ezek szerint a Hír TV mától nem fake news (by Orbán Viktor), és az új korszak (legyen bármi is az) szolgálatába állt. Nyilván a tábor ugyanolyan gyorsan ismét legitim hírforrásnak tartja az eddig mellőzött adót, mint amilyen gyorsan sikerült ma pár óra alatt visszafordítani az új a 3 évvel ezelőtti állapotra.

Nem szeretném különösebben elsiratni a Hír TV-t, hiszen mindig is egy-egy aktuális cél kiszolgálója volt, noha a 2015 geciday óta a csatorna története legfüggetlenebb időszakát élhette, egészen a mai napig. De mint tudjuk, Kocsis Máté és Gajdics Ottó szerint a függetlenség nem is cél.

Ami nyomott hagyott a Hír TV 2015-2018-as korszakából:
- hogy megpróbált objektív hírtelevízióként működni
- Veiszer Alinda beszélgetései (szigorúan szubjektív válogatás) Kulka JánossalKováts Adéllal, Mácsai Pállal, és zárásul Alföldi Róberttel
- Kálmán Olga első adása
- Az elmúlt 8 év c. műsor Szöllősi Györgyivel
- hogy leadta a Nemzeti Dokumentumfilmet (Alföldi Róbert utolsó hónapjai a Nemzeti Színház élén)
- hogy leadta a Meleg férfiak, hideg diktatúrák c. filmet
- a Budapest Pride live streamek, és fröcsögéstől, gyűlölködéstől mentes objektív tájékoztatás a témában

A Hír TV elmúlt 3 éve olyan szürreális volt, ahogy véget ért. Idő kellett, hogy befogadjuk, de gyorsan el lehet majd engedni.

Egy kis sziget, ami kiemelkedett a fideszes óceánból, és amit most ismét elnyelt a tenger. Jó volt a partján állni.

Sok sikert, és mielőbbi boldogulást a felmondott, vagy eltanácsolt hírtévéseknek!

img_2232.jpg

Kálmán Olga 2017-ben, a harmadik adásnapon, amikor még egészen szürreálisan hatott a Hír TV-n ő és az Egyenesen. Később ez a műsor zárta le igazán a Hír TV exfideszes korszakát - egészen 2018. augusztus 1-ig.

Újra itt

2 év és 1 hónap kihagyás után újra itt.

Bár nem született sok poszt, mégis hiányzott ez a blog, de mindig elfogyott az erő és lelkesedés, amikor kiírtam volna magamból valamit...
Az eltelt idő alatt elhagytam a szülővárosom, és felköltöztem Budapestre, magam mögött hagyva életem legnárcisztikusabb és zsarnokabb főnökét, megtalálva a munkahelyi nyugalmat. Egy újrakezdés, vagy inkább kezdés, ami a legjobbkor jött.

Időközben leírhatatlanul sok dolog történt a világban, de a sokszor sötét és ostoba hétköznapokban hitet és lelkesedést adott nekünk egy Call me by your film, és nemrég a Love, Simon. Ezekről majd nemsokára bővebben.

De közben van, akinek kimondottan jót tett az elmúlt 2 év, mint például Shawn Mendes. Akire lefekvés előtt jó rákeresni Instagramon, és még jobb vele indítani a napot. Aki cuki, szép, és energiát sugároz.

Címkék: hello shawn reloaded
süti beállítások módosítása