Akkor is tégy meg mindent a szemétcsökkentésért, ha senki nem segít!

Gerillakuka

Gerillakuka

Az eldobható kultúra, a just-in-time logisztika és a terülj, terülj, asztalkám időtükrözése

2024. február 29. - bozon

Mekkora fergeteges buli lenne, ha év közben rendszeresen dobálnánk ki befőttes üvegeket a szemétbe (a legnagyobb részét természetesen a vegyesbe, hiszen egyszer élünk, de jobb, ha az unokáink egyszer se), aztán amikor kedvünk szottyan ilyeneket használni – például befőzéshez, mert azt hallottuk, hogy az milyen tudatos dolog is már –, drága pénzen vennénk ugyanolyanokat a boltban! A boltban pedig kettesével, négyesével, valahányasával még össze is lennének ezek zsugorfóliázva, mert elaprózni semmit sem szabad, főleg nem a szemétgyártás netovábbját, a csomagolóanyagok további csomagolását. 

ujbefottes.png
És lőn! Újonnan megvehetjük, amit tegnap kidobtunk – drágán és csomagolva, ahogy illik.

Tovább

A kontár suszter ne díszelegjen a lopott kaptafával!

Az influeszer dolga az, hogy influáljon, azaz befolyásoljon. De ha badarságokat mond? Ráadásul más munkáján élősködve? Az internet korában könnyű (gyanúsan) gyorsan felemelkedni, sok embert elérni, sokak véleményét befolyásolni. Sokan azonban elfelejtik, hogy e szerepben, tulajdonképpen botcsinálta újságíróként mekkora felelősség terheli őket. Ennek megfelelően arról is könnyen megfeledkeznek, hogy elmélyüljenek kinézett szakterületük tudásában, alaposan utánakeressenek egy-egy témának, hírvivőhöz méltóan ütköztessenek információkat, véleményeket, s nem utolsósorban tisztességesen értékeljék és hivatkozzák mások munkáját.

Mivel egyre inkább elmosódik a határ az internet korában felvirágzott spontán újságírás és a hivatásos média világa között, ilyen anyagokkal könnyű már bekerülni a tévébe is; azonban sok néző még mindig a régi reflexekkel viszonyul ahhoz, ami onnan jön: hát, akkor ez biztos így van. És kész a baj. Mi itt éveken, (évtizedeken) át erőlködünk, hogy átformáljunk egyes téves, de elterjedt nézeteket, mire egy önjelölt influenszer feláll a szemétdombunk tetejére (a témából adódóan szinte szó szerint), és pillanatok alatt hihetetlen károkat okoz az ügynek. Mert a tévében valamit kell mondani. Utánanézni, utánakérdezni (elolvasni az orra előtt levő tájékoztatókat, hivatkozásokat) nem kell.

Tovább

Mi való a sárga (műanyag + fém) kukába?

Alapvetően minden, ami elterjedt, egyszerű felépítésű műanyagból (egy darabból) van; tehát nem kevert, nem összetett, nem habosított termék és nem műszálas textil. Emellett a két legelterjedtebb fém: alumínium és vas. Továbbá az előzőeken felül minden olyan hulladékfajta, amit a helyi szabályozás ebbe a kukába sorol. Érdekes, elsőre önellentmondásnak látszó, praktikus előírás még, hogy maguk az ide kerülő tárgyak lehetnek koszosak, de a kukát nem mocskolhatják össze. Úgy pakoljuk a sárga kukát, hogy tudjuk, ezt „odabent” alapvetően kézzel fogják válogatni!

Tovább

Mi való a papírkukába?

Tulajdonképpen ez kellene, hogy legkönnyebb legyen: minden, ami (tiszta) papír, idevaló. Van azonban pár régi és új részlet, amit mindenképpen át kell gondolni – nagyon bonyolult persze ez sem lesz. Annyit mindenképpen érdemes előzetesen és összefoglalólag megemlíteni, hogy a papír elég jól újrafeldolgozható nyersanyag – manapság lényegében csak azért nem pörög az újrafeldolgozás, mert az egyszerűségre, az olcsóságra, az eldobhatóságra, a könnyű helyettesíthetőségre törekedtünk ebben is: az új papír olcsóbb, mint az újrafeldolgozott –, de a fenntarthatóság érdekében mindenképpen megéri a lehető legtöbbet visszajuttatni a körforgásba.

Tovább

Mi való a komposztba?

A szelektív hulladékgyűjtés anyagáramai közül a komposztálás a kedvencünk, hiszen ez az az újrahasznosítási forma, ami egyrészt technológiamentes – nem fogjuk magával az újrahasznosítással terhelni a környezetet –, másrészt biztos: senki és semmi nem fogja kézen-közön elrontani a külön gyűjtésünk eredményét, harmadrészt teljesen helybe hozható, hiszen minden kertben, minden négyzetméternyi földdarabon, sőt, akár beltérben is bárhol lehetőség van a szerves anyagok komposztálására. 

Tovább

Kiáltvány a városi faültetőkhöz: használjatok városi komposztot!

Azok, akik önkéntes városi faültetéssel foglalkoznak, rossz emberek nem lehetnek. Már csak azért sem, hiszen a „megvilágosodottságnak” mi is, ők is valamilyen fokán állunk. Cselekszünk, mert értjük, hogy cselekedni kell. A mindennapokban is nagy többségükkel rokon lelkek vagyunk; azok, akik szabadidejüket arra pazarolják, hogy fákkal ültessék tele a várost, szívükön viselik a hulladékcsökkentést, tágabban véve a környezeti ártalmak csökkentését – amit az átlagemberek még mindig magától értetődőnek, kiküszöbölhetetlen szükséges rossznak tartanak. Ugyanígy mi is, ahol csak tudunk, részt veszünk a városi faültetésekben, szervezzük is néha a hátteret – például a komposztot.

Mindkét társaság beletartozik azoknak a körébe, akik vagy értik, hogy mi a helyzet, vagy engedelmeskednek a lelkük mélyén már felbukkanó aggodalomnak: mi lesz itt, ha nem tudunk változtatni az életünkön? Ők is, mi is hajlandóak vagyunk cselekedni is a változás érdekében. Van, amit ők értettek meg eddig jobban, és van, amit mi. Ez utóbbiról szól ez a kiáltvány, ez a figyelmeztetés, ez a kérés. 

A változásnak viszont jelentősnek és alaposnak kell lennie

Nem elégedhetünk meg félmegoldásokkal, nem tarthatjuk tiszteletben a rossz szokásokat, a kényelmes de ártalmas megszokások iránti vágyat. Ez könnyen úgy tűnik a kívülállók számára, hogy „a zöld szörny mindig csak többet akar”, azonban egyszerűen arról van szó, hogy a szükséges változás nagyobb, mint azt kívülállóként gondolnánk. Az eddig megtett, akár jelentős lépések sem elegendőek (például csak a klímaváltozásnál maradva: említhetnénk, hogy a globális üvegházgáz-csökkentési kívánalmakhoz képest mennyire keveset léptünk még csak előre, de nem említhetjük, hiszen nem is előre lépdelünk, hanem még mindig hátra: a globális kibocsátás még mindig rendületlenül és meredeken nő).

Amellett, hogy a szükséges változás súlyosságát meg kell érteni és – sajnos – el kell fogadni, azt is érdemes jól az eszünkbe vésni, hogy itt nincsenek is kívülállók. Minden ember érintett, a válságok minden embert köteleznek a cselekvésre.

Ezt a faültető kollégák pont tudják, hiszen részt vesznek, cselekszenek, törekszenek. A „zöld szörny” (most a mi képünkben) azonban tőlük is többet követel. A faültetésnek is van lábnyoma, és ha már elhatároztuk, hogy a városaink klímaadaptációjáért és egy kicsit a kibocsátáscsökkentéséért is teszünk, akkor kutya kötelességünk ezt a lábnyomot is csökkenteni. S miért hánytorgatjuk ezt fel pont mi? Azért, mert ebben mi tudunk, illetve minden városi komposztálással foglalkozó közösség tud segíteni; és segítünk, segítenek is: az ültetendő fák tápanyag- és talajjavítási igényeit városi komposzttal is kiválóan meg lehet oldani, és akkor nincs szükség fánként 30–100 kg áruházi trágya felhasználására. 

Ez nem elsősorban azért jó, mert a mi hülye komposztunk végre bekerül valahová, hanem azért, mert fánként ennyi anyagot – kisteherautóval vagy személyautóval – elhozni a városszéli áruházból, valamint kamionokkal már oda is beszállítani messzi vidékekről nem kis környezetterheléssel jár. Ennek a környezetterhelésnek a kiküszöbölése pedig a mellékelt ábra szerint baromi könnyű. Egy aspektust kivéve: a fejekből nehéz kivenni azt az alapigazságot, hogy „az áruházi cucc jó”, „az ipari termék megbízható”, „a fogyasztás szükséges”, „a kereskedelem hajtja a világot”, „ami be van csomagolva, csak az lehet professzionális”. 

Állandóan azzal kell szembesülnünk, hogy ahová megbeszéltük, hogy komposztot viszünk, még ott is kötelezően felbukkan az áruházi zsákos, és legfeljebb arra méltatják a városi komposztot, hogy a zsákos mellé beöntsék. Őszintén megvallva olyan faültetéssel még soha nem találkoztunk, amit nem mi szerveztünk, és ne lett volna ott a zsákos trágya (pontosabban egy jó szervezésről hírből hallottunk: a II. kerületi 10 Millió Fa-szervezők egy nagyobb ültetésükhöz már szerveztek érett istállótrágyát – reméljük, helyből vagy közelről, és hogy hosszú távú együttműködésről van szó). A műanyag zsákokhoz, az áruházi beszerzéshez való ragaszkodással viszont óriási lehetőséget szalasztunk el. A városi biohulladék körforgásának bezáródását akadályozzuk meg, és ezzel a körforgás másik felébe beleölt munkát is részben feleslegessé tesszük: a megtakarítható klímalábnyom jelentős része az elvégzendő munka jelentéktelen részének elmulasztása kedvéért ugrik az egyenletből. 

img_3776-kicsi.JPG
Vittük a komposztot (a nyitott, újrafelhasznált zsákokban), ott volt az áruházi (a lezártakban). Minek?! 

Ilyen jól állunk a fenntarthatóságért, a körforgásosságért folyó küzdelemben? 

Nem! Egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak, hogy a változás élcsapatainak egy része is a hagyományos „zöldülést” kövesse: azzal kezdje a zöld projektjeit, hogy leszalad a plázába pár trendi zöld cuccért. Valójában zöldülést csak abból lehet itt és most elérni, ha a beszerzéseinket minimalizáljuk, a meglevő dolgainkból hozunk ki minél többet, és csak akkor szerzünk be valamit, amikor az feltétlenül muszáj. (A szörny mindig többet akar: következnek majd az újrahasznosított karók, a földből előkerülő kövek helyben hagyása, az esővízből, szürkevízből megoldott öntözés – de a trágya ezeknél fontosabb kérdés.) 

Jöhetnek persze olyan ellenvetések, hogy akkor most milyen a városi komposzt minősége. Jó az a faültetéshez? Egészen biztos, hogy jó; teljesen kizárt, hogy az számítson, hogy az előre nem is tisztázott minőségű, tápanyagtartalmú földhöz 5–10, erőszakos esetben 15%-os arányban, saccra hozzákevert szerves trágya most éppen hány milligramm káliumot, foszfort és biológiailag hozzáférhető nitrogént tartalmaz. Hosszabb távon úgyis a talaj alapminősége (ionháztartása, élőhelyi tulajdonsága) számít, amit a bármelyik trágyában domináns szénmátrix ad meg (attól fekete). Ráadásul a fák a városban már közvetlenül az ültetés után a tápanyagtartalom kicsi ingadozásainál jóval nagyobb stresszhatásoknak is ki lesznek téve; az ilyen, már-már jelentéktelen körülményekhez való alkalmazkodást eddig is megoldották, és ezután is meg fogják oldani. Inkább arra figyeljünk, hogy nyáron ne száradjanak ki! 

Sőt, az egyértelmű felhasználási utasítást nem is kapó áruházi anyagba vetett elvakult hit csak akadályozza a saját szemléletformálásunkat. Annak a biztos jele és eszköze, hogy nem tudunk elszakadni a hétköznapjainkat is láthatatlanul uraló ipari (túliparosított) rendszerektől„Ami be van csomagolva, csak az lehet professzionális.” 

Ne használjatok áruházi trágyát! 

Legközelebb tehát beszéljetek az ültetési projekthez legközelebb eső közkomposztálókkal, és fogadjátok a tőlük jövő anyagot. Ez nemcsak a biohulladék körforgását zárja be, nemcsak jelentős logisztikai lábnyomot takarít meg, nemcsak bátorítást ad a komposztközösségeknek, hogy lám, nemcsak a hulladékcsökkentésben, de a konkrét értékteremtésben is eredményesek voltak, hanem olcsóbbá, hatékonyabbá, tömegesíthetőbbé teszi a faültetéseket is (merthogy a zöld szörny itt is többet akar: a városi fákból sosem elég!). A zsákos trágya árát is facsemetére, szerszámokra, szervezésre lehet fordítani. 

S végül így együtt erősítjük egymás szemléletformáló erejét. Jé, ez működik! Jé, ez így működik! Ha az egyik oldalon leválunk a hagyományos, ipari, fogyasztói, környezetterhelő rendszerekről, az nem kompenzációt követel a másik oldalon, hanem pont lehetővé teszi ott is a kilépést! S ha ezzel a szemléleterősítéssel kölcsönösen megajándékoztuk egymást, más félmegolásokat is segíthetünk a teljesség felé vezető úton. Rögtön: a közkomposztálás maga is félmegoldás jelenleg. De ha odafigyelünk, egy hobbiszinten döglődő rendszerből, amit az év végétől bevezetendő biokukás rendszer várhatólag éppen kinyírni is készül (akár akarata ellenére is), fejlődő rendszerré válhat. Reméljük, még nem későn. 

Politizálni most végképp nem szeretnénk, de ugyanígy válhat minden üres és álságos, saját magában sem bízó (ál-) zöld frázis érvényessé. Ezzel az erővel lökdöshetjük az ál- és a félmegoldásokat a valódiság, a teljesség felé. Ahogy még a pápa is deklarálta legutóbbi aggódó intelmei között (Laudate Deum, 71.): noha igenis szükség van a nagy rendszerek átalakítására, ezt hitelesen pont az egyéni kezdeményezések, az egyéni feladatvállalások sokasága tudja kikényszeríteni. 

Ferenc pápa a legnagyobb gerillakukás

Már több mint három hete, hogy megjelent Ferenc pápa legújabb apostoli buzdítása a „Laudate Deum” (Dicsérjétek az Istent). Ahogy már nyolc éve a Laudato si' enciklikával is, mélységes aggodalmától vezérelve a pápa most is messze kimozdul a komfortzónájából: tudományos igazságokat bizonygat a kételkedő vagy az igazi jótételekre rest közönségnek, illetve kitér egy még ingoványosabb területre is. Megállapítja, hogy a nemzetközi politika érdekegyeztető, döntéshozó és ellenőrző mechanizmusai egyszerűen alkalmatlanok arra, hogy a klímaváltozás problémáját megoldják. Már akkor égett a ház, amikor a Laudato si' megszületett, de azóta – ahogy a mostani buzdítás is csüggedten de nem reménytelenül megállapítja – lényegében semmi nem történt, ami a valódi megoldás irányába mutat. Jószerével csak az a „kötelező erejű remény” maradt nekünk, hogy kötelességünk bízni, mivel a reménytelenség úgyse vinne semmire. 

sarah_connor.png
Ferenc pápa velünk van. Valóságossá vált Sarah Connorként rázza ő is a kerítést a mit sem sejtő, nemtörődöm közönségnek 

Tovább

Hogyan szelektáljunk?

Szemetet – természetesen. Kéretlen közszolgálati cikksorozatunkban most megpróbáljuk összeszedni és logikus rendbe rakni az unásig ismételt és bizonyára mindenki által ismert szabályokat. És hogy miért? Mert számos projektünkben – oktatási intézményekben, a rendezvények hulladéktudatossá alakításában, a témával kapcsolatos ismeretterjesztésben – azt látjuk, hogy ezeket szabályokat mégis lehet, hogy nem ismeri mindenki. Látjuk, hogy ahol a legjobb szándékot találkozunk is, a válogatásba ott is számtalan hiba, és azon belül is számtalan típushiba csúszik.

Titokban abban reménykedünk, hogy ha jó lesz ez a szabálygyűjtemény, akkor előbb-utóbb sok látogatója is lesz, hivatkozások is mutatnak rá, a keresők is felminősítik, és akkor az a hatalmas felelősség is a nyakunkba szakad, hogy a szabálygyűjteménynek mindig a legjobbnak is kell lennie. Ennél is fontosabb és talán realisztikusabb elvárás viszont, hogy ha csinálunk itt egy jó szabályrendszert, akkor a nulláról kezdett magyarázatok helyett csak ennek a linkjét kell mutogatni. Annak érdekében, hogy a gyűjtemény a legjobb lehessen, várjuk a kommentbeli jótanácsokat is, és azokat kitárgyalva időről időre frissítjük is ezt a gyűjteményt. 

4szemet-kicsi.png
E négy szemétfajta szelektálási szabályairól lesz szó

Tovább
süti beállítások módosítása