Valódi szájmenés a virtuális térben

benyakzoltan

benyakzoltan

Requiem - A sorok között

2024. március 29. - Benyák Zoltán

korszakvaltas2.jpgEgy korszak sosem múlik könnyedén. Ha visszatekintünk a történelmünkre, a nagy fordulópontok általában zajosak, puskaporszagúak, fájdalommal teltek. A Requiem epikus történetének is megvannak a maga nagy pillanatai, amikor felcsapnak a lángok, és mindenki visszafolytja a lélegzetét. Árnyaltan, de azért felismerhetően a regény történései olykor a valós történelemre utalnak. Az első kötet végének tragédiáját például egy ezredforduló táján bekövetkezett nagy esemény ihlette.

Van azonban egy másik vonulata ennek a történetnek. Egy szemmel nem látható, de szívvel érezhető, sorok közt lappangó kísértet.

Ilyen például a kötetben szereplő négy vad motorost összebilincselő láthatatlan lánc, ami csak olyanoknak van, akik nagyon sok bajon kerekeztek át együtt. Akiket együtt üldöztek, együtt menekültek, harcoltak, haltak, vagy éltek túl. Az ilyet barátságnak nevezik, és becsülendő.

Vagy a vajákos vénasszonyt és a tinilányt összekötő kötél. Ami mindig ott van, csak meg kell húzni, és jön a segítség. A segítség, ami nem kkorszakvaltas2.jpgérdez, nem szab feltételeket, ami megmondja az igazat, akkor is, ha az nem túl szép. Az ilyet úgy hívják család, és ritka kincs.

Na meg a rádiósfiú és a lány közt ébredő szikra, amit a köznyelv nem tart mágiának, pedig annál nagyobb bűvölet nincs a világon, mikor két lélek összekapcsolódik. Ezt szerelemnek hívják, és nem kell magyarázni.

A Requiem azért íródott, hogy ne csak sárga fotókat, halványuló emlékeket vigyünk magunkkal a jövőbe, hanem megfoghatatlan varázst is, amit igenis őrizni, vigyázni kell, leporolni, megmutatni a csillogását. Nemcsak a történet a fontos, hanem a derengés mögötte.

https://fumax.hu/termek/benyak_zoltan_requiem_1_egy_kulonos_tavasz_emlekezete_puhafedeles_regeny_elorendeles.html

 

 

Lépj le egy másik világba!

1708843016198.jpg„Nincs időm olvasni”, mondta egy hang a pult túloldaláról. Visszatette a könyvet, és elballagott a szürkeségbe. Csak néztem utána, akartam valami bíztatót mondani, de nem volt mit. Pedig pontosan tudom, hogy miről beszél. Valami elveszett, valami odalett.

 

Más lett a világ, ezt érezzük mind. Csak magunknak sem tudjuk elmondani, hogy mi történt pontosan. Most nem az elcsépelt dolgokról akarok szólni, mint a szupermarket házhozszállítás, parkoló-app, vagy a sztrímingelt filmfolyás. Az élet íze lett más. Minden telement zajjal, harccal, bajjal. Nincs idő megállni. A fejünk jelszavakkal, pin-kódokkal lett tele. Orwell talán tévedett, és a nagy testvér nem homályban tart, hanem bazári majomként üti a tamtamot, nehogy meghallj egy fontos szót a huszonegyedik század kakofóniájában. Az Ördög nem ad esélyt, hogy megszökj egy másik világba. Ne olvass, ne ábrándozz! Még a végén erőt nyersz valamiből, és akkor aztán hogy fogsz kiégni? Mi? Hogyan gyarapodik akkor az élőholtak serege? Haver, nem szeretnél egy könnyed szívrohamot, mielőtt rákanyarodunk az élet nagy csattanójára.

Hazamentem. Megírtam ezeket a sorokat, majd lehámoztam magamról az órát, a telefont, a számítógépet. Megfogtam elmém kapuját, és becsaptam az ajtót, mint az Isten Lucifer előtt. Még a lakatot is rányomtam. Harcolni akartam, fogcsikorgatva visszaszerezni egy órát, néhány percet, mikor úgy élek, ahogy rég. Mikor magam vagyok.

Hosszú percekbe telt, mire csillapodott a düh, és megérkezett a béke. Nem könnyű, ki kellett várni, de végre körbevett a csönd. Olyan volt, akár egy jó takaró. Egy mesemintás még gyerekkoromból. Magamra húztam, belebújtam. Többé már nem keseregtem azon, hogy harcos meditációval kell elérni azt, ami egykor alanyi jogon járt, amit megkaptunk nap, mint nap.

Vártam, hogy kitisztuljon a fejem, hogy igazán természetes legyen ez a némaság. És akkor elérkezettnek láttam az időt, hogy megtegyem. Hogy a csukott ajtó résén át beengedjek valami szépet.

Leültem egy fa alá, kinyitottam a könyvet, és már itt sem voltam.

Karácsonyi könyváradat

karivid1.jpgKarácsonykor kiárad a könyvek tengere. Azt sem tudjátok majd, hogy melyik történetet válasszátok. De sebaj, segítek eligazodni, és minden könyvem mellé adok most pár szót, hogy annak a családtagnak a kezébe kerüljön, aki megfelelő a történet elfogyasztására.

Requiem: Jöjjön először a friss megjelenés. A Requiemre mondhatjuk, hogy korfüggetlen. Nemcsak felnőttek, de fiatalok bátran forgathatják. Mivel grandiózus sztoriról van szó, rengeteg szereplővel, mindenki találni fog bűntársat magának ebben a könyvben. Akkor akard, ha a krimi mellé köretnek misztikumot is kedveled. Paradiso városában ellopnak egy festményt. Nem akárki ered a nyomába, hanem a Doktor Pestis maszkot viselő dörzsölt éjszakai alak. Amit viszont talál, az még őt is megdöbbenti.

https://fumax.hu/termek/benyak_zoltan_requiem_1_egy_kulonos_tavasz_emlekezete_puhafedeles_regeny_elorendeles.html

 

karivid4.jpgKéptelen történet: Tizenéveseknek, és felnőtteknek is megfelelő őrület, ami olyan, akár egy megelevenedett Halloween poszter. Moira be kell lépjen apjának Maxnak a nagy mesélőnek történeteibe, hogy rendet tegyen. Nem könnyű küldetés, mert itt mindenki, vagy hős, vagy gonosztevő, minden vihar elsöprő erejű, a gengszter-macskák pedig még beszélni is tudnak. Mindenki kapaszkodjon. Itt bármi megtörténhet.

Mehet fiatal fiúlnak, és lányoknak. Olyan felnőttnek, aki könnyű történetre vágyik.

Itt is kapható:

https://fonixkonyv.hu/termek/keptelen-tortenet/

  

karivid5.jpg Féktelen történet. Moira visszatér. A kalandok még meredekebbek, mert a kislány már majdnem nagylány, így nemcsak egy első szerelem dukál, de egy kis hajmeresztés is. Az első kötet kedvencei, a gengszterek macskája, az okvetlenkedő vízköpő visszatér. A történet még sodróbb, főként a tengeren, ami mesekönyvek lapjaiból áll.

Ifjú suhancoknak, csajsziknak, vagy ha a felnőtt habkönnyű őrületre vágyik.

Itt is kapható:

https://fonixkonyv.hu/termek/fektelen-tortenet/

  

karivid2.jpgA nagy illúzió. Na ez kimondottam felnőtt könyv. Tom Pastor a számkivetett festő  elhalálozik, majd jobban lesz, és nyakába veszi a túlvilágot. Sokminden kiderül odaátról, például hogy csak az hal meg, akit elfelednek.

Válaszd ezt az őrült utazást egy szép révész oldalán, ha kíváncsi vagy, mi van az életen túl.

Az illúzió nem játék! Felnőttenek való történet, aki bírja, ha maradandó élménnyel lesz több.

Itt is kapható:

https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/a-nagy-illuzio

 

karivid3.jpg

Az utolsó emberig. Akárcsak az illúzió ez i

s felnőtt könyv. „Olyan, mint a hegylakó” ahogy mondani szokták. Minden fejezet más történelmi korban játszódik, így juthatunk el Sade márki perverz kastélyából Hasfelmetsző Jack társaságában egy londoni sikátorba. És, hogy mi köti össze a korokat? Azt fedezd fel te.

Az utolsó emberig egy kemény harc krónikája. Abszolút felnőttregény.

Itt is kapható:

https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/sci-fi-fantasy-krimi/az-utolso-emberig-1

Jó olavsást, szép ünnepeket mindenkinek!

 

karividall.jpg

Requiem : Vallomás a korszakváltás regényéről

zolireq.jpgMinden történetmesélőnek vannak kisebb és nagyobb munkái. A kicsi sem kevésbé fontos, ám itt a mesélő érzi, hogy olyan formába tudja önteni a sztorit, aminek megszülése nem emészt fel sok időt. Novellák, véres, vicces kis jelenetek, némelyik kávészünetben elkészül, mások néhány hét alatt megvannak. A nagyobb ezzel szemben. egy akkora történet, amihez jó ideig félre kell tenni mindent. Egy gigantikus munka, egy nagy dobás. Nekem is voltak kicsik és nagyok. … és Itt van a Requiem.
   A Requiem a legnagyobb, amit eddig megálmodtam. Öt hosszú esztendőbe került, mire az első szóvázlattól elértem a kézirat utolsó oldaláig. Tudtam előre, hogy így lesz. Azt hiszem, a világ tollforgatóiban előbb utóbb kialakul az a rafinéria, hogy tudják, mekkora útra indulnak, mennyi zsömlét és bort kell a hátizsákba pakolniuk, mert egy ideig nem térnek vissza a valóságba.
   2018-ban kezdtek a sorok kanyarogni a spirálfüzetemben, amiből féltucatnál is többet megtöltöttem az első vázlattal.
   Egy városba indultam, amit Paradisónak neveztek. Már nem tudom, hogy én találtam-e ki a nevet, vagy az ott élők súgták a fülembe azt.
   Láttam a tavaszukat, láttam amikor a zabolázatlan vadlovasok megérkeznek csillogó motorjukkal, és felverik a csendes békét. A seriff persze nem nézte jó szemmel, de őt amúgy is morózus alaknak ismertem meg, aki mögött rossz évek sorakozhattak. Végül mindegyikük elmesélte a múltját. Miután megismertem őket, már sejtettem, hogy előkerülnek a fegyverek.
   Láttam, hogy egy fiatal lánynak milyen nehéz a sorsa, anya nélkül, piás apával, az ő kis privát börtönében. Nem csoda, ha elege lett. Szurkoltam neki, mikor megszökött apjától, és a hegyen élő nagyanyjához került. Micsoda öregasszony volt ő! Imádtam minden karcos szavát! Pláne, mikor megmutatta a lánynak a különlegességeit, azt a láthatatlan világot, a miénk mögött.
   És ott volt a Doktor is. A nappalokat a pincéjébe bújva töltötte, magnóra mondta különös gondolatait, majd szétvágta az aznapi újságot, és felragasztotta az álarcára, amiben éjjelente az utcákat járta.
   1999 -et írtunk, és én elmerültem velük együtt abban a régi jó korban. Ami egyszerűbb volt, tisztább, és érthetőbb.
   Féltettem őket, mert tudtam, hogy a városba érkezik még valaki. Ez a valaki pedig tüzet gyújt, forró lángokat ébreszt, és hozza magával azt a kort, amiben ezek a figurák – a barátaim – már nem biztos, hogy megmaradnak.
Aggódtam értük. Szurkoltam nekik.
   Minket mindig is vonzottak a korszakváltások. Hogy lássuk, miféle világ köszönt ránk, dünnyöghessünk az ostobaságain, sirathassuk a régi napok ragyogását, hogy dacolhassunk az új rend ellen egy olyan harcban, amit nem nyerhetünk meg,
   Mire az ötödik esztendő végére végeztem a kézirattal, máris más lett körülöttem a világ.
De remélem, hogy sikerült megírnom egy kicsit a régit, egy kicsit az újat, a változást, a nehezét, a szépségét.
Nektek.
Requiem

 

--- Benyák Zoltán ---

reqkonyvek.jpg

Könyvek Halloweenre 2023

halloween2023.jpgLássunk hát néhány véres finomságot a borzongás szerelmeseinek!

Joe Hill : Teljes Gázzal.

Bocsánat, hogy ezzel kezdem, de muszáj a tisztánlátás miatt. Joe Hill apukája Stephen King. Ez irigylésre méltó előny az irodalmi pályán. Mondhatni, hogy mások még azt sem tudják melyik a toll hegyesebbik vége, mikor a kis Joe azt máris belevágta az olvasó szemébe. 😊 De félre a véres tréfát, Joe egyáltalán nem rossz. Olyan, mintha King kiterjesztett valósága lenne a modernebb korra. Nagyon hasonlók a felállásai, így a Teljes Gázzalt olvasni kicsit olyan, mintha újra az Éjszakai műszakot, vagy a Rémálmok és Lidérceket kapnánk a kezünkbe. Ami azért nem rossz élmény. Bosszúálló kamion, megelevenedett körhinta, égig érő fűben elveszett emberek. Ismerős, igaz? De nem baj. Kell a borzongás, és Joe borzongása jóféle. Mint a papáé. Egészen őszintén pedig a Teljes Gázzal nem adott akkora élményt, mint egy Csontkollekció, de sokkal jobbat mint az apuka utóbbi kötetei. Kiváló olvasmányélmény lett.

A ​sötétség szavai – Rémtörténetek a világ minden tájáról.

Azért különleges ez a kiadvány, mert az összeválogatás módja szokatlan. A Föld minden sötét sarkából kapunk egy-egy történet a kötetben, Dél-Amerikától Skandináviáig, és ez örvendetes, mert végre nemcsak az amerikai művéres gumicukrot falhatjuk. Európától Afrikáig mindenki szerepet kaphat, még mi magyarok is Veres Attila jóvoltából. Van itt minden kéremszépen. Kamionsofőr vágyálmától az aprócska nőkig. Olykor a homlokunkat ráncolhatjuk, máskor elégedetten csettintünk majd. De ettől jó egy novelláskötet. Az ezerféle íztől. Kedvenceim a Csontok a tekintetében, mert az macskás sztori, meg a Lent az ő világukban, mikor egy pár turista és különös idegenvezetőjük egy erdélyi barlangba merészkedik be. Itt szinte éreztem magam körül a fullasztó köveket. Vágd zsebre az útleveled, és irány a rémísztő nagyvilág!

 

Conan Kegyetlen kardja

Mindig szoktam egy képregényt hozni, tudjátok. Most sem lesz másként, mert végre utolértem magam, és beszereztem egy Conant. Egyeseknek lehet, hogy ez nem rémtörténet, de csak azért van így mert a huszonegyedik század már félhülyére sokkolt mindannyiunkat. Conan a maga korának rémmeséje, megelevenedett csontvázakkal, sötét praktikákat űző varázslókkal, véres pengével, fél vagy teljesen meztelen boszorkánylányokkal. Tegyétek a szívetekre a kezetek, és mondjátok, hogy nem ezekből építkezünk még most is. Na ugye. Jó kaszabolást.    

Cormack McCarthy : Odakint a sötétség

Az utóbbi években McCarthy úr előkelő helyre lépett az én kis irodalmi dobogómon. Nagyon sajnáltam, mikor a halálhírét kellett látnom nemrégiben. A mester prózája olyan, mintha a sivatagba markolnánk egy forró nap delén. Szavai szikárak, de égetnek. Most mondhatod, hogy nem való Halloween könyvajánlóba, de ez csak félig igaz. Aki szeretne túllépni a véres vattacukor-borzalmakon, és valódi emberi rettenetet olvasni, annak ajánlom. Nem lesz happy end, nincsenek fényes páncélú hősök, csak kegyetlenség és nyomor. Majd egy napon idehozom Az útat, Vagy a nem vénnek való vidéket is, ám most jöjjön az Odakint a sötétség, ami egy kevésbé ismert történet. Vadnyugaton járunk, ahogy az írónál oly gyakran, de itt nincs Clint Eastwood. Csak Rinthy a fiatal lány, aki saját bátyjának gyermekét szüli éppen. A szülést követően a gondos bátyus kiviszi az erdőbe az újszülöttet, hogy ott hagyja sorsára. Rinthy azonban nem hagyja ennyiben és elindul, hogy felkutassa a gyermekét. Bejárjuk a vadnyugat néhány sötét sarkát, de bárhová is pillantunk az nem fog tetszeni, mert tragikus sorsok jönnek szembe, és a létezés ólomsúlya. Ha igazi irodalomra vágysz, próbáld ki Cormack McCarthyt.

 

Jó olvasást, kellemes borzongást!

 

 

 

Requiem - Vannak korok, amik tűzben múlnak el!

requiem-blog.jpgMás lett a világunk. Tele van ellentmondással, mert mi szeretünk a saját józan eszünk ellen cselekedni. Többen élünk a bolygón, mégis nagyobb a távolság közöttünk. A legmodernebb korba értünk, miközben középkori járványokhoz hasonlóak söpörnek végig a Földünkön. Azt állítjuk, hogy felvilágosultak vagyunk, és a humánum eddigi legmagasabb szintjére jutottunk, miközben háborúkban öljük egymást halomra.

Terrorizmus, népvándorlás, félelem, gyanakvás. Az utókor majd ezeket a hashtageket akassza ránk.

A múlt eközben megszépül, a letűnt napok bearanyozódnak.

Egy új korszak kezdődött, és mindannyian máshogy éljük meg a változást.

Benyák Zoltán egy fantasztikus regényfolyamban örökítette meg a korszakváltás fájdalmát és örömét. A történet a Requiem címre hallgat.

Nem puszta kordokumentummal találkozhat az olvasó. A World Trade Center ledőlése, az Internet robbanása ott vannak a régi hírekben, aki erre kíváncsi, nézzen utána. Benyák Zoltán megfogta a korszakunkat, és átgyúrta egy izgalmas thriller regényfolyammá, összesűrítette az évtizedeket egyetlen esztendőbe, a világot egyetlen városba.

A helyszínünk Paradiso városkája, valahol Európa mellett egy szigeten. Az év 1999, nyakunkon az ezredforduló. Bájos, otthonos miliőbe költözhetünk, amit lassan kebelez be egy nyugtalan atmoszféra, egy baljós hangulat.

A feszültség akkor ébred fel igazán, mikor Paradisoba afféle szelíd motorosok érkeznek, a városban élő régi harcostársuk hívására. A vad lovasok vezére egyfajta sámánszerű figura, így sejtjük, hogy nem véletlen ez a csapattoborzás. A motorosok érkeztét persze nem mindenki nézi jószemmel, a város rendőrbiztosa sem, így Paradiso békés levegője hamarosan puskaporszagú lesz.

A másik vonalon egy tinédzserlány nehéz sorsába leshetünk bele, aki egy rossz éjszakán megszökik börtönné váló otthonából, és a város fölötti erdőben élő nagyanyjához kerül. A nagyanyó egyrészről húsbavágóan realista világszemlélettel bír, másfelől féllábbal a természetfeletti világban jár, és ebbe belevonja a leányzót is.

Ha ez a felállás nem lenne elég, a harmadik szereplőnk egy igazi különc. Egy pestisálarcos, aki a város éjszakai utcáját járja, jámbor pszichopata módjára újságkivágásokat ragaszt a maszkjára, és egy ellopott festmény nyomába ered. A doktorunk nemcsak nyomozó és bűnüldöző, de akárcsak egy jó orvos, ő veszi észre először, hogy betegével valami nincs rendben, és Paradisoban nagy dolgok készülnek.   

Benyák Zoltán azonban nem kizárólag a főszereplőkre helyezi a hangsúlyt, a város egyszerű polgárai is apró epizódszerepeket kapnak, majd rendre vissza-visszatérnek. Paradiso egy eleven várossá válik a Requiem lapjain, mi pedig ott élünk a történetben. Végiggondolhatjuk, hogy mi veszett oda a múlt évezred szépségéből, és mi az, ami ránkszakadt a korban, amiben élünk.

A Requiem nem csak egy egyszerű regény. Mire a lángok felcsapnak Paradiso utcáin, nekünk is el kell döntenünk, a most kezdődő útra mit pakolunk be, miféle dolgokat viszünk magunkkal a jövőbe.

Támogasd a magyar írókat, kiadókat, rendeld meg ezt a történetet itt:Benyák Zoltán: Requiem 1.: Egy különös tavasz emlékezete puhafedeles regény (fumax.hu)

 

 

 

Mindjárt éjfélt üt az óra!

 A végítélet órájának története.

 

zfactors_atomic_cloud_and_explosion_on_a_giant_clockface_ultr_8e9b0008-b008-46e9-b5bf-6ce6047d388b.pngA Végítélet óráját 1947-ben hozta létre egy atomtudósokból és 18 Nobel-díjasból álló tudományos szervezet. Ez a szimbolikus időmérő becsült állása mutatja meg, hogy az emberiség mennyire van közel egy esetleges atomháborúhoz, de 2007-ben a klímakataszrófát is felvették a világvége eshetőségei közé. Évente kétszer ülnek össze, hogy megtárgyalják a világ történéseit.

Néhány érdekesség. Az óra alapításakor 7 perccel éjfél előtti időt mutatott

A legrosszabb (a blog írásának pillanatát 2023.03.15 leszámítva) 1953-ban volt, mikor Az Egyesült Államok 1952 novemberében teszteli első termonukleáris fegyverét az Operation Ivy projectben. Majd a Szovjetunió a következő augusztusban felrobbantotta a sajátját, a Joe 4-et.

 

Ijesztő történelmi tény. Az 1962-es kubai rakétaválság eseményei olyan gyorsan következtek be, hogy a tudósok nem tudták lereagálni. Azokban az órákban azonban kétségkívül olyan voltunk az utolsó robbanáshoz.

A legjobb a helyzet 1991-ben volt, miután a nagyhatalmak lebontották a falat Berlinben, majd aláírták a START egyezményt a fegyverkorlátozásról. Ekkor 17 percre távolodtunk a végső sötéttől, és azt hittük, szép lesz a jövő.

2023 januárjában azonban köszönhetően az Ukrajnai háborúnak, amely Csernobil területé is zajlott, a hidegháború felmelegítésének, és a világ egyéb bajainak, az mutató 90 másodpercre közelítette meg az éjfélt.

Így állunk most. Most sosem volt ilyen rossz a helyzet. Isten óvjon minket, mert abban nem vagyok biztos, hogy mi tudunk magunkra vigyázni.

doomsday_clock_graph_svg.pngzfactors_atomic_cloud_and_explosion_on_a_giant_clockface_ultr_8e9b0008-b008-46e9-b5bf-6ce6047d388b.png

 

Forrás:

https://hu.wikipedia.org/wiki/A_v%C3%A9g%C3%ADt%C3%A9let_%C3%B3r%C3%A1ja

 

Guillermo del Toro - Rémségek tára

del_toro1.jpgA Rémségek tára a Netflix horror antológiája, és már a puszta léte is örvendetes tény, de azért nézzük kissé részletesebben, hogy mit főzettek ki a rémrajongó del Toro úrral.

A 36-os Raktár. Mikor Nick a kispályás garázsraktár felvásárló olyan elhagyott lomos helységet vásárol, ami rossz titkokat rejt, akkor elszabadul a pokol. Kezdetnek elment. Igazi kis B-kategóriás gyöngyszem, nemszimpatikus főhőssel, minimális tanulsággal. A kivitelezés nem rossz. Tim Blake Nelson megfelelő választás a szerepre.  Némi hümmögés után folytatni akartam a sorozatot.

Temetői patkányok. Egy Masson nevű sírrabló a főhősünk, aki nincs tekintettel sem élőre, sem holtra. Rendszeresen fosztogat, tartanak tőle az élők és holtak. (A temetői patkányok kissé sablonos, de remek címválasztás) Szeretem, mikor klasszikus íze van a történetnek. Ez most nem merül ki annyiban, hogy kosztümösebb ez az epizód, de a rémisztegetés is olyan, mint egy jó öreg Poe novellában. Szépen díszletezve, kivitelezve. kellemesen klausztrofób, és jobb, mint az első rész.

del_toro4.JPGA boncolás. Nem más teszi tiszteletét, és ragadja magához a főszerepet, mint F. Murray Abraham. Akit egy rejtélyes halálesethez hívnak. Trükkös csavaros történet keveredik ki belőle. A forgatókönyvön lehetett volna írni még egy keveset, így azt éreztem a végső „összecsapás” alatt, hogy egy hajszál választja el attól, hogy egy igazán nagy epizód kerekedjen belőle. Mindenesetre szépen megy felfelé a sorozat íve.

A külvilág. Stacey egy szürke kis hivatalnok, aki belekeveredik a sznob kolleganői társaságába, és mivel nem odavaló, a társadalmi detonáció garantált. Egészen az utolsó pillanatig kínzott a leányzó arca, a szó minden értelmében, ugyanis tudtam, hogy láttam már, de csak két nappal később jöttem, rá, hogy az Agymenőkben szerepelt. Nos. Ez az epizód nem horror, hanem inkább szatíra. Egy közepes Black Mirror epizód. Ez nem negatívum. Sőőőt…

 

del_toro2.JPGPickman modellje. Az első pillanattól kezdve ezt vártam. Merthogy ez egy Lovecraft novella filmfeldolgozása. És bejött. William ifjú festőművész. Munkássága során belebotlik a különc Pickmanbe, akinek a festményei súlyos pszichológiai hatást gyakorolnak arra, aki csak rájuk pillant. Azután minden sodródik a tragédia felé. Nekem ez lett a kedvencem az Antológiából. Tökéletes rémálomhatás, vízió-vízió hátán, igényesen kivitelezve.  

Álmok a boszorkányházban. Ha az ember keresi a parapszichológiát, akkor a para előbb-utóbb rátalál. A Harry Potterben befutott Rupert Grint mindent feláldozna, hogy visszakapja a gyermekkorában elvesztett testvérét, akit rejtélyes körülmények között veszített el. Belefut egy szóbeszédbe, ami egy házról szól, ahol egy boszorkány élt egykor, és… A sorozat felért a csúcspontjára. Ez is remek volt, majdnem annyira, mint az előző.

 

del_toro3.JPGA bemutató. Egy különc milliomos művészeket toboroz a villájába, egy kokainpartira, hogy valami olyasmit mutasson nekik, amit még nem láttak, és ami megihleti azokat. Erről az egyik kedvenc könyvem jutott eszembe, Chuck Palahniuk Kísértettekje. Ez az epizód egy LSD trip. A kamerabeállítások, a szűrők is mind olyanok. Már túl vagyunk az epizód felén, de még mindig se füle, se farka az egésznek. Érdekes darab, villanásonként jó párbeszédekkel (Azt mondják mindenkinek két élete van, és a második akkor kezdődik, mikor az ember rájön, hogy csak egy van) Kissé rossz a lezárás szerintem, valamit még kellett volna okozni. De az biztos, hogy a néző azt fogja gondolni az utolsó képkockák után, hogy: „Ez meg mi a franc volt…”

A morajlás. Egy ornitológus házaspár személyes drámája. Ami idegtépő,  de közben üres és sablonos. Nemhogy nem ezt választottam volna lezáró darabnak, de be sem raktam volna az antológiába. Rossz választás, rossz szájízt hagy maga után ez a nem is rossz válogatás.

 

 A Rémségek tára nem taszít le senkit a trónról. Jó volt nézni, mert a régi jó Alkonyzóna, Mesék a kriptából hangulatot hozta. Kellően változatos, az epizódok változatossága miatt sosem lesz egyöntetű tapsorkán miatta. Úgy jár, mint a novelláskötetek, amikre mindenki azt mondja, hogy volt benne jó is meg nem is. Ezeknek éppen ez a célja, hogy különböző hangokat szólaltasson meg. Ezért ritka kincsek ezek. 

Borzongató könyvek Halloween idejére

halloween_2021_1.jpgAmerikai Pszicho

Botránykönyv. A maga korának egyik legnagyobb pukkanása. Az egyszeri olvasó – vagy néző, ha a filmet került előbb véres terítékre – azt hinné, hogy ez egy sorozatgyilkos története. Ez persze igaz, de nem ezen van a hangsúly. Az Amerikai pszicho egy látlelete annak a személyiségnek, akik külsőségekben tocsog, az Armani öltönytől a drága Swarowski óráig. Ismer minden popkult lemezt, az ivóvizének decije többe kerül, mint egy középosztálybeli család havi költsége. Olyané, akinek kulcsfontosságú, hogy a névjegykártyájának színe csont fehér, vagy alabástrom. Aki dührohamot kap, ha a város legdrágább éttermébe nem tud asztalt foglalni. Ja és olykor megöl valakit. Édenkertünk szép almája, aki belülről rohad. Nézz körül. Látni fogsz magad mellett is ilyet.

Az angyali játszma

Carloz Ruiz Zafón szép meséje. David Martín egy fiatal író, aki pályájának kezdeti sikerei és kezdeti nehézségei közt evickél. Karrierjének nehézségei mellett viszonzatlan szerelem is nehezíti a sorsát. Azután felbukkan egy rejtélyes fickó, aki – ahogy az lenni szokott – visszautasíthatatlan ajánlatot tesz neki.  Nem véres, inkább szép. Mégis, miközben Barcelona utcáit járjuk, és belátogatunk az Elfeledett Könyvek temetőjét,

Christine

Idén sem voltam elég bátor. Nem mertem Kinget kihagyni a listáról. Viszont a korábbi években még nem értekeztem az egyik legkiemelkedőbb darabjáról Christinről. Tudjátok…amikor az autó gyilkol. Viszont, ahogy a jobb King könyveknél, itt is igaz, hogy a kocsi, történetesen egy 1958-as Plymouth Fury, csak eszköz. Egy allegória, hogy az író megénekeljen egy sokkal rohadtabb dolgot, mint a gyilkos autó. Arnie Cunningham és vele együtt minden tinédzser pusztító lázadásának története. Aki nem akar többé szüleinek engedelmeskedni, aki kiközösítenek az iskolában, akinek a szerelmi szála sem pont úgy alakul, ahogy egy tizenéves elvárná. Mikor az öntudatra kelt szabadságvágy elsöpör minden mást. Mindez gerjeszti azt a belülről emésztő dühöt, azt a tüzet, ami alakot ölt egy Fury karosszériájában. Csak első blikkre olcsó ijesztgetés, a színfalak mögé pillantva ez súlyos irodalom.

 

Mesék, amik rosszul végződtek

Csáth Gézát valamiféle misztikum övezi. Szeretek rá úgy gondolni, mintha ő lenne a magyarok Edgar Allan Poe-ja. Tény, hogy témaválasztásában, hangulataiban akad hasonlóság. Meséi ugyanakkor nemcsak bizarrak, de valamiképpen meghatók, szívbemarkolók is. A címben említett novelláskötet tartalmazza az Apa és Fiút, ami alig pár mondat, ami nem rémtörténet, inkább groteszk dráma. Csáth Géza attól jó, hogy érezni benne a magyarságát. Biztosan éreztétek ti is azt, mikor tudjuk, hogy ezt a dolgot más nép nem tudta volna megcsinálni a világon. Nekem az apa és fiú után ilyen érzetem volt. Nem feltétlenül rémtörténet, inkább groteszk dráma. 

Locke & Key

Mert kell egy képregény is. Természetesen tudom, hogy létezik a Netflix sorozat, de tessék venni a fáradságot ( na meg a képregény), és olvasni.

„Alább a tízéves kisnagylányom sorai”

A főszereplőinket, két fiúgyermek, és lánytestvérük, súlyos traumával szembesítette az élet. Elvesztették apjukat. A kaland akkor kezdődik, mikor átköltöztek az apjuk régi házába. Kiderül, hogy a ház tele van mágikus kulcsokkal. Ezek a kulcsok aztán vagy segítenek a gyerekeknek, vagy bajba sodorják őket. Életük ettől kezdve kész felfordulás, amibe belekeveredik pár barát segítségnek, majd végül anyjuk is. Meg kell küzdeniük démonokkal, szörnyekkel, szellemekkel. A kulcsokat fegyverként használva kellet legyőzniük őket. A történet minden mágikus dologgal újabbat fordul, ahogy a kulcs a zárban. Olvassátok. Jó szórakozást.

 

 

Stephen King a bíróságon

king_s_court.JPG

Stephen King legendás író a kormány oldalán vallott kedden a trösztellenes perben, amelynek célja, hogy megakadályozza, hogy a Penguin Random House megszerezze a másik kiadóóriást, a Simon & Schuster-t a Paramount Globaltól.

 

A történethez hozzátartozik, hogy a híres horrorszerző kötetei régóta Simon & Schusternél jelennek meg. A washingtoni szövetségi bíróságon azonban a 2,1 milliárd dolláros ügylet ellen vallott, alátámasztva a kormány azon állítását, hogy a fúzió árt a szerzőknek azáltal, hogy korlátozza az esetleges új kéziratok piacát.

 

„Azért jöttem, mert úgy gondolom, hogy ez az egyesülés káros a szabad versenyre” – vallotta King az Egyesült Államok Kerületi Bíróságának bírája előtt a tárgyaláson az Associated Press szerint. "Az íróknak napról napra nehezebb pénzt keresniük a megélhetésre."

 Forrás: Variety

 

süti beállítások módosítása