Megesett már Veled, hogy elindultál valamit elvégezni, majd mire odaértél el is felejtetted miért indultál? Volt már, hogy elfelejtettél egy találkozót, nem emlékeztél, hogy mit beszéltél meg a másikkal, vagy akár azt sem tudtad, hogy mit olvastál el az előző pillanatban? A figyelem, a koncentráció úgy érzed, hogy nehezdre esik? Egyszer egy férfi a fenti problémákkal fordult hozzám, melyre az ez előző cikkemben (Hogyan fejleszd gyermeked figyelmét 1. rész) és az alábbi írásomban lévő gyakorlatokat adtam fel. Ugyanis a 2 cikkben előforduló koncentráció fejlesztő gyakorlatokat nem csak gyerekek végezhetik! 1 hónapon keresztül minden reggel szorgosan elvégezte ezeket a fejlesztő gyakorlatokat. Ma már a munkahelyén „Esőembernek” hívják, mert nincs olyan dolog, amire ne emlékezne, amit ne tudna. Ha szeretnéd Te is fejleszteni gyermeked, vagy önmagad figyelmét, javítani koncentráció képességed, végezd minden nap az alábbi és az előző cikkemben lévő gyakorlatokat. Meglátod, a hatás nem marad el.

Víz ivás fontossága

Az agytorna gyakorlatai, illetve a tanulás megkezdése előtt érdemes mindig vizet inni, mely azonnal segíti a gondolkodást, a figyelmet, a kreativitást, a koncentráció képességet. A vízivás aktivizálja energiánkat, oldja a bennünk lévő feszültséget, nagyobb próbatételek előtt, segít megőrizni belső egyensúlyunkat. Vízivás után felfrissülünk, életerősnek érezzük magunkat. Amikor a koncentrációt fejlesztő gyakorlatokat végezzük, központosítjuk, kiegyensúlyozzuk és integráljuk a két agyféltekénket is. Ennek az információnak a test minden sejtjéhez el kell jutnia. A sejtek a sejtfolyadék segítségével kommunikálnak egymással. A víz lehetővé teszi a sejtkommunikációt, és segít megőrizni a szervezet egyensúlyát. (A víz jótékony hatásáról és további stresszkezelő módszerekről írtam korábbi Anyaként hogyan kezeljük az otthoni stresszhelyzeteket c. cikkemben)

Brain Gym kineziológia agytorna/ koncentráció képességet javító gyakorlatai:

Földgombok/Földkapcsoló

Minden tevékenység végzéséhez nyitottságra, önbizalomra, földelésre, stabil alapokra van szükségünk. Ebben segít nekünk a földkapcsoló. Egyik kezünk a szeméremcsontunk, vagy köldökünk alatt helyezkedik el, a másik kezünk két ujjával pedig érintsük meg az alsó ajkunk alatti területet. Jó mélyeket lélegzünk, miközben szemünket fel-le mozgatjuk és legalább 30 másodpercig végezzük a gyakorlatot. Néhány lélegzetvétel után megcseréljük kezeinket. A földgombok segítségével tartható egyensúlyban az a képességünk, hogy miközben lefelé nézünk, a szemenergiánk ne kapcsoljon ki. Ez az összes tanulási képességünket is központosítja. Ez a gyakorlat szellemi fáradság ellen is hatásos.

Térkapcsoló

A térkapcsolók esetében az irányító meridián két végpontját érintjük. Az irányító meridián a farkcsont külső csúcsától a felsőajakig fut és a felső állkapocs fogínyén végződik. Ez a meridián a szem térbeli észlelését központosítja. Ez a közelről távolra, illetve a távolról
közeire való átmenetet jelenti. Mindez különösen akkor fontos, amikor a tanórán a tábláról vagy egy prezentáción a kivetítőről másolunk le valamit. Ilyenkor mind a két meridiánra szükségünk van (központi és irányító). A szemünkkel érzékelnünk kell a tábláról leírandókat, az agyunkkal pedig fel kell fognunk és papírra kell vetnünk. A térkapcsolók jobb koncentráció képességet tesznek lehetővé. Egyik kezünk két ujjával megérintjük a farkcsontot, a másik kezünk két ujjával pedig a felső ajak fölötti területet. A pontokat 30 másodpercig tartjuk, majd megcseréljük a kéztartást. Ha elvégezzük ezt a gyakorlatot felfrissülünk, és jobban be tudjuk fogadni a tananyagot/ előadást.

Egyensúlykapcsoló
Bizonyos napokon érezzük az időjárási frontok hatásait közérzetünkön, testünk fizikai állapotán is. Van, hogy tompa fejfájástól szenvedünk, vagy túlterheltnek érezzük magunkat, és nem tudunk összpontosítani. Ha ilyen tüneteket tapasztalunk, itt az ideje, hogy az egyensúlygombok használatával újra helyreállítsuk az egyensúlyunkat.
Ezáltal fejünk kitisztul, koncentráció képességünk megnövekszik. Egyik kezünk két ujjával
megérintjük a fülünk mögötti kis bemélyedést, másik kezünket a köldökünkre helyezzük.
Néhány belégzés után cseréljük meg kezeinket, majd ugyanezt elvégezzük a másik oldalon is. Legalább fél percig végezzük a gyakorlatot.

Fekvő nyolcasok szemtornával
Ha szemünket megerőltettük, akkor úgy érezzük, mintha égne, fáradtság nehezedik ránk, vagy a betűk összemosódnak a szemünk előtt. Nem bírunk tovább odafigyelni, írásunk egyre csúnyább lesz. Mindez világosan mutatja, hogy szemenergiánk nincs egyensúlyban. Ekkor segít a fekvő nyolcas. A szemenergiák a föld-, tér- és agygombokkal/észkapcsolókkal (Hogyan fejlesszem gyermekem figyelmét 1. részben megtalálható gyakorlat) kapcsolhatók be, de rögzítésük a fekvő nyolcassal történik. Ez által javul a szem- kéz-koordináció. Keresztezés a test középvonalán. A fekvő nyolcas nagyon fontos gyakorlat mindenféle tanulási képesség fejlesztéséhez. Kinyújtott karunkkal fekvő nyolcast rajzolunk a levegőbe − a végtelen jelét. −Mindig középről kezdjük fölfelé, jobbra vagy balra. Álljunk fel, kezeink legyenek lazán vállszélességben. Egyik kezünket nyújtsuk előre, és nézzünk a hüvelykujjunkra.  Rajzoljunk fekvő nyolcasokat a levegőbe, miközben szemünkkel követjük az ujjunkat, de fejünk és felsőtestünk ne mozduljon el. Ezután végezzük el a gyakorlatot a másik karunkkal is. Végül mindkét karunkkal rajzoljuk a nyolcasokat.

Cook csomó gyakorlat
Ez a gyakorlat segíti a belső nyugalom elérésé, összpontosítja és kiegyensúlyozza
a két agyféltekét és bekapcsolja az észlelést. Azért olyan hatásos, mert első részében a test fekvő nyolcas formát vesz fel. Ezzel egyensúlyba hozhatjuk testünk energiájának legnagyobb részét. A második fázis az ujjbegyek összeérintésével légzésünk egyensúlyát állítja helyre. A két fázis együttese aktivizálja a gerincvelői folyadékot, növekszik a megfigyelőképesség, a hiperaktivitás csökken.
Első fázis. Üljünk le kényelmesen, egyenes testtartással. Bal lábunkkal keresztezzük a jobb lábunkat a térd fölött, majd jobb kezünkkel fogjuk meg a bal külső bokánkat. Bal kezünkkel markoljuk meg bal lábfejünket, közben lélegezzünk mélyeket az orrunkon keresztül. Belégzés közben nyelvünk hegyével a szájpadlásunkat érintjük. Kilégzéskor nyelvünket visszahúzzuk alsó fogsorunk mögé.
Második fázis. Mindkét talpunk a talajon, érintsük össze két kezünk ujjhegyeit, ugyanúgy lélegzünk, mint az első fázisban. Mindegyik fázist 1-3 percig végezzük.
Ezután megcseréljük a két lábunkat és megismételjük a gyakorlatot.

Mindkét cikkben előforduló gyakorlatok reggeli elvégzése nagyon jó hatással van a koncentráció javítására, figyelmünk öszpontosítására, memóriánk javítására.
Mozgás nélkül nincs élet! A mozgás javítja önmagunk megismerését, segítségével újra meg újra működésbe hozzuk testünk fizikai funkcióit. Ha mozgásban tartjuk testünket, szellemileg is frissek, rugalmasak maradunk.  Az agytorna gyakorlati az írás, olvasás, a számolási készségek, a nyelvtanulás, sportteljesítmények, a teljes testmozgást igénylő tevékenységek javítására nem csak a gyerekek, hanem minden korosztály részére hatékony segítséget nyújt. A gyakorlatok folyamatos végzése által az állandó tanulás az élet minden területén magától értetődő lesz, képesek leszünk az utunkba kerülő akadályokkal megküzdeni.

Szép napokat kíván:
Csombor-Budavári Bernadett
kineziológus, life coach, jógaoktató, komlex mozgásfejlesztő
www.anyalelekegyensuly.hu
https://www.facebook.com/anyalelekegyensuly

Minden élet az első lélegzetvétellel indul és az utolsóval fejeződik be. Az egészség felé vezető út a légzéssel kezdődik. Miért is ennyire fontos a helyes légzés?

Légzés fontossága

A keleti orvoslástanban azt mondják, hogy az oxigén belélegzése nem más, mint az életerő bevitele a szervezetbe. Ha visszatartjuk a lélegzetünket, nagyon hamar megérezzük, hogy mennyire függünk az oxigéntől, a tüdőnktől. Tehát, ha a tüdő nem jól működik, csökken védekezőképességünk. Akinek kimerül a tüdőenergiája, annak nehézségei keletkeznek a széndioxid eltávolításában. Ennek következtében vérében kevés az oxigén, a bennmaradó széndioxid pedig táptalajt biztosít a vírusok számára. Ez oda vezet, hogy akinek gondjai vannak a tüdejével, fokozottan fogékonnyá válik a megfázásra, betegségekre.

Feszültségoldó légzés

A légzés a feszültséget is oldja. Az egyenletes és tudatos légzés pozitív hatást gyakorol az egész szervezetünkre, és gondoskodik róla, hogy jól érezzük magunkat. Viszont, ha ez nincs meg, és nehezünkre esik a légzés, vagy helytelenül lélegzünk, fokozódik bennünk a feszültség, különösen a vállainkban. Az elégtelen vérkeringés, valamint az oxigénhiány következtében nehéznek érezzük a fejünket. A tüdőenergia kimerülésének pszichológiai velejárója az aggodalmaskodás, a szellemi frissesség elvesztése, az egyre fokozódó stressz és a túlérzékenység.

Aki tudatosan figyelmet fordít légzésére, akár egy feszült helyzetben is „átlélegezheti magát” a gondokon, könnyebben megtalálja a stresszspirálból kivezető utat. Az Anyaként hogyan kezeljük az otthoni stresszhelyzeteket cikkemben is megemlítettem már a légzés fontosságát, amit stresszhelyzetben jól lehet alkalmazni.
Széles körben elterjedtek azok a légzőgyakorlatok, amelyek közvetlen módon erősítik a tüdőkapacitást, és nyugalmat teremtenek bennünk.

Légzőgyakorlatok

Sok légzőgyakorlat létezik, de amit a jógagyakorlás során is leginkább használunk az a hasi légzés. A hasi légzéskor a belégzés során a rekeszizom lefelé nyomódik, ami azzal jár, hogy a hasi szervek kifelé nyomódnak, és a has kigömbölyödik. Kilégzés során a tüdő újra kisebbé válik, a rekeszizom felfelé vándorol, a hasi szervek visszarendeződnek, besüllyed a hasfal. Próbáljátok ki! Milyen érzés?

A másik jótékony hatású légzés a teljes jógalégzés. Ennek során a tüdő teljes felületét megtöltjük levegővel. A sorrend lentről indul, tehát először a tüdő alsó részébe szívjuk be a levegőt (mélyhasi légzés), majd a középső részébe (mellkasi légzés), végül a tetejébe (kulcscsonti légzés). A kilégzés során ugyanezt a sorrendet követjük. A gyakorlást elkezdhetjük 1-2 perccel, majd hétről-hétre emelhető az idő 1-1 perccel, míg el nem érjük a 15 percet. Napi szinten minimum ennyi idő javasolt a pránajáma végzésére.

A légzőgyakorlatok után érdemes megfigyelnünk, hogyan érezzük magunkat. Ez a légzés azért olyan jótékony hatású, mert a legtöbb ember a légzésekor tüdőkapacitásának csak egy részét használja ki. Felületesen lélegzik. A teljes jógalégzés során átlélegezzük a teljes tüdő felületét, a tüdőcsúcsot is, ami oxigénnel tölti fel a tüdőt, teljes testet, agyunkat. Ezzel a légzéssel a test feltöltődik energiával, és lenyugszik az elme.

Stresszreakciók és a légzés

A teljes jógalégzés mellett egy másik hatékony gyakorlat a lazításra, a váltott orrlyukú légzés. A gyakorlat alapja a gerinc mellett futó két energiavezeték (az ida és pingala nádi), amelyek működésükben a paraszimpatikus és a szimpatikus idegrendszerrel hozhatók kapcsolatba.

A stresszreakciók leggyakrabban a szimpatikus idegrendszer aktivitásával járnak. A szimpatikus idegrendszer túlműködése a pingalá nádi dominanciájával társul, a tüzes, aktív fizikai és mentális állapottal. Ellenpárja (az ida nádi) hűsítő, nyugtató működésével a jóga leggyakrabban használt eszköze a fizikai és mentális izgatottság lecsendesítésére.

Az orrnyílásban áramló lélegzet puszta figyelése is nyugtató jellegű. Ennek a légzésnek során a jobb hüvelykujjunkkal befogjuk a jobb orrlyukunkat, és baloldalt lassan és egyenletesen lélegzünk ki és be, mielőtt váltanánk a másik oldalra. Ennek hosszabb gyakorlása után kipróbálhatjuk a következő verziót is, amely során a bal orrjáraton röviden (4-ig elszámolva) belélegzünk, majd befogjuk a bal orrlyukat és hosszan (8-ig számolva) kieresztjük a levegőt a jobb orrjáraton. Majd másik irányból kezdve is elvégezzük a gyakorlatot.

Fontos a meghosszabbított kilégzés, mert ennek során játszódik le a gázcsere a tüdőhólyagocskákban, ami szintén a szervezet méregtelenítését szolgálja. A gyakorlatok során mindvégig ügyeljünk arra, hogy mellkasunk legyen kiemelt, vállunkat gördítsük hátrafelé és lefelé,  fej, nyak, törzs legyen egyvonalban.

Ha rendszeresen végezzük ezeket a gyakorlatokat, hozzásegít minket ahhoz, hogy megismerjük saját testünk működését, blokkjait és visszataláljunk az egyensúlyi helyzetbe. A légzőgyakorlatok pozitív változást idéznek elő immunrendszerünkben és kiváló előkészítést jelentenek a testedzéshez.

Tudtad? A légzés és az, hogy ki mennyi ideig él, arra nagyon jó példa az állatvilágban a kutya, az elefánt és a teknős összehasonlítása. Az óriásteknős 3-szor lélegzik/perc, az elefánt 5-ször/perc, a kutya pedig 20-30-szor/perc. Az óristeknősök 150-200 évig is elélnek, az elefántok 70-80 évig, a kutya pedig maximum 15 évig. A mély, egyenletes légzéssel együtt jár a nyugodt vérmérséklet, és hát tudjuk, hogy a stressz eléggé megviseli a szervezetünket. Szóval a helyes légzés nagyon-nagyon fontos!

Utánozzuk a teknősbékát!

Ha nem is 150-200 évig élünk, mint a teknősbéka, de az alábbi gyakorlásával hatással lehetünk mi is nyugalmunkra, nyaki feszültségünk oldására. Egyenes háttal állva, vagy ülve belégzés közben vigyük előre állunkat, mint a teknősbéka, közben a felső test maradjon egyenes. Kilégzés közben írjunk le egy ívet lefelé a mellkas felé, majd térjünk vissza a kiindulóponthoz. Majd fordítsuk meg az irányt. Végül vízszintesen vigyük végig állunkat egy képzeletbeli téglalap szélén, előbb az egyik, majd  a másik irányba. Rajzoljunk állunkkal fektetett majd álló nyolcasokat a levegőbe. Akármelyik gyakorlatot végezzük, kössük össze a gyakorlatokat egyenletes és lassú légzéssel.

A stressz csökkentésében, ennek révén pedig az immunrendszerünk erősítésében, hogy megszűnjenek a vállfájdalmaink, és hogy testileg-lelkileg-szellemileg egyensúlyban legyünk, különösen hatásosnak bizonyulnak a légzőgyakorlatok. Figyeljünk a helyes légzésre, végezzünk légzőgyakorlatokat minden nap!

Légző-és jógagyakorlatok helyes végzésével, stresszoldással és a stressz mögött álló lelki blokkok feloldásával kapcsolatban segítségedre tudok lenni.

Keress bizalommal az anyalelekegyensuly@gmail.com e-mail címen, vagy www.facebook.com/Anyalelekegyensuly oldalon keresztül. Rólam és szolgáltatásaimról a www.anyalelekegyensuly.hu oldalon még több információt találsz.

Kiegyensúlyozott napokat kívánok!

Csombor-Budavári Bernadett

Előző cikkeimből ez is érdekelhet: 

Hogyan tudod elérni, hogy reziliens legyél?

Élj a pillanatnak!

Ez a stresszmentes kapcsolatok titka!

Versenyfutás az idővel

Mi a boldog élet titka?

Anyaként hogyan kezelhetjük az otthoni stresszhelyzeteket?

Hogyan valósítsuk meg céljainkat?

Hogyan lehet eltávolodásból újra boldog párkapcsolat?

Időgazdálkodás, tervezés, újratervezés a Covid alatt is

Karácsonykor ajándékozz az 5 szeretetnyelv szerint

Hogyan legyen boldog, stresszmentes karácsonyunk?

Amit az advent első gyertyagyújtásáról tudni érdemes

Testi-lelki egyensúly titka

Hogyan szokjunk le a rágódásról, összehasonlításról?

Hogyan hat a pozitív gondolkodás boldogságunkra?

Hogyan hat a hála boldogságunkra?

Hogyan tudunk igazán boldogok lenni?

8 jó tanács a bölcsőde, óvoda kezdéshez

5 tipp a kikapcsolódáshoz

Hogyan legyen szuper nyaralásunk gyerekkel? – 5 jó tanács+ ajándék letölthető pakolós lista

Hogyan tudod feltölteni gyermeked szeretettankját?

Hogyan szeressünk, hogy azt a másik is érezze?

Mobilok töltőn, anyuka töltődik

Miben is segít egy anyacoach? 

Hogyan és miért lettem Anyacoach?

A reziliencia egy olyan rugalmas alkalmazkodási képességet jelent, amely által az ember gyorsan vissza tudja nyerni az eredeti, nyugalmi állapotát egy stresszhelyzet után.

A stressz fokozottan jelen van mostani életünkben. Ezeket a mentális, érzelmi feszültségeket nem tudjuk elkerülni, viszont megtanulhatjuk jól kezelni és levezetni. A stresszreakciója is mindenkinek más, máshogy reagál minden ember egyes helyzetekre. Személyiségünk alkalmazkodóképessége, vagyis a reziliencia fontos szerepet játszik abban, hogy milyen gyorsan térünk vissza a nyugalmi állapotunkba, hogyan kezeljük a nehezebb élethelyzeteket.

Mit tehetünk, hogy reziliensek legyünk?

A kutatások szerint az emberek 90%-a rendelkezik olyan tulajdonságokkal, ami ehhez a rugalmas alkalmazkodáshoz szükséges. Ezeket a tulajdonságokat lehet fejleszteni, illetve az ezt blokkoló hitrendszereket, generációs mintákat lehet oldani.

1. Felismerés

Nagyon fontos, hogy ha egy adott szituációba belekerülünk, felismerjük, hogy mire vagyunk ráhatással, és mire nem lehetünk befolyással. Mi az, amin változtatni tudunk, ami már más hatáskörébe tartozik, és ami már nem a jogkörünk? Miben van irányítási lehetőségünk? Vegyük számba ezeket! Ez egyfajta elfogadást is jelent, megnézzük, hogy ebből a nehezebb helyzetből mit tudunk kihozni. A változás az élet egyik velejárója, amely új irányt adhat az életünknek. Vegyük saját kezünkbe sorsunkat!

2. Erőforrásaink, sikereink feltárása

Amikor felismerjük, hogy milyen helyzetben vagyunk, akkor végig tudjuk gondolni, hogy volt- e már hasonló tapasztalatban részünk az eddigi életünk során. Ha voltak nehezebb életszakaszaink, végig tudjuk gondolni, hogy mi segített nekünk akkor. Hogyan oldottuk meg ezeket a történéséket? Milyen erőforrásainkra, erősségeinkre, eszközökre tudtunk támaszkodni az adott helyzetben?

3. Megoldás keresése

A fenti pontokat megvizsgálva el tudjuk kezdeni a megoldásokon való gondolkozást. Felvállaljuk a felelősséget az életünk iránt. Tudatosítjuk, hogy ebből a helyzetből is van kiút, elkezdjük keresni a megoldásokat. Hol állunk most? Hová tartunk? Hogy jutunk el oda? Ne várjunk másra, ne halogassunk, mert azzal kiengedjük a kontrollt az életünk feletti irányítás alól.

4. Társas kapcsolataink felismerése

Sok emberi kapcsolatban a pandémia távolságokat szült, elszigetelődtek egymástól az emberek, kapcsolatok mentek tönkre. Sokan szenvednek ettől az elhidegüléstől. Most gondoljuk végig, hogy jelen pillanatban ki az, aki mellettünk van, ki az, akire számíthatunk! Kezdjük el újra kialakítani a kötődéseket, kapcsolódásokat az embertársaink között. Ismerkedjünk akár új emberekkel, élesszük fel kapcsolatainkat. Mélyítsük el a családi kötelékeket, hiszen most több idő lehet a beszélgetésre, az utazások helyett a családi találkozókra. Ugyanis, ha vannak körülöttünk támogatók, segítők, akkor könnyebben tudjuk átvészelni a nehezebb helyzeteket, hiszen tudjuk, hogy mellettünk állnak. Merjünk segítséget kérni és legyünk hálásak a támogatásukért!

5. Kikapcsolódás

A stresszlevezetés nagyon fontos. Keressük meg azokat az időtöltéseket, amik jó érzést hoznak, amik kikapcsolnak a feszült helyzetekből, ami által újra fel tudunk töltődni. Kapcsoljuk be a kedvenc zenénket, táncoljunk, menjünk el sportolni, menjünk a szabadba kirándulni, nézzünk meg egy vígjátékot, keressük meg a saját feltöltésünk elemét.

6. Újratervezés

Egy új akkor tud megszületni, amikor a régi elmúlik, elhagyjuk. Vagy mondhatjuk úgyis, hogy, ahol bezárul egy ajtó, kinyílik egy ablak. Kezdjünk el másként rálátni a jelenlegi helyzetünkre. Milyen új dolgot tudunk beépíteni most a mindennapjainkba, amire eddig nem volt időnk, amit most másképp is végezhetünk?

Tervezzünk új dolgokat, nézzünk új lehetőségeket! Engedjük el azt, ami nem működik és alakítsunk ki új utakat, amiknek most van itt az ideje. Milyen vágyaink vannak? Nézzük másként: ne az elmúlás miatt szomorkodjunk, hanem az új lehetőségeknek örüljünk. Mennyivel más így ránézni egyes helyzetekre? Mennyire tudunk tiszta lapot adni magunknak, és a régi visszahúzása nélkül most egy új úton elindulni?

Tudatalatti minták

Ha ezeket a pontokat tudatosan végigvettük és mégis az az érzésünk, hogy mindig ugyanott megrekedünk, vagy valamiért mégsem tudunk tovább lendülni, akkor érdemes ránézni a tudatalatti mintáinkra. Ugyanis, ha vannak régmúltból jövő blokkok, tudatalatti félelmek, generációs minták, amik a fenti pontok megtételét akadályozzák, akkor ezekre érdemes időt szakítani. A kineziológia módszerével meg tudjuk keresni azokat a blokkokat, amelyek lenyomatot képeztek a sejtjeidben, ami által mindig ugyanúgy reagálunk egyes eseményekre.

A reziliencia képesség fejlesztéséhez és a stresszkezelés elsajátításához további módszereket, hanganyagokat, feszültséglevezető technikákat találsz STRESSZKEZELŐ TANFOLYAMOMBAN, ahol a fenti pontok gyakorlati átnézésével, kérdéseivel és még rengeteg hasznos tudásanyaggal elindulhatsz a boldog, kiegyensúlyozott élet felé.

Várlak szeretettel egyéni konzultációkon, amelyen a régmúlt blokkjait tudjuk oldani a kineziológia módszerének segítségével.

További részleteket rólam és a tanfolyamról itt találsz:
http://anyalelekegyensuly.hu/

Keress bizalommal az anyalelekegyensuly@gmail.com e-mail címen, vagy www.facebook.com/Anyalelekegyensuly oldalon keresztül.

Szép napot kívánok!

Csombor-Budavári Bernadett

Kövess az Anyalélekegyensúly Facebook oldalamon, hogy minden friss bejegyzésemet lásd! Kattints az alábbi ikonra!

Érezted már azt, hogy állandó aggodalmak, félelmek gyötörnek? Folyamatosan elkalandozol és egy berögzült gondolaton kattogsz? Estére pedig elönt a bűntudat, hogy nem is tudod, hogy mi történt a nap folyamán, csak úgy elsuhant az idő, a pillanat, és még a szeretteiddel sem tudtál annyit foglalkozni, amennyit szerettél volna.

Sokunknak ismerős érzések lehetnek ezek. Ha egy ilyen állandó mókuskerékben találjuk magunkat, akkor egy idő után beindul egy stresszspirál is, ami egyre mélyebbre és mélyebbre visz minket, és egyre feszültebbek leszünk. Hogyan lehet ebből kizökkenni?

Tudatos jelenléttel!

Tudatos jelenlét, vagy, ahogy manapság hívják, mindfulness, azt jelenti, hogy tudatosan a jelen pillanatra irányítjuk a figyelmünket. A tudatos jelenlét gyakorlásának alapvető eleme, hogy észrevegyük, amikor a tudatunk elkalandozik, és visszahozzuk a figyelmünket oda, ahová eredetileg is irányítani szerettük volna. Jellemzően a gondolatok terelik el a figyelmet a jelen pillanatról, vagyis időről időre azzal szembesülünk, hogy vagy a múlton rágódunk, vagy a jövőn aggódunk vagy időben máshol tartózkodunk, elkalandozva a jelenből.

A tudatos megfigyelés által észlelhetjük, hogy mi zajlik éppen a tudatunkban, érzelmi és fizikai testünkben érzékszerveink bekapcsolása által.

A tudatos jelenlét jótékony hatásai

Jobb összpontosítás, több energia, nyugalom, fejlődik a türelem, pozitív, szeretetteljes kapcsolatok, kevesebb stresszreakció, tudatos döntéshozatal, erősödő pozitív látásmód, javuló testi-lelki jóllét.

Mindezekből láthatjuk, hogy a mindfulness egy olyan ősi hagyományokon és szemléletmódon nyugvó módszer, amelynek a felgyorsult életmódunk miatt a jelenleg egyre fontosabb szerepe van. A tudatos jelenlét elsajátítása egy hosszabb folyamat, de sok gyakorlással szépen elsajátítható.

Mit gondolsz, mennyire vagy tudatos? Mennyire éled meg a jelen pillanatot? Gondolataid mennyire szoktak a múltban vagy jövőben időzni?

Tudatos jelenlét gyakorlása 

1. Állj meg!

Állandóan rohansz, kapkodsz, majd azt érzed, hogy szétrobban a fejed, és szinte semmit sem sikerült befejezned? Akkor most állj meg! Iktass be óránként pár perc pihenőidőt, amikor tudatosítod, hogy hol is vagy, és mit is csinálsz éppen akkor. Figyeld meg légzésedet. Mennyire szapora? Vegyél egy mély levegőt és lassan fújd ki. Lassíts! Kapcsold be érzékszerveidet, és figyeld meg, hogy mit tapasztalsz!

2. Nézz körbe!

Veled is előfordult már, hogy csak néztél, de nem láttál? Van, hogy ránézel az órádra, majd újra vissza kell pillantanod, mert nem is eszméltél fel, hogy mit láttál az előbb? Előfordul olyan, hogy keresel valamit, és ott van a szemed előtt, de meg sem látod, mert nem is figyelsz, csak pörgeted a gondolataidat? Most tudatosítsd magadban, hogy ne csak nézz, hanem láss is! Figyeld meg, hogy mi zajlik környezetedben. Mit látsz? Kik vannak körülötted? Mit csinálnak?

3. Hallgass!

Van, hogy a gondolataidban annyira el vagy mélyedve, hogy meg sem hallod, hogy hozzád szóltak? Vagy hallod, hogy neked beszélnek, de fel sem fogod, mert már hetethét országon is túl jársz, valahol a jövőben, vagy esetleg a múlton rágódsz? Akkor most eszmélj fel! Mit hallasz most? Milyen zajok vesznek körül? Milyen hangosan, vagy halkan hallod az egyes hangokat?

4. Érezz!

Sokszor elfolytjuk érzéseinket, csak megyünk, csináljuk a dolgunkat, majd a nap végén tudatosul bennünk, hogy mennyi minden történt velünk, és mi át se éltük ezeket a pillanatokat. Most tedd fel magadnak a kérdést! Milyen érzések vannak bennem? Mit érzek most? Örömöt, bánatot, lelkesedést, csalódottságot? Tudatosítsd érzéseidet. Tudatosítsd, hogy a jelenben vagy, éld át a pillanatot, amelynek része vagy! Ha éppen egy negatív érzés lesz úrrá rajtad, akkor gondold végig, hogy mi segítene most azon, hogy jobban legyél! Mit kell tenned, hogy csökkentsd a benned lévő feszültséget?

Gyakoroljuk a tudatos jelenléten alapuló stresszcsökkentés módszerét. Mostanság még nagyobb hangsúlyt kell helyeznünk a tudatosságra és a feszültség csökkentésére, oldjuk magunkban a szorongást.

Tudatos kézmosás gyakorlat 

Mivel elég gyakran mosunk kezet, ezért e tevékenység alatt jól alkalmazhatjuk a mindfulness technikát. Érezzük a szappan illatát, a víz hőmérsékletét, halljuk meg a csordogáló víz hangját, figyeljük meg a pici szappanbuborékokat az ujjaink között, a csúszós érzést a bőrünkön.

A tudatos jelenlét lehetőséget ad arra, hogy felmerülő érzéseinket, gondolatainkat ítélkezésmentesen kövessük végig. Elfogadjuk azt, hogy lehetnek negatív érzéseink is. A jelen megélésével viszont megláthatjuk a pillanatok szépségét. Ekkor észrevesszük, hogy tudatosan figyelünk magunkra, a másikra, ami által minőségi időt töltünk önmagunkkal, szeretteinkkel. Ebből következően csökken a bűntudat, a feszültség érzése, és tudatosabbakká válunk a mindennapjainkban.

Ha szeretnél hasonló tudatos jelenléttel kapcsolatos technikát, feszültség oldására alkalmas gyakorlatokat elsajátítani, jelentkezz online stresszkezelő tanfolyamomra. További részleteket itt találsz:
http://anyalelekegyensuly.hu/tanfolyam.html

Keress bizalommal az anyalelekegyensuly@gmail.com e-mail címen, vagy www.facebook.com/Anyalelekegyensuly oldalon keresztül. Rólam és szolgáltatásaimról a www.anyalelekegyensuly.hu oldalon még több információt találsz.

Tudatosan megélt napokat kívánok!

Kövess az Anyalélekegyensúly Facebook oldalamon, hogy minden friss bejegyzésemet lásd! Kattints az alábbi ikonra!

Manapság különösen fontos lehet, hogy megfelelően tudjuk kezelni kapcsolatainkat, hiszen rengeteg változást tapasztalunk magunk körül. Minden, ami változásra késztet, az kimozdít minket a megszokott állapotunkból. Az eddigi stresszmentes helyzetek stresszel járhatnak együtt, hiszen nem vagyunk felkészülve a váratlan helyzetekre. Ezek mind-mind alkalmazkodást kívánnak tőlünk.

Az, hogy hogyan vetülnek le kapcsolatainkra ezek a feszültséggel teli helyzetek, mind azon múlnak, hogy milyen alapokra fektettük őket. Hogyan alapozzuk meg kapcsolatainkat, hogy azok a változás és a stressz hatására is jól működjenek? Mik kellenek ahhoz, hogy stresszmentesen éljük meg a hétköznapokat? Az alábbiakban öt fontos tényezőről lesz szó, amelyre jó, ha figyelmet fordítunk.

1. Bizalom

Mi kell ahhoz, hogy bizalommal legyünk embertársainkhoz és, hogy hozzánk is bizalommal tudjanak fordulni? Mikor tud valaki megbízni bennünk? Tegyük fel a következő kérdéseket:

• Mennyire tudunk megbízni magunkban?
• Mennyire tudunk megbízni a külvilágban?
• A világ mennyire tud megbízni bennünk?

Ez három olyan fontos kérdés, amelyben, ha az egyikre adott válasz meginog, hatással lesz a másik kettőre is. Ez az úgynevezett bizalom háromszöge.

Kezdjük tehát saját magunkkal, hiszen hogyan is bízhatnánk meg egy másik emberben, ha önmagunkban sincs meg a kellő hitünk. Mikor tudunk megbízni magunkban? Ha szeretjük, értékeljük, és feltétel nélkül elfogadjuk önmagunkat.

Ehhez el kell engedni ítéleteinket, és meg kell tudnunk bocsátanunk önmagunknak. Vizsgáljuk meg, hogy rendben van-e az önmagunkkal való kapcsolatunk. Mielőtt egy másik emberrel találkozunk, jó, ha felülvizsgáljuk önmagunkhoz fűződő kapcsolatunkat.

Ha úgy érezzük, hogy nem vagyunk kiegyensúlyozottak, össze vagyunk zavarodva, vagy dühösek vagyunk, akkor először inkább tisztázzuk ezeket az érzéseket, alkalmazzunk stresszkezelő technikákat. Tegyük fel magunknak a kérdést; Mennyire éri meg az adott dolgon dühöngeni, lehet-e változtatni rajta? Ha igen, akkor keressük a megoldást, legyünk tudatosak önmagunkkal!

Amint létrejön a bizalom önmagunkkal, ezt kifelé is sugározzuk. Mi is megbízhatókká válunk, hiszünk magunkban, cselekedeteinkben, vállaljuk a felelősséget tetteinkért.  Mi kell ehhez?

Charles H. Green bizalom egyenlete szerint:  Bizalom= (hitelesség +megbízhatóság+közvetlenség)/önzőség.

Ha saját magunkkal szemben megvan a bizalom és kiegyensúlyozott a kapcsolatunk önmagunkkal, akkor vizsgáljuk meg a következő kérdést: Kiegyensúlyozott a kapcsoltatom a külvilággal, más emberekkel? Ha nem, tisztázzuk a kettőnk közötti viszonyunkat. Mit érzünk? Mire van szükségünk? Mit tehetnénk együtt, hogy javuljon egymással a viszonyunk?

Ha nem bízunk senkiben és semmiben, akkor elveszettek vagyunk, és úgy érezzük, hogy nincs értelme a létezésünknek. Mi történik, ha a bizalom hiányzik? Akkor minden bonyolulttá, nehézkessé válik, és még több energiát kell befektetnünk ahhoz, hogy fenntartsuk a kiegyensúlyozott állapotunkat. Hiszen ekkor állandóan azt kell figyelnünk, hogy vajon mi a szándéka a másiknak. Azt is gondolhatjuk, hogy át akar verni, vagy éppen ki akar használni minket. Ez mind-mind stresszt okoz bennünk.

2. Szabályok

Egy kapcsolatban általában mindig vannak kimondott és kimondatlan szabályok. Ezek a szabályok azért jók, mert keretet, biztonságot adnak, segítenek elkerülni a fejetlenséget. Ezeket jó, ha közösen jelöljük ki, közösen beszéljük meg. A szabályok meghatározásának nem az a célja, hogy korlátozzuk a szeretetünket, hanem az, hogy biztosítsuk a tiszteletet és a nagyobb megértést.

Az irreális, vagy elvárt, de ki nem mondott határok elidegenítenek a partnertől. Gondoljuk végig: Milyen szabályokat állítottunk fel a párkapcsolatunkban, a gyermekünkkel, a szüleinkkel, vagy a barátainkkal szemben? Tudjuk-e, hogy mi a másik szükséglete, vágya? Ugyanis, ha nem tudunk valamiről, akkor lehet, hogy csak kimondatlanul elvárjuk a másiktól. De mivel ő nem tudja, hogy mit szeretnénk, ezért csak nyomást, félreértést, feszültséget teremt köztünk.  Azokat nevezzük igazi partnereknek, akik tisztelik egymás határait, figyelembe veszik a másik érzéseit, tiszteletben tartják a nézeteik különbségét és hálát mutatnak egymás iránt.

3. Kölcsönösség

A kölcsönösség megakadályozza a másik fél feletti dominanciát. Meg van-e a kölcsönösség a kapcsolatainkban, vagy van-e kibillenés valamely oldalra? Mindig csak adunk, vagy mindig csak elvárunk, vagy tud-e egyensúlyban működni a kettő?

Gondoljuk csak bele; ha van egy barátunk, akit mindig csak mi keresünk, ő pedig sosem hív minket vissza, akkor úgy fogjuk érezni, hogy a kapcsolatért csak mi teszünk. Ez pedig csalódottá tesz minket. Fordítva pedig, ha egy barátunkra nincs időnk, de ő folyton a társaságunkat keresi, az eredmény a bűntudat és egyéb kellemetlen érzések lesznek. Ezek a kapcsolatok nagyon egyoldalúvá válnak, és egy idő után nem fognak tudni működni. Egy kapcsolat mindig kölcsönös befektetést és folyamatos gondozást igényel!

4. Szabadság

Fejlődésünkhöz szükséges elem a szabadság. Meg van-e a szabadság kapcsolatainkban? Megbeszéltük-e, hogy mikor, mit tehetünk meg? Mennyire engedünk szabadságot a másiknak? Mennyire engedünk döntési jogot, beleszólást az egyes események alakulásába? Van-e mindkét félnek lehetősége a másik nélkül elmenni valahová, amely által új élményeket él át?

Ezek az impulzusok később jó alapot adhatnak egy mélyebb beszélgetésnek, amelyek közelebb visznek a partnerünkhöz, gyermekünkhöz. Mennyire engedjük a gyermekünknek az önállóságot?  A döntés szabadsága által fejlődik a gyermek önbizalma és felelősségteljesebb felnőtté válik. Mennyire engedünk beleszólást saját élete alakulásába?

A szabadság – persze bizonyos keretek között, amit a szabályoknál átbeszéltünk- megengedése egy kapcsoltban segíti az elköteleződést is. Ha engedem dönteni egyes dolgokban a másikat, vagy együtt hozzuk meg a döntéseinket, akkor az csökkenti a szorongást, egyenjogúság érzését biztosítja a kapcsolatnak.

5. Feladatok

Egy ideális kapcsoltban, vagy családon belül fontos, hogy mindenki kivegye a részét a feladatok elvégzésében, hogy mindenkinek jusson szabadideje a feltöltődésre is. Gondoljuk végig, hogy vannak-e a kapcsolatainkban megbeszélt feladatok, kötelezettségek, amelyet megteszünk egymásért? Vannak-e a gyermekünknek kötelezettségei? Vállaljuk-e a felelősséget azért, hogy elvégezzük a ránk bízott feladatokat?

Itt újra előkerül az önismeret, hogy mire vagyok képes! Ránk tudják-e bízni az adott munkát? Megbízok-e a másikban, hogy elvégzi az adott feladatot? Kiosztjuk-e egymás között a tevékenységeket, vagy mindent magunkra vállalunk, vagy mindent a másikra hárítunk? Észrevesszük-e, hogy a másik mennyi mindent megtesz értünk és értékeljük-e ezeket?

Ha mindezeket a pontokat végiggondoltuk, átbeszéltük és be is tartjuk, akkor jól működő, stabil kapcsolatokat tudunk kialakítani.

Ugyanis, ha minden területen megvan a kellő bizalom, akkor tudjuk, hogy a másik egy nehezebb helyzetben segít átvállalni a feladatok egy részét. Amit aztán majd a kölcsönösség elvén mi máskor, máshol viszonzunk.

Megvan a kellő szabadságunk, hogy elvonuljunk valahová, ahol ki tudjuk engedni a felgyülemlett feszültséget, vagy új élményekkel feltöltsük magunkat. Meg tudjuk beszélni a másikkal érzéseinket, szükségleteinket, amely által nincs kimondatlan elvárás, akkor fent tudjuk tartani az egyensúlyt a kapcsolatainkban egy stresszhelyzetben is.

Ha bárhol elakadást érzel kapcsoltaid terén, vagy önmagaddal kapcsoltban, keress bátran az anyalelekegyensuly@gmail.com e-mail címen, vagy a www.Facebook/Anyalelekegyensuly oldalon keresztül. További információkért látogass el honlapomra: www.anyalelekegyensuly.hu

Boldog napokat kívánok!

Csombor-Budavári Bernadett

Sokszor érezzük azt, hogy annyi teendőnk van, annyi mindent bele szeretnénk sűríteni egy napba, hogy aztán versenyt futunk az idővel és végül nem érünk a teendőink végére. Ilyenkor elfog minket az elégedettlenség. Hogyan is lehet jól gazdálkodni az időnkkel? Hogyan szervezzük a napunkat, hogy a végén elégedettséggel záruljon?

Írjunk listát!

Tudom, először lehet, hogy az jut eszedbe: Na, ezt ne! „Hiszen a listaírás sok időt vesz el, csak nyomást gyakorol rám, hogy mennyi mindent el kell intézni, és ráadásul, ha nem jutok a végére még frusztráltnak és elveszettnek érzem magam.” Igen, tudom, hogy mit érzel. Én is voltam ezzel így! De aztán rájöttem, hogy azért jó mindezeket felírni, mert:

1. nem felejtjük el a teendőket,
2. tudunk priorizálni,
3. kiszámíthatóbb a család számára az élet,
4. nem halogatjuk a végtelenségig a nem szeretem, de fontos dolgokat,
5. tudunk kiszervezni,
6. hatékonyabbak leszünk.

Át tudjuk gondolni, hogy:

• mennyire fontosak?
• tényleg fontosak?
• kinek fontosak ezek a teendők?
• mi az, ami ebből előre visz?
• mire mennyi időnk megy el?

Hogyan lehet jól csinálni?

A hét kezdetén érdemes egy tudatos listát írnunk, hogy milyen teendőink lesznek az adott hétre. Majd ezeket a teendőket kategorizáljuk és szétválasztjuk napokra. Ha a hétköznap új teendőnk akad, idővel azt is felírjuk. Ha nagyon frusztráltak leszünk a hosszú listáktól, figyeljünk arra, hogy úgy osszuk el a heti teendőket, hogy egy napra csak 3-4 fontos dolgot írjunk fel, de azt végezzük el tisztességesen. Így a hét végére azért minimum 20 fontos teendőt elvégzünk, ami azért nem kevés!

Mennyi idővel gazdálkodhatunk?

Ez után jön az, hogy megnézzük, hogy mire mennyi időnk van, mire, mennyi időt kell szánnunk? Ugyanis az idővel gazdálkodni csak úgy tudunk, ha tudjuk is, hogy mennyi van belőle. Amikor még fiatalok vagyunk, nem érezzük azt, hogy milyen gyorsan megy el egy napunk, aztán ahogy egyre idősebbek vagyunk, egyre több mindent szeretnénk elsajátítani, ráébredünk, hogy az időt nem tudjuk megállítani és még mielőtt elszáll felettünk az idő, szeretnénk megvalósítani jó pár dolgot.

Priorizáljunk!

Érdemes ezért priorizálni, hogy mire fordítjuk az időnk nagy részét! A feladatok hatékony elvégzéséhez fontos a sorrendbe rendezés. A ragsorolás a saját értékrendünket tükrözi, azt, hogy minek az elvégzésével érezzük jobban magunkat. Ha Te úgy érzed jól magad, és úgy tudsz csak hatékonyan dolgozni, vagy bármi másba belekezdeni, ha rend van körülötted, akkor kezd azzal.

Mindig nézzük meg, hogy a listánkon lévő teendők közül, melyiknek az elvégzése nyújt örömet számunkra? Kezdjük a napot azzal, ami lelkesít, ami tudjuk, hogy feltölt, aminek az elvégzése büszkeséggel tölt el. Így motiváltabbak leszünk a többi tevékenység elvégzésére, és lendületesebben, jobb kedvűen megy majd a nap. A nap végén pedig majd azt vesszük észre, hogy mennyi mindent elvégeztünk.

Figyeljük meg egy napunkat!

Mennyi idővel számolunk a házimunkával kapcsolatban? Mennyi az az idő, amit a szeretteinkkel töltünk? Mennyi idő áll rendelkezésünkre a munka területén? Mennyi időt vesz el a közösségi oldalak céltalan görgetése? Mennyi időnk jut magunkra, feltöltődésünkre? Hiszen a napi teendők elvégzése mellett legalább ilyen fontos az is, hogy elég időt szánjunk önmagunk feltöltésére is. Ezeket mind gondoljuk végig.

Mi az, amit a fenti kérdések megválaszolásával növelni és csökkenteni szeretnénk? Mit lehet esetleg másokkal megvalósítani, megosztani, vagy együtt végezni? Mi az, amit nem is kellene megtennünk, de más nyomására, elvárása miatt olyat teszünk meg, amire nem-et is mondhatnánk? Ezek a mások által állított elvárások csak feszültséghez vezetnek, és az önmagunknak fontos feladatoktól is elveszik a kedvünket. Nem lehet minden fontos számunkra, rangsoroljunk!

Nézzük meg, hogy hol tudunk egyszerűsíteni, mit tudunk elengedni, átcsoportosítani, együtt elvégezni vagy átadni!
Például: A házimunka egy részét fel tudjuk osztani egymás között, vagy együtt elvégezni. Ezt is el lehet napokra osztani. Egyik nap a ház egyik részét, másnap a másik részét lehet kitakarítani. A bevásárlást akár együtt is meg lehet valósítani, szép idő esetén akár egy biciklizéssel összekötve.
A főzést kiválthatja az étel rendelése, vagy egy könnyű ebéd elkészítése. ( Ezeket az ötleteket már a vasárnapi ebéd alatt is megbeszélhetjük.)

Hatékonyság

Nézzük meg, hogy a rendelkezésünkre álló időnket, hogyan tudjuk a leghatékonyabban kihasználni. Pl. főzés közben meghallgathatunk egy hanganyagot, előadást. Vagy, ha gyerkőccel vagyunk otthon, odaültethetjük magunk mellé és megismertethetjük az ételekkel, konyhai eszközökkel.

Gondoljuk végig, hogy mennyire engedjük, hogy a környezünk hatással legyen ránk, miközben dolgozunk. Arra gondolok, hogy ha olyan munkánk van, ami koncentrálást igényel, akkor lenémítjuk-e a telefonunkat? Vagy, ha otthon vannak a gyerekek, tudunk-e nekik olyan elfoglaltságot találni, mellyel egy ideig lekötjük őket? Esetleg olyan időpontban végezzük ezeket a feladatokat, amikor alszanak, vagy más vigyáz rájuk, hogy csak arra az egy dologra tudjunk koncentrálni.

Vegyük számba, hogy valóban a körülmények lehetetlenítették-e el azt, hogy nem végzünk a napi listával, vagy túl sok teendőt írtunk fel egy napra, vagy igazából nem is volt kedvünk belekezdeni abba a dologba, mert számunkra nem fontos? Legyünk őszinték magunkkal!

A nap végén ne azt nézzük meg, hogy mi az, amit nem sikerült elvégeznünk, hanem azt, hogy mi az, ami kész van! Kinek az elvárása, hogy mindent elvégezzünk? A miénk, vagy másé? Ha a miénk, akkor nézzük meg, hogy miért vagyunk magunkkal szemben ennyire szigorúak. Talán gyerekkorból jövő maximalizmus?

Ha végiggondoltuk a fenti kérdéseket, most vegyünk elő egy papírt és tervezzünk együtt! Kezdjük el most!

1. Nézzük meg a napi listánkat. Hány dolgot szeretnénk elvégezni? Nézzük meg reálisan, hogy lesz-e mindre időnk, energiánk.
2. Adjunk magunknak spontán időt is, hiszen bármikor közbejöhet valami.
3. Vessük össze a naptáradban lévő fix időpontokkal.
4. Ezek után jöhet az időzítés! Írjuk a teendők mellé, hogy nagyságrendileg mennyi idő, hogy azt a tevékenységet elvégezzük. Ez azért is jó, mert, ha a lista végére érünk, egyből látjuk, hogy mi az, amit át kell, hogy csoportosítsunk egy másik napra, hiszen az már nem fér bele. Illetve tudjuk saját magunkat tartani, a kitűzött céljainkhoz.
5. Ha vannak olyan tételek, amiket párhuzamosan is tudunk végezni, akkor azokat írhatjuk egy időintervallumba. Pl. Betesszük a mosást, miközben a mosógép dolgozik -milyen nagy áldás, hogy nem kell már kézzel mosni, ez is mennyi időt megspórol nekünk-, addig mi főzhetünk.
6. Priorizáljunk a saját fontossági sorrendünk szerint.
7. Kezdjünk neki! Hajrá!

Természetesen lehet olyan nap, amikor bal lábbal kelünk fel, vagy éppen nem aludtunk éjszaka, vagy olyan rendkívüli elintézendő jön közbe, hogy félre kell dobnunk a listánkat. Ebből ne csináljunk lelki kérdést, nem lehet teljesítőképességünk mindig 100%-os.

Azokat a napokat viszont, amikor tombol bennünk az energia, használjuk ki, és végezzünk el minél több teendőt, esetleg olyat is, amit már régóta halogattunk. A lista készítés összességében sokat tud segíteni azon, hogy egy nap ne havazódjunk el és, hogy a nap végén elégedetten tudjuk kipipálgatni a tételeket a listánkon.

Próbáld ki Te is! Remélem a fenti tippekkel idővel könnyebb lesz a megvalósítás!

Legyen szép napod!

Ha a boldogsághoz vezető úton segítségre van szükséged, keress bizalommal, az anyalelekegyensuly@gmail.com e-mail címen, vagy www.facebook.com/Anyalelekegyensulyoldalon keresztül. Rólam és szolgáltatásaimról a www.anyalelekegyensuly.hu oldalon még több információt találsz.

ONLINE STRESSZKEZELŐ TANFOLYAMOMRÓL további információ itt: http://anyalelekegyensuly.hu/tanfolyam.html

Kövess az Anyalélekegyensúly Facebook oldalamon, hogy minden friss bejegyzésemet lásd! Kattints az alábbi ikonra!

Tudtad, hogy pozitív pszichológia vizsgálatából kiderül, hogy 90%-ban saját magunk felelünk boldogságunkért és csak 10% múlik a külső körülményeinken? 40%-ban pedig a cselekedeteink azok, amelyekkel javítani tudunk szemléletünkön. Ez azt jelenti, hogy gondolkodásunk, mindennapi viselkedésünk, szokásaink nagyban befolyásolják életünk pozitív, boldog irányba való alakulását.

Bár a genetikai hajlam alkotja a boldogságra való képesség 50 %-át, ám egyre több kutatás bizonyítja, hogy a genetikai programozottság is megváltoztatható. Mi kell ahhoz, hogy az életünk jó irányba haladjon? Milyen életszemlélet segít minket ahhoz, hogy azt mondhassuk, hogy boldogok vagyunk? Az alábbiakban 5 tippet osztok meg veletek, amelynek elsajátításával más szemlélettel nézhettek az életetekre.

1. Éljük meg a pillanatot!

Hányszor mondtuk azt, hogyha megveszünk/elérünk valamit, akkor leszünk boldogok? Viszont addig amíg ezt az állapotot nem érjük el, mi történik velünk? Addig is telik az idő, és bizony sajnos elég gyorsan. Azokkal a pillanatokkal mi lesz? Hogyan tekintünk majd vissza évek múltán azokra az időszakokra? Lesz-e egyáltalán szép emlékünk, ha csak hagyjuk, hogy elsuhanjon felettünk az élet?

Ahelyett, hogy valamilyen vágyott célhoz kötnénk boldogságunkat, inkább próbáljuk meg megtalálni a mindennapok boldogságát, hiszen sosem tudhatjuk, hogy mit hoz az élet. Éljük meg a pillanatot, legyünk jelen az életünkben, hiszen, ha a hétköznapi életben is megtaláljuk a szépet, azt, ami feltölt, akkor, amíg úton vagyunk a célunkig, addig is boldogságban élünk.

Ez átsegíthet a nehezebb időkben, vagy egy hosszabb időszakaszokon, amíg a célunkhoz érünk. Használjuk tudatosan érzékszerveinket, amikor csak tudjuk. Nagyon jó mindfulness gyakorlat, ha étkezés vagy kézmosás közben figyelsz arra, hogy minden érzékszervedet használd. Olyan csodákat adott nekünk az emberi test. Ha már rendelkezünk ezekkel, akkor használjuk is ki. Érezzünk, lássunk, halljunk, szagoljunk, ízleljünk! 

A boldogsághoz nem vezet út. Az út maga a boldogság. (Buddha)

2. Adjunk hálát azért, amink van

A hála minden negatív érzést felülír. Egy olyan pozitív energia, ami eltörli a rossz dolgokat, a bennünk lévő félelmeket. A hála gyakorlása által olyan boldogsághormonok szabadulnak fel bennünk, ami jó érzéssel tölt el. Sokszor csak akkor vagyunk hálásak, ha valami baj történik velünk, akkor vesszük észre, hogy mennyi mindenünk megvan.

Gondoljunk bele, hogy hány dolgot veszünk az életünkben alap dolognak és ezeket hányszor köszönjük meg? Ha holnap csak azzal ébrednénk fel, amiért ma hálát, köszönetet adtunk, mi az, ami megmaradna? Elgondolkodtató, ugye? Persze, van, hogy nem tudunk azonnal úgy reagálni egyes pillanatokra, hogy az pozitív kimenetelű legyen, nyilván ki kell engedni magunkból a fájdalmat is.

Viszont, ha minden nap gyakoroljuk a hálát, akkor megfigyelhetjük egy idő után magunkon, hogy már egyes helyzetek, amik régen felhúztak, már nem tudnak ránk negatív hatással lenni. Hogyan gyakoroljuk a hálát? Írjunk hálanaplót, beszéljük meg valakivel, vagy a nap végén gondoljuk végig, hogy aznap miért lehetünk hálásak.

A hála megváltoztatja a rezgésünket, az energiánkat. Amikor az őszinte hálára hangolódunk, azonnal békét érzünk és mágnesként vonzzuk magunkhoz a jobb dolgokat. A lehető legtöbbször adj hálát, mind mentálisan, mind szóban. A béke veled kezdődik.
(Mabel Katz)

3. Gondolkodjunk pozitívan, optimistán

A pozitív gondolkodás elsősorban egy megoldásorientált hozzáállást jelent. Amikor valami történik velünk, akkor nem azon dühöngünk, hogy miért történt mindez, hanem azt keressük, hogy ezt a helyzetet hogyan tudjuk megoldani.

Az, hogy arra törekszünk, hogy pozitív szemlélettel lássuk a világot, nem jelenti azt, hogy el kell menekülnünk a nehezebb pillanatok elől. Az által, hogy úgy gondolkodunk, hogy egy helyzetnek lehet más kimenetele is – ha közbe jön valami, mint ahogy mi elképzeltük-, segít újratervezni a helyzeteket.

Veled is előfordult már, hogy ha valami pozitívra gondoltál, jó kedvvel ébredtél, akkor teljesen máshogy alakult a napod, mint, amikor bal lábbal keltél fel? Az optimista gondolkodás elindít az agyunkban, testünkben egy boldogság kereső folyamatot, mely által a nap történései közben a jót vesszük észre. Beállítjuk magunkat a jóra, felfedezzük azokat a dolgokat is, ami mellett lehet, hogy máskor el is siklottunk volna.

A magunkba vetett bizalom is gondolkodásunk kérdése. Saját erőforrásaink tudatosítása által, ha nehezebb élethelyzetbe kerülünk, akkor is hatékonyan meg tudjunk küzdeni az adott problémával. Ennek köszönhetően boldogságunkat nem a külső körülményektől tesszük függővé, hanem vállaljuk a felelősséget saját életutunk iránt és a boldogság forrását önmagunkban találjuk meg.

Az optimizmus tanulható. Minden esemény tanít számunkra valamit. Vegyük észre, hogy az adott eseményből mit tanulhatunk. Keressük a megoldást. Tudatosítsuk erőforrásainkat. Kezdjük a napot pozitívan.

Az öröm további örömöket vonz. A boldogság több boldogságot. A békesség több békét. A hála több hálát. A jóság több jóságot. A szeretet több szeretetet. Ez belső munka. Nem kell mást tenned világod megváltoztatásához, mint hogy megváltoztatod, amit odabent érzel. Rhonda Byrne

4. Szokjunk le a rágódásról

Veled is megesett már, hogy valami rossz történt Veled és napokig azon rágódtál? Bizonyos történések nagyon elkeseríthetnek minket. Ilyenkor az a kérdés, hogy sikerül-e elfogadnunk, hogy ami történt, azon már változtatni nem tudunk, ne ássuk még mélyebbre magunkat az adott szituációban, hanem próbáljuk elengedni a történést, kibeszéljük magunkból a történteket.

Egyetlen feleszmélés segíthet: Amit akkor tettünk, mondtunk, az az akkori képességeinkhez mérten a tőlünk telhető legjobb megoldás volt.  Lehet, hogy most már másképp tennénk, mást mondanánk, de változtatni csak úgy tudunk, hogy tanulunk ebből a szituációból és legközelebb nem követjük el ugyanazt a hibát, vagy nem úgy cselekszünk.

A rágódás nem jelent megoldást a problémákra, ez egy berögzült szokás, amit a saját lelki és testi egészségünk miatt érdemes megtanulnunk új gondolatokkal helyettesíteni, nem a múltban, hanem a jelenben élni. Ha rágódáson kapjuk magunkat, inkább csináljunk valami olyat, ami örömet okoz, ami kizökkent ebből az állapotból, amitől büszkék leszünk magunkra, ami az erősségeinkre koncentrál.

Az élet olyan, mint egy léghajó. Ha magasabbra akarunk szállni, meg kell tanulnunk elszakadni dolgoktól, és kidobni a kosárból azt, ami nem enged felemelkedni. (Raphaëlle Giordano)

5. Hagyjunk fel a másokkal való összehasonlításról

Ha olyanokkal hasonlítjuk mindig össze magunkat, akiknek szerintünk jobb az élete, akkor egy idő után el kezdünk vágyakozni azután az élet után, nem látjuk meg a saját életünkben a jót, elindít bennünk egy irigységet, ami nincs jó hatással ránk. Ne azt irigyeljük, amit ő elért, váljunk képessé arra, hogy mi is elérhessük a boldogságot.

Csak akkor lehetünk igazán boldogok és kiegyensúlyozottak, ha elfogadjuk önmagunkat és nem másokhoz akarunk hasonlítani, másoknak megfelelni. Hiszen arra az életfeladatra, amire születtél, megvannak a képességeid, így hát azokat fejleszd tovább.

Ha van tíz perced magadra, meditálj. Hagyd, hogy ami jön gondolat, az menjen is tovább, nézd kívülről a gondolataidat, vedd észre, hogy ezek függetlenek tőled, tapasztald meg ennek a függetlenségnek a felszabadító erejét. Hiszen, ha nem vagy azonos ezekkel a gondolatokkal, akkor miért is ragaszkodnál hozzájuk? Engedd el őket. Lélegezd ki ezeket. Te irányítod a gondolataidat! Hagyd, hogy ezek elszakadjanak tőled és tovább tudj fejlődni, boldog életet élni.

Sokan egy életen át keressük a boldogságot és közben elfelejtünk élni. Majd amikor velünk, vagy a környezetünkben történik egy olyan váratlan esemény, ami felfordítja az életünket, elgondolkozunk azon, hogy mi az, amit eddig elértünk az életünkben.

Mi jut ilyenkor eszünkbe? Hát nem az önfeledten megélt pillanatok? Szóval azt gondolom, hogy ami a legfontosabb, ne várjunk tovább. Kezdjünk el élni MOST!

Maradj a jelen pillanat egyszerűségében. Tudatosan fel kell hagynod a haszontalan gondokkal, a múlton való rágódással, a jövő elé sietéssel. Vagyis szabadulj meg a “már nincs” és a “még nincs” irrealitásaitól. Élj az egyetlen realitásban, a “most”-ban.
/Popper Péter/

Ha a boldogsághoz vezető úton segítségre van szükséged, keress bizalommal, az anyalelekegyensuly@gmail.com e-mail címen, vagy www.facebook.com/Anyalelekegyensulyoldalon keresztül. Rólam és szolgáltatásaimról a www.anyalelekegyensuly.hu oldalon még több információt találsz.

ONLINE SELF-COACHING ÖNISMERETI, STRESSZKEZELŐ TANFOLYAMOMRÓL további információ itt: http://anyalelekegyensuly.hu/tanfolyam.html

Boldog, örömteli napokat kívánok!

Csombor-Budavári Bernadett

Kövess az Anyalélekegyensúly Facebook oldalamon, hogy minden friss bejegyzésemet lásd! Kattints az alábbi ikonra!

Lépj be Nőilélekegyensúly csoportomba, ahol rengeteg hasznos, fejlődés érdekét szolgáló tartalmat teszek közzé, itt indulnak a kihívások, itt tudunk beszélgetni egymással. Csatlakozz, hogy Te is kiegyensúlyozott nő legyél! 

Kattints:

Előző cikkeimből ez is érdekelhet: 

Anyaként hogyan kezelhetjük az otthoni stresszhelyzeteket?

Hogyan valósítsuk meg céljainkat?

Hogyan lehet eltávolodásból újra boldog párkapcsolat?

Időgazdálkodás, tervezés, újratervezés a Covid alatt is

Karácsonykor ajándékozz az 5 szeretetnyelv szerint

Hogyan legyen boldog, stresszmentes karácsonyunk?

Amit az advent első gyertyagyújtásáról tudni érdemes

Testi-lelki egyensúly titka

Hogyan szokjunk le a rágódásról, összehasonlításról?

Hogyan hat a pozitív gondolkodás boldogságunkra?

Hogyan hat a hála boldogságunkra?

Hogyan tudunk igazán boldogok lenni?

8 jó tanács a bölcsőde, óvoda kezdéshez

5 tipp a kikapcsolódáshoz

Hogyan legyen szuper nyaralásunk gyerekkel? – 5 jó tanács+ ajándék letölthető pakolós lista

Hogyan tudod feltölteni gyermeked szeretettankját?

Hogyan szeressünk, hogy azt a másik is érezze?

Mobilok töltőn, anyuka töltődik

Miben is segít egy anyacoach? 

Hogyan és miért lettem Anyacoach?

Anyukaként, ha szívünkre tesszük a kezünket mindannyian őszintén megvallhatjuk, hogy megfordult már olyan gondolat a fejünkben – főleg a karantén idején-, hogy legszívesebben kirohannánk a világból, vagy elköltöznénk egy lakatlan szigetre, ahol egy hétig nem hallunk gyereksírást, veszekedést, és legalább egyszer jól kipihenhetjük magunkat. Ugye ismerős érzés?

Év elején nagyon sokan új célokat tűzünk ki, fogadalmakat teszünk, hogy min fogunk változtatni az előttünk álló év során. Új szokásokat kezdünk felbuzdulva kialakítani, elkezdünk intenzíven sportolni, felhagyunk a rossz szokásainkkal. Miután eltelik pár hét, vagy egy-két hónap, azt vesszük észre, hogy elmaradoznak az edzések, újra előkerülnek a káros szenvedélyek, és alábbhagy a lelkesedésünk, majd visszasüppedünk a régi, kényelmes világunkba. Ilyenkor joggal tesszük fel a kérdést, hogy miért tartunk már megint ugyanott? Miért nem érjük el a céljainkat, vagy tudjuk hosszabb távon fenntartani az új szokásainkat? Nézzük végig, hogy mi lehet a bökkenő.

Határozzuk meg megfelelően céljainkat

Tudjuk-e konkrétan mire vágyunk? Először is meg kell vizsgálnunk, hogy vajon tényleg megfelelő, reális, elérhető és pozitív célt sikerült-e megfogalmazni magunknak? Tényleg saját indíttatásból létrejövő-e az, amit kitűztünk? Ha a cél nem saját belső késztetésünkből született, vagy nem túl konkrét, vagy nem bontottuk le kis lépésekre, akkor a tudatos motiváltságunk hamar elvész. Az elérhetetlen, megfoghatatlan célok csak stresszt és lehangoltságot okoznak, ami által csak rosszabbnak érezzük magunkat. Viszont nem ez lenne a cél! 

Tervezzünk és kezdjünk el még ma

Fontos, hogy legyen egy akciótervünk, ami által lépésről-lépésre tudunk előre haladni. Tudatosan tervezzünk, és számoljunk le azzal, ami az időnket csak rabolja. Készüljünk fel a váratlan eseményekre is. Legyen A és B tervünk is. Ez azért lehet hasznos, mert ha valami máshogy alakul, mint ahogy elterveztük, akkor nem fogjuk ostorozni magunkat, hogy miért nem végeztünk az aznapi teendőkkel időre. Ezután – ha megvannak a tervek –  kezdjük is el még ma a megvalósítást. Általában nem a tervekkel van baj, – mert az sokunkban megszületik- hanem azzal, hogy belevágjunk, tegyünk érte. 

Legyünk türelmesek

Általában egy szokás kialakításáért és annak fenntartásáért két hónap folyamatos munkára van szükségünk. Sokszor már egy-két hét után eredményt szeretnénk tapasztalni, és ha ez elmarad, akkor képesek vagyunk feladni az álmainkat, és úgy érezzük, hogy kudarcot vallottunk. A cél eléréséhez több hónap, vagy akár évek is szükségesek lehetnek, attól függően, hogy mi a konkrét elképzelésünk. Gondoljunk csak bele! Amikor gyermekek voltunk, akkor is fokozatosan, lépésről-lépésre tanultunk meg járni. Először csak felhúztuk magunkat, aztán felálltunk, majd kapaszkodva elindultunk, megtettünk egy-két lépést, majd egyre többet és többet. Most mennyi időt hagyunk magunknak? Tudunk-e lépésről-lépésre haladni, vagy egyből a vágyott állapotot szeretnénk elérni? 

Legyünk kitartóak

Lesz olyan, hogy a pozitív változásért, valamit fel kell adni. Lehet, hogy ki kell mozdulni a komfortzónánkból, vagy a kényelmes esti tv nézést fel kell váltani egy mozgással. A céljainkat viszont csak akkor érhetjük el, ha teszünk is értük. Áldozatok nélkül nincs eredmény. Munka nélkül nincs megvalósulás.

Legyünk hálásak

Amikor sikerül megtennünk egy-egy kis lépést a céljaink felé, akkor azért adjunk hálát, becsüljük meg. A hála jó érzést kelt bennünk, így örömmel végezzük a napi teendőinket is. Néha álljunk meg és vegyük számba az eddigi eredményeinket, mert akkor tovább motivál minket a folytatásra ez a jó érzés. Ilyenkor gondoljuk végig, hogy amit elértünk, az miért sikerült. Milyen erősségünk segített benne, vagy vegyük észre azt is, hogy miért nem úgy jött össze, ahogy szerettük volna. Gondoljuk végig, hogy tudnánk fejleszteni magunkat. Nem baj, ha hibázunk, amíg van törekvésünk arra, hogy ezeket kijavítsuk. Próbáljuk újra, módosítsunk, viszont a sikerért jutalmazzuk meg magunkat. Minden egyes jutalom örömet, büszkeséget és további motiváltságot ad. 

Higgyünk magunkban

Higgyünk abban, hogy megérdemeljük mindazt, amire vágyunk. Ne azt nézzük, hogy mi volt eddig, hanem arra gondoljunk, hogy mi jön ezután. Bízzunk abban, hogy van elég kitartásunk a cél megvalósításához. Gyakran alábecsüljük magunkat és ezért inkább halogatjuk a dolgokat. Tegyük fel magunknak a kérdést: Mi az, amit a jelenlegi tudásommal meg tudok tenni most, hogy egy lépéssel közelebb kerüljek a célomhoz?