Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Nagykovácsi blog. Határtalanul, de a határokon belül maradva. Kibeszélő.

Zord idők

Háromezer halott lódarázs

Állati történetek 12. – Horror a padlástérben és No-Go zóna a kertben, avagy Egy nagykovácsi rovarirtás története 

2024. március 21. - zord íjász

Mottó 1.: "...De hová lettek a bogarak, a rovarok? Feltűnt neked is? Régen, pl. a 70-es, 80-as években, ha autóztam, szinte kaparni lehetett a bogarakat az autóról a megérkezés után. Most körbeautózom az országot, és nincs egy sem..." (általános élmény a beszélgetések során, de feltételem, hogy bárki, bárhol, bármikor mondatja a 2000-es évek után)

Mottó 2.: "Az élet utat tör." (Jurassic Park, Dr. Ian Malcolm /Jeff Goldblum szavai)

Mottó 3.: "Hát persze, hogy tudtam! Csak nem sejtettem!" (Sylvester Stallone / Oscar. A vígjáték egyik nagy klasszikussá lett benyögése, politikai posztok alatt is rendszeresen felbukkan)

Mottó 4.: "...Magyarország elsőként tette a méhészetet adómentessé, elsőként adott beporzási támogatást, és elsőként fogja ténylegesen felsorolni a címkén, mely országokból származik a méz, amivel a termelők és a fogyasztók védelme így biztosított – olvasható az Agrárminisztérium közleményében..."  (Greendex)

Mottó 5.: "...Alma, áfonya, hagyma, káposzta, karfiol, kakaóbab, kávé, körte, mandula, mustár, napraforgó, repce, retek, sárgarépa, takarmánylucerna, uborka. A fent felsorolt élelmiszer- és haszonnövényekben az a közös, hogy hozamuk a beporzástól függ. A száz leggyakoribb haszonnövény 70 százalékát rovarok vagy más állatok porozzák be. Az emberiség élelmének 30-35 százaléka – mennyiségi értelemben – az állati beporzás sikerességétől függ, ha viszont a növényi alapanyagok sokféleségére, az élelmiszerek minőségére gondolunk, akkor ez az arány jóval magasabb..." (ng.24.hu)

Mottó 6.: "Ha a méhek kihalnak, az emberiség legfeljebb négy évvel fogja túlélni őket." (Albert Einstein, kicsit keményítettem a neki tulajdonított mondást, remélem nem haragszik meg érte)

Mottó 7.: "Magyarországon 20 társasdarázs-faj él, közülük öttel találkozhatunk a legnagyobb valószínűséggel közvetlen környezetünkben:

  • a lódarázzsal (Vespa crabro),
  • a padlásdarázzsal (Polistes nimpha),
  • a déli papírdarázzsal (Polistes dominula),
  • a német darázzsal (Vespula germanica) és
  • a kecskedarázzsal (Vespula vulgaris)." ( mttmuzeum.blog.hu)

 

1. Mea Culpa, Mea Maxima Culpa

Az én hibám volt.

A világ egyik legostobább közmondása szerint a pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve, de jobb, ha tőlem tudod meg a nyers igazságot, és inkább később, mint soha: a pokolba vezető út rossz szándékkal van kikövezve. Vastagon. Amikor azonban a jószándék okozza a szomorú végeredményt, az éppen azért szól akkorát – és lesz ezáltal alkalmas téves következtetések és vérostoba szólás-mondások kiagyalására – mert kivételként van jelen a pokolba vezető, és a rosszakarattal szilárdan kikövezett úton.

Ez éppen egy ilyen, kivételnek számító, jóakarattal elkövetett baklövésnek a története lesz.

Már régóta a fiókban lapul, ott, ahol a több tucatnyi, élesítésre vagy megírásra váró blogtéma is. Többször is elővettem, de mindig elsodorták az aktuális témák, vagy más hangulatom volt...és ugye, korábban 5 hónapig eleve egy sort sem írtam, mert teljesen megreccsentem ettől a szörny világtól / országtól, illetve attól a mocsoktól, ami a nap 24 órájában áramlik benne. Most is bőven lennének más, sokkal fontosabb történések, amelyekről írni kéne, amelyeken például a hazánk jelene, jövője múlik...és éppen ezért nem választottam ebből a halmazból témát a mai napon. Mert minden egyes nap felrakhatnék egy ehhez hasonló posztot. Bele is őrülnék, ha megpróbálnám minden dühömet, gyűlöletemet, felháborodásomat így kiadni magamból, naponta: elemésztene engem. Felfoghatatlan az a szenny, az a gyilkos, ocsmány bűntenger, ami a magyar nemzetre zúdul: én már csak a teljes összeomlásra, és az utána következő polgárháborúra várok, ami – nincs kétségem, de ne legyen igazam – elkerülhetetlenül utol fogja érni ezt az országot. "Kinek mit intézett a kormánya."

Ehhez a jövőképhez képest ez a poszt – a blog mottójához hűen – egy terápia. Lelki öngyógyításra alkalmas, szinte egy vidám, könnyed gyerekmatiné, ami jó menekülőutat kínál nekem a magyar hétköznapok nyers valóságból. Ezért írtam meg. Lazításként. Magyarországon egy ilyen történet is lazításnak számít, 2024-ben.

A leírt esemény másfél évvel ezelőtti, de a mondanivaló szempontjából ennek nincsen semmi jelentősége, mert a tanulság örökérvényű, és ráadásul éppen most, tavasz kezdetén a legaktuálisabb a téma, és hogy miért, arra a poszt utolsó fejezete majd rávilágít.

Tovább

A robbantók

Kísér(t)ő poszt 9. – Egy vidéki ügyvéd reggeli kávézásával indult a NER elmúlt 14 évének egyik legsúlyosabb válsága, avagy mire jó a független sajtónyilvánosság

Elég erős szellemi perverziónak tűnhet, ha valaki munkakezdésként, a reggeli kávéja mellett a Kúria döntéseiről, határozatairól beszámoló közlönyt olvasgatja...kivéve persze, ha az illető ügyvéd és szereti a hivatását. Valószínűleg minden embernek van valami, jó esetben ártalmatlan, de mások számára talán meghökkentő szokása, hobbija, rituáléja, rigolyája, megrögzött napi rutinja, és ez alól még egyes ügyvédek sem kivételek. De ahogy látható lesz, az egyelőre anonimitásba menekülő, és önmagát inkább vidéki prókátornak nevező ügyvédnek ez a szokása olyan szarlavinát indított el a NER-ben, hogy azóta is csak azt keresik, hogyan tudnának alóla kimászni.

Tovább

Szörnyetegek kora

N. Katalin vesszőfutása a kegyetlen valóságban, avagy A szolgálólány rémmeséje

Frissítés és egyben segítség az olvasónak az értelmezéshez: ez a poszt a mai napon, de 15 és fél órával azelőtt került élesítésre, hogy N. Katalin és V. Judit lemondott. Így kell olvasni tehát a benne leírtakat. Én se hittem volna, hogy ennyire gyors lesz a változás az események menetében. Még egy kicsit halogatom a döntést, még egy kicsit csiszolgatok, szerkesztgetek, és már el is veszítette volna az aktualitását, vagyis értelmét is veszítette volna felrakni.

Azóta várom, hogy csillapodjon bennem a düh, amióta ez a botrány kipattant, de azt hiszem erre hiába várok. 225 posztot írtam erre a blogra az elmúlt 9 évben, de eddig csak egyetlen egy indulatposzt volt benne.

Ez lesz a második. Vannak olyan zord idők, amikor nem kell, és nem is szabad patikamérlegen kiméricskélni a szavakat. Ez most ilyen idő.

Tovább

Valahol Ukrajnában

Túlélő szavak.

Mottó 1.: "Sárral kevert vér száradt fülemen" (Radnóti Miklós, Razglednicák, Szentkirályszabadja, 1944. október 31.)

Mottó 2.: A világ tele van olyan hősökkel, akik soha nem akartak hősök lenni.

Mottó 3.:

  • – Nagyapa, akkor te egy hős voltál a háborúban?
  • – Nem. Én nem. De hősök között szolgáltam. (Az elit alakulat c. film zárómondata, Richard Winters őrnagy szavai, visszaemlékezése)

Mottó 4.: "Mind így van ezzel, aki hasonló időket megélt, de a döntés nem rajta állt, Frodó. A kérdés csak az, hogy mihez kezdesz az idővel, ami megadatik neked." (a blog állandó mottója, jobboldalt, a menüben)

Tovább

Nagykovácsi, fehérben

Két nagy havazás, avagy Amikor Nagykovácsit hólapátra tették

Mottó 1.: " Tudja, kedves Asztalos, a hóban az az egyetlen ántipatikus, hogy egyszer muszáj neki elolvadnia." (Sipos Lajos patikussegéd (Benedek Miklós) bölcs meglátása Asztalos Imre patikussegéd felé (Kern András), amikor a hóesésből, a behavazott utcáról belép az üzletbe, az Illatszertár 1986-os, zseniálisan elkészített filmváltozatában) 

Tovább

Egy cukrászda eltűnésének margójára

A Hely Szelleme 3. – Cukrászda búcsúztató, avagy Kedvcsináló helyett rekviem

kova_cs_cukra_szda_ku_lso_img_6967.jpg

2017. A Kovács cukrászda udvara, bejárata

Derült égből, avagy odaégett a csokoládéöntet

Hazudnék, ha azt állítanám, hogy ez nem ért váratlanul.

Még a hírre is csak véletlenül bukkantam rá, és tágra nyílt szemekkel kotortam utána, hogy igaz-e. Igaz.

2023. november 26.-án végleg bezárt a nagykovácsi Kovács cukrászda. Erről a facebook oldalukon egy posztban tájékoztatták a vendégkört. Az utolsó napon kiárusították a pult összes süteményét, és aki időben értesült erről, az részese lehetett ennek a szomorú búcsúeseménynek. Aztán lakat.

A két Kovács – a cukrászdát üzemeltető házaspár mindkét tagjának Kovács a vezetékneve – 2004-ben nyitotta meg ezt a kis cukrászdát Nagykovácsiban: ennél kovácsabb kovácsok csak akkor lehettek volna, ha kovácsműhelyt nyitnak Nagykovácsiban. És most véget ért egy történet.kova_cs_cukra_szda_bu_csu.jpg

(itt muszáj ismét egy megjegyzést tenni a rosszindulatú, gonosz, irigy, vérbuta kretének felé, akik mindenütt acsarkodnának és hátsó szándékot szimatolnának: ebben a posztban egykori, vagy most is üzemelő cukrászdákról, pékségekről és más üzletekről lesz szó, de sem most, sem korábban, sem soha, amennyiben a poszt hasonlóan kézzelfogható témába merült, én senkitől nem kérek, nem kértem és nem is kaptam ezért semmiféle ellenjuttatást, így bármilyen pozitív vagy negatív vélemény is kerül a digitális papírra, az kizárólag az én független véleményem, és nem fizetett reklámozás, vagy valamiféle fizetett ellenpropaganda. Krónikát írok, és engem nem befolyásol, és nem befolyásolhat senki és semmi ebben, semmiféle irányban. Leírom, amit gondolok, és ami jónak találok, az számomra jó, ami rossznak, az számomra rossz, és hogy ebből ki-mit hasznosít magának, akarva vagy akaratlanul, az már nem az én dolgom. Mindig így csinálom a blogot: szabad vagyok a teraszon.)

Visszatérve: a Kovács cukrászda bezárása hidegzuhanyként ért, ez az igazság. Főleg azért, mert úgy terveztem, hogy amikor majd beköszönt a méltán csodás nagykovácsi tavasz, és fénybe, életbe, virágba és ragyogóan tiszta színekbe öltözik minden, akkor végre-valahára felrakom azt a posztot, amit erről a cukrászdáról írtam, kedvcsinálónak, a faluba látogatók számára, vagy akár a helybélieknek is, hátha valaki még nem is járt itt, ebben a szezonálisan 12000-es lélekszámúvá dagadó kis-nagyközségből...és persze, ha olvassa a blogot. A tavasz megfelelő időpontnak tűnt egy ilyen vidám, pozitív témához. De az is tény, hogy már évek óta halogattam, tologattam ezt, mert a fiókom vastagon tömve van várakozó posztokkal...nagyjából ki sem látszom belőlük. De az is igaz, hogy öt hónapig egy sort sem írtam, mert kissé megreccsentem...aztán valahogy visszakapaszkodtam, és most ismét tartalommal töltöm meg ezt a szellemi játékteret. 

De ez a terv füstbe ment. Kedvcsinálás helyett így jöjjön egy nekrológ, egy rekviem, egy búcsúztató.

És ennek így már nem kell maradéktalanul könnyednek sem lennie, ahogy eredetileg elképzeltem.

Immár lehet téli, és zord időkhöz illő.

Tovább

Jégtelen hálám

Szolgálati közlemény – Köszönetnyilvánítás

Ezt a posztot is már korábban fel akartam tenni, de a nap nekem is csak 24 órából áll. Ami késik, gyakran múlik is, de ez most nem.

Tovább

Tűzkeresztség

Nehéz keresztek 2. – Mindenkinek megvan a maga keresztje

fire-2197606_1280.jpegA Biblia egyik ősi igazsága – amit már többször elsütöttem ebben a blogban –, hogy Mindennek rendelt ideje van: megvan az ideje a vetésnek, és megvan az ideje az aratásnak.

Ezt a posztot én már két hónappal ezelőtt megírtam, gyakorlatilag az első résszel együtt, de  a legyűrhetetlennek tűnő elkeseredésem e világ ocsmánysága láttán – az elmúlt 2 hónap kissé megfeküdte a gyomrom – egyáltalán nem biztosított jó hátteret ahhoz, hogy én helyi ügyekkel foglalkozzak. Aztán tegnap, a napi hírfogyasztásom során beleütköztem A Hírbe, Ami Gólpasszként Érkezett. Talán tudat alatt, hatodik érzékkel, ősi ösztönnel, vagy a bloggerek őrangyalának kifinomult és észrevétlen sugallatára hallgatva nem raktam fel eddig a posztot: mert csak erre vártam. Erre az adalékra, erre a tejszínhabra a tortán, a tejszínhabon a gyümölcsre. Így lett kész, kerek és egész. Csak egy kicsit újra kellett gyúrnom az alapanyagot, az új esemény fényes sötétségében. 

Akkor hát lássa és olvassa az pár ember, akit érdekel. 

Tovább
süti beállítások módosítása