Tisztelt Utasaink, Közlekedési társaságok, Sajtó munkatársak és Járművezetőink!

Tudom régen tettem ki bármilyen bejegyzést is erre a blogra, az élet úgy alakult, hogy időm is fogytán van a blog szerkesztésre, illetve másodállásos járművezetőként nem feltétlen érzem magam hiteles villamosvezetői blog szerkesztőnek. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy ideje megtörni a csendet, még ha egy bejegyzéssel is, de szeretném elmondani a véleményemet hosszabban, mint egy átlagos facebook komment.

Régen volt bejegyzés és a napokban szembejött velem egy facebook poszt, amiben születtek érdekes nézőpontok, amik azért valahol jogosak, de igyekszem egy olyan szemszögből megvizsgálni, ahogyan én is tekintek erre a témára. Szóval a sztori nem más, mint a gyalogátkelőhely megközelítése és az örök kérdés, „a gyalogosnak semmi kötelezettsége?!”. Készüljetek ez nem lesz hosszú bejegyzés, de valahogy vissza kell rázódni az íráshoz, ami azóta se tartozik az erősségeim közé, de fontos, hogy legyen egy csatorna köztünk. Szóval kezdjük a facebook bejegyzés copyzásával.

 (Fotó: 427h)

Mindig lehet hallani, hogy régen mennyivel jobb volt. Régen a járművezetőt tisztelték, becsülték, emberként kezelték. Bezzeg ma…!

Lehet nem leszek túl sikeres ezzel a bejegyzéssel, de úgy gondolom egy olyan történet van kibontakozóban, ami mellett nem lehet csak úgy elmenni. A tegnapi nap folyamán kikerült az internetre egy hír, hogy a járművezetők magatartásában, ha talál valaki kivetni valót szíveskedjenek jelezni azt az illetékesek felé. Ennek a módja, rendje leírásra került. Ez nem új keletű dolog, mert ilyen lehetőség mindig is rendelkezésre állt az utasok részére. Szolgáltató cég vagyunk, rendelkezünk „panaszkönyvvel”.

Rövid témának ígérkezik, meglátjuk mi sül ki a végére. Igyekszem ezt az egészet türelemmel kezelni, de valljuk be a közlekedők számára (legyen az járművezető, gyalogos, utas), ez a legnehezebb a közlekedésben. Azzal, ha csak egy ember türelmetlen kezd lenni, másokat idegessé, frusztrálttá, türelmetlenné tehet. Ez a láncreakció meg megy tovább egyénről-egyénre, helyszínről-helyszínre.

 (Fotó: V4090K)

Amikor kijelenti valaki, hogy az állatok nem dolgoznak, az hazudik. Mivel, ha csak a vakvezető kutyákat vesszük, ők komoly munkát végeznek embertársaink oldalán. Látásukat kölcsönzik látássérült gazdájuknak, vigyáznak rájuk és segítik minden napjaikat. A munkájuk szinte 24 órás, de azért nem csak munka az életük, sőt amikor nincs rajtuk a hám, akkor szolgálaton kívül vannak és ezt ők is tudják.

 (Fotó: MVGYOSZ)

Folytassuk a látás hónapját. Az előző bejegyzésben már nagyon sok mindenről esett szó. Hogyan tudsz segíteni, milyen segítségek állnak a látássérült emberek közlekedésének a segítségére és természetesen a vágányzár/operatív pótlások is szóba jöttek. Folytassuk tovább akkor ezt a gondolatmenetet.

 (Fotó: Lokál)

Kezdjük az elején. Nagyon sokat gondolkoztam azon, hogy milyen témák kellenének még ide a blogra és bumm már szembe is jött egy incidens az egyik facebook csoportban. A sztori röviden annyi, hogy állítólagosan egy járművezető egy látássérült utast és az ő vakvezetőkutyáját leszállította a járműről, mondván kell szájkosár a kutyára. Ezen a szálon indultam el és találtam rá a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségére. Fel is vettem velük a kapcsolatot és meginvitáltak magukhoz. El is mentem hozzájuk egy interjút készíteni, ahol fantasztikus embereket ismerhettem meg és rengeteget segítettek, hogy ez a bejegyzés megszülethessen. A végén arra jutottunk, hogy október úgyis a látás hónapja, a blog is szóljon erről így nem csak egy bejegyzés fog születni ebben a hónapban ezzel a témával kapcsolatban. Na de, ne szaladjunk ennyire előre tartsatok velünk ebben a hónapban és minden ki fog derülni. Most pedig beszéljünk arról, milyen a közlekedés az ő szemükkel.

 (Fotó: MVGYOSZ)

Hogyan lehetsz villamosvezető? Milyen feltételeknek és kihívásoknak kell eleget tenni a tanfolyam alatt? Gyertek egy kicsit beszéljük át ezt, ha már iskola kezdésről van szó. A folyamat kicsit hosszú, de ha belegondol az ember, hogy pénzt kap havi szinten azért, hogy csak tanuljon, megéri. A pénz amit tanulóként kapsz nem fog gazdaggá tenni, mert nem főállású bérezésben részesülsz még ez idő alatt. Hidd el az első fizetés után nem lesz ilyen gondod.

 (Fotó: Koncz Gábor)

Megint elmúlt egy nyár. Visszaérkezik mindenki, a nagyvárosok utcái megtelnek élettel, és állítólag ilyenkor a közlekedők száma 10%-kal megnő. Baleseti statisztikák azt mutatják, hogy a balesetek száma is megnő. Ennek a magyarázata egyszerű, nekünk a tanfolyamon is elmondták, hogy például szabadságra készülök vagy onnan jövök, a figyelmem egy része már/még ott és nem a vezetésen van, így könnyebben lehetek egy baleset részese. Most képzeljük el, hogy teljes extázisban van még mindenki a nyár miatt, mennyi figyelmetlen ember árasztja el az utcát, de most mégis beszéljünk a jövő nemzedékéről.

 (Fotó: 427h)

Ha már egyszer meg kell állni, akkor meg kell állni. A villamosoknak, amióta van leszállásjelzőjük azóta, mint a buszoknak, ha minden feltétel adott, kihagyható a megálló. Az se mindegy milyen megállóhoz érkezünk, mert van, amit kihagyhatunk sebességcsökkentés nélkül, van, amit sebességcsökkentéssel és van egy bizonyos megállótípus, amit semmilyen körülmények között nem lehet kihagyni. Ezeket az utasoknak nem kell tudni, de érdemes beszélni erről a három féle megállóról. Aki ki szeretné hagyni ezt a bejegyzést még van ideje megnyomni a leszállásjelzőt.

 (Fotó: 427h)