Rengeteg kkv-t támogató vállalkozást követek mindenféle témában. Érdekes megfigyelni, mennyire megoszlanak a stratégiák a járványhelyzetre való tekintettel. 

Vannak, akik a járványhelyzetet meglovagolva nyomulnak most igazán. Webináriumok, élő bejelentkezések, online tréningek, kihívások tömkelege meghirdetve - az ember csak kapkodja a fejét, már nem is lehet lekövetni, ki, hol, milyen témában mit tart. A lényeg, hogy most mozdulj, most cselekedj, most van itt az idő az azonnali gyökeres változásnak, különben elvesztél. 

Vannak, akik csendben hallgatnak, kivárnak, amit tudnak, online üzemmódba teszik át, de az intenzív cselekvés helyett inkább csak figyelnek. Kifelé, vagy befelé, ez ugye másik kérdés.

Vannak, akik teljesen paffon vannak, a tevékenységüket különösen érzékenyen érinti a járvány okozta gazdasági megtorpanás. Ők nehezen találják a helyüket, nehezen találják fel magukat - akik eddig a fejükön pörögtek, most igazán nehéz helyzetben vannak, ha a vállalkozásuk most parkolópályára került. Még akkor is, ha több hónapnyi tartalékkal rendelkeznek, az otthonlét, a tétlenség hullámokban megy az idegeikre.

És vannak azok, akik bármelyik csoportban, de otthonról a gyerek, gyerekek mellől navigálják a dolgaikat. Na, azt hiszem, ez az igazi kihívás. Minden tiszteletem az övüké! 

Fotó: Unsplash

Nem tudom, és nem is akarom megítélni, melyik stratégia a hatékony akár rövid, akár hosszútávon. Én most inkább a saját véleményem fejteném ki. A járvány kitörése előtt már egy ideje kényelmetlenül éreztem magam a vállalkozásomban. Nem úgy működött, ahogy szerettem volna. Mert én nem úgy működtem, ahogy szerettem volna. És talán 2-3 héttel a korlátozások előtt fogalmaztam meg, hogy irányt váltok, más célcsoportra fogok fókuszálni, és nyilván más termékportfóliót, szolgáltatást alakítok ki, mint eddig. Mert eddig a magánemberek voltak a kommunikációm és a tevékenységem célközönsége, de mivel a saját vállalkozásommal és más egyéni vállalkozó ismeretségeimmel kapcsolatban is rengeteg tapasztalatra és felismerésre tettem szert, ezért arra gondoltam, hogy a hasonló cipőben járók számára lehetek a legnagyobb hozzájárulás. Csakhogy jött a vírus, és megállt az élet. Még ki sem dolgoztam minden részletet, máris újratervezésre van szükség. Vagy mégsem? 

Azt vallom, hogy a saját valóságunkat mi magunk teremtjük, de azt is vallom, hogy ezt a valóságot úgy érdemes teremtenünk, hogy az maximálisan összhangban legyen a tiszta lelkünk vágyával és a világ folyásával egyaránt. És ha a világ most megállásra késztetett, akkor ideje megállnunk egy picit, és befelé fordulnunk. Hogy ez folyik a csapból is? Igen. Nem véletlenül. Tudom, kell a pénz, gondoskodnunk kell magunkról, a családunkról, és biztosítanunk kell a jövőnket. De azok táborát erősítem, akik hiszik, hogy a világban most elindult valami. Valami olyasmi változás, amit nem fél év múlva fogunk konstatálni, hogy nahát, itt az új világ és tényleg minden szebb és jobb. A változás indul most el, de az eredmény még várathat magára akár 5, akár 25, akár 50 évet is. Hiszen az élet sem ér véget, amikor elindul. Ilyen a változás is, ami új korszakokat alkot. És a világban zajló változások belőlünk indulnak ki. Ahhoz, hogy olyan valóságot élhessünk meg, amely rengeteg értéket biztosít a számunkra, egyéni és kollektív szinten is, előbb azt kell felfedeznünk, hogy mit is jelent számunkra a valódi érték.

Pörgettük a tányérokat eddig, hogy minden meglegyen - elégedett ügyfél, megfelelő bevétel minden hónapban, mindenféle számok növekedése, még több strigula a képzeletbeli listáinkon, szép ház, nagy autó, okos gyerekek, fontos kapcsolatok, még több lájk, szép ruhák, hatalmas szülinapi partik, mosolygós fotók a közösségi oldalakra, az utcára felvett komoly és fontos vagyok álarca, a minden szép és tökéletes nyaralások. És közben láttam több évtizedes szépnek és tökéletesnek tartott házasságokat is összeomlani a semmi súlya alatt, láttam elindulni a lejtőn multikat, ahol az értéktelen feladatok alatt a dolgozók lelke látványos sorvadásnak indult. És láttam vállalkozókat, akiket a szerelem hajtott, de az üzleti világ kegyetlensége földbe döngölt. És láttam vezetőket, rengeteg tudás birtokában a saját és a világnak tulajdonított elvárások közt őrlődni. És láttam rengeteg szép lelkű embert, akik önmaguk fejlődését felajánlották a világnak. Sokszínű világban élünk, a fejlettség legkülönfélébb aspektusainak színes skáláin állunk. De egy dolog most közös bennünk. Van egy helyzet, ami mindannyiunkra hatással van. Nem tudjuk kikerülni, nem tudjuk elkerülni és nem érdemes homokba dugni a fejünket. Neked mit üzen ez a helyzet? Pusztán csak annyit, hogy tedd át magad online és #maradjotthon? Tényleg csak a gazdasági helyzet változik, vagy az emberek is változnak? Gondolj csak bele! Mennyi szélsőséges érzés, gondolat üti fel a fejét ezekben a hetekben? És ha így marad még hónapokig, hova vezetnek ezek az érzések és gondolatok? Mindegy, hogy rólad, mint vállalkozóról, vezetőről van szó, vagy épp a célcsoportodról? Tudod már most, hogy ők hogy fognak változni? Hogy alakul át az értékrendjük? A bezártság, a bizonytalanság és a gazdasági megtorpanás okozta spirálon vajon lefelé, vagy fölfelé indulnak el? És mit jelent a valóságban ennek a bizonyos spirálnak a lefelé tartó része, és mit a felfelé tartó része? Hányféle aspektusa van ennek a spirálnak? Te tudod, hogy mi lesz más? 

Fotó: Pinterest

Én csak azt tudom, hogy a masszív önismeret most hozza meg igazán a gyümölcsét. Azt tudom, hogy a masszív tudatosság most kap igazán jelentőséget, és jelent igazán óriási előnyt - na nem másokkal szemben, hanem pusztán a saját életünkben. Ha eljutottál már a tudatosság magasabb fokaira, akkor most élvezheted annak előnyét, hogy képes vagy hátra lépni egy lépést a saját érzéseidtől és gondolataidtól, hogy megvizsgáld azok létjogosultságát, hogy felfedezd azok gyökerét és ha szükséges, akkor meg is tudd változtatni. Mindezt azért, hogy valóban ki tudd hozni a jelen helyzetből a legjobbat és megalapozd a jövődet. 

Hogy mit hiszek én még? Azt, hogy önmagunk fejlesztése, fejlődése nagyobb szerepet fog kapni, mint a technikai kütyük fejlődése. Hiszem, hogy az önmagunkban vetett hit sokkal többet fog nyomni a latban, mint a mindenkori gazdasági helyzet. Hiszem, hogy a tudatos gondolkodás sokkal több lehetőséget fog megnyitni az egyén számára, mint az üzleti sémák. Hiszem, hogy az egyre mélyebb önismeret olyan tehetségeket, képességeket fog felszínre hozni a vállalkozókban, amiről talán sosem álmodtak. Hiszem, hogy azoknak a vállalkozásoknak lesz szebb a jövőjük, akik igazán összhangban vannak önmagukkal, a lelkük hívásával és a világ szavával. Hiszem, hogy a valóságunkat mi magunk teremtjük. De ehhez tudnunk kell, kik is vagyunk valójában. 

Koronczai Rita
vállalkozói önismereti szakember

Hogyan hozd ki magadból a legjobbat, amikor a legrosszabb helyzetben vagy?

Vagy inkább akkor, amikor a legrosszabb helyzetre készülsz. Igen, itt és most a koronavírus járvány kellős közepén, amikor fogalmunk nincs arról, hogy mi lesz és az mikor, hogy hogyan és miben fog megváltozni az életünk, lesz-e munkánk, lesz-e pénzünk, kapunk-e támogatást, a partnereink, ügyfeleink hogyan vészelik át, hogyan reagálnak – rengeteg kérdés, és a válaszokat még csak nem is sejtjük.

A legnagyobb baj az, hogy ilyenkor az emberek zömében bekapcsol a vészjelző, a félelem, az aggódás, a pánik. Persze, érthető, hiszen sok ezer és párszáz évvel ezelőtt a bizonytalan helyzeteket kénytelenek voltak őseink vészhelyzetként kezelni és a félelem élezte ki érzékelésüket, és biztosította a gyors reakcióidőt, jobbára az ölj, vagy fuss elvét követve.

Fotó: Unsplash

Ebben a sok ezer és párszáz évben viszont rengeteget fejlődött a világ. Igaz, észrevehetően inkább a technika terén. De vajon, mi emberek mennyit fejlődtünk? És mit jelent ez esetben az ember fejlődése? A bizonytalan helyzetekre adott reakciót tekintve, hát, úgy tűnik, nem. Nem is csoda, hiszen a technikai fejlődés felgyorsulása a tudatos tudati szint számára állandó elfoglaltságot ad. Nem részletezem, tudod, miről beszélek… A lényeg, hogy ritkán vagyunk csendben, egyedül, és még ritkábban figyelünk azokra a hangokra, amik belülről szólítanak meg minket. Pedig perpillanat a túlélést és a legjobb megoldásokat ezek a hangok tudják biztosítani.

Azt mondjuk, hogy a félelem egy ilyen helyzetben ösztönös.

Ösztönös, vagyis nem a tudatos szinten teremtődött, legfeljebb csak megmagyarázni tudjuk. De a félelem és az aggódás ugyanott gyökerezik, ahol a szeretet, az öröm és a szeretetteli megoldások is. A lelked mélyén. Pont ott, amit az elmúlt sok évben minden zajos technikai eszközzel igyekeztél elrejteni, vagy hogy megőrizhesd az „erős üzletember vagyok” látszatát. Meg különben sem volt apropója annak, hogy foglalkozz vele.

Na mármost a félelem és az aggódás rengeteg energiát felemészt – tolod kifelé, és nincs, ami visszatöltene. Gondolom, ezt már érzed, így 2-3-4 hét #maradjotthon után, egyedül, vagy épp összezárva a családoddal. Ha ezt az energiát, amit kifelé tolsz, megpróbálnád befelé irányítani, egy egészen új világ és egy egészen új perspektíva nyílhatna meg előtted. Igen, önmagad felfedezéséről beszélek.

Ha most azt mondod, ez hülye spiris duma, ne jöjjek már ezzel én is, akkor visszakérdezek: a félelmeid és aggódásod magad előtt görgetésével miféle megoldásra számítasz? Miféle jövőképet festesz magad elé, amikor görcsben áll a gyomrod? Ha Te vezető vagy, vagy vállalkozó, akkor még inkább erőteljesebb a kérdésem, hiszen a feladataidat eddig milyen indíttatásból oldottad meg? Félelemből, vagy pozitív motivációból?

Ez most egy olyan helyzet, amilyen még sosem volt.

És ez most olyan megoldásokat kíván, amilyet még sosem tettél, és amilyenre talán sosem gondoltál. Vezetőként már biztos kénytelen voltál egy megoldás érdekében, vagy épp a túlélés érdekében nézőpontot, szemléletet váltani. Hát most ez a helyzet is ilyen. Otthon vagy, vagy épp csökkentett üzemmódban, megfogyatkozott kollégákkal még a munkahelyeden igyekszel helyt állni, bár közben napi 24 órában kattog az agyad azon, hogy mi lesz jövő héten, mi lesz a következő hónapban, meddig fog tartani, mi van akkor, ha …? A felszínen tartod a gondolataidat és a felszínen tartanak a gondolataid, és a kérdéseken kívül válaszok most véletlenül sem jönnek, nemhogy konkrét megoldások.

Fotó: Unsplash

Ha már felépítettél egy vállalkozást, vagy vezetőként dolgozol, és visszatekintesz a munkádra: mennyi mindent megteremtettél, mennyi mindent megoldottál? Te teremtetted, a gondolataid és az érzéseid által. Tudom, business környezetben ritkán és csak felszínesen kerülnek szóba az érzések – mintha egy vezető gyengébb lenne, ha elismerné, hogy neki is vannak érzései. (Pedig nagyon nem!) De most nagyon kérlek, hogy vedd elő őket, mert most ők azok, akik a legnagyobb segítségedre lehetnek abban, hogy ezen az időszakon ne csak átvergődj, hanem kihozd belőle és önmagadból is a legjobbat, aminek aztán meglesz a jutalma a gazdasági életben is.

Szóval az érzéseid: a sikereid mögött miféle érzések húzódtak meg? Kellett hozzá optimizmus, elhivatottság, bizalom, összeszedettség, nyitottság, lelkesedés, hit, bátorság. És miközben az utadon voltál, megélted az örömöt és a büszkeséget is, megélted a frusztrációt és a bizonytalanságot, és még sorolhatnám hosszan. Tudod, melyik mind közül a legfontosabb? A hit. Ha nem hittél volna a célodban, ha nem hittél volna önmagadban, ha nem hittél volna abban, amit csinálsz, akkor hiába a bátorság, és hiába a lelkesedés. És most ez az a hit, amit még jobban meg kell ismerned a félelem helyett. A félelmeid és az aggodalmad fog kézen fogni és elvezetni ahhoz a hithez, a hitnek olyan mélységéhez, amihez eddig még nem volt szerencséd, mert nem volt rá szükség. És ez a HIT fog téged, a családodat, a cégedet, a kollégáidat átlendíteni ezen a krízisen és segít megteremteni egy olyan életet, olyan helyzetet, amilyet szeretnél.

Hogy olyan már úgysem lesz, amilyet szeretnél?

Ha végigmész az úton befelé, akkor nemcsak felfedezel önmagadban egy csomó mindent, hanem át is értékelsz nagyon sok mindent. Ha eddig az volt a fontos és mérvadó, hogy a céged mennyit növekedjen, mennyi profitot termeljen, akkor lehet, hogy ez már csak másodlagos, vagy harmadlagos törekvés lesz, mert találsz ennél sokkal fontosabb célokat.

Igen, a nézőpontváltással együtt jár az is, hogy elengedsz dolgokat – elengeded a régi, bevált módszereket, elengedsz berögzült működési sémákat, és ha már a valóságodat teremtő érzéseidnél tartunk, bizony azokat is ki kell gyomlálnod. Sokkal több vagy, mint egy gondolkodó gép. Lehetsz Te bármilyen keménykezű vezető, véres üzletember, Te is egy érzelmi lény vagy. És ha az előbb megértetted, hogy a sikereidet az érzéseidből teremtetted – mert nélkülük nem tudtál volna sikeres lenni - , akkor most ezt a tudást terjeszd ki egész életed működésére. Mert életed minden területét így alkotod, irányítod, teremted. Csak legfeljebb eddig ez nem volt tudatos. De ha már úgyis #maradjotthon vagy, akkor végre van időd és lehetőséged ebbe a témába jobban belemerülni.

És igen, a nézőpontváltással együtt jár az is, hogy rengeteg új dolgot beengedsz a tudatodba és ezzel együtt az életed minden területére – beengedsz olyan módszereket, eszközöket, amelyeket eddig röhögve elutasítottál. Beengedsz olyan működési mintákat, amelyeket eddig talán le is néztél, de most rájössz, hogy mennyire hatékonyak tudnak lenni. És beengedsz olyan érzéseket, amelyeknek eddig a létezéséről sem tudtál.

Igen, nézőpontváltásra van most szükséged, nem a megszokott sémákra. Az eddig jól bevált mintáid most fabatkát sem érnek, és fogalmunk sincs arról, hogy a krízis elmúltával vajon érni fognak-e valamit. Most kell felszabadítanod magadat a félelmek és a megszokások alól, hogy képes legyél olyasmiket is végiggondolni, megélni, megtapasztalni, amiket eddig tudatosan, vagy tudatalatt kizártál az életedből. Most kell felszabadítanod magad, hogy képes legyél a sötét gondolatokon túllátni és hinni abban, hogy az új helyzet új lehetőségeket és újfajta sikereket hozhatnak neked is és mindannyiunk számára.

És akkor most mit tegyél?

Összeállítottam egy kérdés és feladatsort azért, hogy ebben a krízishelyzetben kihozhasd magadból a legjobbat, hogy a rengeteg új nézőpont által rálelj arra a belső erődre, ami által optimistán és hittel képes leszel új lehetőségeket teremteni az életedben. Ehhez kattints ide.

Több mint egy évtizedig voltam vezető egy multinál. Korábban állami szférában dolgoztam évekig.

Azt nem mondom, hogy mindig megmondták, mit csináljak, de a keretek szabottak voltak.

Volt munkaidő - bár ugye vezetőként egy multinál ez rugalmasan kezelendő (leginkább rugalmasan bővíthető).A kollégáknak is ugyanaz volt a munkaideje - és bár látszólag nem voltak nyílt konfliktusok, ha valaki elkésett, vagy korábban lelépett, de az emberekben dúló belső konfliktus az "igazságtalanság" miatt néha érezhető, néha látható, néha kifejezetten tapasztalható volt. 

Voltak kollégák, akiknek megvoltak a feladataik - a pénzügyesek a pénzügyek egy-egy fázisával foglalkoztak, a logisztikusok szintén, a szaktanácsadók a szakmai tudásukat adták, a kereskedelmi vezető az értékesítésért, a marketinges meg a marketingért felelt. (ez voltam én)

Volt iroda, ahova be lehetett - bocsánat, be kellett menni munkaidőben - , ahol adott volt a kényelmes, praktikus bútorzat, a megfelelő technikai eszközpark, a funkcionális helyiségek, ahol biztosítva volt a kávé és a WC papír. 

Voltak készen kapott célok, amikkel néha nagyon nem értettünk egyet, néha ijesztőek voltak, néha röhejesek, de néha egész vállalhatók. Nem volt más dolgunk, mint a célokhoz igazítani a munkánkat. Na jó, ezt azért most könnyebb leírni, mint annak idején megtenni.

Fotó: Unsplash

Voltak írott és íratlan szabályok. Az íratlanok voltak a legérdekesebbek és néha talán a legnagyobb kihívást jelentők. Előfordult, hogy az írottak háttérbe szorultak, elvesztek, érdektelenekké váltak, miközben az íratlanok átvették a hatalmat. És bár multi, mégis a szűken vett házon belül maradtak. Az írottak fentről jöttek, olyan magasságokból, hogy gyakran arcuk sem volt. Az íratlanokat pedig mi magunk alakítottuk - annak függvényében, hogy a kollégák között miféle láthatatlan, érthetetlen, vagy érthető érzelmi, mentális, egyéni érdekeken alapuló kötelék alakult ki. 

Volt minden hónapban fizetés. Minden hónapban ugyanannyi. Se több, se kevesebb. Igaz, évente egyszer számíthattunk némi bónuszra, de az utóbbi években már egészen elhanyagolható volt.

Voltak feladatok, amiket meg kellett csinálni, mert azt mondták, csináljuk meg. 

Voltak feladatok, amiket mi szerettünk volna megcsinálni, és ahhoz engedélyt kellett kérnünk. Vagy jóváhagyták, vagy nem. Ha nem, és mi nagyon szerettük volna, akkor nagyon kreatívak lettünk, és valahogy mégis megoldottuk, hogy a kecske is jóllakjon meg a káposzta is megmaradjon. Ezek a helyzetek elég ambivalens érzésekkel jártak: egyrészt esélyt adtak a csapatépítésre: volt egy közös cél, volt egy közös ellenség (ez utóbbi megér egy külön sztorit), amit/akit ki kellett játszani, és közben fejleszthettük a kreativitásunkat. Azonban rengeteg energiát emésztettek fel, nagyon sok fejfájást okoztak, rengeteg gyötrődést: megfelelni a központi elvárásnak, ami kicsit sem életszerű a valós életben, és megvalósítani a működőképes verziót, amit nem hagytak jóvá. Van egy jellegzetes arckifejezése annak, aki ilyen helyzetben van. Láttam a volt kollégámon, aki átvette a feladataimat. És felismertem magam benne. 

Szóval volt rend, volt rendszer, voltak keretek, voltak szabályok - mindegyik adott volt, mindegyiket készen kaptuk, megváltoztathatatlanul. 

Aztán véget ér mindez, az ember egyéni vállalkozóvá lesz és minden megváltozik. Nincs rend, nincs rendszer, nincsenek keretek, nincsenek szabályok, nincsenek kollégák, nincsenek eszközök, nincsenek központi elvárások - nincs semmi, ami adott lenne, legfeljebb a NAV felé a befizetnivaló. 

Alkalmazottként az ember szinte el van kényeztetve a készen kapott formulákkal. Néha egészen gyerekként kezelik, és ebbe egészen bele lehet kényelmesedni.

Vállalkozóként pedig hirtelen felnőtté kell, hogy váljon. Nem is olyan egyszerű ez.