Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Dr. F. Lassú Zsuzsa szexuálpszichológus blogja

Slow Motion

Slow Motion

Női aktivitás és szenvedélyesség a szexben – amitől a férfiak gyakran megijednek

2020. december 22. - F. Lassú Zsuzsa

Sokadik férfi kliensem meséli a problémáját, hogy amikor a partnernője aktív és kezdeményező, akkor ő lefagy, szorongani kezd és merevedési vagy ejakulációs gondjai lesznek. Ez vajon a férfiasság-nőiesség hagyományos szerepelvárásairól szól, ami a patriarchális társadalmunkban még mindig tartja magát és aminek ellene feszül a nők növekvő szexuális énhatékonysága, vágyaik tudatosabb megélése és felvállalása? Vagy ez valami általánosabb probléma a párkapcsolatokban, amit hetero és meleg/leszbikus párok egyaránt megélnek, csak utóbbiakról kevesebb információnk van? Ezt a kérdést érdemes körüljárni. Ebben az első részben most a hetero felállás csapdáiról lesz szó.

A hagyományos hetero párkapcsolatok férfiasság/nőiesség csapdája

A manapság is népszerű, némely pszichológus kollégánk szerint egyedül üdvözítő, és a patriarchátus szempontjából egyértelműen kívánatos hagyományos hetero felállásban a férfiak kell, hogy kezdeményezzék, a nők hálásan (de nem túl aktívan) kell, hogy fogadják a szexuális közeledést. Minél hagyományosabb a felállás, minél konzervatívabb és/vagy vallásosabb a pár, annál kevésbé szól a szex a nő öröméről, hiszen a nő erkölcsös, tiszta, a szexben félénk és gátlásos, vágya alig van, az orgazmust csak a párja kedvéért éli át/színleli és ez így van jól, mert ha nem ez van, akkor kék harisnya, fehér májú, feslett, stb. Ezt a nézetet szerencsére egyre kevesebb nő torkán lehet lenyomni (micsoda beszédes képzavar), de a manapság is széles körben osztott korlátozó hiedelmek mindkét nem esetében ronthatják a jó szex esélyét. Mik ezek a hiedelmek? A teljesség igénye nélkül lássunk néhány diszfunkcionális (értsd káros) szexuális hiedelmet a Pedro Nobre és munkatársai által összegyűjtött és kérdőívbe rendezettek közül.

Hiedelem 1. A férfi mindig „munkára, harcra kész”

A korlátozó hiedelmek között vezető nézet, hogy a férfinak mindig készen kell állnia a szexre, és ha nem tud „teljesíteni” – azaz nem képes mindig tökéletes merevedést produkálni és azzal minden alkalommal orgazmust kiváltani a partneréből, akkor lúzer, kripli, pancser = nem igazi férfi. Számos alkalommal írtam már arról, hogy a férfiak a hiedelemmel ellentétben igenis érző lények, akikre a nőkhöz hasonlóan hatnak a velük történő események, legyenek azok ellazító, biztonságot keltő, kellemes élmények, vagy félelmet, szorongást keltő stresszorok. Ez utóbbiak jelenlétében a férfiaknak nem a szexen, hanem a harcon, menekülésen vagy lefagyáson „jár az eszük” (értsd: ez történik az agyukban és a testükben), amelyek a stresszre adott válaszreakciók, és amelyek hatására szinte lehetetlen a merevedés, vagy túl korai az ejakuláció („siessünk, nehogy bajba kerüljünk!”).

De ezt a férfi nem vállalhatja fel, nem állhat oda a szexre éhes partnere elé és mondhatja azt, hogy „bébi nagyon kívánatos vagy, de annyira aggasztanak a pénzügyi gondjaink / a főnököm / az anyám betegsége, stb, hogy most nem tudok a szexre hangolódni” – ezt ugyanis a hagyományos macsó értékrend alapján szégyen lenne felvállalni. És a férfiak legnagyobb ellensége a szégyen, ami helyett ők többnyire dühöt élnek meg. És kire fognak haragudni? Hát a nőre, aki túlságosan szenvedélyes, aktív, kezdeményező, telhetetlen, állatias, vulgáris – hogy csak néhányat említsek a szexuálpszichológiai tanácsadáson felbukkant jelzők közül.

Sajnos ezt a „munkára, harcra kész” férfi képét a nők nagy része is osztja, és ha a férfi nem kezdeményez, nem tettre kész, mert fáradt, gondjai vannak, vagy csak egyszerűen máshol jár az esze, akkor beindul a „már nem szeretel, Tíbor?”, ami csak tovább ront a férfi szégyen érzetén és dühén: „ennek a nőnek semmi sem elég!”. És így a kör bezárul.

Hiedelem 2: A kardnak a hüvelyben a helye

További bonyolító hiedelem, hogy női partner esetén az orgazmus csak akkor ér, ha hüvelyi orgazmusa van a nőnek, ami ugye a nők jelentős részénél nem szokott bekövetkezni. Sokan gondolják, hogy „az a nő, aki csak a csikló izgatásával érez szexuális gyönyört, az beteg vagy perverz”, ami nagyon sok pár elégedettségét rontja, mivel folyamatosan áhítoznak az egyedül üdvözítőnek gondolt hüvelyi orgazmus után, az meg csak nem akar működni. Pedig a nő nemi szerve elsősorban a csikló, ami mélyen benyúlva, körül ölelve az egyébként viszonylag érzéketlen hüvelyt, részt vesz a szexuális gyönyörérzet kialakulásában a hüvely-pénisz aktus esetén is. Vagyis tulajdonképpen ilyenkor is ingerlődik a csikló és ha ezt még a direkt simogatással is fokozzuk kívülről, sokkal valószínűbb az orgazmus, mint enélkül. „De hát ez csalás!” kiált fel Macsó Pali, aki kétéves korától akar mindent „egyedül, ne segítsél!!!” (kivéve amit még húszévesen is elvár az anyjától), és ezért újra csak szégyent él meg, ha nem sikerül neki pornófilmekbe illő látványos élvezetet kicsikarni a nőből pusztán a pénisze által. Mintha biciklikunsztot akarna begyakorolni: „idesüss egy kézzel”, majd „nézzétek, kéz nélkül!” Csakhogy az van, hogy nekünk nőknek a legtöbb pózban sokkal inkább kézre esik a csiklónk, mint a partnerünknek. Így aztán ne sértődjenek meg a férfiak, ha önmagunk örömének fokozására még a pénisz-hüvely aktusban is simogatjuk a csiklónkat. Ez nem róluk, ez rólunk szól! De ezt nehéz elfogadni, ha a férfi ragaszkodik a mindig kész, mindent megoldó, tökéletes férfi képéhez, amibe nem fér bele, hogy a nő jobban tudja, hogy mi a jó neki, mint ő, és ezért kezébe veszi az irányítást. És ezt csak rontja, ha a nő ugyanezt várja el tőle, és a párjával együtt önmagát is ostorozza, ha nem minden úgy sikerült, ahogy tervezték. Ez aztán a dupla hurok a férfiaknak, mert nem csak azt élik meg, hogy lebőgnek a nő előtt, de ráadásul az még látványosan szenved is ettől, ahelyett hogy lazán átlépne a pillanatnyi nehézségeken, „most ez van, majd máskor lesz máshogy”.

A csiklóról ajánlom ezt a remek videót:

Hiedelem 3: Tudnom kellene, hogy mi a jó neki

Honnan? A nézéséből, meg a járásából? Ha nem mondhatja el, mert akkor az már irányításnak számít, akkor mégis hogyan történjen, hogy a nő tudtára adja, hogy mit szeretne? Még egy hosszú párkapcsolatban is esetleges, hogy megtörtént-e már az, ami éppen most történik, és emlékszünk-e rá, hogy akkor mi volt a jó. És ha most nem az a jó? Nem vagyunk gépek, és nem tudunk telepatikusan gondolatokat átültetni a másik fejébe. Sokkal egyszerűbb, ha kommunikálunk. És itt megint bejönnek a társadalmi sztereotípiák és a szexszel kapcsolatos averzióink. Nem szeretünk beszélni a szexről, zavarba ejtő, kínos, nincsenek rá szalonképes szavaink. Főleg a nők szájából tűnhet még az intim helyzetben is zavarba ejtőnek a nemi szervek megnevezése, vagy hogy mit szeretne, hogy azzal mi történjen. És mivel a nők tradícionálisan nem mondják ki, hogy mit szeretnének, ezért azok, akik igenis kifejezik a vágyaikat, szabadon és nyíltan, na azok ijesztőek. Egyrészt azért, mert megint csak a jól ismert szégyen kezd el működni: „mekkora kripli vagyok, ha nem tudom a nyögdécselést, fészkelődést, finom jelzéseket értelmezni” – és a szégyen tudjuk, hogy mit okoz a férfiakban: dühöt, aminek okát a nőben keresik, „hogy lehetsz te ilyen bonyolult?”. Másrészt a szexuálisan öntudatos nő félelmetes, mert egyszerre taszító és vonzó.

Hiedelem 4: A szexuálisan aktív nők vonzók ugyan, de kurvák

Ezt a hiedelmet, ti. hogy „bármely nő, aki szexuális aktust kezdeményez, erkölcstelen” nagyon nehéz lebontani, a nők és a férfiak fejéből kisöpörni. Főleg a családi/vallási neveltetésünk és a kultúrát közvetítő médiumok a felelősek ennek a makacs téveszmének a fennmaradásáért. Sajnos ebben a pornó sem felszabadító, hanem éppen erősíti a sztereotípiákat, mert paradox módon minél több pornót nézünk, annál inkább osztjuk a korlátozó káros hiedelmeket – amolyan a szabályt erősítő kivételként kezelve a felnőtt filmek női szereplőit, akiket azért a legtöbb férfi nem szeretne feleségül venni. Ez a hasítás, a nők kedves, szerethető, de nem szexis  és szexis, dögös, de nem párnak való kategóriákra bontása sajnos még a mai napig tartja magát. A nők (és a férfiak) ugyanakkor sokkal összetettebbek minthogy két csoportra lehetne őket osztani aszerint, hogy jók vagy rosszak. A merev gondolkodás, a fekete-fehérben látás, a szélsőséges nézőpontok és reakciók sosem az egészséges lelki működés és a jó kapcsolatok alapjai.

Számos más hiedelem is közrejátszhat a női kezdeményezéstől való félelemben, de azt gondolom ennyivel épp elég egyszerre megbirkózni. Főleg mert ezek igen makacsok, évszázadok óta tartják magukat.

A kultúra és a szerepmodellek hatása a hiedelmekre

A populáris kultúra, a tömegkommunikáció erősen befolyásolja az önmagunkról és a szexuális kapcsolatokról alakított nézeteinket. Az, hogy egy férfi vagy nő mennyire kerül ezeknek a korlátozó kulturális hiedelmeknek a hatása alá nagyban függ attól, hogy mennyi popkultúrát fogyaszt, beleértve a pornót, a reklámokat, a kereskedelmi televíziók szennyét, és a mostanában csapból is folyó „társadalmi célú” konzervatív ideológiai agymosást.

Mindezen tartalmak ugyanis még mindig erősen a „Én Tarzan, Te Jean” ideáljától áthatottak, szerencsére ugyanakkor a XXI. századi férfiakra már sokkal kevésbé hat ez a kép, mint nagypapáikra. És ez jó hír a szexuális hiedelmek tekintetében. Egy nemzetközi kutatásban ausztrál férfiaknak mutattak fényképeket férfiakról erősen maszkulin (rögbijátékosok), semleges (vidám baráti társaság) és inkább feminin (együtt főzőcskéző) élethelyzetben, majd a képek megtekintése után megkérték őket, hogy töltsék ki a szexuális hiedelmekről szóló kérdőívet (pl. „Egy igazi férfi mindig készen áll a szexre és képesnek kell lennie bármely nőt kielégíteni”). A kutatás eredményei szerint erősebben egyetértettek a korlátozó hiedelmekkel azok a férfiak, akik előtte macsó pasik képét látták, mint akik a főzőcskéző társaikét. A szerepminták tehát hatnak ránk, és ugyan nem közvetlenül okoznak szexuális zavarokat, de sérülékenyebbé téve minket közrejátszanak a problémák makacs fennmaradásában.

Lazítson és dobja ki a korlátozó hiedelmeket!

Mit kell akkor tenni a férfinak, hogy ne ijedjen meg a kezdeményező, szexuálisan aktív és öntudatos nőtől? Először is vizsgálja meg és vizsgálja felül a hiedelmeit!

Tényleg mindig készen kell állni? Még az állatok sem szexelnek ha veszélyben érzik magukat, de Önnek képesnek kell lenni? Muszáj fenntartani a szuper macsó képét? Miért ne engedhetné meg magának, hogy időnként túl éhes, fáradt vagy szomorú legyen a szexhez? Fél, hogy elveszíti az alfahím státuszt? Biztos, hogy a nőnek egy folyamatosan tettrekész pasira van szüksége? És önnek biztosan olyan nőre, akinek csak ez számít? Lazítson és figyelje meg, hogy nem dől össze a világ, ha nem nyomul mindig, és hagyja a partnerét kezdeményezni, sőt akkor sem, ha vannak szexmentes napok. Az intimitás nem egysebességes, a konkrét aktus csak az utolsó fokozat, amit megelőz és ha úgy esik jól akár helyettesíthet is az erotika sokféle változata.

Tényleg csak a rossz lányok élvezik, kívánják és kezdeményezik a szexet? És valóban, tényleg csak arról szólhat a női kezdeményezés, kívánságok aktív kifejezése, akár az irányítás átvétele, hogy Ön nem elég jó, mert nem tudja kitalálni a nő ki nem mondott gondolatait? Honnan jönnek és vajon még ma is érvényesek ezek az „igazságok?” Nem lehet, hogy letűnt korok – társadalmi korok és a saját gyerekkora készen kapott nézeteit, estleges traumatikus tapasztalatait erőlteti rá a jelen párkapcsolatára? Biztos, hogy ma is megállja a helyét nagyszüleink bölcsessége? Hacsak nem a saját nagyanyjával tölti az estéit (Brrr…) kizárt, hogy amit az ő generációjuk gondolt, az Önökre is felülvizsgálat nélkül igaz. Dobja ki a középkori nézeteket és éljen a jelenben!

Persze az ördögi kör nehezen megszakítható. Az önismeret, önelfogadás és az őszinte, empatikus kommunikáció, amire ehhez a gondolat-nagytakarításhoz szükségünk van, nem kis erőfeszítésbe kerül, de megéri. Ha szembenézünk önmagunkkal és elkezdünk játszmák nélkül, nyíltan beszélni a szexről, a végén képesek lehetünk a hiedelmeket elengedve az intimitás sokféle megélésére, a változó, hullámzó szexuális kedvünk természetességének elfogadására, a társadalom által ránk erőltetett szexuális nemi szerepek lazítására és egy elégedettebb párkapcsolatra.

Ehhez kívánok most mindenkinek egy lazább, felszabadultabb új évet!

 

További olvasnivalók tudományosan igényes olvasóknak:

Bodenmann, G., Ledermann, T., Blattner, D., & Galluzzo, C. (2006). Associations among everyday stress, critical life events, and sexual problems. The Journal of nervous and mental disease194(7), 494-501.

Clarke, M. J., Marks, A. D., & Lykins, A. D. (2015). Effect of normative masculinity on males’ dysfunctional sexual beliefs, sexual attitudes, and perceptions of sexual functioning. The Journal of Sex Research52(3), 327-337.

Nobre, P. J., & Pinto‐Gouveia, J. (2006). Dysfunctional sexual beliefs as vulnerability factors for sexual dysfunction. Journal of sex research43(1), 68-75.

Nobre, P., Gouveia, J. P., & Gomes, F. A. (2003). Sexual dysfunctional beliefs questionnaire: An instrument to assess sexual dysfunctional beliefs as vulnerability factors to sexual problems. Sexual and Relationship Therapy18(2), 171-204.

Reisman, Y., & Nobre, P. J. (2020). Male Sexual Dysfunctions. In Psychiatry and Sexual Medicine (pp. 135-160). Springer, Cham.

Ne vásárolj, szexelj!

Előzzük meg szexszel a vírusos betegségeket!

Az egész világ pánikban van a koronavírus miatt, sokan már a kézfogástól is félnek. Mi lesz így a szexszel, merjünk-e egymással nedveket cserélni ebben a vírusgazdag időszakban? 

Az influenza is testnedvekkel terjed

Ez vitathatatlan, vagyis a csókolózás és egyéb testnedvcsere a vírusokat is átadhatja. Nem kívánom részletezni a koronavírus vagy egyéb szezonális betegségek jellemzőit, akit érdekel találhat róluk komoly vagy vicces anyagokat bőven (nekem egyértelmű kedvencem a Zállatorvos). Én csak annyit hangsúlyoznék, hogy ha te vagy a partnered már beteg, kutya kötelességetek vigyázni egymásra, és ha lehetséges, kerüljétek egymás megfertőzését. Persze ez nem olyan egyszerű együtt élő partnereknél, főleg ha a másik nem kerül karanténba, szinte biztosan megkapjuk egymástól a betegséget. De bizonyára megfigyeltétek már, hogy a családtagok nem biztos, hogy elkapják egymástól a vírusos betegségeket, mert van, akinek jobban működik az immunrendszere. Számos módszer van az immunrendszer erősítésére, én most csak egyet emelnék ki (nem fogjátok elhinni), a SZEXET!

A szex mint immunerősítő

Számtalan kutatás igazolta a szex immunrendszert stimuláló hatását, elsősorban a termelődő hormonok jótékony hatása révén. A szexuális aktivitás közben termelődő dopamin és oxitocin csökkenti a stresszhormon, a kortizol szintjét a szervezetben. A kortizol magas szintje egyértelmű összefüggést mutat az immunvédekezésért felelős fehérvérsejtek számának csökkenésével, ezáltal a stressz rontja a betegségekkel szembeni védekezésünket. Azok azonban, akik rendszeresen élnek szexuális életet, a felszabaduló hormonok segítségével (is) kordában tarthatják kortizol szintjüket és így csökkenthetik a megbetegedés esélyét.

Az oxitocin, mint a szeretet hormonja, a keletkező kötődésérzésen keresztül is növeli a jóllét érzését, amely szintén kompenzálja a stressz betegítő hatását. Szeretve lenni és szeretni jó érzés, és a jó  érzések védenek a betegségek ellen, vagy segítenek abból meggyógyulni, felépülni.

Emellett a szexuális izgalom és orgazmus hatására termelődő hormonok segítik az ellazulást és a jó alvást is kiegyensúlyozva a REM és nem REM fázisokat. A kiegyensúlyozott alvás ugyanakkor szintén egyértelműen immunstimuláló hatású, mivel az ennek folyamán termelődő védekezősejtek segítenek a gyulladások és fertőzések leküzdésében.

Egyedül is lehet immunerősítő gyakorlatokat végezni!

Természetesen a szex jobb mással, mint egyedül, sőt egyes kutatások szerint a szex immunerősítő hatása a nőknél egyértelműen összefügg a bejutó ondó pozitív jellemzőivel is, de ha éppen partner nélkül vagy, a maszturbáció is lehet immunstimuláló hatású. A felszabaduló hormonok nagyjából ugyanolyanok és a kutatások egyértelműen kimutatták az önkielégítés utáni órákban a vérben megnövekedett védekező sejt mennyiséget. Férfiaknál a rendszeres ejakuláció egyértelműen csökkenti a prosztatarák kockázatát!

Kockázatok és mellékhatások azonban a maszturbációval is járhatnak. Akinek gondjai vannak a maszturbáció mennyiségével, vagyis egyértelműen túl sokat maszturbál, enélkül nem tudja levezetni a stresszt, esetleg pornófüggő és kényszeres maszturbáló, azoknak semmiképp nem javaslom immunerősítésre az önkielégítés gyakoriságának növelését. Ők kénytelenek más testmozgást gyakorolni, magányos szex helyett is D-vitamint szedni és ha nincs partner, akkor a barátaik és rokonaik szeretetét és gondoskodását használni az immunrendszer támogatására. 

De a többiek hajrá, tessék fokozni az örömöket, koronázzuk meg napjainkat vírus helyett szexszel!

Olvasni valók:

Brody, S. (2010). The relative health benefits of different sexual activities. The journal of sexual medicine7(4), 1336-1361.

Brody, S., & Costa, R. M. (2012). Sexual satisfaction and health are positively associated with penile-vaginal intercourse but not other sexual activities. American journal of public health102(1), 6.

Haake, P., Krueger, T. H., Goebel, M. U., Heberling, K. M., Hartmann, U., & Schedlowski, M. (2004). Effects of sexual arousal on lymphocyte subset circulation and cytokine production in man. Neuroimmunomodulation11(5), 293-298.

Levin, R. J. (2007). Sexual activity, health and well-being–the beneficial roles of coitus and masturbation. Sexual and relationship therapy22(1), 135-148.

 

Szexuális szobanövények – tényleg ez kell a férfiaknak?


Férfi-nő párkapcsolati viszonylatban gyakran hallom a nőktől, hogy a mai férfiak olyan nőkre vágynak, akiket, ha letesznek a sarokba ott maradnak, vagyis olyanok, mint a szobanövények. Esetleg dugható szobanövények (ezt jobb nem elképzelni). Lefordítva mindezt: a panaszos nők megélése, hogy a férfiak egy nagy része fél az erős nőktől, akik okosak és önállóak, véleményük és vágyaik vannak, amiket ki is fejeznek. Ehelyett inkább szép, de nem túl okos, nem túl önálló, alárendelődő típusú nőt keresnek, akitől reményeik szerint folyamatos megerősítést kapnak, aki nem vonja kétségbe igazukat és így erősíti egójukat. Ennek a sztorinak több eleme van, amit érdemes önmagunkban is tudatosan megvizsgálni – mind a nők, mind a férfiak oldaláról.

„Anyuci elkényeztetett fiacskája imádót keres”

Abból, amit ezek a nők leírnak, a képlet klasszikus férfieleme az a pasi, akinek valójában nincs igazi belső tartása, önbizalma mások imádatából, megerősítéséből származik, mert gyermekkorában nem kapott elég valódi figyelmet, feltétel nélküli elfogadást, és/vagy hiányoztak a reális elvárások, életkornak megfelelő kihívások a neveléséből. Nem belemenve a nárcizmus és kapcsolódó zavarok mélységeibe (mert azt már sokan nagyon jól leírták) röviden ezzel lehet legjobban leírni azt a személyiségtípust, aki párkapcsolatában is csak arra vágyik, hogy értékességének érzését állandóan megerősítsék, körülrajongják, fényesítsék az akármicsodáját (pl. glória – de a kedves olvasó tutira nem erre gondolt!). Az ilyen férfiak „igazából” gyengék, bár kifelé mindig az erős és határozott benyomást próbálják fenntartani, és ehhez a képhez van szükségük egy/több mellékszereplőre. Először tehát a szobanövénnyel próbálják az egójukat fényesíttetni. De a szobanövények előbb utóbb elveszítik ezt a funkciójukat, mert...

A szobanövények unalmasak

Ha anyuci pici fia nem annyira nárcisztikus, hogy csak önmagát lássa a kapcsolatban, akkor előbb-utóbb fel fog neki tűnni, hogy élete párjának nincs egy önálló gondolata sem. Persze, hogy nincs, egyrészt ezért a jó tulajdonságáért választotta, másrészt ha volt is neki, leszokott róla, hogy megossza azt a pasival. Ami viszont kezdetben örömöt okozott, kezdi elveszíteni hedonisztikus értékét. A férfinek egyre kevésbé tetszik, hogy  a nő mindenben neki ad igazat. Hogy nincsenek ötletei, sem önálló véleménye. Hogy nem lehet vele egy jóízűt vitatkozni a politikáról, a fociról, de még a családi eseményekről sem. Hogy eljön a színházba, de csak biodíszlet, mert a darabról nincsenek gondolatai, stb. A szobanövény szép, de már nem hoz lázba a rajongása.

„De az egyetlen, az nem elég”

Ezért sokszor a képletben a szobanövényen kívül más nők is szerepelnek. Ők már inkább a faunához tartoznak, hiszen éppen a szobanövény kiszámítható jelenlétével, mozdulatlanságával szemben az életteli mozgékonyságot képviselik. Gyakran lesznek valódi szeretők pont azok az erős, határozott, önálló nők, akiket gyáva főhősünknek eszébe nem jutna feleségül venni, na de flörtölni és félrelépni pont megfelelnek. Nagyképű (valójában Nyúl) Bélának tetszik, hogy ezek a nők vagányak, vonzza az erejük, talpraesettségük – sokszor arra az elnyomó anyára/apára hasonlítanak, aki miatt ő ilyen simlis, nárcisztikus, önimádó pöcs lett. De pont emiatt fél is tőlük, mert ezek a nők tényleg túl sokat akarnak – tiszteletet, szabadságot, teret, stb. Hát ilyet meg ki hallott? Megyek is vissza a szobanövényemhez, akinek csak néha egy kis megöntözés kell. De ez a helyzet is változhat idővel.

„What you see is what you get” – vagy nem?

Az elsőre szobanövénynek tűnő, alkalmazkodó és alárendelődő nőből is kibontakozhat egy húsevő növény, vagy egy ragadozó, aki, ha máshol nem, hát a gyermeknevelésben megélt hatalmi pozícióját megkedvelve elkezdi karmocskáit kiereszteni és párján próbálgatni. Esetleg tanulásra adja a fejét, vagy önálló vállalkozást indít, és ebben erősödik meg. Nem lesz már annyira csöndes és gyáva, rátalál a saját hangjára és használni kezdi. Az ilyen-olyan okból megerősödő nő nem szeretne többé a sarokban ülni (ugye „Babyt senki sem ültetheti a sarokba”), és ez mindenképpen konfliktust, sőt akár fejlődési lehetőséget is gerjeszt a párkapcsolatban. A súlyosan nárcisztikus pasik nem tűrik Babyt máshol, csak a sarokban, ezért megpróbálják őt oda minden eszközzel visszanyomni. Azonban az esetek egy igen kis részében Nyúl Béla ráeszmél, hogy neki is jobb lenne, ha önértékelése nem mások csodálatán alapulna, nem páncél vagy palást kellene a jóllét érzéséhez, mert az ember gerinces állat, ami belülről tart, akkor is, ha a király meztelen. Ez a ritka eset azonban ritkán megy nagy pofára esések és súlyos, pszichoterápiával töltött évek nélkül. Nagy áldozat, de megéri.

 A képlet harmadik szereplője – Vénusz légycsapója

Az erős és határozott nők sem mindig azok, amiknek tűnnek. Először is gyakran ők sem erősek, hanem erőszakosak. Ez ugyanaz, mint a gerinc és a páncél különbsége. Ha belülről vagy erős, az nem látszik mindig minden helyzetben, mert nem suhogtatod a kardot és ütöd a vértet, mint a vikingek csata előtt. Az erő nem mások legyőzésére szolgál, önmagad képviselete nem kell, hogy mások elnyomását, leigázását jelentse. Az agresszív erő és a másokon átgázoló önérvényesítés egyik nem számára sem vonzó, de a hagyományos nemi sztereotípiák szerint még mindig taszítóbb a nőkben, mint a férfiakban. Lehet ezt utálni, de ez van. Mit tehetünk akkor mégis? 

Lehetünk-e mindketten erősek?

Igen. És önállóak, határozottak, szabadok szintén mindketten lehetünk. És lehetünk mindketten gyengédek, odaadóak, figyelmesek, egymást tisztelők és megerősítők. Ezek nem a férfi vagy női szerep részei, hanem a fejlett, egészséges felnőttek jellemzői, akik egy boldog párkapcsolatban nem teszik egymást sem a sarokba, sem a piedesztálra. Mert a helyükön vannak, belülről irányított, de egymásra figyelő üzemmódban, és nincs szükségük a másik elnyomására ahhoz, hogy boldogok legyenek.

Könyvajánló szobanövényeknek és akik nem erre vágynak:

  • Bánki György (2018): A legnagyszerűbb könyv a nárcizmusról. Ab Ovo Kiadó, Bp.
  • Bryce, L.: A sikeres nő nem férfi. Novotrade Kiadó.
  • Carter, S. - Sokol, J. (2012): Segítség a párom nárcisztikus! Park Kiadó.
  • Gottman, J. - Silver, N. (2016). A jól működő házasság 7 alapelve. Kulcslyuk Kiadó.
  • Napier, A. (2000). A törékeny kapcsolat. Animula Kiadó.
  • Orvos-Tóth Noémi (2019): Egy nárcisztikus hálójában. HVG Könyvek.

 

Ne kasztráld a pasit – Ne alázd a nőt!

A párkapcsolati bántalmazás tipikus történetei

Sokféleképpen tehetjük tönkre a kapcsolatainkat. Manapság nagyon egyszerű bebújni a kütyük mögé és elfelejtkezni a minőségi időről, amelyben valós érintések, igazi odafigyelés, törődés és szex történhet. Ez kortünetnek tűnik. Van viszont egy kortalan klasszikus a párkapcsolati fegyverarzenálban, amellyel a leggyakrabban élnek a párok: a szavakkal történő bántalmazás, amelyet a férfiak kasztrációnak, a nők meg elnyomásnak élnek meg. Nevezhetjük bárhogy, ez tulajdonképpen párkapcsolati bántalmazás.

„A fiúknak fütyijük van, a lányoknak meg puncijuk”

A kasztráció mint lélektani jelenség bevezetése Freud nevéhez fűződik, aki a nemiség tudatosulásához kötötte azt a szorongást, amit a fiúgyermekek élnek át az apjukkal szemben, akinek a haragjától azért tartanak, mert titokban (vagy nem is annyira titokban) ők az anyjuk szerelmére vágynak. Freud Ödipusz-konfliktusnak nevezte el ezt a jelenséget, amelyet szerinte minden fiúgyermek átél úgy 3-6 éves kor között. Mivel fütyije csak a fiúknak van, ezért Freud szerint a lányok ehelyett csak a pénisz-irigységet tapasztalhatják meg, amely e szerint az elmélet szerint a nők egész életének kísérője – emiatt vágyunk teljesítményre, de még gyerekre is (!). Ezt a hülyeséget most nem elemezném részletesen, elég annyi, hogy jól látszik „a nő, mint alacsonyabb rendű teremtmény” elképzelés az elméletben. A freudi elmélet szerint a nők csökkent értékűek, morálisan kevésbé fejlettek, egyes gondolkodók és mai követőik szerint a konyhában és a gyerekek mellett van a helyük. Erre teremtettek, ez a természet rendje – mert ugye nincs fütyijük. A pénisz így a hatalom megtestesítője – akinek van az félti a hatalmát, akinek nincs, az meg vágyhat ugyan rá, de úgy van az rendben, hogy neki nincs. Kezdjük azzal, akinek van és elveszítheti.

A szimbolikus kasztráció

A konkrét kasztráció a pénisz levágását/elvesztését jelenti, ez azonban szerencsére ritkán történik meg. Sokkal gyakoribb, hogy a férfi a férfiasságát, férfi szerepét, az ebben a szerepben megélt magabiztosságát (esetleg hatalmát?) érzi veszélyben. A kasztráció érzése, mivel nem valós fizikai tapasztalat, teljesen szubjektív, így az is, hogy mekkora és milyen veszélyt/támadást él meg a férfi kasztrálásnak. Tipikus történeteket mutatok be, amelyek valós személyek problémáinak kombinálásából születtek. Egyik sem egy bizonyos személy konkrét története, így, ha bárki magára ismer, az csak a véletlen műve lehet.

A Halász és a nagyravágyó felesége

Ahogyan a mesében, itt a valóságban is vannak a szorgos, alulról építkező, mindent maguknak és családjuknak megteremtő férfiak, a jófiúk. Már a szüleik is ilyenek, apuci papucs, húzza az igát, a Mamma dirigál otthon. Halász (Jófiú) János is ilyen családban nevelkedett és tégláról téglára rakta össze a család alapjait. Vidéki Halász János korán házasodott, és egy vonzó, de anyucihoz nagyon hasonló természetű nőt vett feleségül. Halászné Harács Mária (merthogy ma már vidéken sem Halász Jánosné) eleinte még eljárt dolgozni, aztán jöttek a gyerekek és otthon maradt. Szépen kikoptak a barátnők és nem maradt neki más elfoglaltság, mint a háztartás, a gyereknevelés, a kert. Amiből mindig többet akart. Nagyobb kertet, több állatot, több gyereket, mint amennyit erejüket megfeszítve képesek voltak ellátni, gondozni. Addig mondogatta a vágyait, terveit, addig rágta János fülét, amíg az be nem adta a derekát. Jánosunk azt látta otthon, hogy apu dolgozik, ő a kenyérkereső, ezért mindent megpróbált, hogy megfeleljen az elvárásoknak. Mindkettejüknek ott voltak a szüleik is, akiket szintén támogattak, és akik szintén elvárásokkal voltak feléjük. János sem az anyjának, sem a feleségének nem mondott nemet. Egymásra már nem volt idejük, mert mindig kellett valamit csinálni, és így szépen eltávolodva egymástól kikopott a szex, és ha volt is, nem volt sem fantáziadús sem túl gyakori. Halászné nem rejtette véka alá elégedetlenségét, és ugyan nem teremtett kedvet hozzá, de elvárta, hogy János az ágyban is teljesítsen. Röpködtek a negatív megjegyzések, a durva viccek, amelyek egyre kínosabban érintették Jánost, akinek lassan már föl se állt a szerszáma. Jön mindehhez az alkohol, mint szorongásoldó, amit János a gondok feledésére mindennap fogyaszt – ezt is az apjától tanulta. Béketűrő Halász János békés ivó lesz, de Nagyhangú Halász Jánosnál bizony időnként elpattan egy húr és „száll egy pofon a szélben”. Nem bonyolítom a történetet, ennyi a vidéki változat, amely gyakran az alkohol miatt végződik válással vagy János korai halálával.

Városi/értelmiségi Halász (Jófiú) Jánost szülei egyetemre küldték, valósítsa meg az ő összes álmaikat, legyen belőle, jogász/orvos/közgazdász. János minden hétvégén hazajár, ahol anyu ellátja élelemmel és tanácsokkal. János olyan feleséget keres, aki szintén egyetemet végzett, de nem az ész az elsődleges szempont, hanem a szépség. Persze Harács Mária itt is akad, és szintén pont olyan, mint János anyja, de ezt János csak akkor veszi észre, amikor már késő. Ott a két gyerek a szép házban. A ház szép, de lehetne még szebb. Ide rózsalugas, oda egy udvari kemence, egy kis jacuzzi vagy medence – mindig van mit fejleszteni. Megyünk nyaralni Olaszba, meg Spanyolba, téli szünetben síelünk, és mindez természetes. Mari persze itt sem dolgozik, mert hát a gyerekek meg a ház, és ugyan János viszi el reggel a gyerekeket, mert ugye ő megy dolgozni, de este későn ér haza, mert a cég a belvárosban van, ők meg kint laknak a városon túl. Itt a szülők gyakran távol laknak, de annál nagyobb bűntudatot nyomnak Jánosra – „alig látunk fiam, már meg sem ismerem az unokáimat”. Sok meló, elvárások itt is minden oldalról, sőt egymással szemben, mert János vagy az anyjának, vagy a feleségének nem elég jó. Ennek ugyanúgy, mint a vidéki verzióban, merevedési zavarok lesznek a következményei. Mari persze nem látja a szerepét a problémában, Jánosnak kellene ezen úrrá lenni. Oldja meg, mint ahogyan minden mást is. A városi, értelmiségi Halász Jánosok egy része azonban egyre többször szakembert keres és lázadni kezd (persze van, aki ugyanúgy iszik, mint a vidéki társai). Elmegy néha a barátokkal, kiáll a saját véleménye és döntései mellett, megpróbálja kivívni a felesége tiszteletét, ami alapvetően hiányzik a kapcsolatból. Azután persze az esetek nagy részében rájön, hogy igazából rosszul választott, nem a szép pofi és a gondoskodónak tűnő, de valójában kontrolláló irányítás kellett volna a horog legyen a kapcsolatban, hanem az őszinte tisztelet, törődés, közös érdeklődés, ami sajnos nincs. A városi történet gyakran elhúzódó terápiákkal, de még gyakrabban egy új nővel és válással végződik.

Mit tanulhatunk Halász János történetéből?

Szerintem a legfontosabb, hogy okosan válasszunk párt! János legnagyobb hibája, hogy bedőlt „két szép szőke szempár”-nak, és nem fogadta meg a régi tanácsot: „Nézd meg az anyját, vedd el a lányát”. Mari és János is hozta a családi mintát, nem tudatosan, hanem a minta előírása szerint választottak párt maguknak. Ha János okosabb, már az elején látja, hogy Mari benne a jó partit látja, akivel nagyravágyó terveit meg lehet valósítani. Mindig elégedetlen természete miatt folyton kritizálja Jánost és nem erősíti, dicséri. Amíg jól mennek a dolgok, és van kémia, addig nincs nagyobb gond, de az idő múlásával a vágyat a nehéz napokon, fáradtan, a gyerekekkel a másik szobában fenntartani csak akkor lehet, ha igazi mély törődés, figyelem, aktív szeretet van a partnerek között. Elvárások, kritika, neheztelés, sértődés, visszahúzódás és közöny – ezek a kapcsolat gyilkosai. Ha már az elején ezt érzed János, menekülj!

A másik fontos tanulság, hogy azonnal és hatékonyan, azaz asszertíven kommunikáljuk a szükségleteinket. „Fáradt vagyok ma este, úgy örülnék, ha megmasszíroznád a hátamat. Aztán meglátjuk, mi sül ki belőle.” Vagy „Olyan jó érzés, ha megdicsérsz, amikor a gyerekekkel rendet rakunk. Örülnék, ha nem csak azt vennéd észre, amikor ez nem sikerül, hanem azt is, ha megy.” Mindezzel azt jelezzük: fontos a másik, de legalább olyan fontos vagyok én magamnak. A nem agresszív hanem asszertív nyitás fokozatosan más válaszokhoz vezet, és ha nem, még mindig feltehetem magamnak az első kérdést: jó emberrel élek?

De van itt még egy fontos tanulság, ami átvezet a női történethez – a partiarchátus, mint mindenkit megnyomorító intézmény szerepe a férfi kasztrációs élményében. Ha nem lenne elvárás, hogy férfi és nő hagyományos szerepmegosztás szerint éljék életüket, akkor nem nyomnák agyon ennyire az elvárások a férfiakat. A nők bátran lehetnének szexuálisan aktívak és a saját kielégülésükért felelősek, anyagilag függetlenek és sikeresek, magabiztosak. A férfiak bátran vállalhatnák az érzéseiket, nem csak a haragot/agressziót, hanem az elkeseredést, szomorúságot csakúgy mint a pozitív érzéseket, szeretetet, kötődést – nem kellene ezek miatt szégyenkezniük, mert ezek nőiesek. Nem kellene folyton tettre késznek lenniük és hatalmas teljesítménnyel egymás után többször is kielégíteni a nőt, mint a pornófilmekben. Nem a teljesítményről szólna a szex, és a hatalomról, mert nem ez a kettő adná a férfi értékét. De sajnos nálunk sok párkapcsolatban még mindig ez a helyzet, és ennek nem elsősorban a férfiak isszák meg a levét, hanem a nők. Íme az ő történetük!

A bántalmazás női változata: Judit és Kékszakáll

A másik történetben Judit bántalmazó családban nevelkedik. Az apja iszik és veri az anyját, néha a gyerekeket is. Judit megtanul alkalmazkodni, önmagáról és kisebb testvéreiről gondoskodni. Számára az egyetlen kiút, ha gyorsan férjhez megy valakihez, aki látszólag biztonságot teremt neki. Mit jelent a biztonság? Többnyire azt, ami ismerős számára, vagyis egy erős és hatalmaskodó férfit, aki mellett kiszámíthatóan alárendelődve esetleg megússza a bántalmazást. Ezt keresve beleszeret Kékszakállúba (ez a beceneve, egyébként Géza). A történet egyes verzióiban Géza gazdag vállalkozó, hogy milyen úton gazdagodott meg, ne kérdezd. Stiklik, simlis haverok, kicsit bűzlő pénz, előző feleség(ek) és azoktól született gyerek(ek) színezhetik a mesét. De eleinte Géza úgy tűnik szereti Juditot, legalábbis megad neki mindent. Csak tiszteletet nem. Az lesz és úgy, ahogyan Géza akarja, mert ő a főnök a családban, elvégre ő keresi a pénzt, teremti elő a biztos megélhetést. Szex akkor van, ha Géza akarja, pikánsabb változatokban Géza elvárja, hogy Judit találja ki, hogy ő most akarja vagy sem és akkor kezdeményezzen, mintegy meglepve Gézát. Judit néha kiszolgáltatottnak érzi magát, de elhessegeti ezt az érzést, mondván, ő szeret gondoskodni és neki csak ez a feladata ebben a kapcsolatban, hogy a férjéről és a gyerekről gondoskodjon. Judit tehát szintén nem dolgozik, nincs anyagi függetlensége, előfordulhat, hogy még azt sem tudja, a férje mennyit keres. Ő azonban Marival ellentétben nem a ház úrnője, hanem alárendelt alattvaló, akivel a férje úgy is bánik. Géza szavaival azt sugallja, hogy Mari úgysem lenne képes megállni a saját lábán, hogy egyedül életképtelen. Véresebb változatokban Géza fenyegeti vagy fizikailag is bántalmazza Juditot, hogy alárendelt helyzetben tartsa. Ha mégis kihúzza a gyufát és a tiltás ellenére kinyitja az ajtót, akkor akár meg is öli. A történetnek ritkán van boldog vége. Legjobb esetben válással fejeződik be.

Van-e kiút Judit történetéből?

Bárcsak azt mondhatnám, hogy van és ez egy könnyű út. Sajnos, ha van is, akkor sem könnyű. A bántalmazó párkapcsolatok azért maradnak fenn, mert a bántalmazott fél (95-99%-ban nők) már gyermekként is bántalmazottak, veszélyeztetettek, legenyhébb esetben is elhanyagoltak voltak. Gyerekként megtanulták, hogy ők semmit nem érnek, nekik nincs hatalmuk a saját sorsuk felett. Ebben a tanult tehetetlenségben könnyen ver gyökeret a depresszió, önmaga lekicsinylése, önbizalomhiány és társfüggőség. Ha tényleg nincs hová menni, ha a gyerekekkel az utcán találja magát, ha nem a férjével él, akkor a válást a legtöbb nő nem vállalja fel. De még akkor is erős lehet ez a hiedelem, hogy „képtelen vagyok nélküle élni”, ha egy értelmes, diplomás nő él függőségben a férjétől. A bántalmazás néha alattomos, nem nyíltan agresszív, hanem rejtetten lekezelő, úgy fészkeli be a bőröd alá magát a kétely önmagaddal szemben, hogy észre sem veszed a folyamatot, csak a végeredményt. Kellenek a barátok, segítők, támogatók, hogy egyáltalán merj kételkedni a vetített valóságban. Az iskolázott Juditoknak még mindig könnyebb, hiszen könyvek tucatjai adhatnak legalább elvi jó tanácsot, kevésbé zárkóznak el a szakemberek felkeresésétől és ők könnyebben mozgósítják a kapcsolati hálót is, ha muszáj lépni. A legnehezebb helyzetben az alacsonyan iskolázott, anyagilag kiszolgáltatott nők vannak, akikkel nehéz elhitetni, hogy ebből is van kiút. Fizikai bántalmazás esetén az anyaotthonok vagy távoli rokonok jelenthetnek menekülést számukra, de a szóbeli bántalmazás elől ők általában nem menekülnek el. Elviselik, lenyelik és sokszor másokon például a gyerekeiken vezetik le a rossz érzéseiket. És a bántalmazás köre bezárul. Nem kellene, hogy így legyen! 

Ha nőként úgy érzed, bántalmazó kapcsolatban élsz, kérj segítséget valamelyik nőket támogató szervezettől! Ha férfiként érzed úgy, hogy a kapcsolatod nem kielégítő, partnered bántalmaz, szintén fordulj segítségért szakemberhez, ne várd meg, hogy megalázottságod és elkeseredettséged önmagad vagy szeretteid ellen fordítson!

Ha te magad nem vagy érintett, akkor is tehetsz azért, hogy egy boldogabb világban éljünk. Követeld a nők és gyermekek valódi védelmét, a családon belüli erőszak elleni hatékony fellépést!

 

Olvasmányok, amelyek segíthetnek a párkapcsolati bántalmazás megelőzésére, a bántalmazásból való felépülésre, a tiszteleten alapuló kapcsolat kialakítására:

Evans, Patricia: Szavakkal verve - Szóbeli erőszak a párkapcsolatokban. Háttér Kiadó, Bp. 2012.

Gottman, John M. – Silver, Nan: A jól működő házasság 7 alapelve. Kulcslyuk Kiadó, Bp. 2016.

Haddou, Marie: Merj nemet mondani! - A visszautasítás művészete. Park Kiadó, 2015.

Levine, Peter A.: A tigris felébresztése - Hogyan dolgozható fel a trauma? Ursus Libris, 2017.

Miller, Alice: A test kiáltása- A szülői bántás hosszú távú következményei. Ursus Libris, 2017.

Takács Hajnal: Az asszony verve. Háttér Kiadó, Bp. 2014.

Álmában szexel egy picit

Szexszomnia vagy molesztálás?

Kevés emberrel találkoztam, aki még sosem álmodott a szexről, konkrétan azt, hogy valakivel szexel. Ezek az álmok sokszor igen élénkek, olyan valóságosnak tűnnek, hogy amikor felébredünk, meg vagyunk győződve, hogy a szex megtörtént, gyakran még orgazmusunk is van álmunkban. Az ilyen álmok értelemszerűen az alvás álomfázisában (REM szakasz) történnek, amikor az agyműködésünk még az éberségnél is aktívabb, a légzés szabálytalan és felületes, a szemeink gyorsan mozognak, de a végtagizmok mozdulatlanok, azaz nem „csinálunk semmit”. Ezek a szexi álmok ezért hétköznapinak mondhatók, semmi extra nincs bennük (eltekintve a tartalomtól). Nem ártunk vele sem magunknak, sem másnak.

Ennél ritkábban fordul elő az, hogy úgy csinálunk alvás közben valamilyen szexuális tevékenységet, hogy arra felébredve nem emlékszünk, a cselekvés nem befolyásolható, viszont akár másra is irányulhat nem csak magunkra. Ez a szexszomniának nevezett zavar az alvás úgynevezett paraszomniás zavarai közé tartozik, mint az alvajárás -evés és -beszélés, fogcsikorgatás, éjszakai felriadás (pavor), stb. A paraszomniák az alvás közben kialakuló rendellenes, vagyis az alváshoz nem illő magatartási, mozgási, vegetatív jelenségek. Anélkül, hogy részletesen belemennénk az alvászavarok tárgyalásába, annyit emelnék itt most ki, hogy a paraszomniák általában az alvás és ébrenlét fázisainak határán, az egyikből másikba való átmenet állapotaiban jönnek létre. Fontos ezekről tudni, hogy un. neurológiai (idegrendszeri) zavarok, viszonylag ritkák, a lakosság 2-6%-át érintik. Gyakran járnak együtt és legtöbbször kombinált gyógyszeres és pszichoterápia szükséges a kezelésükhöz, ami leginkább a tünetek mérséklése lehet.  Akit részletesebben érdekel a téma, olvassa az ajánlott szakirodalmak egyikét! Legbizarabb mind közül a szexszomnia – az alvás közben végzett tudattalan szexuális viselkedés.

Szex magammal vagy mással

A szexszomnia a nem-REM paraszomniák közé tartozik, amelyek általában az alvás első harmadában jelentkeznek, amikor az agyunkat lassú hullámok jellemzik. A hirtelen fellépő szexuális tevékenységeket általában három csoportba sorolják aszerint, hogy milyen hatásuk van az egyénre és esetleges partnerére:

  1. Ártalmatlan, de esetleg idegesítő viselkedésformák pl. nyögések, lihegés
  2. Zavaró viselkedések, amelyek zavarják a „szobatársat” és esetleg károsak az egyénre is pl. intenzív maszturbáció alvás közben, ami akár bőrsérülést is okoz
  3. Káros viselkedésformák, amelyek egyértelműen rombolják a társas kapcsolatokat pl. alvás közben szexuális aktus kezdeményezése, szexuális erőszak a partnerrel (vagy idegennel)

Ez utóbbin meglepődhetünk, de nagyon ritkán az is előfordul, hogy valaki álmában hosszabb összetett cselekvéssort is végez, pl. felkel, elmegy valahová és ott szexelni próbál valakivel. Mivel a témáról született már néhány magyar nyelvű összefoglaló, ezért most inkább arra térnék ki, hogy mi nem szexszomnia, mi az, ami szimplán nemi erőszak?

Szexszomniás vagy erőszaktevő?

Láttál már alvajárót? A tipikus alvajáró kimegy pisilni, akár még szól is hozzád, de nem tud azért összetett mondatokban válaszolni. Esetleg elvéti az ajtót és a hűtőt nyitja ki, pisil bele, majd zárja be, visszamegy aludni és reggel semmire nem emlékszik. Egész ritkán valami értelmesnek tűnő dolgot is csinálhat, pl. e-mailt ír, de a levélből egyértelmű, hogy itt valami nincs rendben.

Hasonlóképpen az alvás közben kezdeményezett szex sem túl kreatív és célirányos. A pasi rádfordul és fogdosni kezd, még mond is valamit, de nem reagál arra, amit te mondasz. A szeme ugyan nyitva, de nem igazán figyel. Esetleg megpróbál behatolni, de nem célzottan. Azért írok férfiakról, mert zömében férfiakról jegyeztek fel szexszomniás eseteket, a nők sokkal ritkábban érintettek. Ennél összetettebb és célirányosabb, tervezett és jól kivitelezett esetek nagyon ritkák a szakirodalomban. Annál több a szexszomniát védekezésképpen használó erőszakoló, akiről aztán kiderül, hogy nem az. Hogyan derül ki? Bonyolult dolog bebizonyítani, de az alábbiak segítenek.

10 kérdés, ami segít eldönteni, hogy alvajáró/álmában szexelő vagy nem az illető

  1. Egyéni kórtörténet. A szexszomnia valós lejegyzett esetei minden esetben komoly előzetes neurológiai kórtörténettel rendelkeztek, magyarul a felnőttnek évek óta visszatérő alvászavarai voltak, és már gyermekkorában is alvajárt, esetleg bepisilt, csikorgatta a fogát, stb. Azaz a zavar nem derült égből villámcsapásként jelenik meg, és egyszercsak arra ébred az illető, hogy a szomszéd nénit molesztálja álmában.
  2. Családi kórtörténet. Minden szexszomniás, még a végül emiatt felmentett molesztálók is nem csak gyermekkoruktól érintettek, de a felmenőik is. A szexszomnia az eddigi tudásunk alapján genetikailag öröklődik, több együttműködő gén által vezérelve.
  3. Zavartság, amnézia. A paraszomniás tettekre ébredés után nem, vagy csak nagyon töredékesen emlékszünk. Ahogyan azt fentebb írtam, az alvajáró viselkedése nem összerendezett, furcsa, irracionális.
  4. Tervezettség, indok hiánya. Az alvajárás során általában olyan dolgokat, automatizmusokat hajtunk végre, amelyek nem különösebben igényelnek magyarázatot. Eszünk, iszunk, pisilünk, esetleg elindulunk valamerre. Még ha erőszakos is valaki alvás közben, azt nehéz összefüggésbe hozni éber állapotban tapasztalt, mondott dolgokkal. Mivel a cselekvést nehéz megmagyarázni, ezért a felébredő alvajáró maga is meglepődik a tettén.
  5. Az áldozat esetlegessége – rosszkor, rossz helyen. Alvajárás lehet, ha egy rémálommal összefüggésben hirtelen csépelni kezdjük a bennünket megnyugtatni próbáló párunkat. Vagy ha álmunkban szexelni próbálunk vele. Mert ő van ott, rosszkor, rossz helyen. Kissé gyanús, ha mindezt azzal a régóta ostromolt, de mindeddig elutasító kollégával próbáljuk megtenni, aki két emelettel lejjebb alszik a szállodában, ahol a csapatépítőt tartjuk.
  6. Megbánás vagy a tett következményeinek eltüntetése. Ha nagy ritkán sérülést, kárt okoz az alvajáró, akkor felébredve azt jóvá akarja tenni. Nem jellemző, hogy elássa a megfojtott és meggyalázott áldozatát, majd hazaérve lefürdik és elégeti a ruháit.
  7. Kiváltó tényezők. Na ez nehéz ügy, mert ugyanazok, amelyek a gátlások feloldódásához és/vagy az erőszakos cselekedethez is vezethetnek megalapozhatják a paraszomniás viselkedést az arra hajlamosakban. Ilyenek az alkohol, drogok, alvásmegvonás, stressz. Vagyis, ha egy paraszomniás iszik, valószínűbben fog alvajárni, és csinál olyat, amit máskor nem, de ha egy nem paraszomniás iszik, akkor ő is valószínűbben tesz olyat, amit máskor nem. De mennyivel leszünk mások?
  8. A személyiséghez illő/nem illő cselekedet. Elég nehéz elfogadni, hogy egy egyébként is erőszakos egyén álmában erőszakoljon meg valakit, majd azzal védekezzen, hogy álmában tette, éberen ilyet sosem tenne. Sokkal elfogadhatóbb a jog oldaláról, ha valaki, aki egyébként a légynek sem ártana, de gyermekkorától alvajáró és álmában máskor is érthetetlen dolgokat tesz, csinál valamit, ami másként nem magyarázható, mint alvajárás.
  9. Időtartam. Az alvajárás és az ez alatti cselekedet rövid időtartamú, általában percekben mérhető. Gyanús, ha egy órás összetett tevékenységről próbálja valaki bebeszélni, hogy alvajárás közben történt.
  10. Időzítés. Ahogyan írtam, az alvajárás általában a lassú hullámú alvás alatt történik, az elalvás utáni 2 órán belül. Nyilván vannak ettől eltérő epizódok, de furcsa, ha valaki az éjszaka közepén indul útnak és erőszakolja meg a szobatársát. Sokkal inkább gyanítható, hogy arra várt, hogy a másik mélyen aludjon, ne tudjon védekezni.

Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy egy ritka és összetett neurológiai körkép a szexszomnia, ami mögé elég könnyű elbújni, ha valaki meg akarja úszni a szexuális erőszak vádját. Sokan megpróbálták már, kevesebb sikerrel. Aki viszont tényleg ilyen zavarban szenved, annak érdemes éppen a dolog jogi és társas következményei miatt mihamarabb orvosi segítséget kérni. A szexszomnia gyógyszerrel és az életmódra fordított figyelemmel kezelhető, a tünetek csökkenthetők. További részletekért keresd fel háziorvosod, aki neurológushoz/pszichiáterhez, alváslaborba fog irányítani. Ilyen alváslabor működik a vidéki klinikákon vagy Budapesten pl. a Honvéd Kórházban.

Amennyiben az elszenvedő oldalon találjuk magunkat, és hálótársunk éjszaka szexuális tevékenységet kezdeményez, érdemes ezt komolyan megfontolni. Mi történik itt és tetszik-e nekem? Amennyiben egyértelműen ébren van, és mi a kezdeményezésre vevők vagyunk, úgy gond egy szál se. Ha nem vagyunk rá vevők, akkor viszont azt egyértelműen és határozottan jelezzük. A szexuális erőszak nem csak az idegenek által sötét sikátorban elkövetett szexuális molesztálást jelenti. Erőszak minden, amikor arra kényszerítenek, amit nem szeretnénk, irányuljon ez a nyomás bárhonnan, akár a saját partnerünktől. Akár engem simogat, ingerel szexuálisan, akár önmagát próbálja általam ingerelni, vagy akár konkrét közösülést kezdeményezni, a lényeg, hogy mondhatok-e erre nemet? Ha valóban szexszomniás a partnerem, akkor azért nem lesz vevő az én válaszomra, mert nincs tudatánál. Ha viszont ébren van és úgy nem figyel a visszajelzéseimre, akkor ezt egyértelműen erőszakként értelmezhetjük. Így vagy úgy, másnap reggel mindenképpen beszélnünk kell róla. Ne hagyjuk szó nélkül, mert azzal csak magunknak és a kapcsolatnak ártunk. Ha elnyomó, bántalmazó kapcsolatban élünk, kérjünk segítséget, ne várjuk meg, amíg a gyöngéd erőszakból fakadó lelki sebeink már lehetetlenné teszik a védekezést, menekülést, túlélést!

További olvasmányok tudományos igényességű olvasóknak:

BANERJEE, D. and NISBET, A. (2011) Sleepwalking. Sleep Med Clinics, 6(4), pp. 401- 415.

BJORVATN, B., GRØNLI, J. and PALLESEN, S. (2010) Prevalence of different parasomnias in the general population. Sleep medicine, 11(10), pp. 1031-1034.

BUCHANAN, P.R. (2011) Sleep Sex. Sleep Medicine Clinics, 6(4), pp. 417-428.

CARTWRIGHT, R. (2004) Sleepwalking Violence: A Sleep Disorder, a Legal Dilemma, and a Psychological Challenge. American Journal of Psychiatry, 161(7), pp. 1149-58.

CRAMER BORNEMANN, M.A. (2013) Sexsomnia: A Medicolegal Case-Based Approach in Analyzing Potential Sleep-Related Abnormal Sexual Behaviors. In KOTHARE, S.V., and IVANENKO, A. (eds.). Parasomnias: Clinical Characteristics and Treatment. New York: Springer, pp. 431-61.

CRAMER BORNEMANN, M.A. and MAHOWALD, M.W. (2010) Chapter 63. Sleep Forensics. In: M. KRYGER, T. ROTH and W.C. DEMENT (eds.). Principles and Practice of Sleep Medicine. 5th edn. Philadelphia: Saunders, pp. 725-733.

DOGHRAMJI, K., BERTOGLIA, S.M. and WATSON, C. (2013) Chapter 31: Forensic Aspects of the Parasomnias. In KOTHARE, S.V. and IVANENKO, A. (eds.). Parasomnias: Clinical Characteristics and Treatment. 1st Ed. New York: Springer, pp. 463-77.

PRESSMAN, M.R. (2007) Factors that predispose, prime and precipitate NREM parasomnias in adults: Clinical and forensic implications. Sleep Medicine Reviews, 11, pp. 5-30.

RUMBOLD, J. M. M. (2015). The parasomnia defence: expert evidence in criminal trials (Doctoral dissertation, Keele University).

XU, M. (2009) Sexsomnia: A Valid Defence to Sexual Assault? J. Gender Race & Just., 12, pp. 687-712

Minden punci szép!

Női altest a pornó és a marketing szorításában

Provokatív és figyelemfelhívó címet választottam, hogy elérjem és átüssem a figyelmi küszöböt. Ez az írás nőknek és férfiaknak, fiataloknak és öregeknek, hétköznapi (laikus) személyeknek és szakembereknek (orvosok és pszichológusok) egyaránt szól, akik bármilyen formában kapcsolatba kerülnek a női genitáliával – röviden és magyarul a puncival (írhatnék más szót is, de most ezt fogom használni, ha te másként hívod, cseréld le arra).

Miért milyen is lehetne?

Ha a cím olvasásakor ezt kérdezed, akkor te szerencsés vagy, és szerencsés a párod is, függetlenül attól, hogy milyen nemi identitású és szexuális orientációjú vagy (a meleg férfiaktól elnézést kérek, ha nem érdekli őket a téma, hát ne olvassák). Sajnos azonban egyre nő azon nők (és férfiak aránya), akik azt gondolják, hogy az archoz, alakhoz (és újabban mellhez, fenékhez) hasonlóan a puncinak is valamilyen szépségideálhoz kellene hasonlítania. Ebből fakad az a téves hiedelem, ami a nők esetében komoly szorongáshoz vezet, hogy van egy ideális punci (nagyságra, színre, formára) és ami ettől eltér, az nem szép, nem vonzó, sőt fujj, kínos, undorító, le vele.

Egy kis anatómia

A kisajkak a nagyajkakon belül, de felnőtt nőkben nem azoktól takartan találhatók. Az átlagos felnőtt nőknek a kisajka kilóg a nagyajakból, hogy mennyire, az nagyon egyéni. Nincsenek megbízható tudományos mérések arról, hogy lenne egy ideális nagyság (és forma) a kisajak esetén, bár több cikkben az 5 cm-t határozzák meg, mint a normál tartomány felső határát (a pontos mérés a Brodie et al, 2019 cikkben megtalálható). Nyilván a nő testének egyéb méreteihez viszonyítva lehet valami kicsi vagy nagy, például egy 180 cm magas nő esetén a 36-os lábak kicsik, pedig egyébként sok nő él 36-os lábakon. Ugyanígy a kisajak is a nagyajakhoz és az egész puncihoz képest lehet arányos, vagy aránytalanul nagy vagy kicsi. Ezért a kutatások másik bűvös száma a nagyajak és kisajak nagyságának eltérése, elsősorban a „túlnyúlás” mértéke, ami kb. 3 cm esetén még normálisnak tekintett, az ettől nagyobb eltérést szokták a felelősségteljes kozmetikai sebészek megalapozott indoknak gondolni a kisajak kisebbítésre, ha az a nőnek komoly lelki és/vagy testi diszkomfortot okoz. Mert van, akinek nem okoz – szerencsére még ők vannak többen.

Miért zavar, ha nagy?

A kisajak túlzott túlnyúlása zavaró lehet bizonyos testmozgások esetén. A kutatások mindig a biciklizést és a lovaglást említik, mint két olyan sportot, ahol a punci nagy terhelésnek van kitéve, és esetleg kényelmetlen érzés lehet, ha a kisajkak túl nagyok. Ezzel nem tudok vitatkozni, de érdemes lenne egy komolyabb kutatás bicikliversenyző és lovagló nők körében.

Egyesek a (hetero)szexuális aktivitás közben élik meg túl nagynak a kisajkat, ami főleg a nem jól előkészített, nem elég nedves punciba való behatolás esetén konkrétan „begyűrődhet” a hüvelybe. A figyelmes férfi azonban nem dugja száraz nuniba a cerkát, és nem döngöli be odafigyelés nélkül – vagyis a nehézség csak azokban az esetekben áll fenn, ha a nő nem kommunikál és/vagy a férfi nincs tekintettel a nő adottságaira és jelzéseire. Ekkor azonban nem a kisajak plasztika, hanem a kommunikációs tréning és a szexuális edukáció a felelős terápia.

A következő gyakran idézett indok, hogy a szűk alsónemű és ruházat nyomja a puncit. Ehhez nincs mit hozzátennem, mint hogy akkor ne hordj szűk alsóneműt. Minden normális nőgyógyász azt javasolja, hogy ne viselj ilyen feszes (főleg műszálas) bugyit és nadrágot, mert ha nem lélegzik a nuni, akkor elszaporodnak a gombák és/vagy baktériumok, amelyek nem kedveznek a szexnek és az általános jóllétnek.

A fizikai indokoknál azonban sokkal fontosabbak a pszichés indokok. A kisajak plasztikára jelentkező nők nagy része szeretné, ha „jobban nézne ki” és ezzel együtt a kinézete miatt nem szorongana többet. De honnan veszik, hogy nem jól néznek ki? Itt jön a képbe a pornó és a kozmetikai ipar.

Az ideális punci mítosza

Kezdetben vala a közvetlen tapasztalat, a valóságos hús-vér nő és annak az ilyen-olyan-amolyan puncija, amilyennek az alkotó megteremtette. És ez jó vala, mert örömet adott vala a nőnek és annak párjának egyaránt. Mindez a pornófilmek és plasztikai sebészek előtt vala.

És aztán jöttek a pornófilmek, amelyek elkezdtek trendeket közvetíteni a szépségről és a szexuális vonzerő alkotóelemeiről. Kezdetben ezek is viszonylag hétköznapiak voltak, ha visszaemlékszünk a 70’-es és 80’-as évek híres női szex-szimbólumaira, azok nem feltétlenül voltak nagydudás nők, persze festettek (és feslettek) igen, de azokban a boldog időkben még elég volt az élénk smink, hogy azt érzékeltesse, itt egy mindenre kapható nőszemély látható. Az irreálisan nagy mellek, felduzzasztott szájak csak fokozatosan kezdték el betölteni a pornófilmeket, és a szupernormális ingerek egyre irreálisabb képet közvetítettek a vonzó méretekről. De van itt egy testrész, ami a pornófilmek alapján annál vonzóbb, minél kisebb, ez pedig a punci, annak is a kisajka.

A pornófilmek átlag puncija első ránézésre kislányos méretű és formájú. Nem kell nagyon feministának lenni, hogy azt gondoljuk, ezzel azt kívánja sugallni a pornóipar a nőkről, hogy kívülről lehet nagyon nőies és érett a nő, de a nunija még kislányos, mintegy ártatlan és meghódítandó. (Az persze nem zavarja az alkotót (és a nézőt), hogy a kislányos formájú punciba aztán akár egy ököl is belefér, ez részletkérdés.)

Az ártatlannak tűnő kislányos punci élesen szemben áll a pszichoanalitikusok által elképzelt fogazott puncival, a vagina dentata-val, ami nagy, harapós, zabolátlan – veszélyes. A pornópunci egyen-punci, aranyos kis virágocska, nincs mit félni tőle. Csak az a baj vele, hogy a valóságban ritkán van neked ugyanilyen! Sebaj, majd csinálunk – mondja erre a pénzéhes kozmetikai ipar!

A gerjesztett igények csapdája

A kisajak plasztika egyre terjedő szépészeti beavatkozás. Ahogyan a nőkkel sikeresen elhitették, hogy kicsi a mellük, nem elég érzéki a szájuk, nem elég feszes a fenekük – ergo nem elég jó nők, úgy került be a látótérbe a nuni, mint szépészetileg meghódítandó új terület. George és Bill (menő kaliforniai plasztikai sebészek) a golfpályán azon merengtek, hogyan lehetne új klienseket bevonzani, mert már alig futja a karibi nyaralásaikra, és így kipattant a fejükből ez a remek ötlet – hát hitessük el velük, hogy rusnya a pinájuk! Jót röhögtek és másnap megbíztak egy reklámcéget, hogy alkossa meg a kampányt a nők újabb lealázására és lenyúlására. Valahogy így lehetett – szerintem. És a nők bedőltek.

A Google-en ma nagyjából 10.000 magyar nyelvű találatot találtam a kisajak plasztikára, és természetesen rögtön az elején fizetett hirdetések, amelyek azt üzenik: „A túlzottan nagyméretű kisajkak fájdalommal járhatnak, és öltözködéskor is gyakorta jelentenek gondot a testhez simuló, ruhákon átütő vagy kilógó kisajkak.” Természetesen van, hogy a kisajak fájdalmas vagy kellemetlen érzetű. Ez azonban nem a nagyságától függ, sokkal inkább olyan komplex kismedencei fájdalom, vulvodynia tünete, amelyet nem kozmetikai beavatkozással kell kezelni. Erről és egyéb szexuális fájdalmakról itt írtam.

A kutatások azt mutatják, hogy minél inkább fiatal, labilis önértékelésében, szexuálisan kevéssé magabiztos, és a fogyasztói társadalom szépségideálja által egyébként is fogvatartott, valamint minél inkább pornófogyasztó a nő (és partnere), annál valószínűbb, hogy bedől ezeknek a marketing fogásoknak. És ez a téves testkép már igen korán, serdülőkorban elkezdődhet. Jó esetben az orvosok nem vállalnak fiatalkorú kliens esetén kozmetikai beavatkozást, sok helyen azonban nincsenek visszatartó szabályozások, ha kifizeti a kedves páciens (vagy az „apukája”), akkor bármit megtesznek a felelőtlen szépészek. Természetesen vannak felelős plasztikai sebészek is, egy angol orvos például mindig elküldi a klienseit, hogy a döntés előtt nézzék meg a „Nagy Puncifalat” (Great Wall of Vagina) ahol 400 nő nunijának lenyomata látható, amely mind másféle és mind úgy szép, ahogy van.

És mi van a férfiakkal?

Heteroszexuális kapcsolatban rögtön felmerül a kérdés, nem a férfiak gerjesztik-e ezt az igényt a nőkben? A kérdés egyértelműen nem megválaszolható, mert ritka, hogy a kutatás a nőt és partnerét egyaránt megkérdezi a punciszépészeti beavatkozás szükségességéről. Egy 2016-os kutatásban ausztrál férfiakat kérdeztek meg női partnerük puncijának vonzóságáról, a kinézetével való elégedettségükről. A válaszadó férfiak több 72,6% találta partnere nuniját teljesen rendben lévőnek, és voltak annak kinézetével elégedettek, 23,3%-nak nem volt különösebb véleménye, semleges volt a témával és csak 4,2% volt elégedetlen. Viszont a férfiak többsége (86%) még akkor sem javasolná  partnerének, hogy műttesse meg magát,  ha elégedetlen lenne annak nunijának szépségével.

A kisajak konkrét méretére vonatkozóan azonban a megkérdezett férfiak 30%-ának az volt a nézete, hogy jobban tetszik nekik, ha „kicsi és formás”, 10% a szimmetrikusra szavazott és 10% kifejezetten a nagyobbat kedveli. Szerencsére 49%-nak mindegy hogy néz ki a punci, csak legyen nyitott a szexre!

A preferenciák, nézetek forrását is vizsgálták, és természetesen a pornót találták a legmeghatározóbb befolyásoló erőnek. Az a férfi, aki sok pornót néz, elhiszi, hogy a látott szex a valóság, és a puncik ilyenek, így szépek, így élvezetesek. És hogy mennyire nincs igazuk, és milyen káros ez a kép nekik és partnerüknek egyaránt, arra csak akkor jönnek rá, amikor szexuális funkciózavarok alakulnak ki náluk és partnerüknél.

A be nem váltott remények és a nem szűnő szorongás

Sajnos a kozmetikai beavatkozások ritkán okoznak jóllétet. Legtöbb esetben a kisajak plasztikára vállalkozó nők nem egyedül ezt a testrészüket találják problémásnak, általában ez csak egy a sok „nem szeretem” rész közül, és nem is ér véget itt a beavatkozások sora. A probléma ugyanis nem a testtel, hanem annak tulajdonosával van, aki nem szereti és nem fogadja el magát olyannak, amilyen. A fogyasztói társadalom szépészeti ipara pedig egyre csak gerjeszti az igényeket, a klinikákon kedvezményt kap, ha nem csak az orrát, hanem a fülét/mellét/punciját stb is kés alá teszi.

Biztosan vannak, akiknek minden bajuk egy csapásra elmúlik a műtéttel, de a kutatások azt találták, hogy a nők nagy részénél több kellemetlen mellékhatással, mint boldogsággal jár a kisajak plasztika. Főleg hosszú távon figyelhető meg a boldogtalanság, elégedetlenség, szorongás visszatérése. Mert azzal, ami igazán érintett a problémában, vagyis a nők sérült önértékelésével, csökkent önbizalmával, bizonytalan énképével nem foglalkozott a terápia.

Én azt mondom, minden punci szép, tanuld meg szeretni a tiédet! Viva la Vulva!

 

További irodalmak tudományos igényű olvasóknak:

Brodie, K., Alaniz, V., Buyers, E., Caldwell, B., Grantham, E., Sheeder, J., ... & Huguelet, P. (2019). A study of adolescent female genitalia: what is normal?. Journal of pediatric and adolescent gynecology32(1), 27-31.

Crouch, N. S., Deans, R., Michala, L., Liao, L. M., & Creighton, S. M. (2011). Clinical characteristics of well women seeking labial reduction surgery: a prospective study. BJOG: An International Journal of Obstetrics & Gynaecology118(12), 1507-1510.

Horrocks, E., Iyer, J., Askern, A., Becuzzi, N., Vangaveti, V. N., & Rane, A. (2016). Individual male perception of female genitalia. International urogynecology journal27(2), 307-313.

Liao, L. M., & Creighton, S. M. (2007). Requests for cosmetic genitoplasty: how should healthcare providers respond?. Bmj334(7603), 1090-1092.

Túl sok a jóból

Hiperszexualitás avagy szexmánia

Tavaly decemberben a karácsonyi szexről írtam, arról, hogy az év ilyen szakában a világ minden táján megugrik a szexuális aktivitás. Nyugalom és szeretet, meg a két hét pihenés meghozza a kedvünket, aminek, ha óvatlanok voltunk, a szeptemberi szüreti időszakban „isszuk meg a levét”. A nem kívánt szeptemberi gyermekáldás ellenére, a megnövekedett szexuális kedv jót tesz az egészségnek, a kapcsolatnak, vagyis a jóból érdemes jó sokat meríteni. De vajon mindig?

Lehet-e túl sok a jóból, lehet-e gond, ha mindig csak „arra” gondolok, „folyton csinálni akarom”? A válasz határozottan igen.

A hiperszexuális viselkedés, mint szexuális zavar

Hiperszexualitásról[1] (más megnevezésben túlzott szexuális vágy, szatíriázis/nimfománia, vagy kényszeres szexuális viselkedés, a köznyelvben szexmánia) akkor beszélünk, ha valaki állandó és legyőzhetetlen vágyat érez a szexre, a gondolatai folyton a szex körül forognak, a fantáziáit ez tölti ki és nehezen tudja kontrollálni a szexuális tartalmú késztetéseit, viselkedését, ha ez a késztetés nem elégül ki, akkor szorong, szenved, és ez legalább 6 hónapja fennáll. A zavarral összefüggésben megjelenhet a (túl) gyakori maszturbáció, túlzott pornófogyasztás, prostituáltak,  sztriptízbárok vagy éppen swingerklubok gyakori látogatása – a paletta tehát elég színes és mindezek akár teljesen átlagos és egészséges személyeknél is jelen lehetnek – erről lentebb írok.

A hiperszexuális viselkedés tünetei közül kiemelkedik a gyakori maszturbáció, pornó-függés és ezek gyakran járnak együtt egyéb szexuális parafíliákkal (pl. fétisek jelenlétének szükségessége). Mivel a kórosan megnövekedett szexuális vágy és túlzottan gyakori szexuális aktus ritkán talál pozitív fogadtatásra az átlagos házastársban/partnerben, ezért a hiperszexualitás sokszor vezet félrelépéshez, kapcsolaton kívüli viszonyokhoz, prostituáltak szolgálatainak az igénybevételéhez. Az állandó szexuális késztetettség kielégítése nem nagyon fér össze a hatékony munkavégzéssel sem, hacsak az ember nem a szex- vagy a pornóiparban dolgozik. Például egy bankban dolgozó hiperszexuális ideig-óráig titkolni tudja zavarát, de csak ha vezető beosztásban van, és nem kérik rajta számon túl gyakran, hogy hol volt és mit csinált, miért nincs elvégezve a munkája, stb. A zavarnak ezért komoly társas és gazdasági következményei lehetnek, melyekkel azonban mégsem tud számolni az érintett egyén.

Mindezek a legtöbb személyben utólagos rossz érzéseket okoznak: félelmet a lebukástól, bűntudatot és szorongást azzal kapcsolatban, hogy legközelebb megint nem tud majd magának parancsolni. A kontroll elvesztése és a szex, mint minden más élethelyzetet kontroll alatt tartó tényező a hiperszexualitás egyik fontos faktora.

A hiperszexuális személyek a függőkhöz hasonlóan rosszul érzik magukat, ha nem elégülnek ki szexuális késztetéseik, és ezzel összefüggésben a szexet arra is használják, hogy mindenféle okból felgyűlt feszültségeiket levezessék. Vagyis nem csak akkor szexelnek (mással vagy egyedül), ha valódi szexuális vágy keletkezik bennük pl. egy izgalmas test láttán, hanem akkor is, ha összevesztek a főnökükkel, kikapott a Fradi, vagy a gyerek már megint rossz fát tett a tűzre. A szex tehát a hiperszexuálisok számára a feszültségekkel való megküzdés sajátos módja.

Mik a zavar okai?

Nincs egyetértés a kutatók között a hiperszexuális viselkedés okait illetően. Mielőtt pszichológushoz/pszichiáterhez fordulna az érintett egyén, érdemes átgondolni, hogy milyen gyógyszereket fogyaszt, ezek közül néhány ugyanis okozhat mellékhatásként megnövekedett szexuális vágyat, amely akár túlzott, zavaró mértéket is ölthet. Ilyenek lehetnek egyes Parkinson-kórra szedett gyógyszerek, hormongyógyszerek (tesztoszteron, ösztrogén), amelyeket például a változó kori tünetek enyhítésére ajánlanak. Vicces, de inkább mégsem az, hogy amikor például a női klimax tüneteit enyhítendő beszedsz valamit, az először libidó csökkenést és depressziót okoz, majd az ennek kompenzálására felírt másik gyógyszertől kontrollálhatatlan szexuális étvágyad lesz. Szerencsére a modern szexuális medicina azon dolgozik, hogy ezeket a szélsőségeket kiiktassa, így ha ilyen helyzetben vagy, keress egy jó szakembert, és találjátok meg azt a gyógyszert, amely éppen kontrollálható mértékben növeli meg a vágyadat – te is és partnered is hálás lesz a megoldásért, ami a szexet így élethosszig tartó, örömteli élménnyé teheti.

A hiperszexuális viselkedés gyakran más mentális zavar tüneteként jelenik meg, például ilyen a bipoláris zavar, vagy a borderline személyiségzavar, vagy az időskori/stroke utáni demencia (elbutulás), és sokszor jár együtt olyan agyi funkciózavarokkal, amelyek azokat a területeket érintik, amik a libidót, vágyat szabályozzák. A hirtelen, kórosan megnövekedett szexuális késztetés ezért még akár agydaganat, agysérülés tünete is lehet. A biológiai okok ezért nem csak, hogy nem zárhatók ki, de alapvetően úgy tűnik, hogy megalapozzák a hiperszexuális viselkedésre való hajlamot.

Rizikótényezők

Úgy tűnik a hiperszexualitás alapvetően biológiai megalapozottságú, vagyis az agyban bekövetkező biokémiai folyamatok, ingerületátviteli problémák, egyes agyterületek kóros működésének következménye, mégis beazonosíthatók azok a tényezők, amelyek valószínűbben együtt járnak a hiperszexuális viselkedéssel.

Férfi vagy nő? Nincs egyértelmű válasz, több kutatás találta azt, hogy némileg több férfi, mint nő mutat hiperszexuális viselkedési tüneteket, de van olyan kutatás is, ami a nőket találta kissé veszélyeztetettebbnek. Logikusan azt mondhatnánk, hogy a tesztoszteron szint közrejátszhat a megnövekedett libidó érzésében, de ez még nem kell azt is magával hozza, hogy ne tudja az egyén kontrollálni ezt a vágyat. A nemi különbséget magyarázhatja még a társadalom megengedőbb/elváró attitűdje a férfiak nagyobb szexuális étvágyával szemben, valamint a női szexualitást korlátozó nemi sztereotípia. Mindezek alapján elképzelhető, hogy a nemi különbséget nem is a valós eltérés, csak a nemekkel szembeni elvárásoknak való megfelelés hozza létre.

Melegek vagy heterók? Egy friss magyar kutatásban több mint 18000 honfitársunkat kérdezték meg a kutatók sok szexualitással kapcsolatos kérdésről, köztük a hiperszexuális viselkedés tüneteinek gyakoriságáról is. A kutatásból többek között az derült ki, hogy az LMBTQ (azaz nem cisz/hetero) identitással rendelkező férfiak minden más csoportnál nagyobb valószínűséggel voltak hiperszexuálisak, és ennek kapcsán ők vonódtak be mindenféle szexuális aktivitásba a leggyakrabban, a legkontrollálatlanabbul és a leginkább nem törődve a következményekkel. Nagyon fontos lenne ezért a sérülékenyebb LMBTQ csoportba tartozó személyeknek, főleg a férfiaknak, hogy megfelelő segítséget kérjenek és kapjanak nehézségeik megoldásához, szorongásaik csökkentéséhez, hogy ne a szexet kelljen erre a célra használni.

Alkohol- és/vagy drogfüggőség – ezek egyértelműen együttjárnak a hiperszexuális viselkedéssel, amely tünetként vagy önálló betegségként is felfogható úgy, mint szexfüggőség, vagy kényszeres szexuális aktivitás. A függőségek hátterében gyakran van dependens (függő) személyiségszerkezet, ezért nem ritka, hogy az érintettek egyik függést a másikra cserélik, vagy akár együtt van jelen több függés. Ezért a szexfüggés kezelésében sincs könnyű dolga a terapeutának.

Hiperszexuális vagy nagy étvágyú?

A hiperszexualitásban a zavart a mennyiség és a hozzá kapcsolódó szorongás jelenti. Vagyis, ha egyszerűen csak szereted a szexet, bármikor tudnád csinálni, gyakran eszedbe jut és ez örömmel tölt el, vágysz rá, de képes vagy másra is gondolni, az élet más területeit is élvezni, és nem leszel dühös, feszült vagy dekoncentrált, ha egy-két napig nincs szex, akkor nincs gond, nem hiperszexuális, hanem csak nagy szexuális étvágyú (high sexual need) vagy. Egyes szakemberek szerint a két jelenség összemosódása nagy, és a mérték pontos meghatározásának kérdése nehéz, ezért egyes tanulmányokban arra a konklúzióra jutnak, hogy a hiperszexualitást mint zavart csak a prűd szexualitású társadalmak találták ki, hogy megbélyegezzék a szexet kedvelő embereket.

Való igaz, hogy nagy szexuális étvágyad miatt sokszor kerülhetsz negatív megítélés alá, főleg, ha nő vagy.  A nagy  szexuális étvágyú nőket gyakran tekintik betegnek, mert a társadalmi sztereotípia a nőkről még mindig az, hogy a jó kislányok nem szeretik, csak elviselik a szexet a partner kedvéért. Ne dőlj be ennek, bátran élvezd és kezdeményezd a szexet, ha ahhoz van kedved, de érdemes a körülményekre, a biztonságra, a partner kiválasztására – vagyis az ellazulás feltételeire gondot fordítani. Én személy szerint elkötelezettség-párti vagyok, nekem a párkapcsolatban teremtődik meg a felszabadultság, de te gondolhatod máshogy is. A lényeg, hogy ne vétsd el a mértéket!

Ahhoz, hogy eldönthesd, nagy szexuális étvágyú vagy hiperszexuális vagy-e, tedd föl magadnak az alábbi kérdéseket:

  • Képes vagyok-e irányítani, szabályozni a szexuális vágyamat (pl. késleltetni, amíg a helyzet, partner, időzítés megfelelő)?
  • Aggódok-e, szorongok-e a szexuális viselkedésem miatt (pl. bűntudat érzésem van, hogy már megint maszturbáltam)?
  • Arra használom-e főként a szexet, hogy levezessem a feszültségeimet, és feszült leszek-e, ha ezt nem tudom megtenni?
  • Károsítja-e a szexuális viselkedésem a kapcsolataimat, negatív következményekkel érinti-e a munkámat, az életemet?
  • Megpróbálom-e titkolni mindezek miatt a szexuális viselkedésem jellemzőit (akár még a partnerem előtt is)?

Ha több igen, mint nem választ adtál magadnak, akkor azt javaslom, keress fel egy szexuális problémákkal is foglalkozó pszichiátert, hogy a segítségével megvizsgáljátok a probléma lehetséges okait, és megkeressétek a nehézség mérséklésének, megoldásának neked megfelelő módját. A probléma biológiai/idegrendszeri megalapozottsága okán mindenképpen a pszichiáternél kezdd a segítségkérést, és ha ő nem talál organikus okot, csak akkor fordulj szexuálpszichológushoz vagy klinikai szakpszichológushoz. Ne szenvedj, lépj, hogy boldogabb legyen az életed!

Ui: Aznap, amikor ezt a posztot befejeztem, járt nálam egy új kliens a rendelőben, ahogyan ő fogalmazott: szexmániával. Bátor volt és elszánt. Köszönöm neki, hogy még egy indokot adott arra, hogy ezt az írást mihamarabb feltegyem. Kívánom neki, hogy bízzon önmagában és higgye el: az erő vele van!

 Ajánlott olvasmányok tudományos igényességű olvasóknak:

Bőthe, B., Bartók, R., Tóth-Király, I., Reid, R. C., Griffiths, M. D., Demetrovics, Z., & Orosz, G. (2018). Hypersexuality, gender, and sexual orientation: A large-scale psychometric survey study. Archives of sexual behavior, 1-12.

Carvalho, J., Štulhofer, A., Vieira, A. L., & Jurin, T. (2015). Hypersexuality and high sexual desire: Exploring the structure of problematic sexuality. The journal of sexual medicine12(6), 1356-1367.

Knight, R. A., & Graham, F. J. (2017). Hypersexuality: Equifinal, cohesive, clinical presentation or symptom cluster with multiple underlying mechanisms?. Archives of sexual behavior46(8), 2261-2264.

Potenza, M., Shane, K., & Rani, H. (2016). Classification and clinical issues relating to hypersexuality. European Psychiatry33, S42-S43.

 

[1] A hiperszexuális viselkedést a két nagy diagnosztikai rendszer a BNO-11 és a DSM-V másként kategorizálja, amibe itt nem mennék bele. Akit érdekelnek a bonyolult és sok vitát is kavart részletek, ajánlom például Potenza és munkatársai fent ajánlott írását.

Gyermekkori szexuális bántalmazás és a mögötte megbújó tudatlanság

Egymás után jönnek szembe a hírek gyermekek ellen elkövetett szexuális erőszakról, bántalmazásról, visszaélésről, és nem látom, hogy a szokásos jogvédőkön és gyermekvédőkön kívül bárkit megérintene, és sürgősen akciótervet, szabályozást és megelőzést követelnének a feldühödött tömegek. Egyikkel sem tudok előállni, de a magyarázatkeresést elkezdem, hátha ezzel közelebb kerülünk a megoldáshoz, vagyis a megelőzéshez. Mert az elkövetők büntetése már semmit nem ér, nem hoz gyógyulást a traumát elszenvedett százezreknek.

Mert százezrekre, ha nem milliókra rúg csak Magyarországon azon felnőtteknek (nagyobb részt nőknek, de férfiaknak is) a száma, akiket gyermek- és serdülőkorukban szexuálisan bántalmaztak. Nincsenek pontos statisztikák, de a témával foglalkozó szakértők szerint minden negyedik lányt és minden hatodik fiút ért valamilyen szexuális abúzus gyermekkorában. A tett súlyossága ugyan egy fontos tényezője a képnek, azonban a rendelőm biztonságában bevallott szexuális visszaélések utóhatásait ismerve azt kell mondjam, a legenyhébbnek tűnő, mások szemében „ugyan már, lépj túl rajta” típusú esetek is mély nyomot hagynak, nem egyszer komoly szexuális és párkapcsolati zavarok, önértékelési és testkép-problémák megalapozói. Nézzük hát végig, mit lehet elrontani gyermekkorban, melyek azok az enyhébb vagy súlyosabb bűnök, amelyek szexuális bántalmazásnak számíthatnak.

Az írás nem a pedofíliáról szól, mert az csak elenyésző részét fedi le a képnek. A rossz hír ugyanis az, hogy a gyermekek ellen irányuló szexuális visszaélést zömében nem azok a „ferde hajlamúak” követik el, akik szexuális izgalmat, vágyat éreznek a fiatalkorúak iránt, sőt főleg csak irántuk. A gyermekeket abúzáló felnőttek többsége nem szexuális indíttatásból izgul rá a gyermekre, hanem hatalomvágyból és tudatlanságból. És ez szerintem sokkal betegebb dolog, mint a pedofília, már csak azért is, mert utóbbiak sokkal jobban tudatában vannak tetteiknek, és nem ritkán küzdenek is késztetéseik ellen. Szóval most nem róluk lesz szó, hanem a tudatlan nagybácsikról, apákról, anyákról és nagypapákról, akik azt hiszik, a gyermek az ő tulajdonuk.

A test becsmérlése, vagy szexuális felhangú értékelése

Az egyik nem komolyan vett szóbeli bántalmazási módszer, aminek egyértelmű kapcsolata van a későbbi testi elégedettséggel, magabiztossággal illetve ezek hiányával, a gyermek testére tett kritikus, becsmérlő megjegyzések. Akár vékonyka, akár duci a gyerek, kaphat ezért szóbeli bántást. A „satnya, csoffadt, csenevész” test semmire sem jó, a vézna alkatú és későn serdülő kislányok és fiúk egyaránt megkaphatják, hogy „ki akarna tőled bármit?”, „nem képzeled, hogy Te majd bárkinek is tetszel”. (Félreértés ne essék, ezek valódi szülők szájából elhangzott valós szavak!) Azután, ha mégis kell valakinek ez a test, sokszor nincs valódi mérlegelés, döntési helyzet, hanem bárki megkaphatja, még a legkevésbé érdemesek is. Így megy bele a serdülő lány azokba a méltatlan helyzetekbe, ahol testét ugyanúgy becsmérlő, bántalmazó módon használja valaki, és ez ismerősségével nyújt egyfajta megnyugvást, hiszen hasonlít a szülei viszonyulására.

Ennél direktebb szexuális visszaélésnek tekintjük a gyermek fejlődő testére tett szexuális felhangú megjegyzéseket. Ezek az aluliskolázott családokban szinte mindennaposak (sajnos ők nem olvassák ezt a blogot), de tapasztalataim szerint nem csak ők nem figyelnek a serdülő lányok és fiúk testére tett megjegyzésekre. Itt is a lányok járnak rosszabbul, őket éri több szóbeli abúzus, testük két kitüntetett pontjára irányulva: a fenékre és a mellekre. Elhangozhat a megjegyzés négyszemközt vagy társaságban, a legdurvább az idegenek előtt történő megalázó beszólás, ami sajnos nem feltétlenül származik az idegenektől. Apa, nagybácsi, testvér, vagy nagypapa – bárki lehet akkora paraszt, hogy hangosan megjegyzi a 10 éves kislányról: „nézzétek már, mekkora dudái lettek Dórikának!”. Az ilyen megjegyzések egy életen át megmaradnak, sokszor a nőies testhez, vagy az adott testrészhez kapcsolt szorongásokként, szégyenként.

A verbális abúzus tárgykörébe tartoznak a viccesnek, elismerőnek szánt beszólások is, szintén gyakran rokonok felől, amelyekben a gyermek/serdülő mint vágyott szexuális partner jelenik meg, pl. „ha nem lennél az unokahúgom Isten bizony megdugnálak”. Ezekhez gyakran tartozik olyan testi érintés vagy arra tett kísérlet is, ami a testtel való visszaélés tárgykörébe tartozik.

A szóbeli megjegyzések, legyenek azok a „legártatlanabbak” és „viccesebbek” is, megalázó, kínos helyzetbe hozzák a kiskorút, testéhez szégyenérzetet tapasztanak, aminek hatására a gyermek megpróbál ettől az érzéstől és a testétől is elidegenedni, eltávolodni. Ennek megelőzése a felnőttek tudatos és átgondolt viselkedésén, az ilyen beszólások kerülésén, és úgy általában a gyermek személyének születéstől kezdődő tiszteletben tartásán alapulhat!

A testtel való visszaélés

A legdurvább tiszteletlenség, amit a gyermekkel elkövethet egy felnőtt, ha személyét, érzéseit, szükségleteit, vágyait nem veszi figyelembe, ezeket a szükségleteket nem hogy nem elégíti ki, de viselkedésével (akarva vagy akaratlan) károsítja a gyermek fejlődő személyiségét. Ezek közül is kiemelkedik a gyermek/serdülő testével való visszaélés, amely a gyermek biztonságszükségletét és testi önrendelkezésének igényét veszélyezteti.

A testi önrendelkezés számos területen sérülhet, elkezdve az erőszakkal a gyermekre erőltetett vagy levett ruhadaraboktól, a szájába tömött ételen, a kötelezően eltűrendő kéretlen puszikon vagy a mások előtti kényszerű meztelenkedésen keresztül, egészen a szexuális aktusba való bevonásig, melynek szintén lehetnek fokozatai, egészen a legborzalmasabb tettig, a gyermekkel való, akár éveken át tartó, rendszeres közösülésig. Mindezen tettek közös pontja, hogy a felnőtt nem veszi figyelembe a gyermek saját testéhez, a teste feletti uralomhoz/önrendelkezéshez való jogát. Különösen igaz ez a szülők visszaélései, bántalmazásai esetén, akik gyakran úgy kezelik gyermeküket, mintha az ő tulajdonuk lenne, akivel azt csinálhatnak, amit akarnak. Van egy rossz hírem számukra: ez nem csak hogy nincs így, de a törvény elvileg szigorúan bünteti is ezt a magatartást. (Nem megyek bele, hogy ez gyakran miért nincs így, hogyan maradhat évekig rejtve a családon belüli szexuális abúzus, és miért nem lépnek azok, akik tudják? Ha a gyermekek jogaival kapcsolatosan bővebben kívánnak tájékozódni, javaslom a Hintalovon Alapítvány honlapjának látogatását.)

Hosszú távú hatások

A testtel való visszaélés súlyosságtól függően okozhat önbizalomproblémákat, a testhez kapcsolódó szégyen és utálat érzést, ez által a szexuális kapcsolatok zavarait vagy teljes ellehetetlenülését, a szexualitás elutasítását. Sokszor megfigyelhető az ellenkezője is: meggondolatlan és válogatás nélküli szexualitás, promiszkuitás, amely gyakran jár bántalmazó kapcsolatokban való részvétellel. Az abúzus a legsúlyosabb esetben önmagától és a testétől való elidegenedést, akár a lélek önállóan „működő” részekre való széthullását, un. disszociációt is okozhat, amely az egyik legkomolyabb pszichés zavar.

A gyermekkorukban szexuálisan bántalmazottak, megalázottak, kihasználtak gyakrabban válnak felnövekedve maguk is bántalmazókká, nem ismerve más mintát, és magukévá téve a bántalmazó felnőtt attitűdjét, működésmódját, valamint lelki sérüléseik miatt. Szinte egyetlen szexuális bűnelkövető élettörténetéből sem hiányzik a gyermekkori bántalmazás, elhanyagolás, megalázó és tiszteletlen nevelői bánásmód. Ez természetesen nem menti fel őket, azonban kijelölheti azt az irányt, amely felől megközelítve a szexuális bántalmazás generációs továbbadása megállítható. Ennek első lépése a gyermekkori bántalmazás által keletkezett sérülések azonnali gyógykezelése, vagyis az intervenció.

Intervenció – azaz segítségnyújtás a szexuális visszaélés áldozatainak

Az áldozatok azonnali terápiás támogatása, a bántalmazó környezetből való esetleges kiemeléssel és biztonságos környezetbe helyezéssel együtt, a hosszú távú károsító hatások megelőzésének és az akut stresszcsökkentésnek a leghatékonyabb módja. Ha a gyermek/serdülő azonnali és a trauma szintjének megfelelő segítséget kap, úgy megelőzhetők a fentebb leírt zavarok, amelyeket általában poszttraumás stressz szindrómaként, vagy komplex traumatizációként szoktunk emlegetni. Ha komolyan vesszük a gyermek testi-lelki szükségleteit, és elhisszük, hogy attól még, hogy kicsi, sőt éppen azért, nagyon is érző, gondolkodó és sérülékeny lény, akkor nem szabad halogatnunk számára a segítségnyújtást.

Sokszor a felnőttek abban bíznak, hogy olyan kicsi, majd úgyis elfelejti, ami történt. A felejtésre elég jó esély van, hiszen az elfojtás és elfelejtés a traumával való megküzdés egyik leggyakoribb módja. Azonban ez a megküzdési módszer nem konstruktív, nem segíti a valódi feldolgozást, átdolgozást. Attól, hogy a gyermek elfelejti és látszólag nem foglalkozik a történettel, az elfojtott emlék szorongást kelt, tüneteket és zavarokat okoz. Senki nincs, aki ezt megúszná. Sokkal valószínűbb, hogy az „elfelejtett” emlék önálló életre kel, borzalmassága nem felfogható, nem befogadható, ezért testileg és lelkileg kitaszítódik, sokszor egész személyiségrészt elfoglalva és lehasítva – ami a disszociatív személyiségzavar keletkezéséhez vezet.

A megfelelő segítség keresése a serdülő és felnőttkori szexuális visszaélés áldozatainak is elengedhetetlen ahhoz, hogy megbirkózzanak a történettel, és képesek legyenek ennek ellenére egész és elég jó életet élni. A test feletti önrendelkezésünk jogának megsértése még felnőtt korunkban is traumatikus, és a sérülés ellátatlanul hagyása, az elfertőződő testi sebekhez hasonlóan, vezet az idővel egyre súlyosbodó zavarokhoz, pszichés és testi tünetekhez, betegségekhez.

Ha Önt vagy gyermekét szexuális abúzus érte, ne habozzon segítséget kérni, akár felnőtt korában, olyan klinikai pszichológus, pszichoterapeuta szakembertől, aki a trauma feldolgozásának támogatásában jártas. Ha bizonytalan, hogy hová fordulhat, keresse fel az Eszter Alapítvány vagy a Hintalovon Alapítvány oldalát. Ha fiatalkorúként olvasod ezt az írást és érintve érzed magad, hívd a Kék Vonalat a 116-111-es telefonszámon, körzetszám és előhívó nélkül, bárhonnan, ingyen! 

A prevenció - azaz hogyan ne váljunk elkövetővé

Provokatív a cím, és valóban arra utal, hogy mindannyian lehetünk szexuális abúzus elkövetői. Legenyhébb formában csak nem vesszük figyelembe a gyermek jogait és szükségleteit, így mások előtt vetkőztetjük meztelenre vagy hiába kér, nem adunk kislányunkra fürdőruha felsőt, mert „te még olyan kicsi vagy, nincs is cicid”. Mindez azonban könnyen elkerülhető és alig kerül valamibe. Leginkább odafigyelésre és tudatos, a gyermek testével tisztelettel való bánásmódra van szükség.

Ennél komolyabb képességet, bizonyos szintű intelligenciát is igényel, hogy ne legyünk verbálisan megalázók gyermekünkkel. Ne tegyünk megjegyzést a testére, növekvő melleire, vagy reggel domborodó fütyijére sem négyszemközt sem mások előtt. Fontos ugyanakkor, hogy változó testével, testi funkcióival kapcsolatosan életkorának megfelelő információval lássuk el. Vegyük a szexuális nevelést komolyan, kezeljük a témát érzékenyen és a gyermeket tiszteletben tartva. Erről bővebben itt írtam.

Újabb kihívás a gyermek szexuális érdeklődésének és intimitás igényének helyes értelmezése és lereagálása. A gyermekek ellen elkövetett szexuális visszaélésnek ugyanis van egy olyan aspektusa, hogy a felnőtt (kellő intelligencia, információ, önuralom, stb) hiányában úgy értelmezi a gyermek felé irányuló intimitását, mintha az szexuális jellegű lenne.

Jön a kisfiú és a mamájához dörgölőzik, közben a kellemes testi érintés miatt feláll a fütyije. Mindennapos jelenség. Szerencsére nem mindenki gondolja erről azt, hogy a) fúúúj, mit képzelsz, tűnj innen azonnal! b) nahát, feláll tőlem a farkad, de kis cuki pasas vagy… Mindkét verzió olyan válaszokhoz, túlzott és nem a gyermek életkori igényeinek megfelelő felnőtt bánásmódhoz vezet, amelynek enyhébb vagy komolyabb szexuális zavar lesz a vége. A prűd és tiltó szülői reakció szexuális gátlásokhoz, bűntudatérzéshez, szorongásokhoz vezethet. Ugyanakkor a gyermeki szexualitásra felnőtti szexualitással reagáló szülő/rokon/idegen súlyosan félreértelmezi a gyermek szándékát, kíváncsiságát vagy testének reflexes reakcióit, ezáltal bántalmazza őt.

A gyermekeket szexuális abuzáló felnőtt gyakran hivatkozik arra, hogy amit csinált, az a gyermeknek is jólesett. Meg, hogy nem tiltakozott. (Ha meg tiltakozott, akkor tett róla, hogy ne tegye – erőszakkal, fenyegetéssel, zsarolással.) Vagyis szerinte ő nem követett el erőszakot. Azonban a gyermeknek nem lehet igénye testének szexualizálása. Ő csak közel szeretne kerülni a számára fontos, biztonságot nyújtó felnőtthöz, akitől akár az élete is függ. Ezért nem csak eltűri, de adott esetben eleinte úgy tűnik, mintha örömmel venné a felnőtt szexuális közeledését, hiszen az figyelmet és szeretet tükrözhet. „Apám sosem törődött velem, csak amikor bemászott mellém az ágyba és fogdosott, akkor voltam az ő édes kicsi lánya”. Ugyanakkor fontos tudni, hogy a testtel való bármilyen visszaélés traumát okoz. Sosem kitörölhető nyomot hagy, és minél hosszabb ideig tart a bántalmazás, annál inkább károsítja az idegrendszert, rombolja a gyermek egészséges fejlődési esélyeit akár a szexualitás, akár más társas területeken.

Fontos lenne ezért nem félreérteni a gyermek normális szexuális fejlődésével járó érdeklődését és testi reakcióit. A gyermekek veleszületetten keresik az örömteli testi érintéseket, az ölelés, ringatás és a simogatás a legfontosabb örömérzetek, amit adhatunk egy csecsemőnek és kisgyermeknek. Azonban a kultúrának megfelelő szeméremérzet és testnek kijáró tisztelet a legintimebb szülő-gyermek ölelkezésben is teret kell kapjon. Nem lovagoltatom orgazmusig a kislányomat a térdemen (bár ő egyértelműen élvezi a játékot), és nem hagyom, hogy a fiam (ha már nem szopizik) a mellemet fogdossa, vagy mások előtt a fütyijével játsszon (pedig milyen vicces). A mi kultúránkban a pozitív értelemben vett szeméremérzet megtanítása általában nem okoz gondot, inkább nagyon is prűden neveljük a gyermekeinket. Azonban a nagy nyilvános prüdéria mellett mégis gyakran előfordulnak a szülők (rokonok) és gyermekek között kis privát „játékok”, amit „ugye nem mondunk el senkinek, mert ez csak a mi kis titkunk”.

Soha ne feledjük, hogy mi vagyunk a felelősek a gyermekek egészséges fejlődéséért! Mint ahogy nem adunk a gyermeknek reggelire, ebédre és vacsorára is csokit, ugyanúgy nem játszunk rá természetes szexuális érdeklődésére, nem adjuk kezébe nemi szerveinket, pedig akár szívesen megfogná, és örömmel venné, ha mi is játszanánk az övével. Nem lépjük át azokat a határokat, melyeket társadalmunk és kultúránk a józan ész és a morál által állít számunkra, akkor sem, ha arra a gyermek vevőnek tűnik! És nem hagyjuk, hogy primitív ösztöneink vezéreljenek, nem erőszakoljuk meg gyermekeinket semmilyen formában!

Utóirat

Ha felelős felnőttként úgy gondolja, hogy környezetében valamely kiskorú gyermekkel szexuális visszaélés történik, azonnal jelezze gyanúját a területileg illetékes Gyermekjóléti Központ irányába, a körzeti védőnőnek vagy gyermekorvosnak, esetleg egy pedagógusnak. Mindannyian felelősek vagyunk a kiskorúakért, mindannyian részei vagyunk a gyermekvédelmi jelzőrendszernek. Ha szemet hunyunk, mondván, nem a mi dolgunk, nem a mi felelősségünk, azzal nem csak bűnpártolást követünk el, de cselekvésünk hiánya egy gyermek szenvedéseinek meghosszabbítását is jelentheti! Legyünk felelős felnőttek, védjük meg a gyermekeket!

 

Egy asszony illata

Szagok és ízek szerepe a szexben

A szex, dacára a civilizáció befolyásának , még mindig nagyon ösztönös tevékenység. Az evolúció a fajfenntartás és a diverzitás megőrzése parancsára egyszerre tett bennünket rendkívül válogatóssá és ezzel egyidőben állatiasan egyszerűvé. Egyszerűek vagyunk és a legprimitívebb, legősibb érzékszerveink vezérelnek bennünket a szexben – a szagok, és a velük nagyon szorosan együttjáró ízek.

A szaglás szerepe a megismerésben

A szaglás a leggyorsabb, legközvetlenebb útja a környezet megismerésének. Ugyan állati őseink és közvetlen rokonaink a mai embernél sokkal fejlettebb szaglással rendelkeztek/rendelkeznek és jobban is támaszkodnak a szaglóérzékükre, mint a modern ember, azonban még így is nagy mértékben hatnak ránk a szagok a fizikai és a társas világ felfedezésében. Az orrunkban lévő szaglóhámból kilépő szaglóideg rövid úton, átkapcsolás nélkül szállítja az ingert az agy szaglásért felelős központjába, ahol az azonnal kivált valamilyen választ. A szagok erősen kapcsolódnak az emlékeinkhez, és azonnali közelítő/távolító választ váltanak ki, ezáltal segítve a túlélést az egyén és a faj számára. Már az újszülött előnyben részesíti az édeskés illatokat és fintorogva elutasítja a kellemetlen, szúrós szagokat, melyek veszélyt pl. mérgezést jeleznek.

Születésünktől kezdve automatikusan és tudatos feldolgozás nélkül kapcsoljuk a szagokat az élményekhez, sőt van, amit meg sem kell tanulnunk. Ilyenek az említett veszélyt jelző kellemetlen szagok (pl. ammónia), és a szaporodásban szerepet játszó, feromonként működő szagok. Az állatvilágban ezen „illatok” egyértelmű feladata a fajtársak vonzása vagy elűzése, ezért jelölik meg a hímek a territóriumot, elriasztandó a vetélytársakat, vagy illegetik a feneküket a nőstények, odacsábítandó a partnereket. Az emberek világában is működnek ezek a vonzó/taszító illatok. A pszichológia területén elsősorban az un. evolúció-pszichológiai megközelítés hívei kutatják a kérdést, nézzünk hát néhány kutatási eredményt munkásságukból.

A nők érzékenyebbek a szagokra?

Sok kutatási eredmény szól arról, hogy a nőknek „jobb az orra”, vagyis erősebben reagálnak a férfiak illatára, míg a férfiak vizuális típusúak, jobban vonzza őket a látvány. Egy 2002-es kutatásban fiatal nőket és férfiakat kérdeztek meg arról, hogy mi vonzza őket egy lehetséges „szeretőben”, és azt találták, hogy a nőket, a kedvességet kivéve, minden egyéb fizikai és társas jellemzőnél jobban befolyásolja a férfi vonzó testszaga, míg a férfiakat hasonló módon ragadta meg az adott nő kinézete! Lefordítom: ha egy pasi alapvetően kedves/kellemes fazon, akkor leginkább azon bukhat meg a csábítás, ha nem vonzó a szaga. A kutatásban használt szöveg a „tiszta, és tetszik a teste természetes illata” volt, vagyis a megkérdezett fiatal nők nem a parfümözött, pacsulitól bűzlő, maga után szagcsíkot húzó férfira buktak, hanem a tiszta, saját test illatára.

A tisztát azért hangsúlyozom, mert ugyan az evolúciós pszichológusok azt is kimutatták, hogy a nők akár a férfi hónalj izzadságszagát is vonzónak tartják(!), ugyanakkor én ezt kutatási helyzeten kívül még soha egyetlen nőtől sem hallottam, nem számítva a hónaljszag fetisisztákat (egyébként ők jellemzően férfiak). A vonzó testszag ugyanakkor megfoghatatlan fogalom, van, akinek tetszik a teste illata és van, akinek nem.

A testszag

A testszag a test egyéni szaga, amely tiszta állapotunkban is jellemző ránk. A kutatások leggyakrabban úgy vizsgálják a testszag-preferenciát, hogy olyan ruhadarabokat szagoltatnak a kísérleti személyekkel, amelyeket férfiak/nők legalább 2 éjszakán keresztül viseltek. Fontos feltétele a kutatásoknak, hogy a ruhák tiszták ugyan, de nem illatosítottak és a viselőnek sem szabad illatosítani magát a kísérlet idején.

Az egyik ilyen kísérletben nőket kértek meg, hogy ítéljék meg különböző férfiak által hordott pólók illatát, azaz a férfiak testszagát, a menstruációs ciklusuk különböző időszakában. A férfiaknak egy jellemzőjét figyelték, testük szimmetriáját, melynek mértéke a kutatások szerint az egészség, fittség, hosszú élet jó előrejelzője. Ezt a szimmetriát jól láthatjuk a másikon, és a vonzerő egyik fontos összetevője, azonban a kutatás eredményei szerint a nők kiszagolják a szimmetriát és előnyben részesítik a szimmetrikus pasik szagát, de csak a termékeny időszakban. A termékenység rövid időszakán túl a nők nem tettek különbséget szimmetrikus és aszimmetrikus pasi-szagok között.

Saját testünk szaga egyénileg jellemző ránk, annak ellenére, hogy időről időre változhat, például az elfogyasztott ételek és italok, vagy dohányzás hatására. Ehhez a testszaghoz társulnak azok a tudatosan nem érzékelhető, de az emberekre is hatással lévő illatanyagok, amelyeket feromonoknak hívunk. Ugyan ezek hatása tudományosan közvetlenül nem igazolt, de egy izgalmas kísérletben közvetett módon bizonyítékot találtak a szexuális reakciókban betöltött szerepükre.

Férfiaktól és nőktől nyert szex-hormon szerű (az ösztrogén és a tesztoszteron összetételéhez hasonló) illatanyagot szagoltattak férfiakkal és nőkkel, miközben agyukat PET készülékkel vizsgálták, hogy elemezzék az egyes agyterületek megváltozó aktivitását. A képalkotó eljárás segítségével egyértelműen kimutatható volt, hogy amíg a férfiak agyában saját testük szexhormonjainak szaga a szaglásért felelős agyi területeken váltott ki izgalmat – vagyis csak egy szag volt a sok közül –, addig a női szexhormon illatanyaga a hipothalamusban váltott ki aktivitás növekedést, amely terület többek között a szexuális viselkedés legfőbb szabályozója. Nőknél éppen ellentétes eredményt kaptak – rájuk saját szexhormon illatuk volt szaghatással, míg a férfiak szexhormonja a hipothalamusban landolt – hasonlóan az állatokhoz, akiknél ezeket az összefüggéseket már egyértelműen igazolták. Ugyan viselkedéses hatást a kutatás nem vizsgált, azonban az illattal kapcsolatban megkérdezték a vizsgálati személyeket. Minimális szinten ugyan, de mind a férfiak, mind a nők a saját nemükhöz tartozó szexhormon illatot jellemezték zavaróbbnak. Mondanom sem kell, hogy a résztvevők mind heteroszexuálisak voltak. Az eredmények, ha nem is direktben, de közvetve alátámasztják a szexhormonok illatának feromon-szerű működését, és lehetséges szerepét a szexuális válaszkészség kialakulásában.

A nemi szervek illata

A feromonoknál egyértelműbb és azonosíthatóbb illatanyagokat legerősebben a hónaljban, a mellbimbók és a nemi szervek környékén választ ki a testünk. Ezek közül a szexualitásban leginkább érintettek nemi szerveink, melyeknek frissen mosott állapotban is sajátos illatuk van. Az evolúciós nézőpont szerint ezen illatok szerepe a párválasztás megkönnyítése, a hozzánk kémiailag illő partner kiválasztásának támogatása. Különösen igaz ez a punci illatára, ami evolúciósan nem csak az összeillésről, hanem a női nemi ciklusról is informálja a hímet. Állatoknál egyértelműen megjelenik ez a szaglászásban, amit legközelebbi rokonaink esetében kiegészít az ülőgumó vizuális szemügyre vétele is.

Az emberek esetében a nemi szervek illata többnyire csak a szexuális intimitás közelségében érződik, ott azonban nagyon fontos hatással lehet a vonzalomra, vagy a taszításra. És ugyan a férfiakról eddig úgy tudtuk, hogy nem annyira a szagok, mint a látvány vonzza őket, egy izgalmas mexikói kísérletben ennek az ellenkezőjére derült fény.

Női önkéntesektől illatmintát gyűjtöttek hónaljból és punciból egyaránt a menstruációs ciklusuk különböző időpontjában (a módszer leírását ld. a lent hivatkozott cikkben), és férfiakkal szagoltatták meg azokat, anélkül, hogy a férfiak előre tudták volna, mint fognak szaglászni. A szaglászás után nyálmintákat vettek tőlük, hogy elemezzék benne a férfi nemi hormon szintet, és kitöltöttek egy kérdőívet melyben a szexuális érdeklődési szintjüket és a belélegzett illatokat kellett jellemezni. Az eredmények szerint a fogamzóképes időszakból vett női illatminták szaglászása egyértelműen magasabb szexuális érdeklődéssel járt együtt a férfiakban, mint a nem fogamzóképes időszak mintái. A férfiak orra nem is olyan rossz, képes különbséget tenni a testszag változatai között és – mint a kutyáké – kiszagolja a fogamzóképes nőstényt! Nem csak hogy kiszagolja, de vonzóbbnak is érzi a fogamzóképes időszakból származó punciszagot, mint amikor már késő bánat, elmúlt a nyár.

De nem csak a fogamzóképesség illatát szagolja ki a pasi, hanem valószínűleg a hűtlenségét is! Egy 2013-as kutatásban az orális szexre való motiváció és a hűtlenségre való lehetőség összefüggéseit vizsgálták, és azt találták, hogy azok a férfiak, akik valószínűbbnek gondolták a párjuk hűtlenségét, motiváltabbak voltak a nő orális kényeztetésére. Természetesen lehetnek más magyarázatok is, de a kutatók nem zárják ki a vadászkutya szaglás megjelenését a rizikós helyzetben.

A punci szaga az egészségről is tájékoztatja az érdeklődő arra járót, így a szokásostól eltérő illatot érdemes finoman a tulajdonos tudtára adni.

A férfiak péniszének illata sokkal kevésbé izgatja a kutatókat. Egyes elméletek alapján azonban a fityma bőre alatt termelődő illatanyagok intenzitása közrejátszik abban, hogy a szexuálisan (hivatalosan) puritán sőt prűd Amerikában a mai napig széles körben elterjedt gyakorlat a csecsemők körülmetélése, annak ellenére, hogy a higiénés szokások megváltozása már sokkal kevésbé indokolná. A hatás egyértelmű – a körülmetélt férfiak kevésbé illatoznak, ám ennek következményei még nem volt kutatás témája.

És mi van az ízzel?

Az orális szex egyik fontos aspektusa a partner testének megkóstolása. Nemi szerveink íze, csakúgy mint szaga sajátos, az őket jellemző szekrétumok ízétől függ.

A punci ízét a hüvelyváladék savassága adja, ami azért fontos, mert védi a hüvelyt (és a méhet) a "behatoló" kórokozóitól. A hüvely illatát semlegesítő öblítések, illatos lemosók és szappanok mind károsítják ezt a védőfunkciót, így a legjobb, ha nemes női testrészünket tiszta vízzel mossuk és csak akkor öblítjük ki a hüvelyt, ha azt orvos valamilyen fertőzés miatt előírta. Az egészséges és tiszta punci íze kissé sós (a savas kémhatás miatt), de semmi undorító nincs benne, sőt! Nyugodtan kóstoljuk meg, ízlés szerint a másét vagy a sajátunkat, partnerünk szájáról lenyalva a mintát!

A férfiak esetében a tiszta pénisznek nincs ilyen sajátos, azonnal szembeötlő íze, azt az előváladék és az ondó íze adja. Ez utóbbi élvezeti értéke erősen megosztó, van, akinek ízlik, van, aki csak eltűri és vannak, akiket taszít. Ez a megosztottság független a szexuális orientációtól, a kutatások szerint a meleg férfiak sem mind imádják lenyelni, sőt a pornófilmeken kívül kevés nő esik extázisba attól, ha teljes arcát és száját ondó borítja, és azt élvezettel nyalja le. Az ondó íze és állaga egyaránt magyarázat lehet erre a megosztottságra, mivel nyúlóssága és kesernyés íze csak az ínyenceknek kulináris élvezet. Szerencsére a szex hevülete sokszor feledteti velünk a kissé kesernyés ízt, és egyébként is: „Tanulja meg szeretni a tonikot!”

Összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy a szex természetes íze és illata az élmény fontos része. Nem érdemes ezért sem elnyomni, elfedni, eltakarni, sem egész napos mosdatlansággal undorítóvá tenni. A nem kényszeres, de figyelmes tisztálkodás, az illatmentes, de alapos mosakodás szex előtt (és után) nagyban hozzájárulhat a szex élvezeti értékéhez, a vágy és vonzalom kiváltásához.

Tudom, hogy sokan a mosdatlanságot és az erős természetes szagokat preferálják, velük majd jól elvitatkozunk a kommentekben. Én azonban azt javaslom, hogy ha csak párjával mindketten nem szag-fétisiszták, inkább vegyenek egy jó kis fürdőt szex előtt és utána bátran kóstolgassák egymást!

Olvasmányok érdeklődőknek:

Gangestad, S. W., & Thornhill, R. (1998). Menstrual cycle variation in women's preferences for the scent of symmetrical men. Proceedings of the Royal Society of London B: Biological Sciences265(1399), 927-933.

Herz, R. S., & Inzlicht, M. (2002). Sex differences in response to physical and social factors involved in human mate selection: The importance of smell for women. Evolution and Human Behavior23(5), 359-364.

Kohl, J. V., & Francoeur, R. T. (2002). The scent of Eros: Mysteries of odor in human sexuality. IUniverse.

Pham, M. N., & Shackelford, T. K. (2013). Oral sex as infidelity-detection. Personality and Individual Differences54(6), 792-795.

Savic, I., Berglund, H., Gulyas, B., & Roland, P. (2001). Smelling of odorous sex hormone-like compounds causes sex-differentiated hypothalamic activations in humans. Neuron31(4), 661-668.

Schilder, A. J., Orchard, T. R., Buchner, C. S., Miller, M. L., Fernandes, K. A., Hogg, R. S., & Strathdee, S. A. (2008). ‘It's like the treasure’: beliefs associated with semen among young HIV‐positive and HIV‐negative gay men. Culture, health & sexuality10(7), 667-679.

süti beállítások módosítása