Vad fantáziám vált valóra: Bognár György lett a Paks új vezetőedzője, miután a tolnai klubnál útilaput kötöttek Osztermájer Gábor mester talpára. Meglepetés? Ha innen nézem, igen, ha onnan, akkor nem.

Lefutott a MOL Magyar Kupa főtáblájának első fordulója. Különösebb meglepetést nem láttunk az NB1-es csapatok vonatkozásában, mondjuk lenne megjegyzésem néhány teljesítményre, de ez a poszt most nem erről szól.

Zéró izzadtsággal 0:2-re lépte le a Malmö a magyar kupagyőztes Honvédot az Európa Liga selejtezőjében. Az eredmény nem Bódog Tamás kudarca, hanem sokkal inkább a magyar foci elégtelen bizonyítványának próbavédése. Azt, hogy az esti meccsből baj lesz, arra már a felvezető műsorból következtethettünk. Egyrészt mást mondott, másképp jellemezte az edző és a stúdiós szakértő ugyanarról a csapatról, másrészt arra építeni, hogy a lendületes Honvéd a Diósgyőr elleni 2:4 miatt valódi ellenfele lehet a svéd erőgépnek, az egy olyan alternatív magyarázata a helyzetnek, ami alapból arcvakarós.

A nyáron még úgy tűnt, hogy a 2020-as Honvéd végre elmozdulhat a szenvedős fociból valamerre, ezzel szemben a csütörtöki játék messzemenően elmaradt még a minimális elvárásoktól is. 

A Honvéd kupagyőztesként egy szimpatikus edzőpartnernél nem erősebb ellenfél Európai viszonylatban, ami két dologra hívja fel a figyelmet. Egyrészt ennyit ér ma kupagyőztesnek lenni Magyarországon, másrészt nemzetközi értelemben zéró közeli teljesítményre képes az a csapat, amiben néhány kóbor léleknél több magyar játékos szerepel a kezdőben. Na ezért nincs több játékos a Fradiban és a Vidiben. Ezért, mert a jobban csengő NB1-es nevek pontatlan, ötlettelen és olykor lelketlen játékot produkálnak a nagy lehetőségek kapujában, ezzel a mentalitással pedig garantált üzleti bukás elindulni Európába. Fáj, hogy ezt kell mondanom, de teljesen megértem, hogy inkább igazol a Fradi szlovák válogatottat, mint magyart.

A meccs számomra legmélyebb pontja egyébként egy szögletnél volt, amikor a padról jött utasításnak teljesen az ellenkezőjét hajtotta végre a diósgyőr-verő Honvéd elit: beadás helyett albizés kicsiben.

Csalódás a Honvéd, de nem azért, mert kikapott a nyilván esélyes Malmőtől. A pályán mutatott zsákutca foci az, ami rémisztően magyar foci.

Nem történt nagy meglepetés az NB1 4. fordulójának nyitányán, a Ferencváros egy kis erődemonstrációval egybekötött edzőmeccsen megkérdőjelezhetetlenül lett három ponttal gazdagabb. A meccs pikantériája volt, hogy a Paks nulla edzéssel a lábban érkezett az Üllői útra. Ahogy Böde Dániel fogalmazott: "a panelban 50 négyzetméteren" nem lehet felkészülni rendesen a nemzeti futballművek ellen.

Két egész jó NL-meccs után bő egy hónapunk maradt a következő kihívásig, amikor is Bulgáriába utazik a magyar labdarúgó-válogatott. A törökök és az oroszok elleni felkészülés alapján felállítható egy prognózis a szófiai túrával kapcsolatban: lássuk, mire húzzuk majd be az ikszet!

A járványhelyzet okán magam is kevesebb NB1-es meccset látogattam meg az elmúlt hónapokban. Nem maradtam otthon minden esetben, de ha ki is mentem, rajtam maradt a maszk végig. Összeszedtem a legfontosabb tanulságokat, hogy ha esetleg te is a biztonságos módszert választod, akkor mire számíthatsz.

Valódi borbély csemegének voltunk szemtanúi a Paks - Mezőkövesd meccsen, ahol meghatározó posztokon jellegzetes arcszőrzetű játékosoknak szurkolhattunk. Zöld mezben a vöröskésre festett Ádám Martin és Böde Dániel, sárga-kékben az egzotikus fazonú Cseri Tamás és a szintén dús, de kevésbé kreatív viseletű Szappanos Péter nézett szembe egymással. A meccs további tétje volt még Kuttor Attila névjegye, akinek ideje volt visszahoznia valamit a kövesdiek formájából. 

Szurkolói szemmel jól olvasható, sportfogadóként pedig jól ikszelhető eredmények születtek az Európa Liga magyar vonatkozású meccsein. A Puskás Akadémia meccsforma nélkül, zilált kerettel megúszta egy hármassal, de ne gondoljuk, hogy sokkal olcsóbban megúszták volna, ha bemelegítve érkeznek Stockholmba. De mi a helyzet a pesti és fehérvári csapatok teljesítményével?

Változnak az idők, és nekem az az érzésem, hogy Thomas Doll Ferencvárosának egy-egy felvillanása jobban tűzbe tudott hozni, mint az EL-ben menetelő vagy a BL-ben vitézkedő zöld-fehérek eredményei. Tényleg van minek örülni vagy bennem, a szurkolóban van a hiba?

Nagyjából 10 hónapja nem láttunk válogatott meccset, legfeljebb ismétlésről. Pedig milyen izgalmas párharc, párharcok előtt álltunk még március elején! És szinte harapni lehetett a címeres kispad környékén emlegetett újoncokkal kapcsolatos találgatások ízes variációit szerte a lelátókon (és az M4Sport előtt heverészve). Mert izgalmas nevekből már akkor sem volt hiány. De mi a helyzet az aktuális, élesített névsorral? Kik a Most nagy meglepetései?