Köteles Szabolcs blogja

Felföld és Bohémia

Felföld és Bohémia

Propagandaharc az 1968-as Csehszlovákiában a Magyar Néphadsereg jelentéseinek tükrében

Könnyebb volt Csehszlovákiát megszállni, mint az emberek véleményét megváltoztatni

2019. augusztus 21. - szaab11

A megszállás 1968. augusztus 20-án éjszaka kezdődött, és 21-e estéjére a főbb csomópontok és a kiemelt intézmények többsége a megszállók kezébe került. A csehszlovák vezetők megtiltották a saját hadseregüknek, hogy szembeszálljon a benyomuló csapatokkal, és a lakosságot is nyugalomra intették, ugyanakkor határozottan kifejezték nemtetszésüket, és jogtalan megszállásnak minősítették az eseményeket. Még aznap a benyomuló csapatok Szovjetunióba internálták a CSKP főtitkárát Alexander Dubčeket. Az elkövetkező napokban sztrájkok és tüntetések formájában fejezte ki a lakosság a nemtetszését. Augusztus 31-én végül a CSKP KB ülésén a küldöttek a hazaengedett Dučekkel egyetemben megszavazták az úgynevezett moszkvai protokollt, amivel legalizálták a megszállást.

A propaganda fontosságával a megszállók elejétől fogva tisztában voltak. Petr Blažek cseh történész a totalitárius rendszerek vizsgálatával foglalkozó intézet (Ústav pro studium totalitních režimů) munkatársa munkájában rámutat, hogy 1968. augusztus 18-án Szovjetunió és a Varsói Szerződés további négy államának képviselői nemcsak a megszállás menetében egyeztek meg, hanem a megszállást követő propaganda kereteit is kijelölték. A fő feladatnak azt tekintették, hogy a megszállást „testvéri segítségnyújtásnak” állítsák be, amelyre maguk a csehszlovák vezetők kérték fel őket. Tervet dolgoztak ki az újságok, rádió, tévé és hírügynökség elfoglalására, valamint a megszállókhoz lojális vezetők kinevezésére. A megszállás első napjaiban nem sikerült a tervek szerint beindítani a propagandát. Csehszlovákia lakosságának túlnyomó része nem működött együtt és barátságtalanul fogadta az érkező csapatokat. Néhány nappal később a megszállók elfoglalták néhány újság, tévé és rádió szerkesztőségét. Viszont a munkatársak különféle póthelyszínekről tovább sugározták adásaikat, illetve találtak olyan nyomdákat, amelyekben ki tudták adni az újságaikat.

A kudarcok láttán a megszállók a szovjet nagykövetség kertjében felállított antenna segítségével próbálták üzeneteiket eljuttatni a lakosokhoz. Majd a keletnémet Drezdából sugároztak adásokat, ez volt a Vltava rádió. A többi megszállóhoz hasonlóan, a Magyar Néphadsereg is terjesztett propagandaanyagokat az országban. (Blažek 2008)

 A megszálló csapatok könnyedén hajtották végre a katonai manővereket, de az eszmei ellenállás intenzitása váratlanul érte őket. 1968. augusztus 29-én a Lengyel Egyesült Munkáspár t első titkára úgy fogalmazott, hogy „teljesen megleptük őket a katonai akciónkkal, de ők is megleptek minket, a politikai-propagandájukkal.” (Blažek 2008)  M. Szabó Miklós így idézi írásában Kovács Imre prágai nagykövet augusztus 24-i helyzetjelentését:„A katonai fellépés nem érte el politikai célját, sőt olyan helyzet állott elő, aminek elkerülése végett határoztuk el ezt a lépést […] A katonai beavatkozás következtében még veszélyesebb nemzeti egység alakult ki.” (M. Szabó 2018)

Annak ellenére, hogy számos tudományág kutatásai érintik, a propaganda kérdését, Auerbach és Castronovo azt szorgalmazzák, hogy a propagandát önálló kutatási területként kezeljük. A propaganda „sajátos eredettel és gazdag történelemmel bír, ami segít fogalmat alkotni arról, hogy a jelenben miként kerülnek információk forgalomba.” A szerzőpáros írásában egy sor egymással összefüggő tézist kínál fel a propagandáról. „Ezek a tézisek inkább átfogóak és ösztönzőek, semmint definíciós természetűek, és segítenek továbblendíteni egy olyan témát, amely túlságosan is gyakran megfeneklett, és amelyet gyakran szűkítettek le határozott és ismétlődő prekoncepciók által.” (Auerbach- Castronovo, 2014)

Dolgozatomban, az 1968-as Csehszlovákiában a megszállók és a „hazaiak” között kibontakozó propagandaharcot szeretném elemezni úgy, hogy végigveszem J. Auerbach – R. Castronovo tizenhárom tézisét a propagandáról.

1. A propaganda önmagában nem gonosz vagy immorális

Az első világháború óta szinte közhely, hogy a propaganda természetétől fogva tisztességtelen. De ha jobban körültekintünk, láthatjuk, hogy a propaganda nélkül nem bontakozhatott volna ki a szüfrazsett mozgalom, a rabszolgaság eltörlésére irányuló törekvések és a környezetvédelem sem. Auerbach és Castronovo ezért azt javasolják, hogy a propagandát úgy kezeljük,” mint a tömeges meggyőzés módozatát, amely nem jó, és nem is gonosz, és amelyet a legkülönfélébb célokhoz különböző eredményekkel lehet igénybe venni.” (Auerbach- Castronovo, 2014)

A mi vizsgálódási tárgyunk esetében úgy tehetünk eleget ennek a pontnak, ha egyaránt értéksemlegesen tekintünk a megszállók és a megszállottak propagandájára. Az alábbi pontokban összehasonlítjuk a propaganda célját, megvalósítási módját és sikerességét. Talán kezdjük a célokkal. A megszálló propaganda célja Blažek szerint az volt, hogy pacifikálják a csehszlovák polgári lakosságot és a bizalmába férkőzzenek. A hazaiak azt szerették volna, ha a megszállók elhagyják az országot, hogy Csehszlovákia tovább folytathassa az emberarcú szocializmus építését.

 2. A propaganda magába foglalja a terjesztést [propagation], de nem minden terjesztés szükségszerűen propaganda.

Alapvetés, hogy bárminemű befolyásolási kísérlet, csak akkor érheti el célját, ha eljut a közönséghez. A raktárban porosodó pamfletek képtelenek propagandát kifejteni. „A propaganda tömegjelenség; a közösségben kell hogy keringjen, nagyszámú egyént kell hogy elérjen és magához vonzzon, akik javarészt nem ismerik egymást”. De nem minden propaganda, amit a tágabb közösségben terjesztenek. Például az időjárás jelentések alapesetben csak informálni akarnak, és nincs semmi propagandisztikus céljuk. (Auerbach- Castronovo, 2014)

Ennél a pontnál a fő hangsúly a terjesztésen van. Elmondhatjuk, hogy a megszállóknak nem sikerült megfelelő terjesztést biztosítani a propagandájuk célba juttatásához, míg a hazaiak ezt sokkal ügyesebben oldották meg. Blažek így ír erről: az elfogadott forgatókönyv alapján közvetlenül a megszálló katonai alakulatok Csehszlovákia határának átlépése után Alois Indrának többséget kellett volna szereznie a CSKP KB elnökségi ülésén, és létrehozni egy új munkás-paraszt kormányt. Majd át kellett volna venni az irányítást a fő tömegkommunikációs eszközök felett. A megszállóknak és a kollaboráns csoportnak nem sikerült tervük végrehajtása. A megszállás első napjaiban sem a párt, sem a médiumok felett nem tudták átvenni a hatalmat. 1968. augusztus 21-én a megszállás estéjén a CSKP KB elnöksége állásfoglalásában a csapatok érkezését egyértelműen megszállásnak nyilvánította. A megszállókat egyetlen intézmény sem támogatta, és a lakosság is egyöntetű ellenérzéssel viseltetett irántuk. A tévé és rádió dolgozóinak sikeres ellenállását mi sem bizonyítja jobban, mint hogy tizenkilenc rádióállomás sugárzott adást ezekben a napokban. Az állomások rövid időközönként váltakozva sugároztak. A Csehszlovák Televízió is naponta többször volt adásban a különféle helyeken kialakított ideiglenes stúdiói segítségével. A megszállók csak 1968. augusztus 25-én kezdték meg a tévéközvetítéseik sugárzását a prágai szovjet nagykövetség kertjéből. A valóságban ez is inkább rádiósugárzás volt, mert a tévéképernyőn többnyire csak Prága látképe volt látható. (Blažek 2008)

 3.  A propaganda és az információ közötti viszony cseppfolyós, kontextustól és funkciótól függően változik

Mint ahogyan azt az előbbi pontnál is láttuk, az információ és a propaganda közötti határ változékony. Auerbach és Castronovo a propaganda pragmatikus megközelítését javasolja, és az alábbi funkcionális definíciót vezetik be: „a propaganda nyilvánosan terjesztett információ, amely azt szolgálja, hogy másokat meggyőződésében és/vagy cselekvésében befolyásoljon. A széles körben keringő információ használatától függ, hogy van-e értelme azt propagandának tekinteni.” (Auerbach- Castronovo, 2014)

Nyilvánvaló, hogy a megszállók közigazgatási parancsai, vagy közlekedéssel kapcsolatos információk inkább tekinthetőek közhasznú adatszolgáltatásnak, mint propagandatevékenységnek, de a vizsgált kiélezett helyzetben szinte minden információközlésnek volt propagandisztikus vonatkozása.

4. Noha a propaganda nem lényegi kategória, amely pontos alaki jellemvonásokkal bír, a terjesztés egyes technikáinak tanulmányozása különböző eredményekhez vezethet

Auerbach és Castronovo arra a szerintük nem megfelelő gyakorlatra hívja fel a figyelmet, amikor a propaganda általános ismérveit és felismeréseinek szabályait próbáljuk meghatározni. Ezzel szemben fontosabbnak tartják a retorikai és vizuális csomagolás esetenkénti alapos vizsgálatát, hisz ez teszi lehetővé, hogy az információk szélesebb közönséghez szóljanak, továbbá fontosnak tartják annak körüljárását is, hogy miként képesek ilyen információk embereket befolyásolni. (Auerbach- Castronovo, 2014)

Tekintsünk meg a megszállók által terjesztett egyik röplapot (alább), amelyen Ludvík Svoboda (balra) csehszlovák köztársasági elnök Moszkvai útja, mint baráti látogatás volt tálalva. A röplap készítői azt használták ki, hogy Svoboda nagyon népszerű volt a közemberek körében, és a kép olyan benyomást igyekszik kelteni, mintha az autóban utazó felek a legnagyobb barátságban lennének. A fotó és a tálalás hatékonynak mondható, viszont a kiadvány, mint annyi más a megszállók által kiadott anyag tele volt helyesírási hibákkal, ami nagyban rontotta a végeredményt. (Blažek 2008)

68svoboda.jpg

Forrás: Libri prohibiti.

További típusa a befolyásolási technikáknak a nemzetiségi húrok megpengetése. Pataky Iván közlése szerint a magyar katonai csapatok Nyitrán a magyar nemzetiségű, vagy legalábbis magyarul tudó lakosság körében magyar újságokat terjesztettek (Népszabadság, Népszava, Magyar Nemzet stb.), amelynek a beszámoló szerint nagy keletje volt. A korabeli jelentéstevő a nagy érdeklődést azzal magyarázta, hogy „azért, mert egyelőre itt találnak más értékelést, mint amit saját propaganda szerveik összpontosítva adnak.” A nemzetiségi feszültségekhez kapcsolódó további érdekes megjegyzés:

„Nyitrán a cseh katonák között a magyar ajkúak helyzete saját elmondásuk alapján mindinkább lehetetlenné válik. Főleg a tisztjeik vetik meg őket. Egyesek a menedékjog gondolatával foglalkoznak.” (Pataky1997)

Pataky aki az 1968-as bevonulás magyar katonai jelentéseit vizsgálta, közöl egy iratot amely arról számol be, hogy a magyar egységek beindítottak egy saját rádió-adót Szabad Kelet-Szlovákia néven. „Rövid felhívást adtunk ki a szlovák nemzeti felkelés 24. évfordulója alkalmából, melyben megfogalmaztuk a szovjet és csehszlovák örök barátság gondolatát és azt, hogy ne hagyják, hogy az ellenforradalmi csoportok az évfordulót aljas céljaikkal kihasználják.” (Pataky1997)  A közölt források nem részletezik, hogy miért pont  Kelet-Szlovákiára fókuszáltak, de véleményem szerint ennek oka, az itt nagyszámban élő ruszin nemzetiség lehetett.

A magyar kontingens további jelentéséből kiviláglik, hogy a hazai propagandának voltak kreatív próbálkozásai a megszálló egységék bomlasztására : „A pozsonyi rádió olyan híreket terjeszt, hogy a Magyar Néphadsereg erkölcsi politikai állapota nem megfelelő, az alakulatok ellátása rossz. Panaszkodik, hogy a működési területen megbomlik a magyar és szlovák nyelvű lakosság korábbi egysége. (Pataky1997)

5. propaganda minden gyakorlatát a kultúránként hozzá közel álló intézmények (mint amilyen az oktatás, a vallás, a nyilvános diplomácia, a reklám és az irodalom) viszonyában kell értelmezni.

Auerbach és Castronovo ezt a pontot tartják tézisük meghatározó jelentőségű pontjának. Arra hívják fel a figyelmet, hogy a propagandát sohasem szabad csak önmagában vizsgálni, hanem mindig egy viszonyrendszer részeként. (Auerbach- Castronovo, 2014)

Fontos tudatosítani, hogy a vizsgált katonai megszállás világpolitikai esemény volt és a propaganda akarva-akaratlanul ebben a térben fejti ki hatását.  Blažek úgy véli a megszállók értelmezése szerint a csehszlovákiai válság veszélyeztetette a 2. világháború utáni berendezkedést Európában, illetve a szocialista tábor egységét. A csapatok beavatkozása ebben a kontextusban „internacionalista testvéri segítség”. A megszállók által terjesztett kiadványok úgy próbálták beállítani, hogy a katonai beavatkozás előtt Csehszlovákiában kritikus volt a helyzet. Az országban „jobboldali szocialistaellenes ellenforradalmi erők” tevékenykedtek, amelyek célja a szocialista berendezkedés felszámolása volt. (Blažek 2008)

6.  A propaganda a médiumtól függően változik, de nem lehetséges teljesen az adott médium tulajdonságai révén meghatározni.

 Auerbach és Castronovo rögzíti, hogy például az, ahogyan a közönség feldolgozza a szavakat, jelentősen különbözik attól, ahogyan a képeket dolgozza fel. A képfeldolgozás sokkal gyorsabban működik, és könnyebben befolyásolja az érzelmeket. De a szerzőpáros itt is a komplexitásra hívja fel a figyelmet, és óva int, hogy mondjuk önmagában egy propagandisztikus fotó elemzéséből vonjunk le végső következtetéseket. A helyes eljárás, hogy megvizsgáljuk a médiumok, csatornák összességét és úgy próbáljuk kiértékelni az adott propagandatevékenységet. Hisz az egyes médiumokban közölt üzenetek együttesen fejtik ki hatásukat. Erősíthetik és gyengíthetik is egymást. (Auerbach- Castronovo, 2014)

Jelen dolgozat kereteit meghaladja, hogy komplex minden egyes momentumra és médiumra kiterjedő elemzést végezzek, de a rendelkezésemre álló anyag birtokában elmondható, hogy a reformpárti csehszlovák propaganda sokkal koherensebb, találékonyabb és hatékonyabb volt. Egyszerre használta a tv, rádió, nyomtatott sajtó. plakát, röplap és falfirkák egész tárházát, sőt a gerillamarketing sem hiányzott. A hazaiak egyszerre próbálták meggyőzni a megszállókat, hogy nem volt jogos a katonai beavatkozás és a lakosokat kitartásra buzdítani, valamint tovább éltetni a reményt.

A megszállók bár rendelkeztek átfogó propagandatervvel és néhány érvrendszert alaposan kidolgoztak, a kritikus napokban mégis kudarcot vallottak. Alábecsülték a helyi kultúra, helyi nyelv ismeretének fontosságát. Erőből akarták lenyomni az emberek torkán az üzenetet, ami visszatetsző, egymást gyengítő, és ezét hatástalan volt.

7. A propaganda hatásai részlegesek is lehetnek, nem kell feltétlenül totálisnak lennie.

Egyrészt a propaganda nem jut el mindenkihez, hisz nem néz mindenki egyszerre tévét, nem ugyan azt az újságot olvassa. Megint mások lehet, hogy fogják az adást, és figyelmesen hallgatják, de nem értenek vele egyet. Az egyénekben megmarad a szubjektivitás magja, annak ellenére, hogy egyesek ezt másképp gondolják. „Mindenesetre a propaganda, még ha visszafogott és részleges is, elég hatásos ahhoz, hogy befolyásolja a szubjektumokat, hogy olyan hiteket tegyenek magukévá, és tetteket kövessenek el, amelyekkel, a tömeges meggyőzés befolyásának híján, nem értenének egyet.” (Auerbach- Castronovo, 2014)

A megszállás kezdetétől a hazai propaganda közönségelérési lehetőségei egyre korlátozódtak, míg ezzel párhuzamosan a megszállók lehetőségei egyre javultak. A hazai propaganda egyes elemeinek hatásai részlegesek voltak, mégis sikeresebb tudott lenni.

8. A propagandaelemzés azt jelenti, hogy ugyanolyan figyelmet fordítunk az információáramlás hálózataira (a hogyanra), mint a tartalomra (a mire).

Az a mód, ahogy a propaganda szétterjed, ugyanolyan jelentős, mint az információ, amelyet megoszt. (Auerbach- Castronovo, 2014)

A hazaiak információáramoltatási próbálkozásiról a másik oldalon álló magyar haderő jelentéseiből alkothatunk képet: … az utcákra jelszavakat festenek. A még működő rádióadók és különböző csoportok tevékenysége a további összeütközések veszélyét növelik és lassítják a politikai kibontakozást.” (Pataky1997)

„…egyre nagyobb számban és intenzitással működnek az ellenséges hangvételű rádióadók, a mai naptól magyar nyelven is. Tömegével jelennek meg ilyen jellegű sajtótermékek és röplapok.” (Pataky1997)

„Az éjszaka folyamán egy illegális rádió-adó belépett a ho. rádió hálójába és nyílt magyar nyelven, a vezető állomás nevében az alábbi utasítást adta: A magyar nemzet érdekében a Szovjetunió hadvezetősége a legmagasabb harckészültséget rendelte el és megparancsolta, hogy készüljenek fel Csehszlovákia elhagyására Salgótarján irányába.”  (Pataky1997)

„A hadosztály működési körzetében a legutóbbi jelentés óta is tovább folytatódnak a részleges sztrájkok, tüntetések, uszító röplapok terjesztése. […]  Az ellenséges megnyilvánulásokat egyre intenzívebben és hatékonyabban irányítják a különböző illegális rádiók. A nap folyamán csapataink több letartóztatást, tömegoszlatást, röplap elkobzást hajtottak végre. A hadosztály politikai vezetői folytatják a helyi állami és pártvezetőkkel a tanácskozásokat. Mindezidáig csupán a rend fenntartásában, az összetűzések elkerülésében mutatnak hajlandóságot az együttműködésre.”  (Pataky1997)

„Nyitra térségében helikopterről bemértek egy csehszlovák rádióadót, majd a 33. gl. ezred felderítő alegysége megszállta az állomást. Az ott tartózkodókat letartóztatta és amerikainak minősített géppisztolyaikat elkobozta. Czinege Lajos miniszter az első jelentést megkapva intézkedett, hogy részletesen vizsgálják ki az ügyet.” (Pataky1997)

„A jobboldali rádióadókat nem lehet elhallgattatni. Ez azt bizonyítja, hogy felkészültek rá és képesek voltak azonnal, a helyet váltogatva, több adót működésben tartani.”  (Pataky1997)

Szabó Miklós által közölt magyar diplomáciai iratokból további érdekességek derülnek ki. A prágai nagykövetség munkatársainak augusztus 22-i vidéki utazásai alatt azt tapasztalták, hogy végig Alexander Dubčeket és társait éltető, a bevonult csapatokat gyalázó, a távozásukat követelő plakátokat láttak. Az út során találkoztak „Halál a szovjetekre!” feliratokkal és levert vörös csillagokkal. A falvakban a vezetékes rádiók teljes hangerővel közvetítették a „szabad rádiók” adásait. (M. Szabó 2018)

9. Az emberek aktívan használhatják a propagandát, és nem pusztán passzív tökfilkók, akiket az kihasznál. A propaganda nem szükségszerűen felülről lefelé terjed.

„Az emberek propagandát fogyasztanak, de létre is hozzák és csomagolják a saját információikat, ugyanúgy, ahogy létrehozzák és megszövik saját igazságaikat. Nyilván ezek mindaddig megmaradnak lehetséges igazságoknak, amíg nem osztják szét szórólapokon, nem plakátolják ki a falakra, nem közvetítik rádióhullámok, vagy nem töltik fel videóként.” (Auerbach- Castronovo, 2014)

Erre a tézisre nagyon jó példa az, hogy a megszálló országok nagy erőkkel tettek közzé egy felhívást, amelyben a CSKP KB tagjainak egy nevüket nem vállaló csoportja fordult a néphez, hogy a katonai beavatkozás elkerülhetetlenségét bizonygassa. Jan Pauer történész szerint ez a felhívás célt tévesztett. Azzal, hogy a felhívás szerzői nem vállalták a nevüket, csak megerősítették az egész katonai akció illegitimitását. A megszállók nyomdatermékei ellenérzést váltottak ki a lakosokból a szóhasznált és az átlátszó érvrendszer miatt egyaránt. Többségükben hemzsegtek a helyesírási és nyelvhelyességi hibák, gyakran germanizmusok és russzizmusok bukkantak fel az írásokban. A hibák miatt sok közülük a szatíra tárgyává vált és erősítette a megszállás abszurditásának érzetét. (Blažek 2008)

10. A propaganda az előállítói és a befogadói ellenőrzéshez képest nem szándékolt hatásokat is kiválthat.

A diskurzus csomópontokon és hálózatokon keresztül történő keringése során a feladó és a vevő pozíciói felcserélődhetnek. „Az a személy, aki valamit elolvas vagy meghall, bizonyos értelemben aktív feladóvá válik, amint átadja az információt (gyakran megváltoztatott formában) valaki másnak.” (Auerbach- Castronovo, 2014)

A megszállók legismertebb rádióállomása a Vltava volt, amelyik a kelet-német Drezdából sugározta adását. Az első napokban nem sikerült anyanyelvi cseh és szlovák bemondókat találniuk, így a német akcentussal beszélő hírolvasók a náci megszállást juttatták az emberek eszébe. Nagyon jelentős volt a megszállópárti cseh és szlovák adások sugárzása Magyarország és Lengyelország területéről is. A Vltava adásai az augusztus 26-án bekövetkezett kapitulációnak is felfogható Moszkvai Protokoll aláírása után is folytatódtak. Sőt csak ez után kezdődött a hírhedt Zprávy (Hírek) kiadása és terjesztése. A lapot nagy példányszámban 1969 májusáig terjesztették. Mindezt annak ellenére, hogy az időközben „pacifikált” kommunista vezetés azt kérte, a Vltava hagyja abba a sugárzást és a Zprávy terjesztését fejezzék be, mert mindkét médium, csak hergeli a csehszlovák lakosságot és késlelteti a megnyugvást. (Blažek 2008)

Ezek a médiumok a lakosságot jelentősebb mértékben nem győzték meg a megszállók igazáról. Ellenkezőleg, a nagy példányszámnak és az irányultságának köszönhetően a megszállás és a kollaboráció jelképévé váltak. Végül a Zprávy és a Vltava csak Dubček hatalomból való eltávolítása (Gustáv Husák megválasztása) után szűntek meg. (Blažek 2008)

A magyar egység is azt jelentette, hogy „az általunk készített röplapokat a helyi vezetők kérik, hogy ne szórjuk, mert szerintük rossz hatást vált ki a lakosság és a katonák körében, idegesíti őket. Kiss vörgy. véleménye szerint azonban hasznosak ezek a röplapok. A mai nap folyamán a szlovák lakosság részére három röplap készül, annak magyarázatára:kik mellett vagyunk; ki a csehszlovák nép igaz barátja, hogy ésszerű, megfontolt és nyugodt magatartás segít a helyzet rendezésében. A csehszlovák katonáknak: felszólítás, hogy a szövetséges csapatokkal működjenek együtt a főparancsnok utasításának megfelelően. (Pataky1997)

Még egy érdekesség a magyar jelentésekből: „A Nowo-Mestoban ( valószínűleg: Nové Mesto nad Váhom / Vágújhely - a szerző) elhelyezett nagykanizsai egységünk vezetői elmondották, hogy Szabó László, a Népszabadság munkatársa riportjaiban két alkalommal is valótlanságot írt, ami rontotta pártsajtónk hitelét.” (Pataky1997)

11. A propagandának, hogy hatékony legyen, affektusok széles skáláját kell hasznosítania; túl a negatív érzelmeken, mint amilyen a gyűlölet, a félelem, az irigység, az olyan pozitív érzéseket is magába kell foglalnia, mint az öröm, az élvezet, az odatartozás, a büszkeség.

Auerbach és Castronovo Slavoj Žižek-et idézi „az ideológiának semmi köze az »illúzióhoz«, egy szociális tartalom félreértett, eltorzított reprezentációjához, mivel az emberek különösebb erőfeszítés nélkül képesek keresztüllátni a hazugságok szövedékén. Žižek szerint az ideológia affektusok révén fejti ki a hatását, és azzal tölti be megnyugtató funkcióját. Azt szeretnénk, és arra van szükségünk, hogy megmondják nekünk, a dolgok mit jelentenek. Žižek szerint az ideológia nem összezavar, hanem valamiben újra megerősít.” Ennek következményeként az emberek folyamatosan ki vannak szolgáltatva a hamis igazságigényeknek és az ellenfelek démonizált lefestésének. (Auerbach- Castronovo, 2014)

A széleskörű érzelmi befolyásolásra nagyon jó példa a megszállók által kiadott és terjesztett „140000+10“ című röplap (alább). Melynek legerősebb mondatai a következőek: 10 szovjet katonát orvul hátulról lőttek le. Csehszlovákia felszabadításakor 140000 szovjet katona esett el és most ehhez jön ez az aljasul meggyilkolt 10 katona. (Fontos megjegyezni, hogy Csehszlovákiában valóban jelen volt a hála a szovjetek irányába, amiért visszakapták az országukat. Leszámítva természetesen a magyar és német lakosságot, akik ezt eltérően élték meg.) Az ország felszabadításakor 140000 szovjet katona esett el közös ellenfelünk, a fasiszták által. Most pedig újabb 10 katona vesztette életét azok által, akik az ellenforradalom útjára léptek. A szovjet katonák a többi baráti ország katonájával azért jöttek, hogy megvédjék a szocializmust. Barátként jöttek. És újfent a közös ellenségünk lövi őket. Ezek az ellenforradalom véres nyomai! Újabb tíz katona halt meg az országunkért. Újabb tíz anya hiába várja haza fiát.


68140ezer.jpg

Forrás: Libri prohibiti, nyomtatva:1968 augusztusa.  

 

Az utolsó két pont nem releváns a vizsgálódásom szempontjából, de a teljesség kedvéért közlöm:

12.  A propaganda a demokratikus társadalmak szükségszerű jellemvonása.

13. A propaganda tanulmányozása különösen releváns marad, és minden valószínűség szerint a jövőben továbbra is meghatározó kérdés lesz.

1968 őszének Csehszlovákiájában a forrongó és tragikus történések folyományaként érdekes csatározás alakult ki a propagandaüzenetek célba juttatása terén. Csehszlovákia reformszocialista vezetése meg sem próbált katonailag ellenállni a Szovjetuniónak. De a propagandaharcot illetően ugyan ez a vezető réteg az emberarcú szocializmusban őszintén hívő és a megszállás miatt végletekig csalódott lakosokkal karöltve bátran felvette a kesztyűt. És nem is sikertelenül. Bár a túlerő lassan, de biztosan a propaganda térfelére tolódó szellemi ellenállást is letörte, de máig fontos tanulságokkal szolgálhat, hogy könnyebb volt Csehszlovákiát megszállni, mint az emberek véleményét megváltoztatni.

Köteles Szabolcs

 

 

Irodalom:

Auerbach, Jonathan- Castronovo, Russ (2014) [Ford. Török Ervin]: Tizenhárom tézis a propagandáról, In: Apertúra, 2014  tavasz(eredeti megjelenés 2013 The Oxford Handbook of Propaganda Studies) http://uj.apertura.hu/2014/tavasz/auerbach-castronovo-tizenharom-tezis-a-propagandarol/

Blažek, Petr (2008) : Okupační propaganda na československém území po 21. srpnu 1968. Blažek, Petr. In: Bezpečnostní aparát, propaganda a Pražské jaro : sborník k mezinárodní konferenci pořádané v Praze ve dnech 7.-9. září 2008 / Praha : Ústav pro studium totalitních režimů, 2009 s. 199-217. http://old.ustrcr.cz/data/pdf/publikace/sborniky/prazske-jaro/blazek-petr.pdf

M.Szabó Miklós ny. altábornagy (2018): A „prágai tavasz” és a katonai megszállás magyar diplomáciai iratok tükrében (1968. május–október) (2.) Honvédségi Szemle 2018/4. szám https://honvedelem.hu/files/files/111397/hsz_2018_4_beliv_140_157.pdf

Pataky Iván (1997): A Magyar Néphadsereg közreműködése Csehszlovákia 1968. évi megszállásában In: Hadtörténelmi Közlemények, 110. évf. 2. sz. (1997.) http://epa.oszk.hu/00000/00018/00001/pdf/

Húsz éve buktatták meg Mečiart

Avagy, hogyan lett Szlovákia bezzegország?

Húsz éve, ezekben a szeptember végi napokban lett nyilvánvaló, hogy Vladimír Mečiar (1942) pártja hiába érte el e legjobb eredményt a választásokon, nem tud kormányt alakítani. Véget ért egy korszak.

Az 1998-as voksolás előtt Szlovákiában az állami médiumok teljes mértékben elvesztették közszolgálati jellegüket, a még megmaradt kritikus sajtót próbálták ellehetetleníteni, a civil szervezetek munkáját megnehezíteni. A fő ellenségnek a magyar kisebbséget kiáltották ki. Folyamatos volt az uszítás.  Az EU-ból menetrend szerint jöttek a figyelmeztető demarsok. A közvagyont kormány közeli oligarchák privatizálták (és tették tönkre). A titkosszolgálat elrabolta Michal Kováč (1930-2016) köztársasági elnök fiát, a rablás egyik tanúját pedig meggyilkolták. Hetente robbant fel valahol egy autó, vagy végzett ki valakit a maffia. Elszabotálták a közvetlen elnökválasztásra kiírt népszavazást. A köztársasági elnök mandátumának lejárta után Mečiar a ráruházott jogkörök birtokában, amnesztiában részesítette saját magát és mindenkit, aki bűncselekményekkel segített a hatalma megtartásában.

Szlovákia végzetesen le volt maradva az EU-s csatlakozási folyamatban, de le volt maradva a külföldi befektetések terén is, az euró bevezetéséről álmodni sem mert. Ehhez képest 2004-ben a NATO és az Európai unió tagja lett, ugyanebben az évben a Világbank a vállalkozói környezet „top reformátorának” kiáltotta ki Szlovákiát, majd 2009-ben az euró bevezetése is megtörtént.

 Hogyan kell autoriter rezsimet buktatni?

Mečiar biztosra szeretett volna menni, és az 1998-as választások előtt belenyúlt a választási rendszerbe. Többek között egy olyan változtatást is bevezetett, amely tulajdonképpen megakadályozta a választási koalíciók létrejöttét, ezzel ellehetetleníttette a széttöredezett ellenzéket. De a történések olyan irányt vettek, amire senki sem számított. A jobboldali konzervatív és liberális pártok Öt ellenzéki párt alapított egy közös pártot (SDK), ahova párttagnak csak azok léptek át, akiket az egyes pártok indítani kívántak a választásokon. Az anyapártok tovább működtek, de nem indultak a választáson. Közben a három magyar párt is egyesült (MKP). Majd Közben feltűnt a színen Mikuláš Dzurinda (1955), a kereszténydemokrata párt tagja és gazdasági szakértője. Addig sem volt teljesen ismeretlen, de a történések hirtelen a fantompártként működő SDK elnökévé, és Mečiar legnagyobb kihívójává tették. Dzurinda pedig mindent megtett a sikerért. Körbebiciklizte az országot. Bonyolult témákról az egyszerű emberek számára is érthető módon beszélt. Az ellenzéki sajtó szerette, kiváltképp a Markíza nevű kereskedelmi tévécsatorna. Míg Mečiaréknak busásan meg kellett fizetniük Gérard Depardieut, Claudia Schiffert, Claudia Cardinalet, hogy fellépjenek a kampányrendezvényeiken, addig számos közismert szlovák színész és humorista ingyen kampányolt Dzurinda és az SDK mellett. Illetve, leginkább Mečiar ellen (például Ladislav Chudík, akit az idősebb magyar közönség a Kórház a város szélén című sorozatból ismerhet). A Mečiarék által vegzált civil szféra is aktivizálta magát. Elérkezett 1998 szeptembere és a Mečiar vezette HzDS megnyerte a választásokat (27%-kal), de nem tudott kormányt alakítani. A minden tekintetben vegyes kormány a 26,33%-kal második helyen végző „fiktív“ SDK irányításával alakult meg. A kormány tagja lett a szociáldemokrata SDĽ, az etnikai alapon szerveződő Magyar Koalíció Pártja (MKP), és a nehezen besorolható SOP. A kormányzás négy éve az eladósodott bankok szanálásával, az oligarchák által leamortizált nagyvállalatok megmentésével, a magas munkanélküliséggel, a magas államadóssággal való küzdelemmel és egy felemásra sikeredett közigazgatási reform végrehajtásával telt. Mindez a kormánytagok közti állandó ideológiai csatározásokkal fűszerezve. Időközben Dzurinda elveszítette a média szimpátiáját. Az SDK működtetésének nem volt tovább értelme, viszont Dzurinda nem volt hajlandó visszamenni anyapártjába (KDH), inkább alapított egy új pártot (SDKÚ). Nem sokan fogadtak akkoriban a második Dzurinda kormányra. Dzurinda azt a kampányt is derekasan végigcsinálta, és bár újra Mečiar pártja kapta a legtöbb szavazatot (19,50%), csodával határos módon úgy alakult a választási eredmény, hogy másodjára is ő tudott kormányt alakítani. Pedig a választásokon a pártja csak 15,09%-os eredményt ért el. A kormányában az SDKÚ-n kívül az MKP, a kereszténydemokrata KDH, és egy médiavállalkozó által alakított párt, az ANO kapott helyet. Ekkor vette kezdetét az a reformokkal teli négy év, amely visszahelyezte Szlovákiát Európa térképére, és világméretű elismerést szült.

 Hogyan kell reformokat végrehajtani?

A .týždeň nevű szlovák hetilap 2008-ban közölt egy elemzést, amelyben annak a véleményüknek adtak hangot, hogy Dzurinda nem vezette, hanem menedzselte a második kormányát. Az elején nem volt konkrét terve. A különféle kidolgozott reformtervek a koalíciós pártoktól érkeztek. Ő csak, jóváhagyta és menedzselte a végrehajtásukat. Nagyon fontos momentum, hogy a pártoknál voltak előre kidolgozott tervek! Dzurinda rákapcsolódva a közhangulatra beleegyezett olyan reformok véghezvitelébe, amelyeket a választások előtt maga is elképzelhetetlennek tartott volna. Megmagyarázhatatlan reformeufória uralkodott el ebben a fiatal országban. Szlovákia túlélte Mečiart, túlélt négy nehéz megszorításokkal teli évet, és valami nagyot akart véghezvinni, meg akarta magát mutatni a világnak.

Ivan Mikloš (1960) a második Dzurinda kormány pénzügyminisztere így ír erről az időszakról a könyvében: A legfontosabb feltétel az volt, hogy a 2002-es választások után egy olyan kormány tudott felállni, amely a gazdasági elképzeléseit tekintve viszonylag közel állt egymáshoz. A kormányzás első évében a gazdaságot érintő reformok nagyobb gond nélkül lettek elfogadva. A második helyen az áll, hogy nem létezett más komolyan vehető valódi reformterv. Az ellenzéki pártok nem álltak elő konkurens szakmailag meglapozott tervvel. Az elismert közgazdászok is nyíltan támogatták a kormány reformjait. Harmadik helyen fontos kiemelni a média szerepét. A kormányciklus elején a média is segített reformpárti hangulatot teremteni az országban. Az állami intézmények is elkezdtek kommunikálni a médiumokon keresztül, hogy minél jobban elmagyarázzák az egyes reformok várható hatásait. Továbbá fontos volt a reformintézkedések ütemezése is. Először a legnehezebb változtatások lettek elfogadva, majd a kevésbé konfliktusosak. Végül fontos kiemelni a reformok (hatásainak) koordinálását. Tekintettel arra, hogy a reformokat gyors egymásutánban vezették be, az egyik reform negatív hatását kompenzálta a másik reform kedvező hatása.  Erre jó példa, hogy az egységes ÁFA kulcs bevezetésével megemelkedett az élelmiszerek ára, de ezt a nyugdíjasok esetében egyből kompenzálta a nyugdíjreformból következő valorizáció. „Ha, a reformok, nem ilyen gyors egymásutánban kerülnek bevezetésre, akkor az ilyenfajta koordinációra nem lett volna lehetőség” írta Mikloš a könyvében. Szlovákia kihasználta a történelmi esélyét. 

A négy év alatt sok reformot hajtott végre ez a kormány (nyugdíjrendszer, egészségügy, szociális juttatások), külföldön a legnagyobb figyelmet mégis az adóreform váltotta ki. Az egyen adónak és egykulcsos ÁFA-nak, hihetetlen marketinghatása volt a világban. Ivan Mikloš így emlékszik erre vissza: „Az új adórendszer alapelvei az igazságosság, semlegesség, egyszerűség, egyértelműség, magas hatásfok és a kettős adóztatás megszüntetése volt.”

 

 A mágikus 19%.

Ezek az elvek öt kulcsfontosságú intézkedésben öltöttek testet:

- Egységes 19%-os adókulcs bevezetése a magánszemélyek jövedelmének, valamint a vállalkozók és cégek nyereségének megadóztatására.

- Egységes (kivételektől mentes) 19%-os ÁFA bevezetése.

- Osztalékok utáni adó eltörlése.

- Az ajándékozási, örökösödési és ingatlan átruházások utáni adók eltörlése.

- Az adórendszerben megtalálható kivételeknek, adóalap csökkentő tételeknek, speciális ügymeneteknek az eltörlése.

Ezekkel az intézkedésekkel párhuzamosan a fogyasztási adók (alkohol, dohány, üzemanyag) emelése is megtörtént, illetve növelték az adóhatóságok hatékonyságát.

 Árnyoldalak.

A siker kézzelfogható volt. Dzurindáékat és Szlovákiát ünnepelte a világ, ömlött a külföldi befektetés. De be kell ismernünk, ennek a kormányzási ciklusnak is megvoltak a maga árnyoldalai. A végére a koalíciós partnerekben megrendült az egymás iránti bizalom. Dzurinda gyakran játszotta ki egymás ellen a partnereit. Felszínre kerültek újabb korrupciós ügyek, a legsúlyosabb pedig a gyanú, hogy ellenzéki képviselőket vesztegetett volna meg. A magyarigazolványok ügyében, hirtelen benne is felbuzgott a honfiúi vér, elkezdte használni a magyarellenes retorikát, annak ellenére, hogy az MKP-val kormányzott.  A kritikákat, paranoid módon összeesküvésként értelmezte. Szlovákia lakosai talán ekkor vesztették el hitüket abban, hogy a politikát lehet tisztességesen is művelni.  2010-ben még egyszer, esélyt kapott Dzurinda pártja. Abban a kabinetben ő már csak a külügyminiszteri posztot vitte. Az a kormányzás elég csúfosan, 2012-ben előrehozott választásokkal ért véget. Azóta a közéletből eltűnt az SDKÚ is, és Dzurinda is, nincs már egyenadó és egységes áfakulcs sem. Az utóbbi időben Szlovákia irányultságát Robert Fico és a SMER határozza meg. De, ez már egy másik történet. A .týždeň az alábbiakkal zárta elemzését: „Mikuláš Dzurinda a politikai pályája csúcsán többször becsapta, kihasználta és manipulálta partnereit. A gyanú, hogy a parlamentben politikai támogatást vásárolt magának, annyira elviselhetetlen, hogy ez a politikai kultúránkon még hosszú ideig nyomot fog hagyni. De legádázabb ellenfelei sem tagadják, hogy Dzurinda neve Szlovákia történelmének egyik legsikeresebb időszakát fogja jelképezni. Ezen mit sem változtat, hogy ő maga inkább csak utat engedett ezeknek a változásoknak, mintsem kezdeményezte azokat.”

----------

Felhasznált irodalom:

Dzurinda, Mikuláš (2002): Kde je vôľa, tam je cesta - Môj maratón, Bratislava, Vydavateľstvo L.C.A.

Mikloš, Ivan (2005): Kniha reforiem, Bratislava, Trend Visual http://www.komunal.eu/images/pdf/kniha_reforiem.pdf

.týždeň (2008): 10 rokov s Dzurindom

https://www.tyzden.sk/casopis/3403/10-rokov-s-dzurindom/

Szlovák Statisztikai Hivatal weblapja

http://www.statistics.sk

----------

Köteles Szabolcs

Kassa, ahol van helyi média és időnként győz a népakarat

 Helyi média, helyi demokrácia.

Megdöbbentően aktuálisak Angelusz Róbert és Tardos Róbert 20 évvel ezelőtt íródott médiahasználattal kapcsolatos tanulmányának kérdésfelvetései. Bár ők a nagy digitális áttörés előtt még főként a televíziózásra fókuszáltak. Tanulmányukban ismertetik azt a két egymásnak feszülő álláspontot miszerint: (1) a modern technológiák az egyszerű hozzáférhetőség okán „segítenek csökkenti a társadalmi rétegek műveltségi szintje közti szakadékot”, (2) „mivel a széles rétegek nem vevők a magaskultúra értékeire, az értéktelen tartalmak óhatatlanul kiszorítják az értékeseket” [Angelusz-Tardos (1998)]. Az is félelmetes, hogy Lazarsfeld és Merton már 1948-ban a tömegkommunikáció depolitizáló-narkotizáló diszfunkciójáról értekezett [Lazarsfeld-Merton (1948)]. Angelusz és Tardos a már idézett tanulmányukban felismerik, hogy a „fokozódó verseny következtében a szórakoztatás kiszorítja a tájékozódás-véleményképzés műsorait” [Angelusz-Tardos (1998)]. Ezekkel a kihívásokkal szemben a szerzők a szó szoros értelmében vett közszolgálati média kiépítésében látják a megoldást [i.m.].

Hogy rátérjek a dolgozatom tárgyára, Kabai Imre, Marelyin Kiss József és Dénes Attila helyi nyilvánosságról és a média kapcsolatáról íródott tanulmányában foglaltakkal egyetértve először, had szögezzem le, hogy a nyilvánosság a modern demokrácia létének egyik legfontosabb feltétele és garanciája. A szerzők úgy vélik, hogy „a modern helyi demokrácia hosszabb távon csak akkor maradhat fenn, ha - a jogi garanciák mellett - a helyi polgárok nyilvánossága szab gátat a túlzottan szűk, ellenőrizhetetlen helyi hatalmi centrumok kialakulásának”  [Kabai-Marelyin Kiss-Dénes (2001)]. A tanulmányukban kifejtik, hogy a helyi társadalmakban a közösségteremtés ma már elképzelhetetlen a helyi médiumok nélkül. Úgy látják, „hogy az önkormányzati rendszer kialakulásán túl talán az egyik legnagyobb társadalmi fejlemény a helyi nyilvánosság leválása az országosról”[i.m.].

 Egy város, két napilap.

Kassa a maga 240 ezer lakosával Szlovákia második legnagyobb városa. A város 22 önálló városrészre van felosztva, melyek mindegyike saját önkormányzattal és polgármesterrel rendelkezik. A felosztás földrajzi és történelmi sajátságokat vesz alapul, de eléggé aszimmetrikus. A legnagyobb városrésznek (Nyugat-Kassa) 40 ezer lakosa van a legkisebb Lőrincke nevű falunak 650. Ezen felül a város rendelkezik egy összvárosi közgyűléssel, egy közvetlenül megválasztott főpolgármesterrel az élén. A városrészek száma állandó vitatéma a helyiek között. Volt már népszavazási kezdeményezés, és meg nem szavazott parlamenti javaslat is, amely a kassai városrészek csökkentését célozta volna. Magyarországon csak Budapestnek van főpolgármestere, a Kassához hasonló városoknak (Miskolc, Debrecen) csak egy önkormányzatuk, és polgármesterük van.

korzardnes.jpg

Kassán még a két világháború között is (tehát csehszlovák fennhatóság alatt) volt olyan időszak, hogy három magyar nyelvű napilap jelent meg egyidejűleg [1]. A szocializmusban a lapkiadási engedélyek megtagadása okán, illetve a magyarok arányának 3% alá csökkenésével párhuzamosan szinte teljesen eltűnt a magyar nyelvű média a városból. Jelenleg már csak egy nyomtatott havilap (Kassai Figyelő) és egy internetes portál (amikassa.sk) szolgáltat magyar nyelven híreket. De, ezeknek a médiumoknak a kassai közvélemény alakításában kicsi a szerepük. 

Kassán a városrészek többségében megjelennek helyi nyomtatott lapok (kizárólag szlovák nyelven), és van saját weblapjuk is. A weblapokon a lakosságot érintő közhasznú információk találhatóak a nyomtatott ingyenesen a postaládákba terjesztett lapokban általában „sikerpropaganda” olvasható. A kassai közgyűlésnek és a főpolgármesteri hivatalnak nincs saját nyomatott lapja, csak weblapja.

Ezen felül a helyiek főként két magántulajdonban levő kiadóvállalat szlovák nyelvű napilapjaiból és a hozzájuk tartozó egyéb médiumaiból informálódhatnak. A régebbi az 1998-ban létrejött Košický Korzár. Indulása vadregényes volt. Az autoriter Vladimír Mečiar kormányfő által fémjelzett korszak vége felé közeledett, mikor a hatalommal kritikus kassai Korzo nevű napilap szerkesztősége megneszelte, hogy a lapjukat egy kormányközeli oligarcha szeretné felvásárolni. Némi előkészítés után titokban alapítottak egy új lapot (Korzár), ahova az egyik nap az egész szerkesztőség cakompakk átköltözött. A Košický Korzár jelenleg megyei napilapként működik, egy országos kiadóvállalatba tagozódva (Petit Press).

A Košice:dnes 2014-ben indult, eleinte klasszikus esti lapként árulták. Majd 2015-ben radikális lépésre szánta el magát a kiadó (KRATKY GLOBAL:PUBLISHING) és ingyenesen kezdte el terjeszteni. A lapot a legforgalmasabb kassai csomópontokon osztogatják az érdeklődőknek. A lap a mai napig, helyi kassai lap maradt. A hatékonyság növelése érdekében, és a korszellemnek megfelelően saját honlappal is rendelkezik, illetve egy helyi rádió, és egy helyi tv csatornát is sikerült integrálni. Így egy multimédiás kiadóházzá nőtték ki magukat.

Láthatjuk, hogy a két lap, két különböző stratégiával dolgozik. A Košický Korzár országos hálózatba tagozódott, a lapját pénzért árulja, a weblapján is egyre több a fizetős tartalom. Itt érdemes megjegyezni, hogy Szlovákiában egyre elfogadottabb az internetes tartalom fizetőssé tétele. A Košice:dnes egyelőre csak Kassára koncentrál, ingyen osztogatja a napilapot, az interneten keresztül is ingyenes hozzáférhetőek a hírei. A Košický Korzár auditált napi eladási példányszáma 2018 márciusában 7553 darab volt [2]. A Košice:dnes saját bevallása szerint 7000 példányszámot oszt szét minden nap [3]. Az interneten 2018. májusában a kosice.korzar.sme.sk 336 886, a kosicednes.sk 137 889 egyedi felhasználót ért el [4]. Ami a szociális hálót illeti, a Košický Korzár 38,7 ezer a  Košice:dnes 67 ezer követővel rendelkezik a facebookon.

Vizsgáljuk meg a két lap internetes oldalainak elemzésén keresztül, milyen mértékben kapcsolódnak be ezek a médiumok a városlakók helyi hírekkel való ellátásába. A vizsgálatot a Google keresőjének segítségével végeztem 2018. január 1.- május 31. közötti időszakra.

Keresett kifejezés Košice:dnes (talált oldalak száma) Košický Korzár (talált oldalak száma)
„Robert Fico” (exkormányfő) 64 85
„Rastislav Trnka” (megyefőnök) 64 55
„Richard Raši” (exfőpolgármester) 115 94
„Henrich Burdiga” (aktivista) 7 13
„EEI” (parkolócég) 72 116
„mestské zastupiteľstvo" 

(városi képviselőtestület)

30 35

 

Az öt legnépesebb városrész polgármestere

Košice:dnes (talált oldalak száma) Košický Korzár (talált oldalak száma)
„Ján Jakubov” 21 12
„Jozef Andrejčák” 2 5
„Lenka Kovačevičová” 11 7
„Alfonz Halenár” 6 1
„Jaroslav Hlinka” 9 9

 

Láthatjuk, hogy a két hírportálon a keresett kifejezések közül Richard Raši exfőpolgármester, és az EEI nevű parkoló cég generálta a legtöbb találatot. Többet, mint az országos politikát reprezentáló kormányfő, és a megyei ügyeket reprezentáló megyefőnök.  A főpolgármester közben „felfelé” bukott, és miniszter lett. Időelőtti távozását pont az EEI nevű parkoló céggel kötött előnytelen szerződés miatt kirobbant össznépi felháborodás okozta. Az ügyről mindkét vizsgált lap, gyakran és részletesen tájékoztatott. Mint láthatjuk, kisebb számban, de a képviselőtestület és a városrészek polgármesterei is helyet kapnak a lapokban, ebből arra következtethetünk, hogy a mikroközösségek is viszonylagos rendszerességgel tájékozódhatnak az önkormányzatukat érintő történésekről. Így nem csak a városrészek elfogult újságaiból alkothatnak képet a helyi közügyekről.

A Kassaiak szerencséseknek mondhatják magukat, hisz jelenleg két többé-kevésbé független napilapból és az azokhoz tartozó egyéb médiumokból is informálódhatnak [5]. Ahogyan azt az első fejezetben kifejtettem a helyi önkormányzatok ellenőrzéséhez elengedhetetlen a helyi média, de elengedhetetlen, a helyi érdeklődő közönség is. Valljuk be, a parkoló cég körül azért alakult ki akkora nyomás a városháza irányába, mert ez a téma minden egyes autóst naponta érint. De a helyi médiumok nélkül még ezt az ügyet sem sikerült volna ennyire felgerjeszteni. Paradox módon az elmúlt években ennél nagyobb horderejű ügyek sikkadtak el, szinte említés nélkül. Nem érdekelte sem a sajtót, sem az embereket.    

Szlovákiában az elmúlt hónapokban, két estben is célt ért a közfelháborodás. Az első esetben a Ján Kuciak oknyomozó újságíró és élettársa Martina Kušnírová meggyilkolása után lemondott a kormányfő, és néhány miniszter. A másik esetben Kassán az EEI parkoló céggel kötött korrupciógyanús szerződés miatt fogyott el a levegő a főpolgármester körül. Az egyik esetben vér folyt a másik esetben több tízezer autós egyszerre kényszerült magasabb díjak befizetésére.  Úgy látszik, csak az érint meg bennünket, ami ilyen vagy olyan okból sokkol. Tanulnunk kell még, hogy szofisztikáltabban ítéljük meg a közügyeink kezelését. Egy biztos, (helyi)sajtó nélkül nem fog menni. Visszautalva Angelusz és Tardos okfejtésére, a demokrácia működtetése szempontjából, helyi szinten talán még fontosabb volna a közszolgálati médiumok megléte, mint országos szinten. Az elmúlt 30 évben egyvalamit megtanulhattunk, önmagában sem a piacban, sem az államban nem bízhatunk meg. Időt és energiát kell szentelnünk a közügyekben való tájékozódásra. A tájékozódáshoz pedig hiteles hírforrásokra lenne szükségünk. De, azt is nekünk kellene kiharcolnunk. Sokak számára elképzelhetetlen, milyen óriási pozitív hatása volna az életükre, ha ez egyszer sikerülne. 

- - - - -

Jegyzetek:

[1] http://adatbank.sk/lexikon/magyar-sajto-1918-1945/

[2] http://www.abcsr.sk/

[3] https://kosicednes.sk/o-nas/dennik-kosicednes/

[4] https://aimmonitor.sk/

[5] Mind a két kiadóvállalat tulajdonosai között nagy pénzügyi befektetőket is találunk. Nehéz megjósolni, nekik mik a hosszú távú céljaik, de egyelőre nem látszik komolyabb beavatkozás a szerkesztőségek munkájába.

Felhasznált irodalom:

Angelusz Róbert – Tardos Róbert (1998): Médiahasználat vagy médiafogyasztás? A televíziózás egy új empirikus tipológiája. In: Jel-Kép 1998. 3. szám, 3-24. oldalak http://real-j.mtak.hu/5619/3/JelKep_1998_3.pdf

Hári Péter (2010): Az internet-használat és a közösségi kapcsolatok alakulása, in Utasi Ágnes szerk., Közösség és Közélet, Bp. MTA Poltud. Int., 78-87. http://politologia.tk.mta.hu/uploads/files/sps1_kozosseg_kozelet(1).pdf

Kabai Imre-Marelyin Kiss József-Dénes Attila (2001): Helyi nyilvánosság és média. In: Jel-Kép, 2001. 2. sz. 9-24 old. http://real-j.mtak.hu/5615/2/JelKep_2001_2.pdf

Denník Korzár oslavoval piate narodeniny, zišli sa priatelia, osobností, nechýbala dobrá nálada (2003.02.06) https://kosice.korzar.sme.sk/c/4629119/dennik-korzar-oslavoval-piate-narodeniny-zisli-sa-priatelia-osobnosti-nechybala-dobra-nalada.html

 

Mire volna jó a népszavazás?

A rendszerváltás utáni magyarországi és szlovákiai országos népszavazások összehasonlítása.

A felvilágosodástól kezdődően Európában fokozatosan gyengült az isteni kegyelemre visszavezetett hatalomgyakorlás legitimitása. Elkerülhetetlen volt, hogy előbb-utóbb a nép legyen az alap, amelyre hivatkozva legitim módon lehet hatalmat gyakorolni. Ebből a helyzetből következik a mai nap is fennálló dilemma, hogy a legitimációs alapot biztosító állampolgárok, mennyire vonhatóak be a kormányzásba. Úgy, hogy a kormányzás, illetve az ország működése stabil maradjon. A dilemma egyfajta feloldása, hogy az állampolgárok (a nép), túlnyomórészt közvetett módon (képviselők útján) kapcsolódnak be a kormányzásba (hatalomgyakorlásba). A helyzet logikájából következően azért ez így önmagában kevés. Szükséges az állampolgároknak megadni a lehetőséget a közvetlen véleménynyilvánításra is. Ennek egyik bevett formája a népszavazás. 

1990_nepszavazas_szavazolap1.jpg

Készítette: Beroesz - A feltöltő saját munkája, CC BY-SA 3.0

Bár el kell ismerni, a szakirodalom nagyon eltérően vélekedik a népszavazás intézményéről. Hanspeter Kriesi Svájc estében azt fejtegeti Kirchgässner–Feld–Savioz 1999-es kutatására hivatkozva, hogy az „(…)összevetések arra a következtetésre vezetnek, hogy a közvetlen demokrácia intézményei jórészt kedvezően befolyásolják a gazdaságot. Növelik a makrogazdasági teljesítményt – az egy főre eső GDP 3,6 százalékkal magasabb azokban a kantonokban, melyekben engedélyezett az állampolgárok fiskális politikába való közvetlen demokratikus beavatkozása” [Kriesi (2009)] Míg Körösényi András véleménye az, hogy „A nép önkormányzatát elméleti szempontból utópiának kell minősítenünk, és a népszavazás alkalmatlan arra, hogy a közpolitikai döntéshozatal általános eszköze legyen. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a népszavazás ne lehetne a döntéshozatal kivételes és/vagy kiegészítő eszköze.” [Körösényi (2009)]

Ahhoz képest, hogy mennyire alapvető kérdéskör a közvetett és közvetlen hatalomgyakorlás aránya, a mi tájainkon kevéssé van jelen az erről szóló vita. A hatalmon lévő mindenkori elitnek nem érdeke lefolytatni ezt a vitát, hisz félnek, hogy egyértelművé válik, az állampolgárokra, csak, mint statisztákra van szükségük. Az állampolgároknak pedig fájó lehet beismerni, hogy kizárólag közvetlen módon technikailag sem oldható meg a hatalomgyakorlás, de vélhetőleg nem is lenne működőképes. Példának okáért, nagyon hasznos volna egy olyan vita, amely arról, a rendszer alapjait érintő kérdésről szólna, hogy kell-e népszavazni az alkotmányról (alaptörvényről) vagy sem. A posztkommunista térségben például Észtországban, Romániában, Litvániában népszavazás útján erősítették meg az alkotmányt. 1992 őszén a Szlovák Köztársaság megalakulásának előkészítése során 2 napos parlamenti vitát tartottak az új alkotmányról. Ebben a történelmi pillanatban az Együttélés Politikai Mozgalom képviselője Harna István (1940) felvetette, népszavazással kellene megerősíteni az elkészült alkotmányt, de a képviselők többsége leszavazta a javaslatot. [Láštic (2011)] 

Nehéz megtalálni a közvetett és közvetlen hatalomgyakorlásnak az ideális elegyét. Székely Zoltán így ír erről: „A politikának van egy kijavíthatatlan hibája: a kormányzat távolsága az állampolgártól, mivel az egyszerű állampolgár kevéssé vagy egyáltalán nem vesz részt sok, az élete szempontjából alapvető döntés meghozatalában. Az egyes politikai kultúrák különbségei jól láthatóak abban, hogy ezt a mindenképp meglévő (legfeljebb csökkenthető, de el nem tüntethető) távolságot miképpen dolgozzák fel az emberek.” [Székely (2011)]

A továbbiakban a rendszerváltáskor hasonló közjogi helyzetből induló két országnak, Szlovákiának és Magyarországnak az országos népszavazásait, mint a közvetlen befolyásolás fő eszközét fogom összehasonlítani.

Még mielőtt belevágnék, álljon itt két idézet, amely megvilágítja, mennyire nehéz egyértelműen kijelölni a népszavazások szerepét társadalmaink működésében:

„A népszavazás feszültséglevezető eszköz is, ha a közösség lezár egy hosszabb folyamatot, például egy EU-csatlakozást vagy egy alkotmánymódosítást (halálbüntetés, eutanázia, abortusz stb.), a népszavazással ilyenkor az egész közösség együtt tesz pontot az előkészítő vitafolyamat végére. Jogi aktusról van szó, de a szimbolikussága sem lebecsülendő.” [Székely (2011)]

„A liberális demokráciákat gyengítő populizmus számára pedig a népszavazás intézménye jelenti az egyik legígéretesebb politikai eszközt, részben azért, mert a hagyományos elitek legyőzésére alkalmasabb a parlamenti választásoknál, részben pedig azért, mert a populisták gondolkodásában oly központi szerepet jásztó osztatlan népakarat kinyilvánításának nemigen lehet a népszavazásnál megfelelőbb formáját elképzelni.” [Enyedi (2009)]

 

 Különbségek

Magyarországon 1989 óta hét alkalommal tartottak országos népszavazást, amelyből négy alkalommal eredményes volt a népszavazás, a részvétel pedig figyelemreméltóan magas – átlagosan 42,06% volt. (1. táblázat)

1_tablazat.jpg

Ehhez képest Szlovákiában az ország megalakulása óta (1993) nyolc alkalommal tartottak országos népszavazást, amelyből csak egy alkalommal volt eredményes a népszavazás, a részvétel pedig átlagosan 28,26% volt, ami sokkal alacsonyabb, mint a magyarországi adat (2. táblázat).

2_tablazat.jpg

A jelenséget részben magyarázhatja, hogy Magyarországon már 1985-től a településfejlesztési hozzájárulással kapcsolatosan jelen volt a közbeszédben a (helyi)népszavazások kérdése. A rendszerváltás folyamatának mérföldövéhez, a Bős–Nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozásokhoz is kapcsolódott egy népszavazási aláírásgyűjtés. A nyolcvanas évek második felében állandóan napirenden volt a népszavazási törvény megalkotásának szükségessége. A rendszerváltás előtti utolsó országgyűlésen el is fogadták a népszavazásokat szabályozó törvényt (1989. évi XVII. törvény). [Kukolleri (2006) ] „Az 1989. június 15-én – a háromoldalú kerekasztal-tárgyalások megkezdésekor – kihirdetett népszavazási törvény a rendszerváltás olyan sajátos történelmi pillanatában született meg, amikor a tömegpolitikai részvétel a társadalom állandó jellemzője volt.” [Kukolleri (2006)]

Ezen törvény alapján, még 1989-ben, szorosan kötődve a rendszerváltás folyamatához, megrendezték az úgynevezett négyigenes népszavazást. Ennek a népszavazásnak az igazi tétje a köztársasági elnök megválasztásának időpontja és mikéntje volt. A népszavazás eredményes volt, és a köztársasági elnököt csak 1990-ben az újonnan (szabadon) választott parlament választotta meg, Göncz Árpád (1922-2015) személyében. A magyarországi embereknek, egyből a rendszerváltás elején volt egy jó tapasztalatuk: a népszavazás reálisan befolyásolta a jövőjük alakulását. Viszont ez a népszavazás rámutatott a rendszerváltó ellenzék megosztottságára is. Ezt a népszavazást az SZDSZ, Fidesz, FKGP, MSZDP parlamenten kívüli pártok szorgalmazták, viszont a legnagyobb parlamenten kívüli párt, az MDF bojkottálta. „A népszavazás átrendezi a politikai erőteret, megszűnik az ellenzéki erők rövid ideig tartó egysége, a nagykoalíció esélye, új törésvonalak keletkeznek a rendszerváltó politikai elitben.” [Kukolleri (2006) ]

 A két ország népszavazási hajlandósága közti különbség okai közt lehet még, hogy Magyarországon négy népszavazás esetében is (1997, 2003, 2004, 2008) a törvény értelmében elegendő volt, ha az érvényesen szavazó választópolgárok több mint fele, de legalább az összes választópolgár több mint egynegyede azonosan szavazott. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy viszonylag alacsony –25 százalék feletti– részvétel mellett is sikeres lehetett a voksolás. Szlovákiában mindvégig a szavazásra jogosultak 50 százalék feletti részvételre volt szükség az érvényességhez. A magyarországi választópolgárokra mindenképpen motiválóan hathatott, hogy nagyobb esélye volt a részvételi küszöb teljesítésének. Ha megnézzük az 1. táblázatot, láthatjuk, hogy Magyarországon is csak az 1989-es és a 2003-as „szociális” vagy más néven „vizitdíj” népszavazás estében haladta meg a részvétel az 50 százalékot.  

Szlovákiában az ország megalakulásánál (1993) sokaknak pont a referendum hiányzott. Egy generáció emlékezetébe égett be a kép, ahogy 1992 augusztusában a Tugendhat villa kertjében, egy asztal mellet, ingre vetkőzve ülnek egymásnak rézsút Václav Klaus (1941) és Vladimír Mečiar (1942). Másnap bejelentették Csehszlovákia kettévallását. Sokan várták, hogy majd lesz egy népszavazás, de nem lett. A népet nem kérdezték meg.

A folytatás sem volt túl fényes. Kezdődött azzal, hogy 1994-ben Michal Kováč (1930-2006) köztársasági elnök az előírtnál kevesebb támogató aláírásra hivatkozva, nem írta ki a parlamenti többségét éppen elvesztő HZDS által előrehozott választásokat kezdeményező népszavazást [Láštic (2011)]. Szlovákiában 2000-ig négy sikertelen népszavazást rendeztek. Többnyire botrányoktól övezve. A legsúlyosabb visszaélés 1997-ben történt, amikor a Mečiar által vezetett kormánypárt (HZDS) kihagyta a népszavazási ívről az egyik - számára kellemetlen- kérdést.

Az egyedüli érvényes és sikeres népszavazást Szlovákia újkori történetében 2003-ban rendezték, az EU csatlakozásról. Ebben az esetben a kormány és az ellenzék egységesen képviselte a belépés melletti álláspontot. A kampányba a kormány pénzt és energiát fektetett. A sikerrel végződő kampányt Csáky Pál (1956) miniszterelnök-helyettes (Magyar Koalíció Pártja) irányította. Munkáját sokan kritizálták. Érdekesség, hogy a csatlakozás hivatalos dala Varga Miklós:Európa című számának szlovák adaptációja volt. De, csak néhány napig, mert szerzői jogi vita miatt, végül az Európát visszavonták. A szavazás alatt nem volt moratórium [Láštic (2011) 92-102.oldal]. Emlékeim szerint, kissé szokatlan módon a legnézettebb magán televízió (Markíza) nagy erővel bekapcsolódott a kampányba. Így lett 52 százalékos részvétel mellett 92 százalékos támogatottsága az EU-s csatlakozásnak. Ezután újra 3 sikertelen referendum következett.

További ok lehet, hogy Szlovákiában nem következik egyértelműen az alkotmányból a népszavazások kötelező érvénye. [Láštic (2011) 114-116. oldal] 1994-ben és 2000-ben pedig, szerencsétlen időpontban, a parlamenti választások után nem sokkal tartották a szavazást. 

Az időpont kijelölése és a szavazás sikeressége közti összefüggés meglétére látszik utalni, hogy az újkori magyar népszavazások történetének legalacsonyabb részvételi arányát az 1990-es Király Zoltán (1948) által kezdeményezett a köztársasági elnök közvetlen megválasztását célzó népszavazás mutatta, ahol a szavazást az Országgyűlés a nyaralási szezon derekára tűzte ki. Az urnáknál csak a szavazópolgárok 14%-a jelent meg, így a szavazás érvénytelenül ért véget. A sikertelen népszavazás után az MDF és az SZDSZ korábban megkötött megállapodásának megfelelően az Országgyűlés választotta köztársasági elnökké Göncz Árpádot.Ellentétes példa, Szlovákiában 1998-ban a népszavazást az országgyűlési választásokkal egy időben rendezték. A részvételi arány 44,26 % lett. Ez az ország megalakulása óta a 2. legnagyobb népszavazási részvételi arány. A Mečiar vezette kormány érezte a vesztét, és még megpróbált gáncsot vetni a Mikuláš Dzurinda (1955) vezette koalíciónak. A kis híján eredményes népszavazás megtiltotta volna az új kormánynak, hogy privatizálja a stratégiai vállalatokat.

Itt jegyzem meg, hogy Magyarországon jelenleg a 2013. évi CCXXXVIII. törvény értelmében nem lehet népszavazást tartani az országgyűlési, illetve a helyi önkormányzati képviselők általános választásának a napján, valamint a választásokat megelőző és követő 41 napon belül. 

 Hasonlóságok

Mindkét országban túlsúlyban vannak a pártok által kezdeményezett népszavazások.

Szlovákiában a 8-ból négy szavazást kezdeményezett ellenzéki/parlamenten kívüli párt, kettőt egyesület/szakszervezet egyet a kormánypárt és egyet a parlament. Magyarországon a 7-ből három szavazást kezdeményezett ellenzéki/parlamenten kívüli párt, kettőt kormánypárt, egyet egyesület és parlamenten kívüli párt összevonva, egyet az alkotmány. (1. és 2. táblázat)

Magyarországon a Magyarok Világszövetsége által 2004-ben kezdeményezett kettős állampolgárságról szóló kérdés volt az, amelynek nem politikai párt volt a kezdeményezője (bár a kampányba masszívan beszálltak a pártok). Szlovákiában két kivétel volt, a 2004-es szakszervezetek által az előrehozott választásokról kezdeményezett voksolás (szintén erős párttámogatással), illetve a 2015-ös egynemű párok házasságát és számukra a gyermekek örökbefogadását megtiltó referendum, amelyet a Szövetség a Családért egyesület kezdeményezett. Ez utóbbi kezdeményezésnél minimális volt a politikai pártok direkt támogatása. Az aláírásgyűjtést, reklámkampányokat, figyelemfelhívó tüntetéseket az egyesület túlnyomó részt maga szervezte. Saját tapasztalatomból kiindulva, sok fiatal bevonásával. A kezdeményezés mellett leghatározottabban a Szlovák Katolikus Püspöki Kar állt ki. A szervezők kitartó munkával elérték a közvéleményt a médiumokban is nagy teret kapott téma, annak ellenére, hogy a 2 legnagyobb magán televízió és a közszolgálati csatorna is visszautasította a reklámjaik közlését. Végül a részvétel 21,41 % lett.

Összességében úgy látom, hogy minkét országban a népszavazást főleg a politikai pártok használják, mint egyfajta sajátos marketing és taktikai eszközt. Kukolleri István szerint is „Minden bizonnyal kimutatható az összefüggés az egyes népszavazási kezdeményezések és a közel eső országgyűlési választási eredmények között.” [Kukolleri (2006)] Erik Láštic szerint az 1994-es 1998-as és 2010-es  szlovákiai népszavazások elsősorban a választók mobilizálására szolgáltak, ahol az egyes kezdeményező pártok a népszavazással próbálták láthatóbbá tenni programjukat, elhatárolni magukat más pártokhoz képest, de leginkább sikert érni el a választásokon. [Láštic (2011) 59-74. oldal]

A 3. táblázatot áttanulmányozva, Magyarországról két a kezdeményezők számára sikeres népszavazást emelnék ki. Az első az 1989-es amelynek négy kezdeményezőjéből hárman (SZDSZ, Fidesz, FKGP) bejutottak az első szabadon választott parlamentbe, és évtizedig meghatározó tényezői voltak a magyar politikai életnek (a Fidesz máig az). Fábián Zoltán – Závecz Tibor – Páthy-Dencső Blanka így írnak erről. „Az első választás előtti évben a politikai sokszínűséghez nem szokott magyar lakosság zavartan szemlélte a közel száz pártot és szervezetet. (…)A lakosság eklektikus pártképét a „négyigenes” népszavazást megelőző kampány világosította meg.” [Fábián–Závecz–Páthy-Dencső (2010)]

3_tablazat.jpg

A másik a 2008-as Fidesz–KDNP által kezdeményezett szavazás, melynek következtében a kormánypártok óriási presztízsveszteséget szenvedtek el. A népszavazási kezdeményezés elindítását 2006 őszén, az Őszödi beszédet követő zavaros helyzetben a Fidesz 1956-os ünnepi nagygyűlésén jelentették be.  „Az ún. „szociális népszavazás” célja a kormánykoalíció egészségügyi és oktatási reformjainak megbuktatása volt. A kezdeményezők elérték céljukat, viszonylag magas részvétel (50,5%) mellett, mindhárom kérdésben érvényesült álláspontjuk. Nem sokkal később a kormányfő felmentette a szabad demokrata egészségügyi minisztert, és ez végső soron a koalíció felbomlását eredményezte.” [Fábián–Závecz–Páthy-Dencső (2010) 508-509.oldal] Két évre rá a Fidesz- KDNP pártszövetség fölényesen, 2/3-ad feletti parlamenti többséget szerezve nyerte meg a választásokat, és immár nyolc éve a legerősebb politikai tényező.  

Szlovákiában, két esetben is bejutott az a parlamenten kívüli párt a parlamentbe, amelyik népszavazást indított (4.táblázat). Az 1994-ben bekerülő ZRS és a 2010-ben bejutott SaS által kezdeményezett voksolás egyaránt -viszonylag alacsony részvétel mellett- érvénytelen lett. Sőt mindkét esetben a népszavazásra a parlamenti választások után került sor. Ennek a két pártnak a sikerhez elég volt, hogy jó ütemben, ügyesen tematizálva a közvéleményt elérjék, hogy a népszavazás kiírásra került. Ez önmagában már olyan ismertséget biztosított, amely besegítette őket a törvényhozásba.

4_tablazat.jpg

Szlovákiában vízválasztó az 1997-es referendum, amelyet a Mečiar ellenes pártok indítottak, attól tartva, hogy ha a köztársasági elnök Michal Kováč [1] mandátuma lejár, és új elnököt nem sikerül választani, akkor a kormány, tehát gyakorlatilag Mečiar mint kormányfő fogja ideiglenesen az államfői jogköröket gyakorolni. Végül így is történt. A közvetlen elnökválasztásra irányuló kérdést nem nyomtatták ki a szavazólapokra, a népszavazást meghiúsították. Kováč mandátumának lejárta után Mečiar közkegyelemben részesítette magát és mindenkit maga körül [Láštic (2011) 40-55. oldal]. Annak ellenére, hogy 1998-ban a pártja érte el a legtöbb szavazatot, kormányt nem tudott alakítani, és mára teljesen eltűnt ő is és a pártja is a politikai porondról.

A fenti példákból is látszik, nehéz pontosan meghatározni, mikor tekinthető köznapi értelemben sikeresnek egy népszavazás. Van, amikor egy érvényes és eredményes népszavazás olyannyira rásegít egy morális és gazdasági válsággal küzdő kormánykoalíció széthullásához, hogy a végén a népszavazást kezdeményező irgalmatlan fölénnyel nyeri meg a parlamenti választásokat (2008 Magyarország). Van, amikor jogi értelemben a referendum érvénytelen, a kezdeményezőknek mégis segít bekerülni a parlamentbe (1994, 2010 Szlovákia). És van, amikor egy népszavazást a hatalom meghiúsít, végül ennek az arrogáns lépésnek (is) köszönhetően a következő választásokat követően már nem tud kormányt alakítani, és eltűnik a történelem süllyesztőjében (2008 Szlovákia).

Szlovákiára és Magyarországra egyaránt jellemző, hogy az országos népszavazások intézménye, a politikai elit öncélú játéka maradt. Pedig ez az intézmény alkalmas volna a politikai elit egészét hatékonyabb, átláthatóbb működésre kényszeríteni. Pont azokra a lépésekre rávenni őket, amelyeket (politikai oldaltól függetlenül) saját akaratukból nem lépnek meg, de amelyeknek végeredménye egy jobban működő állam, elégedettebb, boldogabb állampolgár lenne (pártfinanszírozás, közmédia irányítása, közhivatalnokok anyagi felelősségvállalása, kétkamarás parlament). Talán első körben helyi szinten kellene megtanulnunk a közvetlen akaratkinyilvánítás csínját-bínját. „Különösen biztató a közvetlen demokrácia települési és regionális szintű alkalmazása, mely nem csupán a hagyományosan konszolidált demokráciákban, hanem például Brazíliában is hozzájárul egy magasabb állampolgári tudatosság kialakításához.” [Enyedi (2009)] Ha Brazíliában sikerült, akkor talán nálunk is sikerülhet.

Jegyzetek:

[1] Michal Kováč (1930-2006) -1993 és 1998 között Szlovákia köztársasági elnöke. Tagja volt a Vladimír Mečiar vezette HZDS-nek. Megválasztása után mégis hamar elmérgesedett Mečiar és közte a viszony. 1994-ben Kováč parlamenti felszólalása után a Mečiar kormány nem élte túl a bizalmatlansági szavazást. Viszont az előrehozott választásokat újra Mečiar pártja nyerte. Konfliktusokkal teli évek következtek, melynek a kicsúcsosodása Michal Kováč fiának titkosszolgálatok általi elrablása, majd az egyik tanú meggyilkolása volt. 

Források:

Enyedi Zsolt (2009): „Referendumdemokrácia”, In: Enyedi Zsolt (szerk.):A népakarat dilemmái. Népszavazások Magyarországon és a nagyvilágban. Budapest, DKMKA – Századvég, 2009., 17-36.

Fábián Zoltán – Závecz Tibor – Páthy-Dencső Blanka (2010), „A pártok népszerűségének változása Magyarországon, 1990–2010”, In: Kolosi Tamás-Tóth István György (szerk.): Társadalmi riport 2010., Budapest, Tárki, 491-511.

Körösényi András (2006): „A népszavazások és a képviseleti demokrácia viszonya” In: Enyedi Zsolt (szerk.):A népakarat dilemmái. Népszavazások Magyarországon és a nagyvilágban. Budapest, DKMKA – Századvég, 2009., 37-62.

Kukolleri István (2006): „Az országos népszavazás, 1989-1998 ”, In. KI szerk., Tradíció és modernizáció a magyar alkotmányjogban. Bp. Századvég, 74-86. http://www.politikaievkonyv.hu/online/mp10/1-24_kukorelli.html

Kriesi, Hanspeter (2009): „Közvetlen demokrácia. Svájc esete”, In: Enyedi Zsolt (szerk.):A népakarat dilemmái. Népszavazások Magyarországon és a nagyvilágban. Budapest, DKMKA – Századvég, 2009., 87-106.

Láštic, Erik (2011): „V rukách politickýchstrán. Referendum na Slovensku 1993 – 2010”, Bratislava, Univerzita Komenského v Bratislave, 2011

Székely Zoltán, (2011) „Népszavazás és politikai kultúra”, In: Tarrósy István szerk. Pécsi

Politikai Tanulmányok, VI. PTE BTK. http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0050_11_politika_6/ch10.html

 

A cseheknél már a Babiš hús*

Hogyan lett egy szlovák külkeres Csehország miniszterelnöke?

Csehország ügyvezető [1] miniszterelnöke Andrej Babiš 1954-ben született Pozsonyban. Édesapja az évek során több külföldi üzleti kiküldetésben vett részt. Ennek köszönhetően a kis Andrej iskoláinak egy részét Párizsban és Genfben végezte. Viszont a közgazdasági főiskolát már szülővárosában járta ki. Édesapja nyomdokaiba lépve, a külkereskedelemben helyezkedett el. A rendszerváltás Marokkóban találta. A korabeli beszámolók szerint sokakban nyugati diplomata benyomását keltette [2]. Választékosan öltözködött, jól beszélt franciául, professzionálisan képviselte a rá bízott vállalatok érdekeit. Jól érezte magát Marokkóban, nem volt kedve otthagyni a napos tengerpartot. Végül hagyta magát rábeszélni, és visszatért Pozsonyba, a Petrimex nevű jelentős állami vállalat egyik részlegének lett az igazgatója. A Petrimex, amely kőolaj és vegyi anyagok kereskedésére szakosodott, túlélte a rendszerváltást. Csehszlovákia kettévallása után A. Babiš ügyvezetője lett a Petrimex Pŕágában bejegyzett leányvállalatának az Agrofertnek. Néhány évvel később ez a cég máig tisztázatlan körülmények között A. Babiš tulajdonába került. Az Agrofet mára egy 250 társaságot magába foglaló óriási holdinggá nőtte ki magát. Fő tevékenységi köre a vegyipar, mezőgazdaság és élelmiszeripar. A cégnek Magyarországon is vannak érdekeltségei. A. Babiš vagyonát 4,1 milliárd dollárra becsülik [3]. Ő Csehország második leggazdagabb embere. Kettős állampolgársága okán Szlovákiában övé az elsőség. A politikai színtérre 2011-ben lépett, amikor elindította az Elégedetlen Polgárok Akciója (Akce nespokojených občanů) nevű mozgalmat. A mozgalom nevének rövidítése ANO, ami magyarul annyit tesz: igen. A mozgalom 2012-ben alakult párttá, azóta Andrej Babiš a párt elnöke.

 A politikai környezet.

Csehországot az 1993-as megalakulása óta, kis túlzással folyamatos kormányválságok jellemezték. 2011-ben már a tizennegyedik kormányfőt koptatták a csehek, és volt tapasztalatuk az előrehozott választással is (1998) [4].  Ezen hagyományok jegyében a 2010-ben megválasztott Petr Nečas (ODS) által irányított jobboldali kormány is az egyik válságból a másikba lavírozott [5]. Elérkezett 2013. júliusa és kipattant Csehország történetének egyik legnagyobb korrupciós botránya. Az ügy főszereplője Jana Nagyová, aki Petr Nečas kormányfő kabinetigazgatója és szeretője volt egy személyben [6]. Az egész ügy egy összehangolt rendőri akcióval kezdődött, aminek keretében készpénzt és aranyat foglaltak le, illetve Nagyován kívül a kormányon lévő ODS több egykori parlamenti képviselőjét, és a katonai titkosszolgálat néhány vezetőjét tartóztatták le. A rendőrség átvizsgálta két nagyvállalkozó irodáját és lakását is. A szövevényes ügyben keveredtek a szerelmi és korrupciós szálak. A fő vádpontok a hivatali hatalommal való visszaélés és megvesztegetés voltak [7]. Az ügy folyományként Nečas lemondott. Miloš Zeman köztársasági elnök hathatós segítségével egy ügyvivő kormány állt fel. Majd 2013 őszén előrehozott országgyűlési választásokat írtak ki. Az újoncként induló ANO a szavazatok 18,65 százalékával a második legerősebb pártként végzett. A 2014-ben felálló kormányban Andrej Babiš egyidejűleg töltötte be az alelnöki és pénzügyminiszteri posztot. Ez a kormány kitöltötte hivatali idejét, bár pont Babiš körül kialakult néhány nagy botrány. Hogy csak a legkomolyabb vádakat említsem, adóelkerülés, hivatali hatalommal való visszaélés, majd felmerült a gyanú hogy a Gólyafészek nevű farmra indokolatlanul vett fel az érdekeltségébe tartozó cég uniós támogatást.  Az utóbbi ügy kapcsán Babiš májusban lemondott kormánytisztségeiről. A nyomozás még folyik, előfordulhat, hogy Csehország hivatalban lévő miniszterelnökét vádlottként fogja kihallgatni a rendőrség. Mindezek ellenére Babišnak sikerült magát a választók egy jelentős részének szemében áldozatként beállítania, és a 2017-es választásokat 29,64 százalékos eredménnyel megnyernie.

 Képviselőházi választások eredménye Csehországba (a bejutott pártok listája)

2017 

  • ANO 2011 - 29,64%                                     (centralista párt) 
  • ODS - 11,32 %                                               (liberális-konzercatív párt) 
  • Piráti - 10,79 %                                              (kalóz párt) 
  • SPD - 10,64  %                                              (szélsőjobboldali párt) 
  • KSČM - 7,76 %                                              (kommunista párt) 
  • ČSSD - 7,27 %                                            (szociáldemokrata párt) 
  • KDU-ČSL - 5,8  %                                   (kereszténydemokrata párt) 
  • TOP 09 - 5,31 %                                            (liberális-konzercatív párt) 
  • STAN - 5,18  %                                               (régiók érdekképviselete) 

2013 

  • ČSSD - 20,45 %                             (szociáldemokrata párt) 
  • ANO 2011 - 18,65 %                            (centralista párt)  
  • KSČM - 14,91 %                               (kommunista párt) 
  • TOP 09 - 11,99 %                                   (liberális-konzercatív párt)  
  • ODS - 7,72 %                                             (liberális-konzercatív párt) 
  • Úsvit - 6,88 %                                 (szélsőjobboldali párt) 
  • KDU-ČSL - 6,78 %                      (kereszténydemokrata párt)  

forrás:volby.cz, félkövérrel a kormánypártok

 Sajtó.

A. Babiš 2013 júliusában megvásárolta a Mafra lapkiadót, és ezzel a nyomtatott napilapok és internetes híroldalak piacán jelentős befolyást szerzett. Tulajdonába került többek között a legolvasottabb cseh véleményformáló napilap a Mladá fronta DNES (jelenleg 139 ezer eladott példány), az 1893-tól kiadott konzervatív Lidové noviny (37 ezer), az ingyen terjesztett Metro napilap (292 ezer) és az iDNES.cz hírportál (naponta 1,3 millió felhasználó). Nem sokkal ezután megvásárolta az Impuls rádióadót is, amely a 2 milliós hallgatottságával az egyik legnépszerűbb adó. A kiadóház megvásárlásakor gyerekei és unokái életére megesküdött, hogy nem fog tartalmi kérdésekbe beleszólni. Azóta nyilvánosságra került egy felvétel, amelyen Babiš az egyik újságíróval arról beszélt, mikor kellene megjelentetni a Babiš koalíciós minisztertársait elmarasztaló cikkeket. A hangfelvétel hitelességét Babiš elismerte, de előre megrendezett provokációnak minősítette. A Babišsal szemben erősen kritikus forum24.cz egyik elemzésében összehasonlítja a tényfeltárásban egykoron élenjáró lap viselkedését a lap eladása előtt és után. Azt próbálja bizonyítani, hogy mióta a Mladá fronta DNES Babiš kezében van a vele kapcsolatos botrányokkal súlyuknál sokkal kevésbé  foglalkoznak, ezek a botrányok alig jelennek meg a címlapon, az írások többsége passzív tényleírás vagy relativizáló hangnemben íródott kommentár, és nagy teret kap maga Babiš, hogy kifejtse álláspontját. A portál egy másik írásában a szerző ennél is fontosabbnak tartja, hogy a legnagyobb kereskedelmi tévék (Nova, Prima) és a legnagyobb példányszámú bulvárlap (Blesk) is látványosan bagatellizálta Babiś botrányait. Ami a Blesk esetében magyarázható azzal, hogy a tulajdonosa az energetikai iparban vállalkozik, amely szektort a Babiš által vezetett pénzügyminisztérium szabályozta, de az amerikai tulajdonban lévő Nova viselkedését nehéz értelmezni, ráadásul ez a csatorna két Babišsal kritikus szerkesztőt el is bocsátott.

A kisebb médiumoknak esélyük sincs elérni a teljes közvéleményt. Ellenpólusként egyedül a cseh közmédia jött szóba (ČT1, ČT2 ČRo), de végeredményben nekik sem sikerült átütően tematizálni Babiš botrányait. Erről Jan Křeček a Károly Egyetem társadalomtudományi karának kutatója az a2larm.cz oldalnak azt mondta, hogy meglátása szerint Csehországban évtizedeken keresztül a közszolgálati és magán médiumok egyaránt a politikai jobboldalnak kedveztek. A sajtó úgynevezett berlusconizálódása is már jóval Babiš előtt megkezdődött, amikor az ezredforduló környékén a külföldi laptulajdonosok kezdték eladni a médiumaikat cseh nagyvállalkozóknak. Akik általában nem szakmai befektetők voltak, elsődleges céljuk a lapvásárlásokkal nem a profit termelése volt. Ez nagymértékben deformálta a piacot. A 2000-es évek elején a jobboldali-liberális értelmiség ezt szó nélkül hagyta, mert ezek a lapok mind a jobboldal pártján álltak [8]. Křeček szerint a cseh közszolgálati adóknál az elmúlt években kimutathatóan felül van reprezentálva a jobboldali-liberális TOP 09 párt. Évtizedekre visszamenően az tapasztalható, hogy a közszolgálati médiumok nem foglalkoztak a baloldali és szociális témákkal. Ezért logikusnak tartja, hogy mostanra az emberek a közszolgálati adókat a szűk elit szócsövének tartják, és ez az évtizedes egyoldalúság hozzájárult a neopopulista pártok előretöréséhez is.

Kateřina Jačková szerint Babiš hatékonyan próbálja úgy beállítani a botrányait, mint amelyeket politikai ellenfelei generálnak, és mivel a legnagyobb médiumok is ezt közvetítik az emberek felé, illetve szokatlan módon Csehország köztársasági elnöke Miloš Zeman is teljes mellszélességgel kiáll mellette, népszerűsége töretlen. 

 Képviselőházi választások eredménye Csehországban (a bejutott pártok listája)

2010 

  • ČSSD - 22,08 %                                            (szociáldemokrata párt) 
  • ODS - 20,22 %                                               (liberális-konzercatív párt) 
  • TOP 09 - 16,7 %                                            (liberális-konzercatív párt) 
  • KSČM - 11,27 %                                              (kommunista párt) 
  • VV - 10,88 %                                               (nemzeti liberális)  

2006 

  • ODS - 35,38 %                                             (liberális-konzercatív párt)
  • ČSSD - 32,32 %                             (szociáldemokrata párt) 
  • KSČM - 12,81 %                               (kommunista párt) 
  • KDU-ČSL - 7,72 %                       (kereszténydemokrata párt)  
  • SZ - 6,29 %                                              (zöld párt)   

forrás:volby.cz,  félkövérrel a kormánypártok 

 Marketing.

Babiš az ANO párttá alakulásánál a neki szegezett újságírói kérdésre bevallotta, nem tudja jobboldali, vagy baloldali lesz-e az általa vezetet szervezet. Ez elsőre ügyetlenségnek tűnhet, de tulajdonképpen ez lett az ANO politikai marketingjének egyik pillére. A cél a lehető legnagyobb számú választó megszólítása. Az ideológiai betagozódás, hátráltatta volna ennek a taktikának a sikerességét. Az előző választásokról vannak felmérések, amelyek azt igazolják, hogy minden választói szegmensben egyaránt jó eredményeket ért el a pár, ráadásul a választóik 30%-a olyan volt aki a 2010-es választásokon nem ment el szavazni. Radek Paleček dolgozatában olvasható, hogy az ANO marketingstratégiáját egy professzionális csapat alakítja és irányítja. A mozgalomnak van anyagi háttere a legjobb szakembereket megfizetni a legjobb reklámhelyeket kibérelni. A 2013-as kampány költségét 120 millió cseh koronára (1,4 milliárd Ft) becsülik. A csapat folyamatosan végez közvélemény kutatásokat illetve fókuszcsoporton teszteli az új ötleteit. Babiš tisztában van saját korlátaival, és elfogadja mások tanácsait. Az ANO a Babiš saját médiumain és a klasszikus hirdetési felületeken (óriásplakát, elektronikus és nyomtatott sajtó) kívül a közösségi hálókon is nagyon aktív. A pártvezérnek Twitteren 350 ezer, Facebookon 142 ezer követője van. A csapat az egyéb sajtó megjelenések elősegítésére is hangsúlyt fektet. Beleértve az ellenfelek támadásainak kezelését. Ezen kívül Babiš fánkot, fagylaltot osztogat, jótékonykodik, vidéki találkozókon vesz részt. Országszerte ingyen osztogatta könyvét melynek címe: Miről álmodom, ha véletlenül alszom (O čem sním, když náhodou spím). Az internetes keresőknek fizetnek, hogy a mozgalom érdekeinek megfelelő helyekre irányítsa az érdeklődőket. A stratégia Babiš személyére van kihegyezve. Babiš, annak ellenére, hogy nem beszél tökéletesen csehül, nagyon alkalmas erre a szerepre. Jellegzetesek beszólásai, melyek gyakran sértőek. Ahogyan a kampánystáb egyik tagja megjegyezte: Babiš úr önmagában egy izgalmas „termék”, egy nagyon jó „márka”, folyamatosan változik és fejlődik.

A mozgalom programjában túl sok konkrétumot nem találni. Elejétől kezdve fontos téma a rendszerszintű korrupció elleni harc, azt sugallva, hogy a hagyományos pártok mindegyike korrupt, az elmúlt években tönkretették az országot. További téma a hatékonyabb adóbeszedés, hatékonyabb gazdálkodás, ami lehetővé teszi az adók csökkentését. Ezzel összefüggésben a Babiš által irányított pénzügyminisztérium bevezette a kötelező elektronikus bevételi nyilvántartást. Valódi hatása még nem mérhető le, de a bevezetés óta megnövekedett a befolyt áfa összege, és az államháztartás bevételi többlettel zárt. Az elmúlt kormányon töltött négy évben az ANO minisztereinek magasztalása, egyúttal a koalíciós partnerek lejáratása volt a meghatározó kommunikációs irány.

A felmérések szerint az ANO választóinak egyik fő motivációja, hogy ennél a pártnál látják a legnagyobb esélyét a kellő változtatások véghezvitelének. Erre a pártkommunikáció is ráerősít, és mint a változások letéteményesét próbálja beállítani az ANO-t. A tavalyi választások egyik óriásplakát szövege: Nem hagyjuk, hogy megállítsanak. A változásokat véghezvisszük. A párt szlogene (a párt nevét is beépítve): ANO, bude líp (IGEN, jobb lesz).

Néhány jellemző gondolat a pártelnök nyilatkozataiból: 

2015-ben Babiš nemtetszésének adott hangot a Krím félsziget elfoglalásával kapcsolatba, de az Oroszország elleni szankciókat helytelenítette. Andrej Babiš az egykulcsos adózás híve. Autópályát szeretne Ausztria irányába és az országot keresztülszelő gyorsvasutat. Az EU-s tagság Csehország érdeke, de az euró bevezetését nem tartja szükségesnek. Viszont egy európai hadsereget már igen. Babiš a közel-keleti és afrikai bevándorlást tartja az Európára leselkedő legnagyobb veszélynek, és nem ért egyet a kötelező betelepítési kvótával sem. Szerinte az államot úgy kell irányítani, mint egy nagyvállalatot.

 Hogyan lett Andrej Babišból 6 év alatt miniszterelnök?

Pavel Šafr a forum24.cz oldalán a tavalyi választások után számba vette Babiš és mozgalma győzelmének okait: nagyon ügyes menedzselés, kemény csapatmunka, a játékszabályok áthágása. Továbbá megfelelő anyagi háttér, magasan képzett marketing tanácsadók, professzionális kampányirányítás, önfegyelem, a sajtó és a politikai elit egy részének megvesztegethetősége, a vidék igényeinek figyelembe vétele. Babiš megértette a kommunikáció fontosságát, és azon belül a személyes kampányolás jelentőségét. Végül, de nem utolsó sorban: a megfelelő ellenfél hiánya.

 - - - - - -

*A címet Kovács Péter barátom adta.

Jegyzetek:

[1] 2018. január 16-án az első parlamenti szavazáson a kormány nem kapott bizalmat, de ügyvezetőként ezután is hatalmon maradt. Ha Babišnak az elkövetkező hetekben nem sikerül biztosítania a parlamenti többséget, előrehozott választásokra kerülhet sor.  

[2] A pozsonyi Nemzeti Emlékezet Intézete (ÚPN) által nyilvánosságra hozott dokumentumok alapján Andrej Babiš együttműködött a kommunista csehszlovák állambiztonsági hivatallal (ŠtB). Ezt Babiš tagadja, évek óta peres eljárás folyik közte és az ÚPN között. (www.upn.gov.sk)

[3] A leggazdagabbnak tartott magyar Csányi Sándor vagyonát 1,1 milliárd dollárra becsülik.

[4] Magyarországon az 1990-ben hivatalba lépő kormánytól számítva 2011-ig 8 kormányfő volt és egyetlen egyszer sem volt előrehozott választás.

[5] Babiš színrelépésének évében a Věci veřejné (VV, Közügyek) nevű koalíciós párt finanszírozása körül alakult ki olyan botrány, aminek következtében az egyik miniszter lemondott, kettőt pedig a kormányfő hívott vissza. Majd ugyan e párt által vezetett oktatási minisztérium egyik alkalmazottja került súlyos szóváltásba Karel Schwarzenberggel a kormány alelnökével, külügyminiszterével. 2011-ben további három miniszter cseréjére került sor. A 2012-es évre a VV szétesése nyomta rá a bélyegét. Végül az egykori VV-ből még néhány képviselő tovább támogatta kormányt.

[6] Petr Nečas a későbbiekben elvált és feleségül vette Jana Nagyovát.

[7] Mostanra két vádpont látszik kikristályosodni, egyrészt állítólag Nagyová a katonai hírszerzéssel figyeltette szeretőjének (a kormányfőnek) a felségét, másrészt néhány egykori ODS-es parlamenti képviselővel szemben az a vád, hogy politikai alku részeként állami vállaltban kaptak vezető pozíciókat. Nagyvállalkozók és lobbisták ellen nem került sor ez idáig vádemelésre. Petr Nečas politikai indíttatásúnak gondolja a mai napig lezáratlan ügysorozatot.

[8] Csehországban inkább a jobboldalhoz köthető a liberális, neoliberális gazdaságpolitika.

 

Források:

Jačková, Kateřina: Gross, Kocourek, Babiš. Osudné kauzy politiků dnes média nezvládají  http://forum24.cz/gross-kocourek-babis-osudne-kauzy-politiku-dnes-media-nezvladaji/

Kejlová, Tamara: Babiš koupil Mafru. Do obsahu novin zasahovat nebude, říká jeho mluvčí http://www.ceskatelevize.cz/ct24/ekonomika/1089933-babis-koupil-mafru-do-obsahu-novin-zasahovat-nebude-rika-jeho-mluvci

Paleček, Radek: Marketingová strategie hnutí ANO ve volbách do PS 2013, Bakalářská práce, Masarykova univerzita, Brno 2015                https://is.muni.cz/th/413413/fss_b/Bakalarska_prace.pdf

Šafr, Pavel: Proč vyhrál Babiš? Protože je schopný. A protože zrušil férové volby        http://forum24.cz/proc-vyhral-babis-protoze-je-schopny-a-protoze-zrusil-ferove-volby/

Šplíchal, Pavel: Neřešíš šumy? Okamura tě vypne!                                          https://a2larm.cz/2017/12/neresis-sumy-okamura-te-vypne/

ANO mozgalom hivatalos weblapja                                                          https://www.anobudelip.cz

Twitter: Andrej Babiš                                                                      https://twitter.com/AndrejBabis

Wikipedia: Andrej Babiš                                                                    https://cs.wikipedia.org/wiki/Andrej_Babi%C5%A1

SZIGORÚAN KISZORÍTOTT VONATOK

A RegioJet 2014-től szállított utasokat a két legnagyobb szlovákiai város között. Tiszta, jól felszerelt szerelvényekkel közlekedett, az utaskísérők ingyen üdítőt osztottak, kérésre ebédet szolgáltak fel. Az emberek, akik addig magasabb árakhoz, koszos vagonokhoz, és mogorva személyzethez voltak szokva, nagyon nagy számban pártoltak át a RegioJethez. Ennek vége. 

 

Íme az ember.

A Student Agency tulajdonosa, az idén 45 éves Radim Jančura egy ambiciózus cseh üzletember, aki a magyar piacon is jelen van jellegzetes sárga autóbuszaival. Jančura 1993-ban a brünni egyetem hallgatójaként kezdett vállalkozni, eleinte diáktársait közvetítette au pair munkákra.

radim_1_jpg_407774599.jpg

Fokozatosan a személyszállítás lett a vállalkozás legjelentősebb üzletága. Manapság 30 cseh városba közlekednek, a nemzetközi járataik 14 országba juttatják el utasaikat. 2011-ben a cég RegioJet nevű leányvállalatán keresztül megjelent a cseh és a szlovák vasúti személyszállítás piacán is. A Student Agency 2004 és 2014 között 34 millió ügyfelet utaztatott. Rövidtávú céljuk 20 millió ember szállítása évenként. 

  • 1993 - Radim Jančura megalapítja vállalkozását, európai és amerikai au pair munkára közvetít ki cseh fiatalokat.  
  • 1996 - A vállalkozás új neve: Student Agency. Külföldi nyelvtanulási programok szervezése, első munkatársak felvétele. 
  • 2000 - Repülőjegyek értékesítése.
  • 2004 - A Student Agency elindítja autóbusz járatait.  
  • 2009 - Leányvállalat alapítása RegioJet néven.
  • 2011 - Vasúti személyszállítás (Prága-Osztrava).
  • 2012 - RegioJet első szlovákiai vasúti járata (Pozsony-Komárom).
  • 2016 - A Student Agency autóbuszai is a RegioJet márkanevet kezdik használni.
  • 2017 - Pozsony-Kassa vasúti járat felfüggesztése.

Üdvözöljük Korrupció Megyében.

Ennek ellentmondani látszik, hogy Radim Jančura januárban bejelentette, két év után befejezik a Pozsony-Kassa vonalon a vasúti személyszállítást. A döntéshez a tulajdonos szerint az vezetett, hogy a szlovák állam ingyenessé tette a diákoknak és a nyugdíjasoknak a vasúti közlekedést, és ezzel durván beavatkozott a piac működésébe, másrészt, hogy az állami Szlovák Vasúttársaság (ZSSK) újraindította ezen a vonalon a múltban veszteséget termelő InterCity járatait. A kialakult helyzetet a RegioJet szerint az oldhatná meg, ha a magántársaságok is megszólíthatnák az ingyenesen utazó diákokat és nyugdíjasokat, és az állam legalább feleannyit fizetne utánuk a magán szállítóknak, mint az állami társaságnak. Ebben az esetben készek újraindítani ezen a vonalon a járataikat. Az állami vasúttársaság IC vonatainak újraindítását Andrej Danko a Szlovák Nemzeti Párt elnöke kezdeményezte. Aki a múlt évi választási kampány során kijelentette, utálja a sárga vonatokat és autóbuszokat, mert nem eléggé szlovákok. Patrik Horný a ZSSK igazgatótanácsának alelnöke szerint ebben az évben az IC járatok várható vesztesége a Pozsony-Kassa vonalon 3 millió euró (930 millió forint) lesz, de a cél 2020-ra nyereséget termelni.

  • Az évek során a Student Agency (SA) több leányvállalatot alapított Csehországban és Szlovákiában. Az anyacégnél és a leányvállalatoknál is Radim Jančura az ügyvezető.  A 2015-ös céges beszámoló alapján a holding 2 500 dolgozója 8,7 milliárd cseh korona (100 milliárd forint) forgalmat generált. 
  • Csehországban az SA leányvállalata a RegioJet a.s. 2015-ben, négy évvel az alapítása után először volt nyereséges. Az éves beszámoló alapján a nyeresége 35, 2 millió cseh korona (405 millió forint) volt. De nyereséges volt a cseh bejegyzésű ORBIX, s. r. o.  és az újabban betéti társaságként működő  STUDENT AGENCY,  k.s. is. (A STUDENT AGENCY holding a.s. 2015-ös eredménye nem érhető el.)
  • 2015-ben Szlovákiában Jančura legjelentősebb cégei  (ORBIX, s. r. o., STUDENT AGENCY, s. r. o. , RegioJet a. s.) mind  veszteségesek voltak. Legnagyobb veszteséget a  RegioJet a. s.  könyvelhette el, amely  21, 1 millió euró (6,5 milliárd forint) forgalom mellett 5, 6 millió euró (1,7 milliárd forint) veszteséget termelt.        

student01.jpg

 

A Ján Slota távozásával retorikájában sokat finomodó, a tavalyi választások után újra kormánytényezővé váló Szlovák Nemzeti Párt (SNS) elhatárolódik a RegioJet vádjaitól, miszerint a párt elnöke Andrej Danko kezdeményezte a járat megszüntetését. „Ha ennek a cégnek az az érzése, hogy nem képes Szlovákiában sikeresen vállalkozni, akkor a vétkeseket keresse a saját soraiban, ne igyekezzen a felelősséget a pártunk elnökére hárítani.“ írja közleményében a párt. Szlovákiának a nemzetiek szerint, nincs szüksége olyan spekulánsokra, akiket csak a biztos nyereség érdekel, de ha valami kevésbé jövedelmező, azt az államra hagyják.

Nem ez az első eset, hogy Radim Jančura vitába keveredik egy politikussal. Hazájában a megyei választások alkalmával, óriásplakátokon kampányolt a szociáldemokrata jelölt ellen, az „Aki hazudik, az lop.” szlogent használva. A cseh belügyminiszter arcmása a RegioJet autóbuszain tűnt fel, a „Maffiózó? Vagy csak a maffia irányítja?” szöveg mellett. A szlovákiai Nyitra városában is elhelyezett reklámokat, „Üdvözöljük Korrupció Megyében!” felirattal.

vectron_lokomotiva_jpg_1416840283.jpg

Nem minden arany ami sárga.

A RegioJet nem vonul ki teljesen a szlovák piacról, továbbra is szállít utasokat a Prága-Kassa és a Pozsony-Komárom vasúti vonalakon, valamit, a nemzetközi buszjáratai is érintik Szlovákiát. A Prága-Kassa és a megszüntetett Pozsony-Kassa vonalakkal ellentétben a Pozsony-Komárom vonalon állami támogatással közlekednek a RegioJet vasúti járatai. 2012-ben kötött szerződést a RegioJet a szlovák közlekedési minisztériummal, mely értelmében a magántársaság kizárólagos jogot, és meghatározott állami támogatást kap személyvonatok üzemeltetésére a Csallóköz és a szlovák főváros között. A jelentős magyar lakossággal rendelkező régióban a 2012-es indulása óta sok panaszt lehet hallani a RegioJet személyvonataira. Csúcsidőben túlzsúfoltak a szerelvények.

student02.jpg

A Student Ageny és RegioJet vonatain és autóbuszain szállított emberek száma összesen. 

Az igazsághoz tartozik, hogy míg az állami társaság 2011-ben 760 ezer embert, addig a RegioJet 2013-ban már 1,5 millió embert utaztatott ezen a vonalon. A panaszokkal kapcsolatban Aleš Ondrůj szóvívó azt nyilatkozta: „A RegioJet-nek az elmúlt fél évben saját hibáján kívül, különböző közlekedési balesetek következtében az adott vonalon közlekedő 12 szerelvényéből 3 üzemképtelenné vált. A nagy kár ellenére a RegioJet a kiesett helyközi vagonokat a saját távolsági vagonjaival és mozdonyával pótolja.” Jó hír, hogy a társaság március elején 140 férőhelyes vagonok beiktatásával 420 személyesre növelte a reggeli és délutáni csúcsidőben közlekedő járatok kapacitását. A RegioJet ígérete szerint mivel a vonalon utazók többsége magyar nemzetiségű, hamarosan magyarul is bemondják az állomások nevét.

dsc_0233_jpg_1150331792.jpg

Mindenesetre a Pozsony-Kassa vonalon a RegioJet Január 31-től már nem közlekedik. Az utasok, akik megszokták, hogy a 445 kilométeres út alatt ingyen üdítőt kapnak, olvashatják a napi sajtót, filmeket nézhetnek, használhatják a Wi-Fi hálózatot, ha úgy tartja kedvük sushit rendelhetnek a kupéjukba, immáron csak az állami gyorsvonat és az állami IC közül választhatnak. A csalódott ügyfeleknek küldött üzentében Radim Jančura megköszönte az utasok bizalmát, valamint nyilvánosságra hozta saját és Andrej Danko házelnök telefonszámát is: „Amennyiben nem tetszik önöknek Andrej Danko választások előtt tett kijelentése, miszerint a sárga vonatokat és autóbuszokat el kell tüntetni, ne habozzanak, írják meg neki SMS-ben. Danko urat az önök adójából fizetik, tehát tulajdonképpen önök a munkaadói, ezért erkölcsi kötelessége, hogy tisztességesen válaszoljon. A parlamenti közvetítéseket elnézve, ideje biztosan lesz rá.”

-------------------------------------------------- 

 

Ez a bejegyzés az etrend.skhnonline.skfelvidek.maidnes.czujszo.comparameter.sksme.sk cikkeinek felhasználásával íródott. 

Fotók, ábrák: www.regiojet.sk

Számviteli adatok: www.regiojet.sk, www.foaf.sk, www.or.justice.cz
 

 

süti beállítások módosítása