A koronavírussal kapcsolatban talán az egyik legtöbbet emlegetett tény az, hogy főleg az idős emberekre veszélyes (bár újabban arról is vannak hírek, hogy minden korosztálynál súlyos szövődményei lehetnek a betegségnek.) Arról is sok szó esett már, hogy a járvány nagyon súlyosan érintette a világ országainak gazdaságát, egyszerre alakult ki keresleti és kínálati sokk, a gyárak leálltak a korlátozások miatt, az emberek pedig jóval kevesebbet fogyasztanak, mint akár csak néhány hónapja, hiszen vagy rosszabb lett az anyagi helyzetük, vagy a korlátozások miatt eleve nem elérhetőek bizonyos szolgáltatások. Azonban a gazdasági hatások tekintetében sem egyenlően sújtja a vírus a különböző korosztályokat.

A nagy világjárványok a történelemben eddig rendre a gazdasági egyenlőtlenségek jelentős csökkenésével jártak együtt. A koronavírus-járvány azonban az a kivétel lehet, amely még legjobb esetben is csak az egyenlőtlenségek jelenlegi szintjének megmaradásával, rosszabb esetben a további növekedésükkel járhat együtt. De mielőtt rátérnénk erre, nézzük meg, hogy a világtörténelem nagy járványai hogyan csökkentették az egyenlőtlenségeket, és ennek milyen következményei voltak.

Az argentin államadósság újratárgyalása bebizonyíthatná, hogy nem csak üres lózung a fenntarthatóság a nemzetközi pénzügyi rendszerben

A koronavírus-járvány következtében világszerte emberek százmilliónak kell kialakulóban lévő gazdasági válsággal szembenézniük, amelyet sokan az elmúlt évtizedek egyik legsúlyosabb visszaesésének tartanak az előrejelzések alapján. A gazdasági hatások azonban nagyon eltérőek lehetnek attól függően, hogy az egyes országok gazdaságait milyen állapotban találta a járvány. A már korábban is törékeny gazdasági helyzetben lévő országok közül kiemelkedik Argentína, amely ha péntekig nem tudja újratárgyalni 65 milliárd dollárnyi adósságát, akkor államcsődöt kell jelentenie.

Akarva sem kaphatott volna jobb reklámot Steven Soderbergh a Panama-iratokat feldolgozó filmje, a Laundromat, mint hogy az iratok nyilvánosságra kerülése kapcsán hírhedtté vált Mossack Fonseca egy perrel próbálta megakadályozni a film megjelenését. Két évvel az után, hogy a világ betekintést kapott abba, hogyan is működik egy klasszikus offshore szolgáltatásokat nyújtó ügyvédi iroda – ahol a kiszivárgott több mint 10 millió dokumentum tanúsága szerint a világ nagy hatalmú milliárdosai, politikusai, bűnözői rejtegették a vagyonukat az adó- és egyéb hatóságok vizslató szemei elől, filmen is feldolgozták az esetet. 

A Panama-iratok nyilvánosságra kerülésének körülményeiről továbbra is főként spekulációk vannak, kevés az ismert drámai elem, így merész vállalkozásnak tűnik, hogy dokumentumfilm helyett játékfilmben vitték színre az elmúlt pár évtized egyik legnagyobb botrányát.

A WHO adatai szerint az ezredfordulón Olaszország a második helyen állt az egészségbiztosítási lefedettségben, az egészségügyi költések 2000 és 2007 között átlagosan hat százalékkal nőttek évente. Azonban a válság nem kímélte az olasz egészségügyet sem, 2008 és 2011 között már csak 2,3 százalékkal tudták növelni az egészségügy forrásait, míg végül 2013-ban az olasz nemzeti egészségügyi alap hosszú évek után zsugorodott, 107,8 millió euróról 106,8 millióra. Ennek eredményeként az összes olasz tartománynak öt százalékkal vissza kellett vágniuk az egészségügyi kiadásaikat. Bár néhány régió ki tudta gazdálkodni a megszorításokat, a legtöbb tartományban vagy növelni kellett a szolgáltatások önrészét, vagy leépíteni azokat, például a beteg idősek rezidens ellátását, az ingyenes oltásokat, szűréseket. 

• A sürgősségi pénzügyi támogatást olyan módon kell nyújtani a fejlődő országoknak, hogy az ne eredményezzen további adósságterheket
• El kell indítani egy olyan hosszú távú folyamatot is, amellyel fenntartható szintre lehet csökkenteni az adósságokat

2020. április 7.

Soha nem látott globális válság közepette köszöntött ránk az egészség világnapja. Ezen a napon öt kontinens több mint 200 civil szervezete szólítja fel a döntéshozókat arra, hogy engedjék el a fejlődő országok adósságait, hogy meg tudjanak birkózni a Covid-19 okozta egészségügyi és gazdasági krízissel.

25,5 milliárd dollár maradna az alacsony jövedelmű országok államkasszájában, amit a koronavírus elleni küzdelemre lehetne fordítani, ha elengednék a 2020-ban esedékes adósságaikat más államok, multilaterális intézmények és magánhitelezők felé. Ha a 2021-ben esedékes adósságokat is elengednék, további 24,9 milliárd dollár szabadulna fel, amiből életeket lehetne menteni a jelen helyzetben és a jövőben egyaránt.

Európában és az Egyesült Államokban egyre inkább jól fizető és stabil, valamint bizonytalan és rosszul fizető munkahelyekre szakad szét a munkaerőpiac, miközben a megélhetés költségeinek növekedése meghaladja azt a tempót, ahogy a bérek nőnek a 2008-as válság óta - dióhéjban összefoglalva ez derül ki a McKinsey Global Institute, a nemzetközi tanácsadócég kutatási részlegének új tanulmányából, ami 22 OECD-tagállam társadalmi és gazdasági trendjeit elemezte 2000-től kezdve a közelmúltig.

A tanulmány egyik fő következtetése, hogy a munkavállalók egyre kevesebb segítséget kapnak ahhoz, hogy érvényesülni tudjanak a munkaerőpiacon. Például látványosan csökken a szakszervezeti lefedettség: miközben a vizsgált országokban 2000-ben még a munkavállalók 44 százaléka dolgozott olyan helyen, ahol a munkaviszonyát kollektív szerződés szabályozta, 2017-ben már csak 38 százalék volt ez az arány. Emellett általánosan is csökkent az állam gazdasági szerepe tulajdonosi és szabályozói szinten is. Jelentős trend volt az oktatás és az egészségügy, a közlekedés és az energetika privatizációja, a szociális bérlakásállomány csökkenése, és csökkent a munkavállalók elbocsátással szembeni védelme is.

A Tax Justice Network (TJN) Pénzügyi Átláthatatlansági Indexe (Financial Secrecy Index) alapján 2020-ban Magyarországon mérsékelten csökkent a pénzügyi átláthatóság, amivel az ország egy helyet esett vissza civil szervezet listáján, ugyanakkor Magyarország hozzájárulása globális pénzügyi átláthatatlansághoz érdemben nem változott.

A klímaváltozás kapcsán visszatérő érv, hogy valójában a túlnépesedés tehető felelőssé a bolygó pusztulásáért. Ez a vélekedés ráadásul nem nélkülözi a rasszista felhangokat sem, hiszen az utóbbi évtizedekben jelentős népességnövekedés főként Afrikában és Ázsiában zajlott le. Tény, hogy a Föld népessége még a napjainkban is növekszik és látszólag nem utal semmi rá, hogy vége lenne ennek a növekedésnek, az erőforrások pedig végesek.