Kutyatámadások: valóban fajtafüggő vagy tényleg mindig az ember a hibás?
Buzgó Csilla
2021. január 14
Buzgó Csilla
2021. január 14
Elvárni egy olyan kutyától, akinek ősei évszázadokon át agresszióra és őrző-védő munkára lettek tenyésztve, hogy minden szituációban megőrizze hidegvérét, lehetetlen küldetés. Ez természetesen nem az eb hibája: általában gondviselője nem tud mit kezdeni különleges adottságaival.
Németország néhány kivételtől eltekintve (például hatósági, hadi vagy személyi segítő célra kiképzett ebek esetében) 2001 óta tiltja a veszélyesnek bélyegzett kutyafajták tenyésztését. Ebből kifolyólag azok exportját, illetve az országba való bevitelét is.
Ezek a fajták az alábbiak:
Azok a keverékek, melyek szignifikáns mértékben hordozzák ezen fajták génállományát, szintén tiltólistára kerültek a németeknél. De valóban indokolt kizárólag fajtája alapján megítélni és veszélyesnek elkönyvelni egy ebet?
Tény, hogy az amerikai staffordshire terriert kutyaviadalokra tenyésztették ki, ám ősei sem örvendhettek túl kegyes bánásmódnak.
A 15. században kezdtek kialakítani egy olyan kutyatípust, mely alkalmas volt a bull-baitingre, azaz a közönség előtt kivitelezett “bikaheccelésre”. Ezeknek a szerencsétlen sorsú ebeknek az volt a feladatuk, hogy lefogják a bikát, amíg a mészáros megöli őt – ám ez gyakran hosszadalmas, több kísérletet igénylő, gyakorta a kutya halálával végződő küldetés volt.
Az efféle véres előadásokon résztvevő ebek fegyelmét és fájdalomra való érzéketlenségét esetenként úgy prezentálták a nézőknek, hogy a megragadást követően csonkolták mancsaikat, hogy megmutassák, még így is képesek megtartani a hatalmas állatot.
Egy ilyen múlttal rendelkező fajta esetében tehát még az a csoda, hogy szeretetteljes, határozott és hozzáértő neveléssel ideális családi kutyát lehet belőle faragni. Azon pedig nem szabad meglepődni, ha egy elhanyagolt, energiától túltengő bull típusú eb egyes esetekben embereken vezeti le a frusztrációit.
Pamela Reid, az ASPCA Etológiai Központjának elnöke kifejtette, hogy a bull jellegű ebeket elsősorban nem az emberek ellen táplált, mélyen gyökerező agresszió hajtja a támadásokkor. Tudományosan csak az bizonyított, hogy a többi kutyát tolerálják nehezebben, mint más fajták. Ám ez egyrészt érthető lehet múltjukból kifolyólag, másrészt nevelés kérdése, hogy e viselkedésminta felszínre kerül-e valaha.
Az American Temperament Test Society, amely kutyák viselkedését és személyiségét vizsgálja, különböző szituációkban tanúsított hozzáállásuk alapján vizsgáztatott egyes fajtákat, és az eredmény megdöbbentő volt.
Az ebek az alábbi szempontok alapján kapták pontszámaikat:
Nyilván sok kutyabarát számított az alábbi végkifejletre – a listán a leginkább ingerelhető fajta szerepel az első helyen.
Tehát egyértelműen látható, hogy ha kritikus helyzetbe kerülnek, számos más fajta négylábú képviselői is elvesztik néha a fejüket, nem csak a vérszomjasnak tartott “harci ebek” vadulnak meg.
Egyszerű: azért, mert ezeknek a kutyáknak nem elég az a fajta “gondoskodás”, amit egy közepesen hanyag, vagy kissé lusta gazdi nyújtani képes. Nekik rendszeres és megerőltető testmozgásra, következetes nevelésre, egyértelmű szabályokra van szükségük ahhoz, hogy kiegyensúlyozottak maradjanak.
Emellett a szaporítóktól származó példányok idegrendszere sajnos kifejezetten labilis lehet, ez is hozzájárulhat az egyes szituációkban fékezhetetlennek tűnő viselkedéshez.
(Képek: Getty Images Hungary)
Kövess minket!
Kapcsolódó cikkek