hirdetés

Felfedezték a gént, ami barátságossá teszi a kutyát: hát ezért olyan kedves!

László Enikő

2020. szeptember 21

Kutatások bizonyítják, hogy a kutyák és a Williams-szindrómás emberek hasonló ok miatt lehetnek ennyire barátságosak és emberszeretők.

hirdetés

A Williams-szindróma viszonylag ritka betegség, hiszen körülbelül tízezerből egy ember születik így. Akkor alakul ki, amikor a DNS-ből egy 27 gént tartalmazó rész hiányzik. Jellemző tünetei közé tartozik a manószerű arc, széles homlok, kicsi fogak, mély hang, gyakori szívproblémák és az igen szociális, udvarias személyiség.

A Williams-szindrómás emberek szeretnek másokhoz közeledni, érdeklődnek felőlük, beszélgetnek velük. Kétségkívül a legtöbb személy nem ilyen. A kutyák viszont annál inkább. kevés kivételtől eltekintve szeretik az embereket, nyitottak és érdeklődőek. Tudósok azt feltételezték, hogy lehetséges, hogy a betegségben szenvedő emberek és az ebek DNS-ének egy része egyezik, innen fakad a rendkívüli barátságosság.

Meglepő hasonlóság

Bridgett vonHoldt 2010-ben figyelt fel először a hasonlóságra. Első tanulmányában 225 farkast és 85 különböző kutyafajta 912 példányát vizsgálta. Azokat az ebekre jellemző genetikai betegségeket kutatták, amik a háziasítás során alakultak ki. A WBSCR17 nevű génnek fontos szerepe volt az ebek evolúciójának szempontjából. A genom ezen területe hasonló az embereknél és a kutyáknál. A humán változat a Williams-szindrómás személyekben a hiányzó rész közelében található.

Ezután vonHoldt és kollégái közelebbről is megvizsgálták azt a bizonyos gént. Először 18 eb és 10 farkas barátságosságát tesztelték, akik mind emberek mellett nőttek fel. Azt mérték, hogy mennyi időt töltenek el az állatok a gondozójuk egy méteres körzetében. Eközben egy feladványt kellett megoldaniuk. A kutatók arra a megállapításra jutottak, hogy a farkasok több időt töltöttek a feladattal, a kutyák pedig inkább az emberrel foglalkoztak. Az ebek csak akkor törődtek a feladvánnyal, amikor a gondozók magukra hagyták őket.

A kutyák barátságosabbak

Általánosságban a kutyák jobban közeledtek az emberek felé, mint a farkasok, tehát szociálisabbnak mondhatók. Ezután a kutatók nyolc farkas és tizenhat kutya DNS-ét elemezték. A viselkedésbeli eltérésekért három gént tekintettek felelősnek, köztük a fent említett WBSCR17-et. A másik kettő szintén a kutyaféléknél előforduló Williams-szindróma megfelelőjének mondható.

A génvariáció határozza meg a barátságosságot

Egyes génvariációk a barátságos állatokban, leginkább ebekben voltak jelen, míg mások főként a farkasokban vagy a különösen tartózkodó kutyákban. Habár a személyiséget több száz vagy akár több ezer gén alkotja együttesen, úgy tűnik ez a három kivételesen nagy szerepet tölt be, ha a barátságosságról van szó.

Amikor a kutatók további 13 fajta 201 egyedénél vizsgálták a három gént, az előző tesztekhez hasonló eredményeket kaptak. Vagyis gének variációja határozza meg, hogy az adott eb barátságos személyiség-e vagy inkább tartózkodó. Ez pedig bizonyos fajtákban, akiket jellemzően emberszeretőnek tartunk, megegyezik.

(Képek: Getty Images Hungary)

barátságos farkas kutatás kutya viselkedése tudomány Williams-szindróma

Kapcsolódó cikkek

További cikkeink