A Tar-Pataki-völgy és a Rysy megmászása után, utazásunk a harmadik napjára nem maradt túl sok erő a lábunkban, de búcsúzóul még szerettünk volna menni egy rövidet, valami kímélőbb útvonalon.

Pár perc keresés után meg is találtam az ideálisnak tűnő túrát, mely a Csorba-tótól indul a Fátyol-vízesésig, és oda-vissza kilenc kilométer.
A leírás első sorában szerepelt, hogy kimondottan ajánlott kisgyermekes családok számára is, és bár nem tartoztunk a túra célközönségébe, úgy éreztük, hogy levezetésnek pont optimális lesz.
A távot illetően igazunk is lett, más körülményekkel azonban nem számoltunk…

Július 5-e, Szlovákiában Szent Cirill és Metód napja, nemzeti ünnep és munkaszüneti nap. Már Csorbató felé órás kocsisor jelezte, hogy nem leszünk kevesen, ezt követte egy félórás parkolóhely keresés. Majdnem fel is adtuk, de az utolsó pillanatban a faluszéli, szalagokkal lekerített parkolóban megcsíptük a maradék helyek egyikét.

Csorbató, nagyüzem...

Majdnem dél mire el tudunk indulni, körülöttünk nyüzsgő vásári forgatag, árusok, ringlis és persze rengeteg túrázó. Az első kilométeren még aszfalton haladunk a síugró sáncok mellett, majd a sárga jelzésen, a szokásos gyökeres, sziklás terepen vágunk neki az útnak a fenyvesen át.

Úgy látszik sokan olvasták a családbarát útvonalról szóló leírást -vagy eleve ismerték az utat-, mert rengeteg ifjú sporttárs döcög, bukdácsol felfelé az ösvényen, vagy utazik szülei nyakában.
Nagyon sokan vagyunk, de nem zavar, nem sietünk.
Az erdőhatárt elhagyva elénk tárul a Malompataki-völgy látványa, jobbunkon a Malom-patak csörgedezik, csodás, lépcsős zuhatagokon át.

Malompataki-völgy, középen a Csorbai-csúcs

Lépcsős zuhatag a Malom-patakon

Közel kétórás séta után megérkezünk a Fátyol-vízesés sziklafalához, melynek tövében több tucat túrázó piknikezett, fotózgatott, tapicskolt a tengerszemben és gyönyörködött a vízesés impozáns látványában.
A vízeséshez kapcsolódik egy legenda is,  miszerint egy legény itt veszítette életét zergevadászat során, és kedvese azóta is siratja, könnyeivel ő táplálja a zuhatagot, ami igen csak bő vízzel zúdult alá ottjártunkkor.

Fátyol vízesés

A sárga jelzésen továbbhaladva folytathattuk volna utunkat a Szkok-tó és a Lorenz-hágó felé, és egy darabig vacilláltunk is, hogy legalább a tóig felmászunk, de amúgy is késésben voltunk, mert estig még le akartunk érni Nyitrára, így visszafelé vettük az irányt Csorbató felé.

Mivel a település déli részén tudtunk csak parkolni, a túra kicsivel hosszabbra nyúlt mint terveztük (~11km), de egyáltalán nem bántuk.
Itt a Tátrában egy ilyen rövid útvonalon is rengeteg szépet lehet látni és sok élményt begyűjteni.
Amennyiben most ismerkedsz a túrázással, vagy magaddal vinnéd a családot is egy kis magashegyi kiruccanásra, ezt a túrát jó szívvel ajánlom.

Utolsó pillantás a Krivánra, viszlát Magas-Tátra!

Délután fél négykor már robogtunk is az autópályán Nyitra felé.
Ennyi fért bele egyszerre, de jó volt feleleveníteni a régi emlékeket, és kedvet csinálni egy következő, talán hosszabb látogatáshoz.

Nyitra, a Nyitra-folyó partjáról