Közel három évvel ezelőtt a Barangolás Blogon bemutatásra került a felek számára gyakorlatilag semmilyen hasznot nem hozó 1812-es angol-amerikai háború rövid története.
Honduras térképe. Az ország több, mint ötször akkora területű, mint a szomszédos Salvador, utóbbi népessége azonban hosszú időn keresztül két-háromszorosan haladta meg a nagy testvérét. (forrás: Wikipedia)
Mai írásunkban egy másik, az amerikai kontinensen zajló konfliktust mutatunk be, amelyet úgy is ismernek, mint a futball háborúja (vagy futball-háború). A "Tovább" gomb után ismerkedjünk meg az 1969-es salvadori-hondurasi háborúval, amelyet - időtartama után - százórás háborúként is ismernek!
Szegénység és feszültség
Salvador és Honduras napjainkban sem tartozik a kifejezett turista-célpontok közé; előbbinél komoly hátrányt jelent a közbiztonság (pontosabban annak hiánya), míg utóbbi a szerény gazdasági teljesítőképesség meg a szomszédos karibi konkurencia miatt nem vonz annyi látogatót, mint amennyit megérdemelne.
Közép-Amerika kinyilvánítja függetlenségét a spanyol koronától. Guatemala, Salvador, Honduras, Nicaragua és Costa Rica független történelme közösen kezdődött, miután államszövetségben egyesültek, az ellentétek azonban hamarosan szétszakították az államokat. (forrás: Wikipedia)
A közép-amerikai államokhoz hasonlóan Salvador és Honduras történelme is a Spanyolország elleni függetlenség 1821-es elnyerésével, a Mexikói Császársághoz való kérész életű tartozással, majd az 1838-ig tartó konföderációval vette kezdetét. A térségbeli államok szövetsége végül széthullott, s Guatemalától Nicaraguáig katonai diktatúrák, a hatalomért versenyző befolyásos családok konfliktusai jellemezték a 19. századot errefelé.
Helyiek a hondurasi La Ceiba vasútállomásán 1920-ban. Honduras történelmét hosszú időn keresztül meghatározta az amerikai United Fruit Company, amely elsősorban banántermesztéssel foglalkozott az ország területének mintegy 10%-át kitevő ültetvényein... (forrás: Wikipedia)
A szebbnek ígérkező huszadik században csak annyi változott, hogy Hondurasban komoly befolyásra tett szert az amerikai United Fruit Company (lásd még banánköztársaság), Salvador pedig időközben rálépett a túlnépesedés útjára: az alig 21 ezer négyzetkilométer területű Salvador népessége az 1960-as évek végére megközelítette a négymilliót, miközben a nála több, mint ötször nagyobb Hondurasban alig két és félmillió ember élt.
...ahol a 20. század közepétől már elsősorban a salvadori bevándorlók szolgáltatták az olcsó munkaerőt. Látszólag mindenki jól járt az üzlettel, az elszegényedő hondurasi gazdák azonban nem nézték jó szemmel, hogy az idegenek elveszik a munkájukat. (forrás: Wikipedia)
A salvadori túlnépesedés hatására több százezer salvadori költözött át a hondurasi határ túloldalára, ahol az évek folyamán jelentős (és termékeny) földterületeken szereztek tulajdonjogot (miközben az ország teljes területének közel 10%-a a már említett United Fruit tulajdonában állt; a banán-ültetvényeken szintén többségében salvadori vendégmunkások dolgoztak).
Az 1960-as évek elején a hondurasi népesség közel húsz százalékát már salvadori bevándorlók alkották.
Út a háborúba
A stadionokon át
Oswaldo Enrique López Arellano tábornok, szabadidejében Honduras diktátor-elnöke 1963 és 1971 között... (forrás: Wikipedia)
...és salvadori kollégája, Fidel Sánchez Hernández, szintén tábornok és szintén diktátor-elnök Salvadorban 1967 és 1972 között. (forrás: Wikipedia)
A salvadori "emberáradat" és különösen a "földbitorlásuk" természetesen nem tetszett a hondurasi nincstelen paraszti tömegeknek, az egyébként katonák által irányított hondurasi kormány (élén Oswaldo López Arellano tábornok-elnökkel) pedig érzékelve a feszültséget a helyzet békés rendezésére tett kísérletet felült a konfliktus-kirobbantó vasútra: 1962-ben új földreform-törvényt fogadtak el, amelynek 1967-től erőszakkal szereztek érvényt; a salvadori gazdákat megfosztották birtokaiktól, amelyeket aztán a már említett nincstelen hondurasiaknak utaltak ki. Később a salvadoriak már tízezrével voltak kénytelenek elhagyni Hondurast, s visszatérni hazájukba, ami viszont a szintén katonák által irányított (élén Fidel Sánchez Hernández tábornok-elnök) salvadori kormány szemét kezdte el csípni...
Hondurasi Salvador-ellenes falragasz a feszültség időszakából, az 1960-as évek végéről. (forrás: Wikipedia)
Ugyan nem említettük, de Salvador és Honduras között a történelmen kívül a kultúrában, nyelvben (spanyol), vallásban (római katolikus) és etnikai összetételben (a többség mesztic és indián őslakos) sincsen számottevő különbség. És mindkét ország imádja a focit...
Csak abban, hogy pontosan hol húzódik a határ. Azt viszont a 19. században elfelejtették pontosan meghúzni, így még egy ok volt a vitatkozásra.
1969-re tehát a két - nem győzzük hangsúlyozni: koldusszegény - ország közötti feszültség a tetőfokára hágott. A jó hangulaton dobott egyet, hogy a két nemzeti labdarúgó-válogatottat egy selejtezőcsoportba sorsolták az 1970-es világbajnokság helyi válogatóján. 1969. június 8-án a hondurasi fővárosban, Tegucigalpában megrendezésre került az első mérkőzés, amelyet a hazaiak nyertek 1:0 arányban. A történethez hozzátartozik, hogy a salvadori válogatott a meccs előtti éjszaka nem nagyon pihent, ugyanis a szállodájuk előtt hondurasi "hazafiak" tömegei rendeztek nem szokványos utcabált (folyamatos, hangos anyázás, kődobálás, miegymás). Az egy héttel később San Salvadorban rendezett visszavágón a salvadoriak nyertek 3:0-ra - a hondurasi válogatottat a salvadori hadsereg egységei védték (ímmel-ámmal) a feldühödött, lincshangulattól fűtött hazai drukkerektől, akik szintén "népünnepélyt" tartottak a vendégek szállója előtt a meccs előtti éjszakán...
A salvadoriak hangulatának az sem tett jót, hogy a Hondurasban elszenvedett vereséget követően egy 17 éves salvadori lány szíven lőtte magát. A hondurasiak által halálba kergetett leányzó nemzeti hős lett, állami temetését a helyi televízió élőben közvetítette.
Összecsapások a salvadori "futballmérkőzést" követően. (forrás: Wikipedia)
Június 27-én Mexikóvárosban tartottak egy harmadik mérkőzést, amelyet végül Salvador válogatottja nyert meg 3:2-re, így Honduras lemaradt a jövő évi vébéről. Ez azonban a fokozódó nemzetközi helyzeten már nem sokat segített: a salvadori fiaskó után több, mint tízezer salvadorit üldöztek el Hondurasból, amelyre válaszul Salvador megszakította a diplomáciai kapcsolatokat a szomszéddal.
A háború
Alig néhány héttel később mindkét oldal úgy döntött, hogy a fegyverekre bízza a döntőbíráskodást a nézeteltéréseik rendezése során. De milyen fegyverek! Az egyaránt néhány ezer fős salvadori és hondurasi hivatásos hadsereg (sorkatonaság elviekben nem létezett egyik oldalon sem, bár a hiányzó létszámot gyakran töltötték fel az utcáról összeszedett "önkéntesekkel") elsődleges funkciója a rendfenntartás és a katonai díszszemléken történő helytállás volt. Ennek tudható be, hogy a korszerű háború megvívására nemhogy felszerelve, de kiképezve sem voltak.
Irány a háború! - salvadori "gépesített" alakulat egy hondurasi falu temploma előtt. (forrás: Wikipedia)
A felszerelés zömét mindkét oldalon második világháborús (vagy még azelőtti...) eszközök alkották; a két ország légiereje (amelyek végül főszerepet kaptak az akciókban) tucatnyi ősöreg szállítógépből és második világháborús vadászgépből állt. A Salvadori Légierő (Fuerza Aérea Salvadoreña) átalakított utasszállító repülőgépekkel mért bombatámadást a július 14-én kirobbanó háború első óráiban a hondurasi főváros repülőterére (kidobtak néhány bombát az ajtón...), amelyre két nappal később érkezett meg a hondurasi válasz Ilopango repterére, szintén utasszállító-bombázók formájában.
A hondurasi "szőnyegbombázások" később kiterjedtek olajfinomítókra és Acajutla kikötőjére is.
Hondurasi F4U Corsair vadászbombázó repülőgép - míg Salvador a földön, addig Honduras a levegőben jeleskedett, ahol az egyik hondurasi pilóta három légi győzelmet is elért. (forrás: Wikipedia)
Tegucigalpa látképe - a háború első óráiban a Salvadori Légierő csapást mért a hondurasi főváros repülőterére. (forrás: Wikipedia)
A salvadori hadsereg közben megsemmisítő erejű offenzívát indított a két ország dzsungelekkel borított hegyvidéki határszakaszán: a lóháton és gyalogosan közeledő salvadori armada sikeresen el is foglalt néhány hondurasi falut, miközben elég véres összecsapásokat vívott a határra kirendelt hondurasi egységekkel; a brutalitással nem spóroltak felek, hiszen volt bőven leszámolnivaló egymással. A levegőben dúló könyörtelen harc közben a Hondurasi Légierő (Fuerza Aérea Hondureña) őrnagya, Fernando Soto Henríquez F4U Corsair típusú vadászgépével három légi győzelmet is elért, amellyel egyből hazája nemzeti hősévé avanzsált.
Honduras és Salvador határvidékén ilyen, sűrű bozótossal benőtt erdők által fedett hegyek húzódnak, amely nagyon megnehezítette a harcoló felek dolgát. (forrás: Wikipedia)
De ne legyünk teljesen lenézőek és igazságtalanok: a brutális közelharc mellett a keleti határszakaszon második világháborús M3 Stuart könnyűharckocsik és 105 mm-es tarackok is bevetésre kerültek, minimálisan korszerű jelleget kölcsönözve az összecsapásoknak.
A fegyverszünet - és a béke
A győzedelmes salvadori csapatok felvonulása a fővárosban, San Salvadorban. (forrás: Wikipedia)
Az Egyesült Államok által irányított és felügyelt Amerikai Államok Szervezete (Organization of American States - OAS) a harcok kezdetétől azok befejezésére törekedett - a kommunista fenyegetés árnyékában nem hiányzott Washingtonnak egy tartós konfliktus a hátsó kertekben, ráadásul néhány nap múlva volt esedékes az első emberek landolása a Holdon... Végül július 18-án erőteljes amerikai nyomásra Salvador és Honduras tűzszünetet kötött, másfél hónappal később a salvadori csapatokat pedig visszavonták a háború előtti határok mögé. Helyreállt a status quo ante bellum.
Az Amerikai Államok Szervezetének (OAS) washingtoni főhadiszállása. Az Egyesült Államok által irányított szervezet a harcok kezdetétől azok beszüntetéséért gyakorolt nyomást Salvadorra és Hondurasra. (forrás: Wikipedia)
Noha alig néhány napig tartott, a helyzet komolyságát jól mutatja, hogy a futball háborújában közel kétezer ember (köztük számos civil) vesztette életét. A salvadori csapatok visszavonását követően a hondurasi kormány garanciát vállalt az ország területén élő salvadoriak biztonságára nézve - s ezt be is tartották, mert komolyabb incidensek ezt követően nem érték a bevándorlókat.
A harcokban résztvevő hondurasi katonák kitüntetési ünnepsége a háború után. (forrás: Wikipedia)
Salvadorban ugyanakkor komoly szociális és gazdasági válságot okozott a Hondurasból hazatérő menekültek tömege - ez jelentősen hozzájárult a radikalizálódáshoz (és a kommunisták térnyeréséhez), valamint a tíz évvel később kirobbanó, alsó hangon is legalább 80 ezer (!) áldozatot követelő polgárháborúhoz.
A polgárháború elől menekülő salvadoriak menekülttábora Hondurasban - a futball-háború nem kis részben járult hozzá a salvadori belpolitikai válság elmélyüléséhez, majd a véres polgárháború 1979-es kirobbanásához. (forrás: Wikipedia)
A háború papíron tizenegy évvel később ért véget, amikor a perui Limában a két ország 1980. október 30-án békeszerződést kötött egymással. Ebben részben rendezték a vitás határokat, ahol pedig nem egyeztek meg, ott felkértek egy nemzetközi bíróságot, amely az 1990-es években további szakaszokon véglegesítette a képzeletbeli vonalat.
Hondurasi tüzérek - a háború után mindkét fél hozzálátott fegyveres erőinek korszerűsítéséhez, amelyhez (minő meglepetés!) az Egyesült Államoktól kaptak komoly támogatást... (forrás: Wikipedia)
...Honduras például így rendszeresíthette az 1970-es években az akkor korszerűnek számító F-5-ös vadászrepülőket. (forrás: Wikipedia)
Salvador és Honduras kapcsolata ma sem teljesen felhőtlen, de napjainkban elég kicsi az esélye annak, hogy újra egymásnak essenek - pláne nem néhány futballmérkőzés okán. Apropó: Salvador válogatottja az 1970-es mexikói világbajnokságról három vereséggel (a mexikóiakkal, szovjetekkel és belgákkal mérkőztek meg), csoportja utolsójaként távozott.
Megérte Salvadornak és Hondurasnak ezért háborúzni?
Az 1970-es világbajnokságon résztvevő salvadori futballválogatott. Mexikót végül három vereséggel hagyták el. (forrás: Wikipedia)