A 23 éves osztrák császár és a csupán 16 éves Erzsébet bajor hercegnő esküvője az emberek emlékezetében "álomesküvőként" maradt meg, hiszen eltérően a kor szokásaitól, igazi szerelmi házasság volt.

Erzsébet, vagy ahogyan mindenki nevezte, Sisi, egy bajor herceg, Miksa József és unokatestvére, Mária Ludovika bajor királyi hercegnő gyermekeként született, egy foggal a szájában. A bajor néphagyomány szerint ez rendkívüli szerencsét jelent. Mindezt tovább erősítette, hogy Szenteste, 1837. december 24-én született.

A kor szokásához híven nagy családban nőtt fel, hiszen összesen tízen voltak testvérek, bár két fiú még csecsemőként elhunyt.

Sisi gyermekkorának nagyobb részét Münchenben és nyaranta a Starnberg-tó partján álló possenhofeni kastélyban töltötte.

Édesapja nem sokat adott az etikettre így meglehetős szabadságban nőtt fel, sok olyan dolognak is részese volt, amely hercegnőként nem lett volna illendő. Miksa annyira bohém volt, hogy a nászéjszakáján a felesége bezárta egy szekrénybe, mert már nem tudta elviselni a viccelődését.

Ezt az életfelfogást nevelte kedvenc lányába is, akit szinte fiúként kezelt. Sisi sokat úszott, lovagolt, vívott és túrázott, de szeretett verseket is írogatni, kedvenc költője, Heine stílusában.

Tizenöt éves korában elkísérte három évvel idősebb nővérét, Ilona hercegnőt Bad Ischlbe, ahol unokatestvérükkel, a már császár Ferenc Józseffel találkoztak. Sisi édesanyja és a császár édesanyja testvérek voltak, s már korábban elhatározták, hogy Ilona hercegnő és a császár összeházasodnak. Persze nem Ilona volt az első jelölt.

A szász Szidónia hercegnőt a császár utasította el, míg Anna porosz hercegnőtől ő kapott kosarat, így került szóba a katolikus Wittelsbach-család, mint a Habsburgok szövetségesei.

Az, hogy unokatestvérek voltak, nem okozott volna problémát, hiszen számtalan ilyen frigy megköttetett, csak pápai engedély kellett hozzá.

Ehhez hasonlóan Viktória királynő és Albert herceg is unokatestvérek voltak, bár ott a helyzet kissé egyszerűbb volt, hiszen az anglikán egyház feje maga a királynő volt :)

Itt azonban katolikusok lévén a pápai engedély is kellett, de ez nem volt komoly akadály.

Sisi jelenléte azonban megzavarta a nagyhatalmi sakkjátszmát, hiszen a fiatal császár, akinek birodalma ekkortájt a legnagyobb volt Európában (az orosz birodalmon kívül) a kisebbik lányt választotta feleségül.

Anyja tiltakozott, a császár pedig úgy nyilatkozott, hogy vagy Sisi vagy senki más, így Zsófia főhercegné engedett. Persze nem azonnal - hónapokig puhították egymást, míg a főhercegné feladta, s augusztus 19-én, a császár születésnapja után egy nappal eljegyezhette a lányt.

Sisit azonban egyáltalán nem úgy nevelték, hogy valamikor is egy uralkodó lesz, így jelentős neveltetésbeli hiányosságai voltak - legalábbis a bécsi etikett szerint.

De talán pontosan ez tetszett meg Ferenc Józsefnek is. Persze az sem volt mellékes, hogy a 172 cm magas, karcsú Sisi, a kor egyik legszebb asszonya volt. Darázsdereka és gyönyörű, egészséges gesztenyebarna haja, amely majdnem a földig ért elbűvölte a fiatal uralkodót.

Bizonyára közrejátszott természetes szépségében az egészséges életmód és a rengeteg szabadban töltött idő. Egyszóval a fiatal császár el volt ragadtatva a lánytól.

„Kétszeres boldogság számomra, hogy leendő hitvesem kiválasztásakor mélyebb érzelmeimre hallgattam, és szívből remélem, hogy menyasszonyom kiváló tulajdonságaiban megtalálom majd életem boldogságát.” - mondta.

Az eljegyzés tehát megköttetett, s alig egy év múlva 1854. április 24-én este hét órakor Bécsben, a bécsi püspök celebrálásában az Ágoston-rendiek templomában összeházasodtak.

A közben eltelt egy évben azonban rendkívüli sokat kellett tanulnia a fiatal lánynak. Ekkor került mellé Majláth János gróf, aki magyarként az egyik legfontosabb tantárgyat, Ausztria történelmét tanította neki. Tőle hallott először magyar verseket, s Sisi nagyon megkedvelte tanárát és a magyar nyelvet is.

A bécsi udvar merev etikettjét elsajátította ugyan, de ahol és ahogyan csak lehetett, tiltakozott ellene, s megtanult angolul, olaszul és franciául is, bár a francia kiejtése elég sajátos volt. A birodalom nyelvei közül ekkor csehül beszélt, a magyarral, s főként az újgöröggel még csak távolról ismerkedett.

Zsófia főhercegnével, Ferenc József édesanyjával, az első perctől fagyos volt a viszonya, hogy az anyósa testesítette meg mindazt, amit ő elutasított, aki ráadásul gyerekként kezelte. Ferenc Józseffel pedig ritkán találkozhatott, hiszen ekkortájt nagyon lefoglalták az államügyek.

A másik problémát a hozomány, illetve a házassági szerződés jelentette, hiszen Erzsébet egy az osztrák császárhoz képest sokkal szerényebb körülmények között élő családból érkezett.

1854. márciusában végül megkötötték a házassági szerződést, amelyben Sisi családja 50.000 forintos hozományt és 700 forint értékű ezüstneműt, ruhákat, fehérneműt, négy báli ruhát, 14 selyemruhát, 16 kalapot és 40 hálóinget adott hozományként. A bécsi rosszindulatú megjegyzések miatt, Ferenc József a saját vagyonából 100.000 forinttal kiegészítette a hozományt és 12.000 dukátot nászajándékként adott Sisinek. Zsófia főhercegné pedig 60.000 dukát értékű ékszert küldött jövendőbeli menyének.

Sisi 1854. április 20-án hagyta el végleg Bajorországot, s gőzhajóval Linzbe ment, ahol leendő férje már várta.
Hatalmas pompával vonultak be Bécsbe április 23-án, ahol a bécsi kongresszus óta nem volt ekkora forgatag. A díszes hintót lipicai lovak húzták, miközben a bécsi nép mindenáron szerette volna látni a szépséges arát.

Sisi nehezen viselte a hirtelen jött népszerűséget és gyakran félrevonult, hogy kisírhassa magát a feszültség miatt.
Az esküvői szertartás 1854. április 24-én este fél hétkor kezdődött, s közel tizenötezer gyertya fénye világította meg a templomot, tízezer szál virágot használtak fel a díszítésre, s az esküvőn megjelent a magyar és lengyel főurak színe-java. A magyarok természetesen díszmagyarban, piros bélésű, szőrmével díszített mentében.

Sisi magas, karcsú, s emellett gyönyörű nő volt, így nem volt nehéz dolga az esküvői ruha tervezőjének - ő maga túlragyogta öltözékét.

Persze ettől függetlenül a ruhája is gyönyörű volt.

Selyemruháját arany és ezüst hímzés díszítette, fátyla brüsszeli csipkéből készült, a menyasszonyi csokra pedig különleges virágokból (mirtusz és narancsvirág) állt.

(Érdekesség, hogy Viktória királynő esküvői csokra is mirtuszvirágból állt, s tiarájában narancsvirág díszítés volt.)

Sisi hajában diadém volt, ruháját pedig gyémántok díszítették.

A ruhát a szokásoknak megfelelően felajánlották a egyháznak, hogy miseruha készüljön belőle, így természetesen ma már nem megtalálható.

Érdekesség, hogy Zsófia főhercegné egy olyan ruhát ajándékozott Sisinek, amely hosszú évekig elkísérte, ez volt az első magyar nemzeti viselete, amely számára nagyon kedves volt.

A házasságkötési szertartást hatalmas udvari fogadás és egyhetes ünnepségsorozat követte. A fogadáson közel 1500 fős vendégsereg vett részt. A bécsiek szeretetét (s persze üzleti érzékét) mutatja, hogy a városban rengeteg helyen lehetett bajor ételeket és italokat kóstolni az ifjú feleség tiszteletére.

Az ifjú pár három napon keresztül nyilvánosan együtt ünnepelt a vendégsereggel, s ennek része volt az udvari bál, ahol (egyes források szerint) először játszották el Strauss Császárkeringőjét.* Látogatást kellett tenniük a Práterben, szigorúan nyitott hintóban, hogy mindenki megcsodálhassa a gyönyörű császárnét. Csak a harmadik nap után indulhattak el a nászútra, Zsófia főhercegné akkor engedélyezte.

Sisi már ekkor megtapasztalhatta a Hofburg gyűlöletes légkörét. A fiatal férj mindenben igyekezett a birodalma népeivel is tudatni, hogy mennyire boldog.

200 fogoly kapott amnesztiát és 200.000 forint került szétosztásra a tartományokban.

A főhercegné egyáltalán nem gyűlölte Sisit, de akarnoksága miatt hamar szembekerült a fiatal lány dacos természetével. Zsófia egyszerűen egy fiatal csitrinek tartotta a lányt, aki pedig a szabadságérzete miatt dacolni próbált vele. Egyiküknek sem volt könnyű dolga, de végül a császárné engedett.

Pedig Zsófia a maga módján kedvelte és elismerte, "El sem tudod képzelni, milyen bájos Sisi, amikor sír" írta "A császárné vonzza a nyilvánosságot. Mert ő az örömük, a bálványuk."

Zsófia évek óta vasmarokkal irányított mindent, nem hiába hívták gúnyosan "az egyetlen férfinak a Hofburgban". A fiatal császárné már két hét után "börtön"-nek nevezte a kastélyt. „Egy börtönben ébredtem, bilinccsel a kezemen” - írta naplójában.

Ennek következményei egész életében végigkísérték, a pszichoszomatikus tünetektől a menekülési kényszerig.

Az ifjú pár hamar teljesítette uralkodói kötelességét, hiszen 1855. március 5-én megszületett Zsófia, majd 1856. június 12-én Gizella is.

A várva várt fiú azonban késett, s Zsófia főhercegné szinte teljesen kiszorította a gyermeknevelésből. Mindezt tetézte, hogy amikor Sisi kierőszakolta, hogy lányai vele mehessenek Budára, az egyébként is gyengélkedő Zsófia Budán tífuszban megbetegedett, majd 1857, május 29-én meg is halt. Sisi gondatlanságának tartották kislánya halálát.

A vigasztalhatatlan Sisi már nem ellenkezett, s amikor 1858. augusztus 21-én megszületett a régóta várt trónörökös, Rudolf herceg, az ő nevelését már teljes egészében a főhercegné irányította.

Egészsége megromlott, mind testi, mind lelki értelemben és már házassága is kezdett tönkre menni.

Két évre távozott Bécsből, miközben Madeirán, Korfun és Velencében is járt, majd visszatért apja kastélyába, ahonnan egy egészen más, testileg és lelkileg megerősödött Sisi tért vissza Bécsbe.

A lelki tőr ekkorra már átjárta a szívét "Szerettem, éltem / jártam a világot" - írta -, de soha nem értem el azt, amire törekedtem. "

A lázadó kislány öntudatos nővé vált.

 * A hivatalos jegyzék szerint 1888-ban mutatták be