Gödöllővel egy ideje szoros a kapcsolatom, eléggé megismertem az elmúlt két évben - szinte napi rendszerességgel megfordulok itt -, gondoltam, nincs jobb alkalom erre: jöjjön az Egy nap Gödöllőn! Egy kirándulás esetén ugyanis tudok nektek használható tippeket adni, és amúgy is jön a tavasz, és a környék épp ilyenkor mutatja a legszebb arcát.
Szóval Gödöllő.
Az egyetlen magyar város, amit egyszerre két autópálya is összeköt Budapesttel: az M3 és a 2010-ben átadott M31 is itt ér véget. A Nyugati pályaudvaron egy külön váróterem áll a mai napig, ahol Ferenc József és Sisi várta a gödöllői vonatot. Autóval fél óra, tömegközlekedéssel három különféle módon is eljuthatunk ide: busszal, HÉV-vel és vonattal a Keletiből. Hétköznapokon Budapestről 25 vonat, 38 HÉV-járat és 49 busz, összesen tehát 112 jármű indul ide. Naponta.
Nem egy kimondottan nyüzsgő város, fél nap alatt mindent meg lehet nézni, amit érdemes. Ezért persze nyilván kapok a fejemre a hozzászólásokban, hiszen Gödöllőn erős lokálpatrióta érzelmek élnek.
Először is: érkezz kerékpáron. Nem azt mondom, hogy tekerj ki a 3-ason, az nem annyira szép út, inkább tedd fel egy vonatra vagy HÉV-re a bicajt, és eleve azzal szállj le. Gödöllőn nincs kerékpár-kölcsönzés, kevés biciklissel találkozhatunk az utakon egyébként is - ezt nem is értem -, de lerakóhely a belvárosban akad. Autóval is érkezhetsz, de a város amilyen kicsi, annyira átgondolatlan a közlekedése (a HÉV például kétszer megy át egy kilométeren belül egy igen forgalmas útvonalon), így csúcsidőkben lassan fogsz áthaladni.
Végigettem a város összes komolyan vehető - és sokszor még azon is túl - éttermét, sajnos rossz hírt kell közölnöm: nincs igazán jó hely. Oké, a Solier a la carte dolgai egész jók voltak régebben (a cukrászda részt egyáltalán nem ajánlom), ma már inkább unalmas. A viszonylag nemrég nyitott gluténmentes Smarni étterem is ugyanez az erős (és az idő múlásával egyre gyengébb) közepes, csak mondjuk szebb körítéssel, egy hatalmas, szépen renovált épülettel.
De ha valahová mégis beülnénk, ez a kettő jöhet szóba, a Smarniban - Ági (az Egy nap a városban túráinak szervezője) ajánlásának és meghívásának hála - a névadó smarnit is sikerült kipróbálnom, ami viszont tényleg félelmetesen jó. Gluténmentes, tehát van van benne kukoricaliszt is, rajta karamellizált cukor, gríz viszont egy szem sem.
Klasszikus vonalból ajánlott a Kemencés vendéglő, ők ugyan egy percig sem vádolhatóak a modern konyhatechnológiával vagy alapanyagokkal, de a kemencében sült cuccokat, halakat, sülteket korrektül elkészítik.
Ha meg streetfood, akkor van itt egy különleges hely: a Gulyásbomba.
Ezt a Petőfi udvarban találjuk, pörkölt kifliben, ugyanitt egy elég jó Dűlő nevű borszaküzlet is található, meglepő borakciókkal, amikor elég jó tételeket lehet elhozni 2-3 ezer forintos áron. Az út másik felén pedig A Sonkást találjuk, ahol minőségi felvágottakat, bivalymozzarellát és kimért olívabogyót találunk. Ha rám hallgattok, és tavasszal, nyáron érkeztek, ezt teszitek:
- vesztek pár pörkölt-kifli kombót a Gulyásbombában
- egy üveg finom bort a Dűlőben, csavarzárast, poharat vigyetek
- pár fajta olívabogyót, sajtot a Sonkásnál
- és elmentek a Gödöllői Kastély kertjébe
Ide ugyanis ingyen be lehet menni, nem kell belépőt venni a Grassalkovich Antal, Mária Terézia bizalmasa által épített, tulajdonosváltások után Ferenc József és Erzsébet királyné koronázási ajándékaként is ismert kastélyba. Persze nem azt mondom, hogy nem érdemes belépőt venni, hiszen ez Gödöllő fő látványossága, és elég mozgalmas a történelme is, de a kastélypark, azon belül is az északnyugati részen található Királydomb nálam gyakoribb cél, a pavilon mellett a hatalmas mammutfenyő alá telepedve remek rögtönzött pikniket is lehet tartani.
Desszertet és kávét egy helyen érdemes kérni a városban, a Pure kávézó a város egyetlen speciality kávézója, amit egy chocolatier hölgy nyitott. La Marzocco gép, szuper kávék és helyben készült, díjnyertes bonbonok, nekem túlságosan is rokokós környezetben. A fagyit nem javaslom, ezt egyébként eddig egy beszállítóra bízták (Hisztéria).
A főtéren nemrég adták át az új játszóteret. Na, ha gyerekkel jövünk, ez egy kimondottan élvezetes célpont nekik: a meredek lejtőre épült nagy csúszda, mászókák elég jók, mindig tele van a hely, és meg is értem. Korábban a városháza csúnya épülete volt itt, amit szerencsére a földig lebontottak. A Sisi fagyizó egy köpésre van innen nyáron, a városban nekik a legjobb a fagyijuk. Erős közepes.
Csütörtöktől nem messze lehet bejutni a piacra, ahol egész jó kovászos kenyereket és bio zöldség-gyümölcsöket vehetünk. Itt fel tudunk tankolni az útra, mert mostantól tekerünk, egy kicsit többet, mint eddig.
Menjünk kelet felé a 3-as főúton tovább, a cél Máriabesnyő. Egyébként egy sokat koptatott útvonalon megyünk most, Grassalkovich Antal idejében Aszód és Gödöllő között rendszeres látvány volt a mulató urakkal teli kocsik döcögése. Nem ismerek még egy családot, ami ilyen kevés generáción ilyen felemelkedést, majd ezt követően ilyen meredek züllést mutatott volna be, mint a Grassalkovich-ék. Az kastélyt építő Antal fiát és uokáját is ugyanígy hívták, de Grassalkovich II. Antal felélte apja vagyonát, Grassalkovich III. Antal pedig még hatalmas adósságokat is képes volt felhalmozni. Az itteni templom, ahol a Grassalkovich kripta is található, és ahol Grassalkovich I. halála után sokat forgolódott, nagyon jellegzetesen bukkan elő az út mellett:
A ma már kis bazilika ranggal is büszkélkedő, földrajzilag Gödöllőhöz tartozó, a török által elpusztított Máriabesnyőn található templomot szintén a gróf alapította. Egy legenda szerint isteni sugallatra megtalált régi Mária-szobor miatt fontos zarándokhely is, vasárnaponként pedig egy tűt nem lehet leejteni, annyian vannak a misén. De nem ezért írok róla, hanem mert van valami megmagyarázhatatlanul megnyugtató a templom kertjében, környezetében. Nem vagyok hívő, hat év katolikus gimnáziummal a hátam mögött mondom ezt, de itt sétálgatva megmagyarázhatatlan nyugalom száll meg mindig, és tényleg egész más szemmel nézek a problémáimra. Nem tudom, hogy ez mindenkire hatással van-e, a feleségem szintén ugyanerről számol be, és sokan állítják ugyanezt, így érdemes kipróbálni. Gödöllő központjától egy negyed óra alatt idetekerhetünk.
A templom mögött (a 3-as főútról egy lakópark bejárata felé fordulva könnyebben elérhetjük) nem messze találjuk a máriabesnyői temetőt, ahol furamód egy egykori magyar miniszterelnők sírját is megtaláljuk. Nem olyan, mint amilyennek egy miniszterelnök sírját elképzelnénk:
Teleki “numerus clausus és második zsidótörvény” Pál sírja ez, aki végül kétszer volt miniszterelnök, összesen nem egészen három évig volt hatalmon 1920 és 21, valamint 1939 és 1941 között. Nagy valószínűséggel öngyilkos lett, sírfelirata szerint ”dolgozott a cserkészetért, és életét adta a magyar nép becsületéért”.
Ha pedig már itt vagyunk, a Gödöllői dombság területén, a természetvédelmi környezetben, túrázzunk tovább. Gödöllő északkeleti irányban egy határozott dombban és erdőben ér véget, ez már a Gödöllői Dombvidék Tájvédelmi Körzet része. Babat a tatárjárásig önálló település volt, jelenleg a gödöllői egyetem részeként működik, mint tanüzem. A besnyői temetőtől egy Mária-ösvényen jutunk el ide, de ha nem akarunk annyit gyalogolni vagy bicajjal jöttünk, a 3-as főútról sem lehet eltéveszteni a Babati Horgásztó melletti lezárt sorompót, táblákat. Itt autóval nem juthatunk be, hacsak nem lovaglóórára jöttünk az egyetemhez tartozó lovardába - ez is egy lehetséges bejutási lehetőség -, de gyalog vagy kerékpárral simán feltekerhetünk az istállókastélyig.
Igen, istállókastély.
Bizony isten megpróbáltam utánajárni jobban ennek az épületnek, még a gödöllői könyvtár helytörténeti gyűjteményét is átnéztem, de alig találtam valamit. Amit biztosan tudni, hogy I. Grassalkovich Antal építette a XVIII. században (1750 körül), a család egy nőtagjának (máshol egyértelműen írják, hogy a lányának), aki tüdőbetegségben szenvedett. Mivel az orvosok erre a komoly betegségre határozottan istállószagot írtak fel, ezért egy különleges, U alakú épületet terveztek. Középen helyezkedett el a lakosztály, a két szélen az istállók, amik nyitottak voltak a lány lakása felé. Ott volt istállószag rendesen, arról nins tudomásunk, hogy végül segített-e a tüdőbetegségen a juhok kipárolgása. Az épület mindenesetre már ránézésre is különös, istállónak túl díszes, emberi tartózkodásra túl istálló. (Mai formája III. Grassalkovichnak köszönhető, aki a barokk épületet klasszicizáló stílusban átépítette.)
Ha továbbmegyünk, és újra megmásszuk a következő dombot, majd leereszkedünk, következik Domonyvölgy és a Lázár testvérek hatalmas lovas birtoka.
Itt három nagyobbacska tavat találsz, horgászási, fürdési lehetőségekkel - fürdeni csak nyáron -, több lovardát, ahol lovagolhatsz.
Ha Domonyvölgyről lesétálsz a 3-as főútra, a busszal közvetlenül a Stadionokhoz mehetsz, a kirándulás végeztével. Ha bicajjal jöttél, akkor irány vissza Gödöllő, a vasútállomás vagy a HÉV.
Az Egy nap a városban túrakülönítménye már kidolgozott egy hihetetlenül izgalmas vidéki túrát, isten háta mögötti puszta-megmérettetéssel, inkognitóban mulatozó királynővel, szuper kajával, olyan céges csapatoknak, akik kivételesen kiszakadnának a nagyvárosi környezetből, és elmerülnének a városi környezet és a vadregény metszetében. Ha érdekel gödöllői - domonyvölgyi túránk, keress minket az elérhetőségeinken.