2019. dec 09. B0zót
Interjú Paul Kirtley bushcraft oktatóval

Interjú Paul Kirtley bushcraft oktatóval

Hogyan látja a bushcraft és túlélési ismereteket az, aki ezek oktatásával foglalkozik? Milyen volt Ray Mears mellett beletanulni a szakmába? És milyen kihívásokkal jár egy bushcraft iskola működtetése? Blogunk számára adott interjút Paul Kirtley hivatásos bushcraft oktató, túlélési szakértő.

paul_kirtley_bushcraft_instructor_1.jpgPaul Kirtley 1973-ban született az Egyesült Királyságban. A vidéki Angliában, természetközelben nőtt fel, a túlélés témaköre iránt az SAS túlélési kézikönyv és a Combat and Survival magazin keltette fel az érdeklődését. Fiatalként számos gyalogtúra során járta be Anglia és Skócia tájait. Az ezredforduló táján kezdett Ray Mears bushcraft iskolájának, a Woodlore-nak a tanfolyamain részt venni. Mears 2003-ban segédoktatói pozíciót ajánlott neki, és így közvetlenül mellette dolgozva volt lehetősége az ismeretei elmélyítésére. 2005-től pedig már képzési igazgatóként tevékenykedett a Woodlore-nál. 2010-ben alapította meg saját iskoláját, a Frontier Bushcraftot, és azóta is ennek keretében tanítja az erdei élet tudományát. Paul Kirtley matematikusként végzett az egyetemen, de emellett hegyitúra- és kenutúra-vezetői képesítést is szerzett, továbbá azon kevés ember közé tartozik a világon, akik személyesen Ray Mearstől kapták bushcraft oktatói kinevezésüket.
Paul gyakran tart előadásokat az olyan szakmai rendezvényeken, mint az angliai Bushcraft Show, a svédországi Bushcraft Fesztivál vagy idén a Bushcraft Világszimpózium. Emellett rendszeresen jelennek meg cikkei a Bushcraft Magazine és a Bushcraft Journal hasábjain, valamint saját blogján is. Már közepes angol nyelvtudással is érdemes lehet követni podcastjait, ahol bushcrafthoz kapcsolódó témákban folytat igen érdekes beszélgetéseket más neves szakértőkkel. Szintén érdemes megtekinteni korábban a youtube csatornáján, de most már szintén podcast formájában publikált Ask Paul Kirtley (azaz “Kérdezd Paul Kirtley-t”) című sorozatát, melyben szakmai kérdésekre válaszol.

- Kezdjük mindjárt az alapoknál. Te hogyan definiálnád a bushcraft fogalmát? Mi is az a bushcraft a te értelmezésedben? És hogyan kapcsolódik a túléléshez, illetve a vadkempingezéshez, vagy miben különbözik azoktól?

- A bushcraft számomra a természetes anyagok gyakorlati felhasználásának tudományát jelenti, amit kint az erdőben vagy a vadonban lehet alkalmazni. Szóval ez egy készséghalmaz, egyfajta tudástár, amit táborozás vagy túrázás, természeti környezetben tett utazás során használhatsz. Lehetővé teszi, hogy komfortosabban érezd magad, és a modern táborozó felszerelésed használata mellett kiszélesíti a lehetőségeidet a természetes anyagok felhasználásával is. Tehát bővíti a mozgásteredet a szabadban való élet során.
Az egésznek a középpontjában a természet ismerete áll. Ismerned kell az alapanyagokat, természetes erőforrásokat, tudnod kell, hogy hol találod meg, hogyan azonosítsd be azokat, legyenek bár növények, fák, állatok, víz stb. Tehát a bushcraft nem más, mint a természeti környezet ismerete, és hogy hogyan tudod ezt az ismeretet a gyakorlatban felhasználni, amikor abban az adott környezetben vagy.

paul_kirtley_instructing.jpg

És hogy miben is különbözik ez a túléléstől? Alapvetően elég nagy az átfedés. Rengetegféle bushcraft készséget használhatsz amikor kint vagy az erdőben, vagy egy nagyobb túrát teszel a vadonban, legyen az gyalog, kenuval, hótalppal vagy bármivel. Na most, ha egy hasonló környezetben eltévednél, vagy kint rekednél, ugyanezeket a bushcraft készségeket használhatod arra is, hogy segíts magadon, hogy komfortosabbá tedd a helyzetet, hogy melegen tartsd magad, hogy menedéket építs, hogy élelemhez juss, vagy épp segítségkéréshez jelzést adj. Szóval mindarra, ami amúgy elsődlegesen fontos egy túlélő helyzetben. Tehát a bushcraft készségeidet hasznosíthatod túlélőhelyzetben is, de ez nem jelenti azt, hogy ezek pusztán csak túlélő készségek volnának.

Lényeges különbség viszont, hogy ha már te magad választhatod meg, hogy milyen környezetben vagy, akkor az nem igazán túlélőhelyzet. Ha túlélőhelyzetben vagy, akkor vélhetőleg ki akarsz kerülni abból az adott helyzetből, és hazajutni a biztonságba.

Egy másik fontos különbség még az eltérő lelkiállapot. Túlélőhelyzetben hatalmas stressz és nyomás alatt áll az ember. Egy jó túlélőképzés többek közt abban különbözik egy bushcraft képzéstől, hogy tudatosan stressznek teszik ki a résztvevőket. Például ha egyes katonai túlélőképzéseket nézünk, vagy épp a pilótákét, akiknek mondjuk el kell hagyniuk a gépet vagy lezuhant a helikopterük, és nagyon összetett, szimulált helyzeteket csináltatnak velük végig fokozott lelki terhelés alatt, akkor kevésbé éri őket majd meglepetésként, ha valós helyzetben is nyomás alatt kell teljesíteniük.
A bushcraftot viszont sokan inkább csak szabadidős tevékenységként gyakorolják, és úgy érzik, ezzel már túlélő készségekre is szert tesznek. És talán így is van. Viszont érdemes rákészülni, hogy amikor nagy nyomás alatt van az ember egy vészhelyzetben, akkor is működjenek a megtanult módszerek. Tehát nem csak a különböző környezeti viszonyok közt érdemes gyakorolni az egyes bushcraft technikákat, de különböző lelkiállapotban is.

És akkor a vadkemping. Számomra a vadkemping az nem más, mint táborozás egy nem kiépített táborhelyen. Nincs vécé. Nincs zuhanyzó. Nincs csapvíz. Nincs áram. Kimész valahova a természetbe a tábori felszereléseddel, legyen az egy modern esőponyva, függőággyal és egy jó hálózsákkal, vagy pokróccal, ezt ott felállítod, és akkor ott vagy egy elhagyatott helyen, akár az erdőben, akár a hegyekben, a lényeg, hogy minden infrastruktúrától távol.

- A bushcraft meglehetősen szerteágazó ismereteket foglal magába. Mely területek állnak ebből leginkább közel hozzád?

- Szeretem a tűzgyújtást és a tűz kezelésének készségét, az ehhez kapcsolódó technikákat. Ez egy nagyon fontos készséghalmaz a bushcrafton belül. És nagyon alapvető is. Ennek ellenére, akárhányszor is gyújtok tüzet mondjuk íjas- vagy egy kézi tűzfúró segítségével, még mindig, minden alkalommal hatalmas öröm, amikor felcsapnak a lángok. De vannak más területek is, amit kifejezetten szeretek. Ismerni, beazonosítani a fákat és egyéb növényeket, valamint tudni azt, hogy mi mindenre is használhatóak. Aztán a természetes navigáció. Nagy élmény az iránymeghatározás a Nap és a csillagok alapján. És talán amiatt is, mert matematikusi végzettségem van, külön érdekes számomra látni és érteni az egésznek a matematikai hátterét.

- Tudnál olyan példákat említeni, amikor jó hasznát veheti valaki a bushcraft ismereteknek? Esetleg veled volt már olyan, hogy ezen ismeretek hiányában bajba kerültél volna?

- Képzelj el egy vízitúrát a vadonban, ahol egy fárasztó esős nap végén mindenki fázik, esetleg át van ázva, éhes és kimerült. Csak az a képesség, hogy vezetőként gyorsan ki tudsz választani egy jó táborhelyet, hatékonyan felkötsz egy ponyvát, ami alá be lehet húzódni, összedobsz egy állványt a lábasnak, képes vagy megfelelő tüzifát gyűjteni és tüzet gyújtani akár nedves körülmények közt is, ahol mindenki meg tud melegedni, gyorsan meleg ételhez, és italhoz juttatod az embereket, és így korán tudnak lefeküdni, és hosszabb ideig pihenni, csak ez a képesség már hatalmas előnyt jelent, azzal összevetve, mintha mondjuk minden elhúzódik, és a hidegben kényelmetlenül érzik magukat. És egy többnapos túra alatt ezek a tényezők összeadódnak.
Mindezek persze pusztán alapkészségek. De ha elég rutinos vagy az alapokkal, hatékonyan tudod működtetni a tábori életet, az rengeteget számít, különösen akkor, amikor neked kell gondoskodnod másokról.

paul_kirtley_bushcraft.jpg

Legtöbbször a hideg és a meleg okozzák a fő problémát odakint. Tehát ha képes vagy szárazon és melegen tartani a csoportod tagjait hideg, nedves környezetben, illetve tudod biztosítani a folyadék-utánpótlásukat, és elkerülni hogy bárki hőkimerülést szenvedjen a melegben, és ezekre a nehézségekre ráadásul többféle megoldásod is van, akkor remek munkát végzel.

Aztán ott van a tájékozódás. Egyesek nem is tekintik a tájékozódást a bushcraft részének, de én azt gondolom, nagyon is az. Különösen fontos, ha járatlan vidékekre akarsz eljutni. Személy szerint többször voltam már olyan borzasztó időjárási viszonyok közt Skóciában, vagy akár Norvégiában téli sítúrákon, ahol ha nem tudtam volna jól tájékozódni, akkor valószínűleg most nem lennék itt. Olyan körülmények között, amik rövid időn belül hipotermiához vezethetnek, el kell jutnod az indulási helyről a kitűzött célhelyszínre egy menedékhez, vagy sátrazásra alkalmas helyre. És ha eltévedsz, különösen ha a hegyekben, az baj. Nagyon fontos, hogy elkerüld a veszélyes szakaszokat, és biztonságos helyen maradj, különösen rossz látási viszonyok között. Szóval megfelelő tájékozódási képesség nélkül az egészségedet és az életedet kockáztatod. Úgyhogy én kifejezetten örülök neki, hogy jól tudok tájékozódni.

De említhetném még a gyógynövényeket is. Ha mondjuk megvágod a kezedet egy túrán, vagy van egy kisebb sérülésed, és értesz a gyógynövényekhez, akkor annak ott jó hasznát veszed. Nem egyszer használtam például mentát gyomorpanaszokra, vagy a balzsamfenyő gyantáját egy észak-amerikai kenutúrán, ahol lehorzsoltam a kezemet, és kezdett elfertőződni. Gyulladáscsökkentő és fertőzésgátló hatása is van.
Szóval a bushcraftban rengeteg olyan praktika létezik, ami javítja a komfortérzetet és az emberek jobban érzik magukat tőle.

- A bushcraft iránt érdeklődő emberek közül elég sokan ismerik Ray Mears nevét. Sok tekintetben az ő érdeme, hogy ez a tevékenység ezen a néven népszerűvé vált. Te viszont abban a szerencsés helyzetben vagy, hogy közvetlenül vele dolgozhattál 8 éven át. Sőt. Az általa alapított bushcraft iskolának a Woodlore-nak a képzési igazgatójaként. Milyen volt vele dolgozni? És mi volt ott a feladatod pontosan?

- 2003-ban kezdtem a Woodlore-nál, először még csak segédoktató voltam, és a kurzusokon kellett besegítenem. Ray Mearsszel dolgoztam együtt, valamint Juha Rankinennel. Az ő neve kevésbé ismert, ő már akkor is főoktatóként dolgozott, amikor én még csak résztvevő voltam a kurzusokon. Egyébként szerepel a Bushcraft Fesztiválon készített podcastomban, érdemes lehet meghallgatni. Rengeteg tanultam tőle is és Ray-től is. Aztán pár évvel később Ray Mears felajánlott nekem egy teljes munkaidős állást képzési igazgatóként. Oktatói minősítést kaptam tőle és azt a feladatot, hogy szervezzem a képzéseket, és irányítsam az oktatói csapatot is, vagy ha kell, új embereket vonjak be. Elég sokrétű volt a feladatköröm. Például új tanfolyamokat kidolgozni, tehát nem csak a már meglévőket futtatni, de újakat is kitalálni. Felépíteni egy megfelelő felvételi eljárást, amely szigorú, de mégis korrekt, hogy megtaláljuk a legalkalmasabb embereket a feladatokra.
Aztán ki kellett dolgoznom egy belső képzési programot a Woodlore-nál. Először is egy alapképzést az újonnan felvett embereinknek. Számos dolgot kellett megtanítani nekik a munkakörük ellátásához, táborépítést, tábori életet, tábori főzést, elsősegélyt. Ezután következett a bushcraft ismereteiknek és az oktatási készségeiknek a továbbfejlesztése, ez utóbbi kettő ugyanis két külön dolog. De ezzel nem ért véget a képzés. Hosszabb folyamat végén válhatott valaki oktatóvá. Valamint nekem kellett kapcsolatba lépni, egyeztetni és megállapodni más szervezetekkel is az együttműködés lehetőségeiről.
Hát ezek voltak a legfőbb teendőim képzési igazgatóként.

Ray Mearsszel dolgozni igen tanulságos volt. Nagyon magasszintűek az elvárásai. Eleinte úgy érezheted, hogy végtelenül kritikus. És ha túlzottan magadra veszed amiket mond, az azért fájdalmas tud lenni. Ha ezeket nem veszed magadra, csak elfogadod, hogy néha negatív módon ad visszajelzéseket, de azért, mert segíteni akar, akkor gyorsan tudsz fejlődni mellette. Ha úgy tekinted ezt az egészet mint egy tanulási folyamatot, akkor igen jó élmény. Ray Mears nagyon támogató, szívesen osztja meg a tudását. Nagyon figyel a részletekre. Pontosan tudja, hogy mit hogyan akar. És nem igazán szereti, ha máshogy csinálod a dolgokat, mint ahogy azt szerinte a legjobb.
Összességében kiváló tapasztalatom volt vele, és sokat adott nekem az egész.

- Azon kevés ember közé tartozol a világon, aki személyesen Ray Mearstől kapta bushcraft oktatói képesítését. Amellett hogy neki dolgoztál, mit kellett tenned ezért az elismerésért? Például letenni valamifajta vizsgákat?

- Hadd válaszoljak egy hasonlattal. Például harcművészetet tanulsz egy mesternél. Ott nincs szükséged színes övekre, mert ő pontosan ismeri a tudásszintedet, hiszen minden alkalommal vele edzel. Tudja, hogy kezdő, középhaladó vagy haladó vagy. Hogy mik az erősségeid és a gyengeségeid. Hogy miben kell fejlődnöd. Szóval amikor én Woodlore-hoz kerültem, az oktatók képzése hasonlóan történt. Elkezdtél dolgozni a kurzusokon mint egy gyakornok. Vagy mint a régi időkben amikor egy szakmát, mint a kádár vagy az ács szakmát, úgy tanulta ki az ember, hogy egy mester mellett inaskodott sokáig.
És akkoriban Ray Mears maga vezette a legtöbb kurzust, én pedig közvetlenül neki segítettem. Szóval pontosan ismerte a készségszintedet. Hogy mit tudsz vagy nem tudsz. Hogy mit vagy képes oktatni és mit nem. Mint egy harcművészetnél, ahol az oktató tudja, hogy melyik tanítvány milyen szinten van. De amint megugrik a létszám, már nem fog mindenkit ismerni. Akkor jönnek képbe az övek. És ha valaki ekkor csatlakozik be, az azt látja, hogy jó, akkor az a sárga öves az egy viszonylag kezdő lehet, a fekete öves meg már nagyobb tudású.
Mi a Woodlore-nál nem öveket használtunk, de az alapelv hasonló volt, hogy valami struktúrát alakítsunk ki. És pont az volt az egyik feladatom, hogy kidolgozzam ezt a rendszert.
Tehát, hogy közvetlenül a kérdésedre is válaszoljak, nekem személy szerint nem kellett levizsgáznom Raynél. Hanem mivel együtt dolgoztunk, és folyamatosan látta, hogy milyen szinten vagyok, egy adott ponton azt mondta, hogy kiérdemelted az oktatói fokozatot az iskolámban, és ekkor kaptam meg az oktatói kést. Mielőtt odakerültem, mások, mint például John Rhyder is pont így lettek oktatók.

Viszont miután képzési igazgató lettem, Ray Mears többé nem személyesen vezette a legtöbb tanfolyamot, és a csapatot sem ő irányította közvetlenül, akkor vezettük be azt a rendszert, hogy az ember először segédoktatóként kezd, majd fősegédoktató lesz, és aztán lehet oktató-jelölt. Ehhez már vizsgát kellett tennie. Utána már konkrétan oktatnia is kellett és tovább fejlesztenie a készségeit. És ezután jött az oktatói vizsga. És ha ez is sikerült, akkor kapták meg az oktatói címet és vele a kést. Szóval azt hiszem én vagyok az egyik utolsó, aki még közvetlenül Raytől kapta meg az oktatói kinevezést, utána már mindenkinek ezen a rendszeren kellett keresztülmennie.

gbs2019_paul_kirtley.jpg

- 2010-től kezdődően viszont te is beindítottad saját bushcraft iskoládat, a Frontier Bushcraftot. Honnan jön ez a név?

A Frontier Bushcraft név a frontier szóból jön többféleképp is. [A frontier magyarul határvidék, peremvidék, illetve észak-amerikai használatban a fehérek részéről még érintetlen nyugati területek és a már elfoglalt, belakott területek közti határvidék hagyományos neve volt a korábbi évszázadokban. – a szerkesztő megjegyzése] Az egyik az alapértelmezett szó, tehát maga a határvidék, ahol ezek a készségek igazán fontosak voltak annakidején. Az a képesség, hogy korlátozott mennyiségű felszereléssel kimenj a vadonba és a természeti környezetet a saját hasznodra fordítsd. Ha a szótári definíciót nézzük, akkor a “frontier” az a határterület az úgynevezett civilizáció és a vadon között. És mindazok a készségek amiket mi tanítunk lehetővé teszi a városiasabb környezetben élők számára, hogy vadabb vidékekre merészkedjenek. Én arra akarom bátorítani az embereket, hogy az otthon kényelméből kilépve tapasztalják meg a természet szépségeit. Ez is egyfajta lélektani határ, amin keresztül kell juttatnunk őket. Ilyen értelemben is tekinthetjük ezt a szót.
És végül ott van a szabadtéri nevelésben az a szemlélet, hogy adjunk a résztvevőknek egy nagy élményt, kalandot, ami túltolja őket a saját határaikon. Adjunk olyan kihívást, ami adott pillanatban nehéz, de aztán megszokottá válik, fejleszti a személyiségüket, és kitágítja a komfortzónájukat.

- Sokan idegenkednek attól, hogy pénzt fizessenek olyan dolgokért – mint egy bushcraft tanfolyam is –, amit akár könyvekből vagy a netről is meg lehet tanulni. Mit nyerhet vele az, aki mégis ilyenre adja a fejét?

- A bushcraft rengeteg témakört foglal magában Természetesen lehet ezeket könyvekből is tanulni, ám ez alighanem rengeteg próbálkozással, hibázással jár. Én például nem láttam még könyvet, ami a tűzfúrót olyan részletességgel mutatná be, hogy a teljesen kezdő szintről kiindulva egy alapos, átfogó tudást adjon át az olvasónak. Egész egyszerűen ez túl hosszú volna leírva. Szóval tömörítik. Innentől kezdve magadnak kell a hiányzó információt sikertelen próbálkozások hosszú során keresztül kipótolnod. Persze semmi gond nincs ezzel. Egy tanfolyamon való részvétel mindenesetre nagyon meggyorsíthatja ezt a tanulási fázist. Rövid idő alatt sokkal többet tudsz fejlődni, mert az oktatók segítenek, hogy ne kövesd el azokat a hibákat, amiket amúgy elkövetnél. De így megy ez más területeken is. Tanulhatsz gitározni Youtube-ról, de egy jó tanárral gyorsabban fogsz előrejutni. Tanulhatsz kenuzni magadtól, de sokkal hatékonyabb ha egy kenuoktató támogat. Megtanulhatod az alapvető karatemozdulatokat is könyvből, de nem lesz túl gyors az előrehaladás, szóval jobban jársz, ha elmész egy mesterhez.
Nem minden bushcraft készség ilyen, de néhány területen igencsak hasznos, ha egy tapasztalt tanár segít. Ennek persze ára van, mert az oktatónak is meg kell élnie valamiből, különben nem lenne ideje veled foglalkozni. Én amúgy teljes mértékben tiszteletben tartom, ha valaki könyvekből akar tanulni, csak látni kell, hogy az sokkal tovább fog tartani.

paul_kirtley_tracking.jpg

- A Frontierrel rengeteg különböző bushcraft tanfolyamot szervezel évről évre. Melyik a kedvenced ezek közül?

- Az egyik kedvencem a Nyomolvasás és természet-megfigyelés, mivel olyan új távlatokat nyit meg a résztvevők számára, ami amúgy keveseknek adatik meg. Ahogy már említettem, sokmindent el lehet sajátítani könyvekből, youtube-ról, ha van már némi alapismereted. A nyomolvasás kapcsán viszont ez jóval nehezebb, mert kevésbé kézzelfogható dolog. Olyasvalami, ami a fejedben van, a szemedben, abban, ahogyan látod a környezetedet. És idáig persze el kell juttatni az embereket – ezt a folyamatot szeretem ebben a tanfolyamban.
Aztán szeretem az alapszintű kurzusokat is. Oda főleg olyanok jönnek, akiknek tényleg kevés tudása van a témában, és mégis eljutnak arra a pontra, ahol már van egy rálátásuk a dolgokra, és maguktól tudnak gyakorolni, továbbfejlődni.
Szóval ezt a két tanfolyam különösen közel áll hozzám. A bushcraft alapkurzus szélesre tár egy kaput, bemutatja a lehetőségeket, a nyomolvasás pedig további távlatokat nyit meg a résztvevők számára.

- Te dolgoztad ki a Woodlore tanfolyamainak egy részét. És szintén te dolgoztad ki a Frontier tanfolyamait is. Mennyire vannak nagy hasonlóságok-különbségek a két iskola képzései között?

- A tanfolyamok közt megvannak a hasonlóságok, igen. De ez igaz számos bushcraft iskolára. Azok a szakértők, akik a Woodlore-nál kezdtek, manapság nagyon hasonló tanfolyamokat tartanak, mint például Ben McNutt a Woodsmoke-nál, vagy John Rhyder a Woodcraft Schoolnál. De vannak, akik sosem jártak a Woodlore-nál, mégis hasonló dolgokat tanítanak. Egyfelől mondhatjuk persze, hogy csak leutánozzák. Másfelől viszont, ha ki akarsz dolgozni egy kezdő szintű bushcraft képzést, amely a bushcraft legfontosabb alapismereteit tartalmazza, akkor nem lehet hozzá hirtelen vadiúj alapismereteket kitalálni, mert mindenképp van egy fontossági sorrend, amivel kezdeni kell.
Ha összevetsz több bushcraft iskolát, elég hasonló kezdő tanfolyamaik vannak, mert az alapok azok alapok. És vannak más tanfolyamaik, amik viszont különbözőek. Például a mi Expedíciós kenutúra készségek nevű tanfolyamunk a táborozási ismereteknek és a kenuzási ismereteknek a kombinációja, amik egyébként remekül összeillenek. Ez, azt hiszem, eléggé egyedi. Ray Goodwinnel együtt dolgoztuk ki. [Ray Goodwin az Egyesült Királyság egyik legismertebb és legtapasztaltabb kenu oktatója. – a szerk. megj.] És olyanokat tettünk a tematikába, amikre tudtuk, hogy igény van. Az emberek nem csak szimplán kenuzni akarnak megtanulni, hanem azt is, hogy hogyan lehet kenuval egy nagyobb szabású vízitúrát, utazást megtenni. Szóval egy olyan képzési programot dolgoztunk ki, ami megadja ehhez az alapokat.
Aztán itt van a Középhaladó bushcraft tanfolyamunk. Egy korábbi verzióját én dolgoztam ki a Woodlore-nál, és én is vezettem éveken át. A Frontier középhaladó kurzusa már ezen tapasztalataimra épült. De természetesen vannak átfedések, hisz végsősoron mindkettőt én találtam ki.paul_kirtley_axe_bushcraft_symposium.jpgA különböző bushcraft iskolákban más-más hangsúlyt kaphatnak egyes területek. Mi például nem foglalkozunk bőrkikészítéssel, kőpattintással, de vannak, akik igen. Ismerni kell a saját erősségeidet. Én nem fogok olyat tanítani, amiben nem vagyok elég jó. Csak olyat, amiben megfelelő a tudásom. Ezt tudnod kell magadról. Legyél őszinte magaddal.
Vannak emberek, akik egy csomóféle tanfolyamot tartanak, mert az úgy jó üzlet számukra, miközben nem feltétlen van meg hozzá a tudásuk. Számomra viszont nagyon fontos, hogy csak olyan képzéseket hirdessek meg, amit magas színvonalon tudunk megtartani.
Hogy még egyet említsek, van egy új képzésünk, az Erdei Vadász kurzus. Csakúgy, mint a már említett Expedíciós kenutúra készségek tanfolyam, ez is együttműködésben zajlik egy külsős szakértővel, Andy Chaddertonnal. Egy olyan emberrel, aki nem csak nagyon tapasztalt szarvasvadász, de egyúttal lőfegyver-oktató is. Egy jó adag bushcraft ismeretet vegyítünk ebben az ő vadászati ismereteivel, és megintcsak egy olyan képzés lett ebből, ami egyedülálló a maga nemében.

Amit én igazán szeretek ebben az egészben, hogy a tanfolyamokon a résztvevőknek átadunk egy készséghalmazt, amit aztán magukkal visznek, és használni tudnak. Nagyon foglalkoztat, hogy hogyan lehet különböző, de logikusan összefüggő szakterületeket kombinálni. És ha ehhez külsős szakemberekkel kell együttműködnöm, akkor megteszem. Sok bushcraft iskola mindent a saját oktatóival akar megoldani, de nekem fontosabb szempont az, hogy a résztvevők a lehető legtöbbet kapjanak ebből.

- Hivatásos főállású bushcraft oktatóként dolgozni, ahogy ezt te is csinálod, sokak számára igen izgalmas munkakörnek tűnik. De vannak-e ennek hátulütői is esetleg?

- Számomra nincs túl sok hátulütője, örömmel választottam ezt a hivatást. Viszont aki sokat akar ezzel foglalkozni, az értelemszerűen sokat van távol otthonról. És ez bizony nehézség lehet.
Tipikus eset, hogy valaki eljön néhány tanfolyamra, és remekül érzi magát. És azt mondja nekem, hogy, “Paul, ez hatalmas élmény volt számomra! Olyan fantasztikus lehet ezt csinálni állandóan!” De a helyzet az, hogy teljesen más ezt munkaként csinálni, szervezni és tanítani, mint részt venni rajta. Fontos ezt megérteni.
Továbbá azt is, hogy még ha csak segítőként is veszel részt a kurzusokon, alig leszel otthon. És ha házas vagy, gyerekeid vannak, vagy bárki akivel együtt éltél eddig, az azt fogja érzékelni, hogy sosem vagy otthon, ami bizony problémát okozhat. Én személy szerint alsóhangon is minimum 20 hetet távol töltök az otthonomtól egy évben. És ez még így is kevesebb, mint korábban, mert most a saját vállalkozásomat működtetem, annak minden teendőjével. Vannak például internetes kurzusaim is, rendszeres webináriumokkal. Ez is része az oktatási tevékenységemnek, amit persze nem tudok az erdőből intézni.
De még ha otthon is vagyok, sokszor este is dolgozom. Például a webináriumok is este vannak. Ez rengeteg idő távol a családtól és barátoktól. Voltak akik nálam dolgoztak, és hiányzott nekik a feleségük. A gyerekeik. A kutyájuk. Meg mindaz, amit eddig természetesnek vettek, és ami mellett még jó ötletnek tűnt kimenni az erdőbe és ezzel foglalkozni. Aztán mondjuk eljönnek, és végigdolgoznak 10 hetet a nyáron, de ez az emberi kapcsolataik rovására megy, és nem marad idejük az alapvető otthoni teendőkre sem, vagy mindarra, amit eddig esténként, hétvégén csináltak.
Szóval azt kell megérteni, hogy ez egy komoly időbeli kötelezettséget jelent. És ezt el kell fogadnia nem csak az illetőnek, de azoknak is, akikkel együtt él. Ezt sokan nem szokták végiggondolni.
A harmadik megfontolandó dolog, hogy általában a kültéri tevékenységek, sportok oktatói – nem csak a bushcraft oktatásra gondolok itt, hanem mondjuk sziklamászásra, kenuzásra – szóval ezek a munkakörök nem igazán jól fizetettek. Miközben pedig rengeteg kötelezettséggel járnak. Sokat kell tanulnod, hogy meglegyen a megfelelő tudásszinted. Sokat kell gyakorolnod, hogy biztosak legyenek a készségeid. És azt is tanulni kell, hogy hogyan taníts. Rengeteg idő és energia, amíg valaki eljut arra a szintre, hogy jó bushcraft oktató legyen, de ezzel sosem fog sokat keresni. Ezek megfontolásra érdemes dolgok a megélhetés szempontjából is.
És mindezeken túl pedig el kell tudnod fogadni, hogy rengeteget vagy odakint. Ha esik, ha fúj, ha hideg van, ha meleg. És ilyen körülmények közt is jól kell érezned magad, hatékonyan dolgozni és tanítani az embereket.
Szóval ez mind-mind megfontolásra érdemes. Én úgy látom, hogy mindezek miatt sokak számára nem vállalható ez az életforma.

- Így, hogy ilyen szinten igénybe vesz ennek az iskolának a működtetése, jut még egyáltalán időd arra, hogy hogy egyszerűen csak kimenj és élvezd a természetet, vagy arra hogy gyakorolj és továbbfejleszd a saját tudásodat

A szüleim vidéken élnek, Észak-Angliában, és viszonylag gyakran meglátogatom őket. Olyankor lehetőségem adódik hogy bebarangoljam a vidéket, fotózgassak, és csak élvezzem a természetet. Aztán eljárok a munkámtól függetlenül is kenutúrázni. Igyekszem minden évben beiktatni egy gyalogtúrát is. Nem valami nagyot, csak mondjuk egy egyheteset. Ezen kívül elég sok rövidebb gyalogtúrára, vízitúrára, táborozásra megyek minden évben az Egyesült Királyságban. Vagy idén például tervezek egy 12 napos szóló kenutúrát Kanadában. [Interjúnk készítése óta Paul ezen már túl is van. – a szerk. megj.] Ez lesz az eddigi leghosszabb kenutúrám, amin végig egyedül vagyok. Nagy kaland lesz, teljesen egyedül a vadonban, csak én, a kenum és a tábori felszerelésem.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Paul Kirtley (@paulkirtley) által megosztott bejegyzés,

Aztán rendszeresen megyek téli utakra is Észak-Svédországba vagy Kanadába, többnyire olyan barátokkal, akik szintén élvezik a hótalpas túrákat, és a fűtött sátrazást.
Idén mondjuk ez pont kimaradt, mert könyvet írok, és kellett rá az idő. De azt gondolom, ha sok időt töltesz tanítással, mások képzésével, akkor fontos, hogy legyen időd önmagadra is, saját tapasztalatokat szerezni, újratöltődni, és a felelősséggel járó feladatokat hátrahagyva is élvezni a természetet.

Oktatóként egy vezetett programon meg kell bizonyosodnod, hogy tartod az időkeretet, hogy lefeded a tanfolyam egész anyagát, az időjárástól függetlenül. Gondoskodnod kell róla, hogy mindenki komfortosan érezze magát. Azokon a kurzusokon, ahol mi biztosítjuk az ételt, ott arról is, hogy mindenkinek jusson elég. Állandóan egy csomó mindent kell szervezni, észben tartani. Szóval jó, ha van olyan ideje az embernek, amikor nem kell ezekkel foglalkozni, csak magával törődhet.

A kérdésed másik fele, a készségfejlesztésről, tudásbővítésről, az is fontos. Ennek egy része származhat a vadonban tett nagyobb túrákból, ami sokrétű tapasztalatot ad. De nagyon lényeges még a tudatos gyakorlás is, amikor egy adott készségre állsz rá, hogy abban fejlődj. Lehet ez olyan, amit már tudsz, csak szinten akarod tartani magad, vagy tovább akarsz fejlődni. Vagy lehet ez egy teljesen új készség elsajátítása. És azt hiszem minden oktatónak szüksége volna rá, hogy néha tanuló is legyen. Még akkor is ha nem pont a maga szakterületén. Fontos, hogy néha a tanítványaid bőrébe bújj, hogy lásd, ők hogyan is sajátítják el a dolgokat, és jobban át tudd érezni a helyzetüket. Ez nagyon fontos az oktatói készségek fejlesztéséhez.
Két fő készséghalmazról beszélünk, ahogy korábban is említettem. Az egyik maga a bushcraft – vagy bármi, amit tanítasz –, a másik része pedig az oktatási, pedagógiai ismeretek. Mindkét terület fejleszthető, és még magától is fog fejlődni valamennyit idővel, ha csinálod. De ha tudatosan fejleszted, és készülsz rá, az hatalmas különbséget jelent. Erre viszont rá kell szánni az időt, és betervezni mondjuk egy önfejlesztési hetet, amikor azt mondom, hogy most csak erre a témára fókuszálok, és ettől nem téríthet el semmi.

- Az előbb említetted, hogy könyvet is írsz…

- Igen. Van egy könyvkiadó, ahol a kézművesség és gyakorlatias készségek témakörére fókuszálnak. Látták a honlapomon a Faműves kurzusom hirdetését, és azzal kerestek meg, hogy volna-e kedvem ebből a témából könyvet írni. A kurzus anyaga nem csak faművességet, de egyúttal általános táborozási praktikákat is takar, különös tekintettel a fejsze használatára, szóval erről fog szólni a könyv is. Még nincs teljesen kész, remélhetőleg év végén, vagy 2020 elején jelenik majd meg.

paul_kirtley_axecraft.jpg

- Végezetül mit tanácsolnál mindazoknak a fiataloknak, cserkészeknek, természetjáróknak, akiket komolyabban is érdekel a bushcraft, mit érdemes tanulniuk, hogyan tudnak a legjobban fejlődni ebben?

- A legalapvetőbb területek azok, amiket nap mint nap csinálsz, amikor kint élsz a erdőben. A legfontosabb, hogy legyél nagyon jó ezekben az alap dolgokban. Hogy hogyan tudsz tüzet gyújtani változatos körülmények között, eltérő anyagokkal, eltérő fafajtákkal. Nem kell egyből a tűzfúróban gondolkodni. Csak annyit mondok, hogy jól menjen a tűzgyújtás gyufával, öngyújtóval, szikravetővel, akár nedvesebb környezetben is, különböző anyagokkal. Tanuld meg megélezni a késed, és szakszerűen használni. Tanulj meg alapszinten faragni. Tanuld meg, hogy hogyan készíts el dolgokat, hogyha szükséged lesz valamire, elő tudd állítani.

Természetesen van itt egy biztonsági szempont is. Mindenkinek, aki kijárkál a szabadba, azt tanácsolom, hogy tanuljon legalább alapszintű elsősegélyt. Az nem veszik kárba, és egyszer még szükség lesz rá valamilyen formában.

És ha mélyebben is érdekel a bushcraft, akkor előbb-utóbb például meg kell tanulnod felismerni, beazonosítani a fákat. Már csak a tűzgyújtás szempontjából is fontos ez, hiszen a különböző fajoknak eltérőek az égési tulajdonságai. Aztán ott van a csomózás. Jó ha tudsz 10–20 féle széleskörűen alkalmazható csomót, mint például a szorító nyolcast, a sátorfeszítő csomót, a bowline-t és az egyéb klasszikus csomókat. A tábori építmények készítésétől kezdve, akár a sziklamászás, vagy a kenuzás területén, ha esetleg majd az érdekelne később, a csomók és kötéltechnikák mindenhol fontosak.
Tehát azt mondanám egy fiatal számára, hogy ha jó vagy a tűzgyújtásban, az alapvető vágószerszámok használatában, a csomózásban és a fák felismerésében, és esetleg vannak még egyéb cserkész ismereteid is, akkor már egy nagyon szilárd alaptudásra tettél szert, amire stabilan lehet építeni a továbbiakban. És minél előbb nekikezdesz, annál jobbá válsz. 

Szólj hozzá

növény túlélés tájékozódás egyesült királyság felkészülés természetjárás vadon ray mears bushcraft irány meghatározása bozótművesség paul kirtley vadonlakó