Mianmar egykori fővárosából, Yangon-ból egy teljes éjszakát zötykölődtem a hírhedt Burma-Sziám vasútvonal egy szakaszán, mire Mawlamyine-be értem. Mielőtt azonban Mawlamyine-ről mesélnék, engedjétek meg, hogy néhány szót szóljak magáról a vasútvonalról. 1942-ben kezdték építeni azzal a céllal, hogy a japán hódítók számára ellátási útvonalat biztosítson. A japán mérnökök becslései szerint öt évet vett volna igénybe, míg Burmát és Thaiföldet vasútvonalakkal össze tudták volna kötni. A japán hadsereg azonban 13 hónap alatt építette meg a háborús foglyokkal a 3, 3 láb nyomtávolságú, 260 mérföld hosszú vasútvonalat, melynek nagy része nehéz terepen épült, azaz magas hidak építését és mély hegybevágásokat követelt.
Egy japán bordélyvonat avatta fel, és mindössze 24 hónapig használták mielőtt a szövetségesek lebombázták volna 1945-ben.
A becslések szerint 16 000 háborús fogoly halt meg a brutális bánásmódnak köszönhetően az építése alatt. Úgy tudni, mindössze egyetlen fogoly tudott elmenekülni, egy brit, aki a britek oldalán harcoló gerillák között lelt menedéket.
Habár a japán fennhatóság alatt meghalt háborús foglyok száma mindenkit elborzasztott, mégis elenyésző ahhoz képest, mennyien vesztették az életüket a Burma-Sziám vasút építése idején.

Álmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer én is eljutok kedvenc íróm, George Orwell életének egyik meghatározó helyszínére, Mawlamyine-be. Öt évet szolgált ezen a helyen helyettes felügyelőként a burmai rendőrségnél. Első regényét is itt írta Burmai napok címmel 1934-ben,melyben a brit gyarmati rendszer visszásságait állítja pellengérre.

#délkelet-ázsia #mianmar #burma #mawlamyine #georgeorwell

Mawlamyine utcáit reggelente kolduló szerzetesek özönlik el

Mawlamyine sztúpái

A világ leghosszabb fekvő Buddhája

A Mawlamyine-től 24 km-re lévő hatalmas szobor hossza 165 méter, és legfőbb érdekessége, hogy nemcsak kívülről lehetett megcsodálni, hanem még a testében is lehetett sétálgatni. Azt nem tudom, hány méter magas lehetett , de azt megszámoltam, hogy az állcsúcsától, melyet a földön pihentetett, a homlokáig pontosan 189 lépcsőn lehetett felmenni. A fej legmagasabban lévő pontján egy kiállítás kezdődött, amely végig vonult a hatalmas testen, és a szobor lábujjainál fejeződött be. Buddha életének legfontosabb eseményeit megjelenítő szoborcsoportok mellett a Szamszára, azaz élet örök körforgása, és annak szobrokban megjelenített részletei képezték a kiállítás tárgyát.