1. nap:

Nem tudom, ki hogy van vele, de ha elérkezik a február vége, március eleje és kisüt a nap, akkor én már indulnék is a hegyekbe. Nem, nem síelni, hanem bakancsot húzva túrázni, barangolni és friss, tavaszi levegőt szívni. Ez az érzés évről évre elkísér és már bőségesen okozott csalódást és újratervezést. Még mindig hajlamos vagyok azt hinni, hogy ha nálunk már hetek óta plusz 10 fok van, akkor a magas hegyek között is szabad a pálya. Na és ez hatalmas tévedés. Így az ilyen tévedések és túlfűtött lelkesedés folytán hótalpas túráztam már tavasszal Erdélyben, piknikeztünk a tengerparton túra helyett és kötöttem ki egy krémessel Bled csodaszép városában.

Amúgy pont ezért jelzik a túratérképeken azt, hogy bizonyos csúcsok mettől, meddig mászhatóak, csak hát van az a női hév, ami felül akar írni minden logikus lépést, és ez megtörtént 2018-ban is. Elterveztem, hogy mi leszünk az elsők, akik megcsinálják a Bohinji-tó felett található panoráma túrát, így pénteken becsaptuk a kocsi ajtaját és ki sem szálltunk Ribcev Laz településéig. Pedig az odafele vezető út már sejtett valamit. 

A Keresztelő Szent János-templomnál (https://kirandulastippek.hu/juliai-alpok/bohinji-to-keresztelo-szent-janos-templom) dobtunk egy éles jobbost és nekivágtunk a hegynek, gondoltuk, amíg lehet kocsival. Hát haladtunk vagy 600 métert. Elértünk egy hatalmas hótorlaszhoz és mivel hótalp nem volt nálunk (csak kamásli és bakancs) így jobbnak láttuk elnapolni a csúcstámadást. 

Visszaültünk a kocsiba és akkor úgy döntöttünk jöjjön egy kommersz program. Ami annyiban kommersz, hogy szerintem kb. minden második ember itt köt ki, aki a térségben jár, viszont természetesen gyönyörű és egy kora tavaszi túrához tökéletes útiterv. 

Szóval, ha szereted a természetet és a csodaszép környezetet, viszont nem tudsz (vagy akarsz) bevállalni egy egész napos, nagy megterheléssel járó bakancsos túrát, akkor itt a helyed. A Vintgar szurdok Budapesttől mintegy 525 km-re található természeti csoda, amely nagyon egyszerűen - konkrétan szinte végig autópályán - megközelíthető. 

Amúgy ez a szurdok Szlovénia legfontosabb turisztikai célpontjai közé tartozik, és mintegy 4 km-re található Bled várostól, így azonnal adja magát egy hosszú hétvégés, szuper program. Össze lehet kötni a túrát egy kellemes városnéző programmal, amelynek mindenképp legyen részese a vár (ahonnan lenyűgöző panoráma nyílik a tóra), a híres bledi krémes és a pletna hajókázás. 

Na, de egy kicsit térjünk vissza a szurdokra, amely az alábbi címen érhető el: Turistično društvo Gorje, Podhom 80, 4247 Zgornje Gorje, Szlovénia. Az információs ponton 15 Euró/fő áron lehet jegyet váltani és áprilistól a park 08.00-18.00 között szabadon látogatható. (A parkolás 5 Euró/autó.)

Eltévedni nem lehet, hiszen konkrétan egy út vezet 1600 m hosszan a Radova folyó mentén oda és vissza. (A Radova folyó a 16 m-es Sum-vízeséssel hagyja el szurdokot, amely Szlovénia legmagasabb folyami zuhataga.) Családosoknak is szuper választás, hiszen a kiépített út lehetővé teszi azt, hogy akár sport babakocsival is látogatható legyen.

Ez kirándulás egy kellemes sétával kb. 3 óra, így délutánra érdemes még Bledben beiktatni egy szuper, természetesen bakancsos programot. Vegyél a városban (csúcscsoki helyett) egy mennyei krémest, tedd bele egy dobozba, azt dobd a hátizsákba és irány a Mala Osojnica csúcs (https://mala-osojnica.business.site/). Ezt a túraútvonalat a tó nyugati szélén találod, tökéletesen kitáblázva. Összesen 3 km, 230 m fel és le, ami azt jelenti, hogy kényelmesen másfél óra alatt megjárható. Sok sok kiépített lépcső vezet fel, majd egy kis láncos kapaszkodó, amitől ne rettenj meg. Kicsit kaptatós, de ha felérsz, garantáltan itt készíted el életed fotóját. 

Ha felértél, ülj le a padra, vedd elő a krémest és csak gyönyörködj a látványban, ami eléd tárul. Egy szóval élvezd az életed! :) 

2. nap: 

Másnap úgy döntöttünk, hogy az elmaradt túránkat kicsit bepótolva meglátogatjuk a Pericnik-vízesést, amelyet addig csak egyszer láttam, nyáron, ragyogó időben, és már akkor is lenyűgözött. Szóval számomra azóta ez a nagybetűs vízesés, amely télutón, havas tájjal, jégcsapokkal maga volt a csoda. Amúgy ez a vízesés a Júlia-Alpok egyik legnagyobb és legbővizűbb vízesése, amelynek a különlegességét az adja, hogy egy könnyed kis mászással bejuthatsz a zuhatag mögé, azaz egy vízfüggöny mögül szemlélheted azt a csodás tájat, amely körülvesz. 

Ez a könnyed kis mászás télen azért húzósabb, de nem teljesíthetetlen, viszont mindenképp legyen nálad bakancsra csatolható csúszásgátló, amely megkönnyíti lépteidet a túra alatt. 

Na, de hol is találod pontosan? 

A Pericnik-vízesés a Vrata völgyben helyezkedik el, ott, ahol amúgy a Triglav északi sziklafalához is vezet a turistajelzés. Először vedd célba Mojstranat, majd onnan kb. 4 km-ra találod a Koča pri Peričniku (http://www.hribi.net/gora/koca_pri_pericniku/1/1939) menedékházat, ahonnan egy negyed órás túrával érhető el a vízesés. 

Az autódat érdemes Mojstranaban hagyni, mert bár földút bevisz szinte egészen a vízesés lábáig, de vétek lenne ezt az utat négy keréken megtenni. Húzz tehát bakancsot és egy kényelmes, maximálisan biztonságos sétával közelítsd meg a menedékházat, közben mélyen szívd magadba a mindennél többet érő erdő illatát. 

Aztán ha úgy érzed, hogy vágysz valami sósra és melegre is, akkor a túra után vedd célba Pirant, amely tavasszal, turistáktól mentes időszakban a legszebb. A vízeséstől 2 óra alatt elérhető, így a vacsorádat egy pohár bor mellett már a tengerparton fogyaszthatod el.