Régóta készülök ennek a cikknek a megírására, most végre sikerült rá időt szakítani. A szomszéd országok fővárosai közül nagy kedvencem Kijev. Ukrajna közel négymilliós fővárosa számos páratlan látnivalóval várja a látogatót. Talán legszebb nevezetessége minden bizonnyal a barlangkolostor, a híres Pecserszkaja Lavra kolostorváros.
Ha érdekel a poszt-szovjet régió, csatlakozz facebook csoportunkhoz! Itt felteheted a kérdéseidet a térséget jól ismerőkhöz, megoszthatod képeidet, élményeidet is! Katt ide: Poszt-szovjet utazás.
A Felső Lavra látképe a Távoli-barlangoktól / Vista de Lavra superior desde las cuevas remotas
A helyet ősidőktől fogva felkeresték az elvonulásra vágyó remeték, mint a XI. század elején ideérkező Ilarion. A puha, könnyen faragható mészkőbe vájta celláját, ahol éveken át élt imáiba merülve. Miután 1051-ben kijevi metropolitává nevezték ki, az üreg nem maradt sokáig lakatlan. Ekkoriban - Bölcs Jaroszláv uralkodása idején - érkezett két szerzetes: Anatolij és Feodoszij, akik lerakták egy, immár végleges szerzetesi közösség alapjait. Akkoriban a kolostor a Dnyeper partján húzódó rengeteg közepén, messze a városfalakon túl volt. Hamarosan a Kijevi Rusz szakrális központjává válik, napjainkig az orthodox világ egyik legtekintélyesebb monostora.
A kolostoralapító Szent Anatolij és Szent Feodoszij ikonja / El icono de San Anatoly y San Feodosi, los fundadores del monasterio.
Az első üregeket tovább bővítették, egész labirintust hozva létre az épületegyüttes alatt. Bár eredetileg a szerzetesek ezekben a cellákban éltek, miután egyre gyarapodott, kiépültek a ma látható templomok és más épületek, a járatokat temetkezésre használták. Egy idő után egész föld alatti labirintusrendszer alakult ki, emiatt Barlangkolostornak (Печерска Лавра) is hívják, bár csak egy része természetes. A különleges, száraz klíma miatt a holttestek lényegében mumifikálódtak, megmaradva az utókor számára. Számos nagy tekintélyű teológus, később szentté avatott szerzetes élt falai közt. A Lavra (azaz főkolostor, ezt a titulust a keleti egyházban csak a legjelentősebbek kapják meg) szavának ma is tekintélye van, nem csak Ukrajnában, hanem szerte a keleti keresztény országokban.
Nem vagyok nagy fotós, ez nem saját kép. Ez és az összes belső kép a Lavra honlapjáról való. A saját képeket legutóbbi, júniusi utamon készítettem, esős időben. / La vista del monasterio de Lavra superior. No soy un gran fotógrafo, este foto no es mío.
A középkorban az erre portyázó tatár és türk törzsek többször kifosztották, de mindannyiszor magára talált. A XVIII-XIX. századokban számos templom épült a már meglévőkhöz, lassan kialakult a mai képe.
Történelmének egyik legnehezebb időszaka volt a szovjet korszak. 1918. január 25-én a bolsevikok letartóztatták, majd kivégezték az igument (kolostorfőnököt). 1926. szeptember 29-én a Népbiztosok Tanácsa elfogadott egy határozatot arról, hogy az egész épületegyüttest nemzeti történelmi emlékhellyé és múzeummá alakítják. A határozatot 1930-ig végrehajtották, az addig még kitartó szerzeteseket elüldözték, sokukat bebörtönöztek vagy kivégeztek.
Romokban a Barlangkolostor a II. Világháború után / Las ruinas del monasterio después de la 2° guerra mundial
A II. Világháború iszonyatos pusztítást hozott Kijevre, mely a Lavrát sem kerülte el: a megszálló német hadsereg 1941. november 3-án felrobbantotta a Nagyboldogasszony székesegyházat. A pusztítás kimondottan jól jött a szovjet hatóságoknak, nem is bíbelődtek az újjáépítéssel, a romokat eldózerolták, az omladozó falakat úgy hagyták. Ebből a korszakból maradt fenn egy kegyes legenda: amikor a kazamatákból el akarták szállítani az ott lévő szentek földi maradványait, hogy jeltelen tömegsírba helyezzék őket, a teherautó sokadik próbálkozásra sem indult el. Erre lovaskocsit hoztak, de a lovak is megbokrosodtak. Ezután úgy döntöttek, hogy ott, az udvaron fogják a testeket elégetni. Ez sem sikerült, mert hatalmas többnapos esőzés következett. Végül visszavitték őket a barlangokba, a bejáratot pedig egy afféle betonfallal zárták le, mint amilyennel Budapesten, a gellért-hegyi sziklatemplomot. A vallásos hagyomány isteni csodaként említi a történteket, ami lehetővé tette a szent ereklyék fennmaradását.
Az első változás 1988-ban történt, amikor a Kijevi Rusz 1000 éves évfordulója alkalmából a szovjet hatóságok lehetővé tették a kolostor egy részének (az un. "Távoli barlangok") egyházi kézbe adását. Végül, a rendszerváltást követően, a '90-es években megkezdődtek a felújítások, hogy mára ismét az egyik legtekintélyesebb kolostorrá váljon. 1990-től UNESCO világörökség.
A szépen helyreállított Uszpenszkij székesegyház / La restaurada bellamente catedral de Uspenski
Ma a Lavra két részből áll: a Felső Lavra (Верхняя Лавра) múzeum, ide belépőjegy megváltását követően juthatunk. Mint neve elárulja, a kolostoregyüttes legmagasabb részén található. Számos múzeumon (történelmi, ősnyomtatványokat bemutató, kincstár, ikonok, stb.) kívül itt található a Lavra főszékesegyháza, számos kisebb templom mellett a 97 m magas harangtorony, ahová szintén felkapaszkodhatunk 60 grivnya belépőért. Ez utóbbit mindenkinek csak ajánlani tudom. Fentről nemcsak a kolostort tekinthetjük át madártávlatból, de Kijev nagy részét is: Közvetlenül alattunk a templomok aranykupolái csillognak, észak-nyugatra a belváros felé dombok zárják el a kilátást, de déli irányban látjuk a II. világháborús emlékművet, a 103 m magas Haza Anyácska szoborral (szintén fel lehet menni a tetejébe), keletre pedig a Dnyeper, majd azon túl a balparti városrész 20-30 emeletes toronyházai húzódnak.
A főbejárat fölé emelt kápolna. Régen szokás volt a kolostorok falain, a bejárati kapu fölé templomot építeni / Una capilla sobre la entrada principal. Hace mucho tiempo los acostumbrado construido en las muras de los monasterios, encima de la puerta de entrada
A terület nagyobbik részét az Alsó Lavra (Нижняя Лавра) foglalja el, mely szintén további két részből, a Közeli-barlangok (Ближние пещеры) és a Távoli-barlangok (Дальние пещеры) templomaiból áll. Ez már nem tartozik a múzeumhoz, aktív kolostor: teológiai szeminárium, ikonfestő műhely, könyvtár, és más épületek találhatók területén.
Bejárat a Távoli-barlangokhoz. Itt kell leereszkedni a sziklacellákhoz / La entrada a las cuevas remotas. Aquí se tiene que descender a las células de roca.
Mindkét rész alatt egy-egy labirintus-szerűen kiterjedt barlangrendszer húzódik. Az első századokban itt éltek a szerzetesek, később temetkezőhellyé vált. Talán ennek megtekintése jelenti az egyik legnagyobb élményt. Azt még fent döntsük el, hogy szeretnénk-e megnézni, mert a szűk, kanyargó járatokban a folyamatos forgalom miatt nem nagyon van lehetőség visszafordulni. Esetenként a levegő is fülledt lehet (főleg nyáron), a teljes sötétségben csak gyertyák világítanak, és nagyjából 2-3 méterenként egy-egy koporsóban fekvő halott szerzetes és előttük térdeplő nénikék szegélyezik utunkat. Aki kellően bátor, az vásároljon egy gyertyát a lejárat előtti ikon-árus pultnál, gyújtsa meg (más világítás nem lesz, legfeljebb a koporsók feletti mécsesek) és a meredek lépcsőkön leereszkedve merüljön alá a középkori Kijev rejtelmeibe - ezúttal szó szerint.
Az alig megvilágított, szűk, kanyargós folyosók nem klausztrofóbiásoknak valók
A számos itt nyugvó orthodox szent, igumen és főpap közül magyar vonatkozása miatt egyet emelnék ki: Ugrin, azaz Magyar szent Mózest.
A turistákat általában egy rövidített útvonalra terelik, de ha a forgalomirányító szerzetesnek megmondjuk, hogy Magyar szent Mózes ereklyéihez jöttünk, akkor beenged a földalatti labirintus eldugottabb részeibe. A gyertyát rendszerint a felfelé fordított bal kéz középső és gyűrűs ujja között szokás tartani, a szerzetes megmutatja. Így a hívek jobb keze szabadon marad keresztvetéshez.
A sírokon kívül kis kápolnák is találhatók itt. Talán ez a kép adja vissza legjobban a valós hangulatot: tényleg ennyire sötét van.
Magyar szent Mózes a Közeli-barlangokban nyugszik, egy hosszabb üres folyosószakaszt követően, a menetirány szerinti bal oldalon találjuk a sírját (lásd alábbi helyszínrajzon bekarikázva). Magyar szent nem túl sok akad az orthodox egyház szentjei közt, emiatt egy picit érdemes elidőzni, ki is volt ő?
Magyar Mózes, a Barlangkolostor szentje
A történetet ott kell kezdeni, hogy a délkeleti országrészben uralkodó Gyula és Ajtony fejedelmek a keleti kereszténységet vették fel. Erről a vidékről származott az a három testvér, György, Mózes és Efrém, akik 1015 körül Kijevbe költöznek, hogy az udvarban szolgálják Vlagyimir fejedelem fiait: Boriszt és Glebet. Belső hatalmi harcokban azonban a fejedelmi sarjakat féltestvérük, Szvjatopolk megölte. György testével védelmezte Boriszt, eközben ő is áldozatul esett. A Tveri krónika szerint utolsó szavai ezek voltak: "Nem hagylak el, drága uram! Ahol tested virága elhervad, én is ott végzem be éltemet." A második testvért, Efrémet megrázta Borisz és György halálhíre, megpróbálta testvére holttestét felkutatni, de csak a levágott fejét találta. Hosszú vándorlásba kezdett, és csak a Volga partján telepedett le, ahol szegényeket istápolt, majd szerzetes lett.
Mózes Kijevben maradt, ő is készült a szerzetességre, de 1018-ban a betörő lengyelek magukkal hurcolták. A hagyomány azt tartja, magas, erős, jóképű fiatalember volt, ezért egy előkelő asszony, akinek a férje odaveszett a Kijev elleni hadjáratban megvásárolta a foglyot, hogy a férje legyen. De Mózes nem tett le arról a szándékáról, hogy szerzetes legyen, nem viszonozta az asszony közeledését. Eleinte ígéretekkel, később egyre keményebb kínzásokkal akarta megváltoztatni Mózes döntését, de ő ellenállt mindennek. Végül, amikor az időközben Szvjatopolkot elűző Bölcs Jaroszláv fejedelem számos fogoly közt őt is kiváltotta, 5 évnyi rabság után tért vissza Kijevbe. Itt letette a szerzetesi fogadalmat és aszkétaként élt élete hátralévő éveiben.
Az orthodox egyház mindhárom testvért szentként tiszteli, mint a kitartás, az állhatatosság példaképeit.
A Távoli- és a Közeli-barlangokat összekötő fedett folyosó. Régen, amikor itt még erdő volt, télen, a nagy hó és a farkasok miatt célszerűbb volt ilyen zárt folyosókon közlekedni az egyes részek között.
A kolostor napjainkig virágzik. Bár a nagyváros közepén nem egyszerű az elvonulást megvalósítani, emiatt a lelkiség sem lehet olyan, mint egy eldugott helyen, de egy picit a maga életét éli, a várostól függetlenül. A keleti kolostorok elmaradhatatlan tartozékai: a kis gyümölcsös, méhészet, itt inkább csak jelképes, de van. Fontos tevékenység a könyvkiadás, kegytárgy készítés. Évente, általában augusztus második felében rendeznek méz-vásárt, ahol az ukrán kolostorok legjobb termékeiből (nem csak mézből) vásárolhatunk.
A Távoli-barlangok a Közeli-barlangoktól nézve
Megközelítés: A Lavrához legközelebb az Arszenalna (Арсенална) metrómegálló található (piros vonal), ami már önmagában érdeklődésre tarthat számot. Egyszer tervezek egy külön cikket a kijevi metróról (bár nem a világhírű moszkvai, de azért mégiscsak...), de addig is elárulom, hogy az Arszenalna 105 m-es mélységével a világ legmélyebb metróállomása (összehasonlításképp a legmélyebb budapesti állomás a Kossuth téren, 38 m-es). Ilyen mélységbe a mozgólépcsőt már nem lehetett megoldani egy etapban, ezért középen át kell szállni egyik mozgólépcsőről a másikra. A kis átszállóhelyen valami miatt nagyon jó a wifi-szolgáltatás, én is többször megálltam pár percre ezen a helyen. Ha nagy-sokára felértünk (jópár percet vesz igénybe a végtelennek tűnő mozgólépcsőzés), akkor már akár gyalog elsétálhatunk a Lavráig. Aki inkább tömegközlekedne, a 38-as trolibusszal utazzon még egy megállót!
Kilátás a Felső Lavrából a Közeli (bal szélen) és a Távoli (jobb oldalon) barlangok templomaira
A számos látnivaló miatt, ha valaki alaposabban megismerkedne a Lavrával és környékével, érdemes lehet egy teljes napot rászánni. Hagyjunk időt a múzeumokra, akár mindkét barlangot felkereshetjük, sétáljunk el a II. Világháborús parkba (szintén több múzeumnak ad otthont) esetleg valamelyik lépcsőn lemehetünk a Dnyeper partjára.
A múzeumok nyitva tartása: 9-18 óráig. Belépő: az egyes kiállításokra külö kell fizetni, 25-100 grivnya között (részletesen), csoportos vezetett túra 100 grivnya/fő.
Étkezés, vásárlás: Az un. "Távoli barlangok" (Дальные Пещеры) területén találunk vendéglőt, ahol mindig az egyházi naptár szerinti böjti ételeket kaphatjuk (ugyanis vannak napok, amikor húsféléből csak halat, máskor tejtermékeket, szigorúbb napokon akár kizárólag olaj nélkül készített ételeket ehetnek a szerzetesek). A két barlangcsoport között nagyjából félúton van WC, vizesblokk. A Közeli barlangoknál található a Lavra kiadójának a könyvesboltja, ahol egyházi, vallásos, történelmi témájú könyvek nagy választéka várja az érdeklődőket. Az egész területen számos kis kegytárgyboltot találunk, ahol ikonokat, gyertyákat, ékszereket, tömjént, a nagyobbakban kolostori borokat, likőröket, édességeket vásárolhatunk.
Illem: Mint minden kolostorba, a Lavrába is csak illendő öltözékben szabad bemenni. Férfiaknak hosszúnadrág, nőknek fejkendő (érdekes, de a nők mehetnek rövid szoknyába - bár a vallásosak inkább a hosszú szoknyát választják, míg a férfiak egyáltalán nem mehetnek rövid nadrágban). A kolostor alapvetően nem turistaattrakció, hanem szakrális tér: csak a kívülállóknak megnyitott részeket látogathatjuk. A templomokba lépve elvárt egy gyertya gyújtása, Liturgia alatt kerüljük a felesleges mászkálásokat.
Felhasznált források:
Magyar szent Mózes élete a lavra honlapján (ru), illetve Dimitrij Rosztovszkij tanulmányában.
Magyar szent Mózes élete (hu):
Ferincz István: Magyar Mózes és Efrém - az ortodox egyház szentjei
Egy elfelejtett szent: Magyar Mózes
Az archív, a belső és a barlangképek a Lavra honlapjáról származnak.
