Tó-retró

Miért volt radioaktív a Balaton az 50-es években?

2021. augusztus 03. - drkardos

Radioaktív pillangó-effektus: a Csendes-óceánon bomba robban, és a Balatonban megnő a sugárzás. De a kifőzés segít!

sugarzo_balaton1.jpg

Az ötvenes évek közepén és az évtized második felében gyakran szóltak arról a híradások, hogy a Balatonban komolyabb mennyiségű sugárzó anyagot (elsősorban tríciumot) találtak, melynek eredetére eleinte nem nagyon volt magyarázat. Azt mindenesetre sikerült megállapítani, hogy a radioaktivitás emelkedése gyakran esős időben vagy közvetlenül az után tapasztalható. A megfejtés végül 1957-ben érkezett egy cikkben, mely az Élet és Tudomány hasábjain látott napvilágot.

            Maga a cikk két – nemzetközi tiltakozás ellenére megtartott – kísérleti hidrogénbomba robbantás kapcsán született. Ekkor Nagy-Britannia hozta működésbe a fegyvert (két héten belül két alkalommal) Hawaii-tól 2000 kilométerre, a Karácsony-szigeten. Az már korábban sem volt újdonság, hogy ezeknél a robbanásoknál komoly mennyiségű radioaktív anyag kerül a légkörbe, de annak mértékére és mozgására csak az 50-es évek végén derült fény. Mint kiderült a bomba nyomán keletkező áramlások a radioaktív anyagokat 10-15 kilométeres magasságba lökik, ahol a folyamatos 80-100 km/h-ás szél akár 200 napon keresztül viszi magával. Ennyi idő alatt a részecskék többször is megkerülik a földet, így gyakorlatilag a föld bármely részén lehullhatnak. A vízalatti robbantások esetében a szinte felfoghatatlanul magas hőmérséklet által létrehozott trícium (nehézvíz) molekulák pedig elsősorban a vízkörforgásnak lesznek (radio)aktív résztvevői.

            Persze a veszély mértékét maguk a kísérletező felek is jócskán alulbecsülték, hiszen 1954. március 1 -én a Marshall-szigeteken robbantott amerikai hidrogén bombától származó radioaktív anyagok a biztonsági övezeten kívül tartózkodó Fukuryu Maru nevű japán halászhajóra szálltak.

sugarzo_balaton2.jpg

Magyarul szerencsés sárkányt jelentett a hajó neve. Nem vált be...

 

A súlyos sugárszennyeződés nyilvánvalóvá tette, hogy az eddigi biztonsági távolságot jelentősen (200 kilométerről 1400-ra) kell emelni. Ha tudjuk, hogy csak az Egyesült Államok 1946 és 1958 között 23 alkalommal hajtott végre robbantást a Csendes óceán térségében, akkor világossá válik, hogy miért észlelték olyan gyakran a trícium szint emelkedését a magyar tengerben.

            Persze a hazai lapok gyakran hangoztatták azt is, hogy a trícium a kevésbé veszélyes sugárzóanyagok közé tartozik, így például az emberi bőrön már nem is képes áthatolni, ráadásul a hazai vizekben alacsony volt a koncentrációja is. Úgy kalkuláltak, hogy a teljes Balaton tríciumtartalma a legrosszabb körülmények között sem haladta meg a 45-60 grammot, ami semmilyen élőlényre sem jelentett komoly veszélyt. Ráadásul az 1963-ban aláírt Nemzetközi Atomcsendegyezmény életbelépése nyomán ez a mennyiség is gyorsan csökkent. Persze más sugárzóanyagok esetében már nem volt ilyen egyértelmű a helyzet.      

            1953 májusa és augusztusa között az országban a szokásostól eltérő mennyiségű, némileg több csapadék hullott. Ez ugyan nem minősült szélsőséges esetnek, az azonban már igen, hogy a csapadék erősen radioaktív volt. A későbbi elemzések megállapították, hogy ez a jelenség egy nevadai robbantássorozattal függött össze, és a sugárzó részecskék átlagban 6(!) nap alatt értek az amerikai kontinensről hozzánk, 10 ezer kilométert utazva a levegőben. Bár ekkor még úgy gondolták, hogy a nukleáris fegyverek nem avatkoznak jelentősen a bolygó időjárásába, már hallatszottak más hangok is. Voltak tudósok, akik úgy vélték, hogy a robbanás bizonyos melléktermékei képesek a légkörben zivatargócokat létrehozni, ám a folyamat csupán néhány napig tart, így nem okoz szélsőséges időjárást a sokévi átlagokat tekintve.

            Hogy mit okozhatott egy ilyen radioaktív eső, arra kiváló példa egy 1954-es Japán eset. Ekkor egy kínai robbantás felhői érkeztek meg a szigetország fölé. A csapadék sugárzó anyagai a földieper leveleibe, és onnan a velük táplált selyem­hernyókba. A levelek és a hernyók napokon belül elszíntelenedtek, majd a következő generációkban mutációk is megjelentek. Ezekről a magyar lapok is nagy terjedelemben számoltak be, ám itthon elegendőnek tartották az esővíz kiforralását (ivás, fürdés vagy főzés előtt), a szennyezés elkerüléséhez.

            Ráadásul a szovjet irányítású cenzúra kiválóan működött már akkoriban is, hiszen a hozzánk érkező sugárzás mindig a világ távolabbi feléről, a nyugati blokk kísérleteiből származott. Példaként megemlíthetjük a világ eddigi legnagyobb hidrogénbombájának, az ún. Cár-bombának az esetét. Ez a fegyver 1961-ben robbant a Szovjetunióban, ám valahogy semmilyen sugárveszély sem mutatkozott Magyarországon.

tsar_bomba.JPG

A Cár-bomba méretarányos másolata egy múzeumban.

 

Így volt ez annak ellenére, hogy a bomba 50 megatonnás hatóereje több, mint háromszorosa volt az amerikaiak által robbantott legnagyobb bombáénak és a kísérlettől 280 kilométerre(!) is kitörtek az ablakok a lökéshullám következtében. Persze ez a titkolózó mentalitás egészen a rendszerváltásig fennmaradt, elég csak a csernobili események sajtóvisszhangjára gondolni...  

A bejegyzés trackback címe:

https://toretro.blog.hu/api/trackback/id/tr3216647832

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gazz 2021.08.04. 10:03:23

1954-ben tuti nem érkezett japán fölé kínai robbantásból származó radioaktív felhő, mivel az első kínai atomrobbantás csak tíz évvel később történt.

]{udarauszkasz 2021.08.04. 10:03:39

Azert azt hozza lehet tenni, hogy a hidrogenbomba javareszt fuziobol nyeri az erejet, sugarzo izotopokat csak az inicialo atomtoltet termel, amely altalaban egy viszonylag kismeretu toltet.
Az usakok kiserleteznek lererindukalt fuzios toltetekkel, amelyeknek annyira alacsony a maradeksugarzasa, hogy nem vonatkozik rajuk az atomsorompo egyezmeny.

5valve 2021.08.04. 10:03:45

Érdekes írás köszönjük. Vajon más országokban is észleltek sugár szemnyezést? Egész biztos... Hol lehetett a legnagyobb? Kínának már akkor volt atomfegyvere?

belekotty 2021.08.04. 10:03:54

"Persze a hazai lapok gyakran hangoztatták azt is, hogy a trícium a kevésbé veszélyes sugárzóanyagok közé tartozik, így például az emberi bőrön már nem is képes áthatolni,"

Ez sem igaz, mert a trícium kémiailag semmiben sem más mint a hidrogén, simán beszívódik a trícium tartalmú víz a bőrbe.

belekotty 2021.08.04. 10:04:04

Mellesleg a sok neutron a víz természetes deutérium tartalmával is létrehoz tríciumot. Paks például tríciumot termel a primer körben, de ez nem jelent komoly radioaktivitást.

Lobo Marunga 2021.08.04. 10:04:20

Azért is lenne jó, ha a szamócát nem hívnánk epernek, mert elkerülhetőek lennének az ilyen bakik. Az eper fán terem, a selyemhernyókat pedig az eperfa levelével etetik.
Amúgy tök jó poszt, és remek a blog, köszönet érte!

igazi hős 2021.08.04. 14:23:11

@Lobo Marunga: Az eperfa termését az átlagmagyar szedernek hívja (ha ismeri egyáltalán) és nekünk az eper a földi epret jelenti. A zöldséges pedig csenevész földi epret fog adni neked, ha szamócát kérsz és kijavít, ha a nagyobbra mutatsz, mert az szerinte (is) eper.

Allesmor Obranna 2021.08.04. 14:23:41

Magyarországhoz légvonalban legközelebbi tesztek, melyeknek az általánosan uralkodó széljárások miatt lehetett közvetlen hatása, az a franciák légköri atomtesztjei voltak Algériában és a szovjeteké, amit az Uraltól délre hajtottak végre. Ez utóbbi kifejezett célja volt, hogy az NSzK-NDK határhoz hasonló környezetben próbáljanak ki egy 40 kt-ás töltetet, légköri robbantással, repülőgépről leoldva. Ez utóbbi volt az egyetlen nukleáris robbantás, amit földrajzilag az európai kontinens szárazföldi részén hajtottak végre. Mert ugyan Novaja Zemlja is Európához tartozik (itt robbantak fel történelem legnagyobb hatóerejű nukleáris eszközei (az 58, a 24, és a 19 Mt-ás kísérletek, nameg a többi, ettől valamivel és jóval kisebb hatóerejű eszközök), de az egy távoli sziget az Északi-Sarknál.

Elk_nick 2021.08.04. 15:28:27

@igazi hős: Pedig a szeder nem fa, hanem bokor. Olyan mint a málna, csak szúrósabb :)

KékFény6 2021.08.05. 08:15:34

@igazi hős: Szerintem senki sem hívja az eperfa termését szedernek, hiszen EPERfa. Szeder egy más gyümölcs...

Quattroman 2021.08.05. 08:15:46

@igazi hős: Sajnos ebben az esetben konkrétan földieper leveleket írtak. Szóval hibás az okfejtés.
A szeder egy cserjés növény, kb mint a málna, a földön termő "eper" az a szamóca, az eper pedig a pálinkafa termése.

n3spr3ss0 2021.08.05. 08:15:48

@igazi hős: A szeder az szeder, az eper meg fán terem, akármennyire is nehéz ez egyeseknek.
süti beállítások módosítása