Európa bajnok, világbajnoki bronzérmes asztaliteniszező. Neve kitörölhetetlenül ott van a magyar asztalitenisz Bibliájában. Krisztit a járvány miatt ugyan csak online tudtuk elérni, de hatalmas megtiszteltetés, hogy virtuálisan beszélgetett velünk. A Tehetséges magyarok interjúra Tóth Krisztinával.

TM: Miskolcon születtél, ezt lehet tudni a gyermekkorodról és több interjúban is említed az ott töltött gyermekéveket. Mi és mikor indított el az asztalitenisz világába, az edzések irányába?

T.K.: Anyukám Gödöllőn keresett sportolási lehetőséget, amikor 8 éves voltam, és rátalált a pingpongra, be is íratott, az elején nagyon sokszor el is kísért edzésre, sőt sokat játszottunk is együtt.  Később apu vette át ezt a szerepet, illetve nagybátyámtól sokat tanultam, aki NB 1-es játékos volt Miskolcon. 

TM: Mikor költöztetek át Gödöllőre és ez mennyiben változtatta meg az életedet? Lezárult a miskolci életszakasz. Budapest vonzáskörzetében több lehetőséged adódott folytatni az asztaliteniszt, fejleszteni magad? 

T.K.:1976-ban költöztünk Miskolcról Gödöllőre, amikor 2 éves voltam, de a nyarak nagy részét Miskolcon, a nagymamámnál töltöttük. Amikor Gödöllőn elkezdtem pingpongozni, akkor nyáron megkérdeztük az akkori miskolci edzőt, Tarján Andrást (ő később női válogatott edző lett), hogy lejárhatnék-e hozzájuk nyáron edzésre, így ott nagyon sokat tanultam, és sok jó játékossal tudtam edzeni.

TM: Milyen érzés tölt el, ha annyit mondok, hogy Marczibányi tér? Hány év is volt, amíg a 2. kerületi macskaköveket koptattad? 

T.K.: 1985-ben váltottam, és átigazoltam a Statisztikához. 2000-ig ott is játszottam, és szinte a Marczibányi téren éltem az életemet, nagyon szép évek voltak.
1992-ben a II.Rákóczi Ferenc Gimnázium sportosztályában érettségiztem, ami azt jelentette, hogy délelőtt is tudtam edzeni, az érettségi után viszont szinte egész nap a teremben voltam, nagyon sokan voltunk ott, nagyon jó volt a társaság, és sokat tanultam ezekből az évekből.

TM: A Bátorfi-Tóth páros legendás, akár csak az Éllő Viven-Tóth Krisztina duo. Mikor találkoztál Csillával és Viviennel? Hogyan indult el velük a közös munkátok?

T.K.:Bátorfi Csillával később találkoztam, mert nem egy klubban játszottunk, de 1991 után együtt voltunk a válogatottban. Éllő Viviennel akkor ismerkedtem meg, amikor 1985-ben a Statisztikához igazoltam, és nagyon sokáig együtt játszottunk párost is, többek között nyertünk serdülő EB-t is együtt.

TM: Csupaszív embernek ismerhettünk meg, érzelmekkel telve léptél mindig az asztalhoz, többször láttunk könnyezni sikerek és esetleges kudarcok alkalmával is. Most, edzőként hogyan látod, érdemes kiengedni bármilyen formában az izgalmat, a lelkesedést, a fáradt gőzt a játék közben is akár? Segíti ez a meccs folyamatát, vagy már inkább azt vallod, hogy minden érzelmet kizárva, kizárólagosan a labdára koncentrálva és kiürült fejjel érdemes ott állni?

T.K.: Ez nagyon összetett dolog, mert mindenki másként vezeti le a feszültséget, van aki hangosabb, van aki csendesebb. Én azt próbálom nekik megmutatni, hogy hogyan tudjanak a feladatra fókuszálni, és nem baj, ha nem mindig sikerül. A lényeg, hogy szeresse amit csinál, ne teher legyen a versenyzés, ha kikap, abból lehet és kell is tanulni, és inkább legyen szenvedélyes, mint hogy ne érdekelje semennyire, az nagyon frusztráló, egy ilyen játékost motiválni.

TM: Ha 5 nevet kellene felsorolnod, akik nélkül nem sikerült volna (természetesen magadon kívül, ami a legfontosabb), akkor kik lennének azok és miért?

T.K.: Szüleim, Orgoványi Imre (első edzőm), Iváskó Gabriella - ő lett az edzőm, amikor a Statisztikához kerültem, és az összes többi edzőm, akik mindig hozzátettek vagy a játékomhoz, vagy sokat tanultam tőlük emberként, vagy mindkettő. 

TM: Jelenleg Münchenben élsz és tanítasz, edzősködsz. Mikor költöztél ki és mi volt az a pozíció, ami miatt kiutaztál és úgy érezted, hogy a tudásod legjavát ott átadhatod majd, kamatoztatni tudod kapcsolataidat és eddigi sikereidet?

T.K.: 2000-ben szerződtem ki profi játékosnak Németországba, és 13 évet játszottam az első Bundesligában, különböző csapatoknál. Ebben a tizenhárom évben számtalan dolgot tanultam meg, tapasztaltam, fejlődtem megannyi területen.

2013-ban jelentkeztem a Bajor Asztalitenisz Szövetségnél a sportigazgatói állásra, a bajor utánpótlás területén. Annak ellenére, hogy az asztalitenisz területén otthon éreztem magam, meg kellett tanulnom, hogy hogyan működik az irodai munka, a szervezés, projektek írása, meetingeken való részvétel, továbbképzések stb.
A pályafutásom miatt nagy tisztelet övezett a kezdetektől kezdve, a gyerekekkel és a kollégákkal is jól folyik a munka, tudják, hogy szakmailag megbízhatnak bennem, és látják rajtam az elkötelezettséget és a munkabírást. A kommunikáció egy kiemelkedő pont a sikeres együttműködésben, az elmúlt 7-8 évben ezen a területen jó néhány fontos lépést tettünk előre.

TM: A COVID okozta tavaszi bezárások miatt világszerte beszorultak az emberek a lakásokba. Nagy sikere volt a programodnak, amit online közvetítettél, ezzel átmozgatva a gyermekeket, kis színfoltot csempészve a sztorikkal a felnőttek napjaiba. Hogyan nézett ki pontosan ez a kis projekt?

T.K.: Az online előadásaim abból az ötletből születtek, hogy már régebb óta szerettem volna egy platformot létrehozni, ahol a hazai edzőtársakkal, volt játékosokkal, érdeklődőkkel cserélnénk ki a gondolatainkat az asztaliteniszről, illetve, hogy valamilyen formában segítsem azokat, akik ezek a területen tanulni szeretnének. Annyi tapasztalatom gyűlt össze az elmúlt évek alatt, hogy arra gondoltam, hogyha mindannyian otthon ülünk, akkor lehetne egy heti rendszerességgel jelentkező előadássorozatot tartani. A témák nagyon változatosak voltak, bemelegítés, kezdők edzése, idény eleji felkészülés stb.
Az első részt pl. 170-180-an nézték élőben, tényleg nagy siker volt. Aminek nagyon örültem, hogy sok pingpongos gyermek is nézte, és próbáltak az előadásból ötleteket meríteni.

Tervezem, hogy a részeket, a videókat, képeket egy önálló honlapon tesszük közé, és várhatók új részek is. Addig is a Youtube-on lehet megnézni az eddigi részeket: Krisztina Tóth

Kriszti pályafutása: