1844. november 13-án fogadták el a magyar nyelvet hivatalossá, azaz államnyelvvé tévő törvényt. Tegnap volt a magyar nyelv napja.
Szelmenc - a kettévágott falu
Magyarul beszélni mindenhol szabad.
Elméletileg.
Sok rémtörténetet hallhatunk, hogy a szlovákok például téglával dobálják meg a magyar turistabuszokat, ha meghallják azt, hogy az anyanyelvükön társalognak egymással az odalátogatók.
Voltam már én is számtalanszor magyar lakta elcsatolt területeken, sőt, nincs is olyan országrész azok közül amit elcsatoltak, ahol még nem jártam volna, de engem eddig még nem ért hátrány amiatt, hogy használtam az anyanyelvemet. Nem mindenki ilyen szerencsés.
Milyen érzés a régi magyar területeken nem magyarként megszólalni? Milyen lehet az, hogy te nem tudsz csak az anyanyelveden és a hivatalos ügyintézés más nyelven folyik az országodban, ami egykor még Magyarország volt? Milyen az, amikor felhívod a segélyhívó számát és úgy tesznek mintha nem értenék amit te magyarul beszélsz?
Kérdezz meg egy olyan embert, aki magyar földre született, egy településen lakott a rokonaival, barátaival és egyszer csak kegyetlenül elvágta őket a történelem. Soha nem találkozhattak egymással, pedig senki nem költözött sehova. Egyszer csak húztak egy határt a település közepén, külön országba csatolva mindkét oldalát.
A határon katonák váltották egymást, megtiltva a kommunikáció bármilyen formáját egymás között. Így fordulhatott elő például az is, hogy sokan énekelve tudatták egymással azt, hogy meghalt egyik családtagjuk a határon túlról. Kacsákat úsztattak át a vízen és a szárnyuk alá kötötték az üzenetüket.
Nem egy kettéosztott országról vagy településről tud a világ. Ilyen volt Berlin, Ciprus, Észak- és Dél Korea. Nálunk pedig Komárom, vagy Sátoraljaújhely.
Szelmencet pedig úgy vágták szét, hogy egyik része sem maradt Magyarországon.
Magyarnak lenni nem mindig egyszerű feladat. Különösen nehéz a világ különböző pontjain.
A különböző nyelvek melegéből keltek ki a különböző népek, melyeket az atyafiság és az együttes érdek alapján a közös szó szervezett nemzetekké. Velünk is ez történt. A magyarságot is az atyafiság és az együttes érdek alapján a sors verte egybe; hazát a bátorsággal irányított életösztön szerzett neki, de nemzetté a magyar szó teremtette. Mint jelképes hatalom, a magyar szó nekünk a legnagyobb ereklye. Kegyelet, hűség és becsület illeti őt.
Tamási Áron
Haza. Négy betű, amelyek nehezebbek, mint húszezer elefánt.
Örök érvényű szavak ezek.
- Surányi Ádám -