Itt a vég, veszélyben a kávé? Még meg lehet állítani a folyamatot

P. Szabó Fruzsi 2019. május 25.

Ha ilyen ütemben folytatódik a felmelegedés, lemondhatunk a szívünknek oly kedves feketéről. A globális éghajlatváltozás hatására a jelenleg rendelkezésre álló termőföldek nagy része alkalmatlan lesz kávétermesztésre.

A kávétermesztés egyre körülményesebbé, mígnem lehetetlenné válik. Szükséges intézkedések hiányában 2050-re a kávé ára drasztikusan emelkedhet, és ennek eredményeképpen élvezeti cikkből könnyen luxus cikké válhat. 2080-ra teljesen eltűnhet az érzékenyebb, igényesebb fajta, a Coffea Arabica.

kavapara3.gif

A kőolaj után a kávé a legnagyobb értékben gazdát cserélő áru a világkereskedelemben. Magától értetődő tehát, hogy egy, az iparágat sújtó válság beláthatatlan gazdasági következményekkel járhat.

A probléma természetesen összetett, hiszen nem pusztán gazdasági kérdésről van szó. A kávé sok millió ember megélhetését biztosítja. Ha tehát a kis piros bogyó eltűnik, az alaphangon 120 millió - a fejlődő országokban élő - ember életére lesz drasztikus hatással. Nem beszélve a világ gazdagabbik feléről, ahol az emberek nagy része nem csak fogyasztója ennek az élvezeti cikknek, de egyenesen nem tudja elképzelni a napját nélküle.  

kavapara2.gif

Úton az ökológiai katasztrófa felé

A dolog hátterében azonban az ökológiai katasztrófa áll. Az örökzöld kávénövény az Egyenlítő mentén, a Rák- és Baktérítő közötti trópusi övezetben terem. Csak itt adottak a feltételek: a termékeny talaj, a kellő mennyiségű csapadék és a 15-24 Celsius-fokos évi középhőmérséklet.

A globális felmelegedés hatására jelentősen csökkenni fog a kávétermesztésre alkalmas termőterületek mennyisége. A kávécserjéket magasabban fekvő területekre kell ültetni. Ezzel veszélyeztetik az eddig érintetlen erdős területeket és az ott élő ökoszisztémát. Még annak ellenére is, hogy a kávécserje alapvetően az árnyékos területeket kedveli, elkerülhetetlenné válhat, hogy a termelő gazdák újabb és újabb erdőirtást hajtsanak végre.

Van azért jó hír is

Az Arbour Day Alapítvány Projekt 2050 elnevezésű fenntarthatósági terve a kávétermesztés szabályozása révén igyekszik fékezni a folyamatot. Azok a termelők, akik a szabályokat betartják, megkapják a Projekt 2050 minősítési tanúsítványát, amely a piaci helyzetük biztosítékául szolgál.

kavapara1.gif

Így menthetjük meg a kávét

Az alapítvány munkatársai négy alapvető szabványt határoztak meg:

  1.  A fa- és erdőgazdálkodás fenntarthatóbbá tétele érdekében a földhasználatot szabályozzák, a fák megtartását és új fák telepítését írják elő.
  2. A második szabvány a vízhasználat - konkrétan a szennyvízkezelés és a vízminőség javításának - kérdését érinti. Hiszen ez a környéken élők, a kávétermelő közösségek életét, életminőségét erőteljesen meghatározó tényező.
  3. A harmadik témakör a kávé minőségével és a betakarítás gyakorlatával foglalkozik, ezzel hatékonyabbá téve a termelést és a helyiek számára a bevételekhez való hozzájutást.
  4. A negyedik szabvány a már említett kérdések betartására, a fenntarthatósággal kapcsolatos oktatás fontosságára hívja fel a figyelmet.

A szabályozás és a szabályok betartására való ösztönzés tehát adott. Kérdés, hogy ezt a gyakorlatban mennyire sikerül alkalmazni, lehetséges-e a tartós együttműködés. A tét nagy.

Fotó: Getty Images

A bejegyzés trackback címe:

https://sobors.blog.hu/api/trackback/id/tr214764558

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

 
süti beállítások módosítása