Jön a tavasz, jönnek a saláták, és én mindig ilyenkor, az első fejes saláták felbukkanásakor jövök rá, hogy hiába hiszem azt, nem lehet érzésből salátaöntetet készíteni.
A salátaöntet szigorú matek. Akkor is, ha francia vinaigrette-ről, de akkor is, ha az ecetes fejes saláta öntetéről beszélünk.
Ha kicsivel több a só, ha túlságosan olajos vagy nagyon savanyú, az egész dolog félrebillen, és a salátának annyi. Márpedig a salátaöntetet nem tanítja meg senki. A nagymama azt mondja, érzéssel csináld, az anyu meg azt, hogy kóstolgasd, és egyszer csak jó lesz. De hogyan lesz jó, ha már az első kóstolásnál kiderül, hogy túl sós, édes vagy savanyú lett?
A salátaöntet matematikája
A salátaöntethez képlet kell - ha nem is halálosan szigorú, de körülbelüli képlet, amit betanulunk, hogy aztán már nekünk is csuklóból menjen. De mindenekelőtt el kell felejteni a húszszázalékos háztartási ecetet. Illetve nem is elfelejteni, csak áttenni a tisztítószerek közé, mert annyira mar, hogy a vízkőre való, nem a szervezetünkbe. Még a tízszázalékos is nagyon-nagyon erős, de vele már lehet dolgozni.
A klasszikus fejes salátához víz is kell, az uborkához nem, mert az enged magának levet. Eszerint alakítható a lenti, irányadó recept.
Fotó: Ács Bori/Só&Bors
