Annak ellenére, hogy nem vagyok Pókember rajongó, láttam az eddigi összes amerikai élőszereplős filmet (igen, a VHS hőskorszakának alámondásosait is), sőt, az animációs sorozattal is volt dolgom (még a régivel). Amikor az idei Oscar-díjak odaítélésénél a Mirai no Mirai elől elvitte a szobrocskát a Spider-Man: Into the Spider-Verse, elhatároztam, hogy ezzel a művel is megismerkedek, remélhetőleg előítéletek nélkül mondhatom ki, mennyire zseniálisra sikeredett.

Miles Morales az iskola után egy kollégiumban köt ki, hiszen szülei mindent meg szeretnének adni számára, amire nekik nem volt lehetőségük. A bentlakásos intézet azonban nem nyeri el a lázadozó kamasz tetszését, és lépten-nyomon azon törti a fejét, hogyan szabadulhatna meg tőle. Édesapja egy konok rendőr, aki nem engedi, hogy feladja a fia, és olyan útra térjen, mint a nagybácsi. Az utcai életművész afféle példakép Miles-nak, hiszen előtte önmaga lehet, a rebellis, graffiti művész, gondtalan srác.

Ámde ez a Marvel birodalma, ahol a híres Pókember is tevékenykedik, ráadásul egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Ezért nem is csoda, ha egyre több szuperbűnőző próbálja meg eltenni láb alól, de mindegyiket sikerül megállítania. Peter Parker nevét egyelőre homály fedi, de a Vezér bosszúszomjas tervének köszönhetően kiderül a hős személyazonossága, ugyanis megölik őt. Miles Morales a véletlennek köszönhetően éppen akkor veszi fel a kapcsolatot a Pókemberrel, amikor ráébred, őt is valamilyen mutáns ízeltlábú csípte meg, és nem igazán tudja kontrollálni a képességeit. A tragédia így többszörössé válik, miközben a gonosztevő kísérlete valamit megbolygat a világegyetemben.

Elvileg egyetlen Pókembernek kellene léteznie, de akkor hogyan lehetséges, hogy Miles is azzá vált? Vajon vannak többen is és összefoghatnak? Vagy ez csupán Vezér kegyetlen tervének része? A rejtélyt nem elég megoldani, időközben valahogyan meg kell állítania a gonosztevőt és meg kell mentenie az emberiséget. Talán akadnak társak, akik segítenek a fiúnak, de az is lehet, hogy megpróbálják megakadályozni a hőstettét.

Az Spider-Man: Into the Spider-Verse meglehetősen többrétegű animáció, és elsőként a megvalósításáról, a vizuális ábrázolásáról beszélek. A karakterek és a hátterek, a jelenetek és az összecsapások más-más metodikával készültek, dinamikusan változnak, érzékeltetve az aktuális szituáció mondanivalóját. Emellett arra is utalnak, hogy komplex történetet láthatunk, számtalan lehetőséggel, és a bevezetősorok le is leplezik a fő okot, melyet szándékosan nem fogok megemlíteni. A lényege, hogy a funkcióját tökéletesen kiszolgálja, nem öncélú és nem a művészieskedés van a középpontban.

Ugyanígy elég egyértelműek a csavarok főbb részei is, leszámítva néhány apróságot, nem igazán lep meg bennünket az animáció. A Phil Lord (The Lego Movie) történetéből készült forgatókönyv sajnos ezen a ponton nagyot hibázik, végig nyílt lapokkal játszik és nem bíz semmit a néző képzelőerejére. Ami viszont lényeges, hogy ez nem jelent problémát, hiszen az alapelvet végig követi a cselekmény, egy új Pókember születését, a világ nyújtotta sztereotípiákkal és így elvárásokkal megtámogatva. Persze nem minden azonos, de a séma könnyedén felfedezhető, a rajongók nagy örömére.

A Sony, a Columbia és a Marvel együttműködésével Bob Persichetti, Peter Ramsey (Az öt legenda) és Rodney Rothman rendezték a Spider-Man: Into the Spider-Verse-öt. Az animátorok fantasztikus munkát végeztek, a zene ugyan nem az én világom, ettől függetlenül passzol a produkcióhoz. Dramaturgiai problémák sincsenek vele, leszámítva a kiszámíthatóságot és a szokásos alapsztori követését, beleköthetetlen a film. Külön kiemelnék belőle pár izgalmas megoldást, ha az nem spoilerezné el az élményt, márpedig én sosem szeretem az ilyesmit. A lényeg, hogy nem csupán a Marvel Univerzum ötleteiből merítettek az alkotók, hanem bátran bevállaltak más elképzeléseket és utalásokat is. Emiatt kimondottan szórakoztató és így Pókember-hangulat hű az animáció.

Központi témánk az általános „nagy erővel nagy felelősség jár”, azonban kicsit elcsúsztatják ezt az egyetemesebb cél irányába. Azaz a küldetéstudat is szóba kerül, mennyire nem egyszerű hőssé válni, akkor sem, ha predesztináltnak tűnik az egész. Nem számítanak a múltak, a családi hátterek, az élet nehézségei, a fontos minden esetben az emberiség és a barátok, rokonok védelme, akkor is, ha szembe kell menni a társadalmi elvárásokkal. Nem szabad meghátrálni, akkor sem, ha minden ellenünk fordul és elárulnak bennünket, vagy éppen egy másik Pókember halálának leszünk szemtanúi.

A másik felvetés a sorsszerűséggel kapcsolatos, a párhuzamos valóságok elve (nevezzük azt bárhogyan is) régóta foglalkoztatja a science fiction regényírókat. Komplex kérdéskör, mellyel lehet elméleti fizikai alapokkal is vitatkozni, de a kvantumelméleteket is felhozhatja bárki, hogy megcáfolja, vagy alátámassza az elképzeléseket. A tudományos megközelítés ugyan izgalmas, de nem szabad megfeledkezni arról, hogy mindez fikció, azaz egy elképzelt történetet látunk. Így a vita a valóságról csupán ugyanezen az elven futhat, a lényeg a fantázia.

Minden szuperhős történetéhez valamilyen – rendszerint családi – tragédia kötődik, mely az elhivatottságot, az elszántságot és a hátteret biztosítja ahhoz, hogy valaki elfogadja és kijelölje a sorsát. Az embereken segíteni persze csak a képregényekben és a filmekben könnyű, a Kick/Ass szemléletesen bemutatta, milyen volna a valóságban az ilyen kísérlet. Valódi golyók, valódi vér és valódi halál. Kicsit ebbe az irányba is kikacsint a Spider-Man: Into the Spider-Verse, emiatt válik emberközelivé, ezért is szeretjük ezt a karaktert.

Utolsóként talán az említeném meg, hogy az animációs film igyekszik kihangsúlyozni, hogy több Pókember univerzum létezik, ahogyan a képregények esetében is más történik a különböző szálakon. A központi szereplők, de még a többiek is eltérően viselkedhetnek, valamint, pontosan ezért, maga a hős is újdonság lehet a rajongók számára. Hiszen az alapképességen túl minden egyéb csupán sallang és véletlenszerű, az adott ember személyiségéből ered. Tehát tetszik vagy nem, különbözőek és így kell őket elfogadnunk, tabuk és előítéletek nélkül (lásd az afroamerikai Pókember, melynek megjelenése erős vitát váltott ki).

Hogy Oscar-díjat érdemelt-e az alkotás, nem az én tisztem megítélni, de ténylegesen szórakoztató, akciódús és drámai művel találkozhatnak a nézők. A Pókember rajongóknak minden benne van, amire csak vágynak a világgal kapcsolatban, így ne fognak csalódni. Az összetett megvalósítás és történetvezetés a sci-fi kedvelőit is el fogják varázsolni, a tudományok iránt érdeklődők is találhatnak benne izgalmakat. Viszont korántsem tartom kiemelkedőnek, számomra az élőszereplősek még mindig sokkal élvezhetőbbek. Ugyan reménykedtem, hogy 10 pontot adok rá, de csak egy közeli helyezést érhetett el a palettán.

Értékelésem: 9/10

Forrás, információk: https://www.imdb.com/title/tt4633694/, https://en.wikipedia.org/wiki/Spider-Man:_Into_the_Spider-Verse
Trailer: https://www.youtube.com/watch?v=U_yLCmEEUYs
Mafab link: https://www.mafab.hu/movies/untitled-animated-spider-man-project-277027.html
Bluray megrendelhető: Spider-man Into The Spider-Verse [4K Ultra HD] [Blu-ray] [2018] [Region Free]

Smaragd Sárkány