Lassan vége az évnek és bár még bekúszhat pár kósza recenzió néhány későn ébredő magyar bandától, melyek a legvégére időzítették anyaguk megjelentetését, mi már lezárjuk 2019-et. A tavalyi magyar toplistánk (a cikk ITT olvasható) tizenkét tételt tartalmazott, az idei csak tízet: valahogy mennyiségileg szerényebb lett a termés, de szerencsére ez a minőséget nem érintette. Ismét egy rendkívül színes és a metalszíntéren belül sok stílust felmutató válogatást sikerült összeállítani azokból a hazai albumokból, melyekről a Rozsdagyár idén recenziót közölt.
10. hely: NOCRUL - All Mortal Creatures Must Die
Black metal Warhammer-tematikával: a Khrul fedőnév alatt alkotó és a magyar undergroundban rendkívül aktív zenész Nocrul nevű projektje szinte évente hozza ki a Warhammer 40K sci-fi/fantasy univerzumra épülő albumait, melyek közül a 2019-es anyag talán a legatmoszferikusabb. A korong nem köti magát vakon az adott műfaj által megszabott zenei és szubkulturális dogmákhoz. A Nocrul az egyik legjobb bizonyíték arra, hogy lehet élvezettel is black metalt csinálni, és nem kötelező ragaszkodni az archaikus sablonokhoz (a lemezkritika ITT olvasható).
9. hely: ASMODEUS MANTRA - Prologue To The Plague
A fiatal budapesti együttes a dallamos death metal vonalba illeszthető be leginkább, bár korántsem vegytiszta jelleggel. Az Asmodeus Mantra rendkívül ügyesen egyensúlyoz a hagyományos extrém és az experimentális, kísérletezős metal között. Sok egyéni ízzel és hallható lelkesedéssel készült el a "Prologue To The Plague": összességében ez egy rendkívül pozitív és meglepően profi anyag és abszolút nem unalmas leckefelmondás vagy éppen az ezerszer hallott klisék újrajátszása (a lemezkritika ITT olvasható).
8. hely: PLASTICOCEAN - Békétlen
A soproni PlasticOcean második soralbuma több változást is jelez: egyrészt magyar nyelvű dalok szerepelnek a korongon, másrészt - bár a djentes, poliritmikus, elektronikával megtámogatott modern metalos alap megmaradt - a "Békétlen" tele van énekelhető melódiákkal, elkülönülő dalokkal, melyek nem olvadnak egybe, hanem önálló karakterrel rendelkeznek. Egy friss, kortárs, értelmes magyar szövegekkel és kiváló dallamokkal teli lemez született (a lemezkritika ITT olvasható).
7. hely: OMEN - Halálfogytiglan
Az 1990-ban megalakult Omen a hazai heavy metal egyik alapcsapata, de az ezredforduló óta eltelt időszak nem igazán volt kegyes a zenekarhoz. Egy váratlan frontembercserét követően a Molnár Péter (Stula) új énekessel felvett "Halálfogytiglan" azonban igazi alattomos gyomrost visz be a hallgatónak: tíz nóta harmincnyolc percben, feszes, lecsontozott, töltelék nélküli metal, kegyetlenül az arcunkba vágva. Ez egy iszonyatosan húzós, dühös, odacsapós anyag lett, nincs mese (a lemezkritika ITT olvasható).
6. hely: MUDFIELD - Sárrét
A 2016-ban Szeghalmon megalakult Mudfield zenekar klasszikus, veretes rock/metal zenét játszik, melyben éppúgy megtalálható a szikárabb, amerikai groove/thrash (Metallica, Five Finger Death Punch, ez utóbbinak főleg a riffelése), mint az elmúlt két-három évtized magyar bandái (Tankcsapda, Road, Nomad), de mindezt rendkívül okosan, tudatosan gyúrták egybe és a keverék kifejezetten fogyasztóbarátra sikeredett. A dalszövegek esetében pedig néha egyenesen mellbevágó az a keresetlen, frappáns, két lábbal a földön álló megközelítés, mely szinte kisüt a nótákból (a lemezkritika ITT olvasható).
5. hely: ENIGMATIC INFINITY - The Shadow Out Of Time
A pécsi születésű Tombor Nándor stúdióprojektje, az Enigmatic Infinity fémjelezte muzsika bizony nem a nagy tömegek zenéje, és nem is akar megfelelni azon kritériumoknak, melyek ebbe az irányba sodornák őt és a műveit. A Lovecraft kisregénye által ihletett korong felvonultat minden olyan elemet, mely a progresszív rock műfaját oly színessé és lenyűgözővé varázsolja: akusztikus betétek, misztikus szintetizátorszőnyeg, technikás és zúzós gitártémák, nagyívű énekdallamok és finom melódiák (a lemezkritika ITT olvasható).
4. hely: SALVUS - Irtás
A 2001-ben megalakult, dallamos metalban utazó budapesti Salvus azon a vékony mezsgyén működik, melyet egyrészről a főleg angol nyelven éneklő, extrém vagy éppen modern progresszív szcéna, másrészről pedig a magyar nyelvű, tradicionális rock/metal színtér határol. A Salvus hallhatóan igen nagy hangsúlyt fektet az igényes magyar dalszövegekre, vállaltan foglalkozik a jelenkor hazai társadalmi-politikai eseményeivel, habár leginkább áthallásos módon, teszi mindezt pedig kifejezetten befogadható, dallamos, rádióbarát dalokkal (a lemezkritika ITT olvasható).
3. hely: NEEDLESS - Heresy
Az idén tizenöt éves dánszentmiklósi Needless most jelentkezett debütalbumával: elképesztően erős, kifejezetten ötletes és (mind riffek, mind pedig szólók terén) kreatív gitármunkával megtámogatott thrash/death zúzda, de nem a prosztó, sörgőzös fajtából. A Needless inkább a fifikásabb, elgondolkodtatóbb, a kiépített atmoszférára támaszkodó zenében hisz, de mindez nem jelenti azt, hogy ne lehetne derékból behajolva, nagyterpeszben tombolni a dalaikra, a nagy jófenéket nem (a lemezkritika ITT olvasható).
2. hely: AT NIGHT I FLY - Mirror Maze
A 2012-ben ismert hazai zenészekből megalakult At Night I Fly bemutatkozó anyaga egy nagyon finom, kiérlelt és nyugodtan kijelenthetjük, hogy a nemzetközi színtéren is kiemelkedő progresszív metal album, mely a stílus klasszikus vonalát viszi tovább. Itt ugyanis a hagyományos értelemben vett dalszerzés mentén haladnak a dolgok és azonnal memorizálható refrének, csodaszép dallamok és végig tiszta, érzelmekkel teli ének, valamint külön kis minioperaként működő gitárszóló-hegyek találhatók véges-végig a korongon (a lemezkritika ITT olvasható).
1. hely: PERIHELION - Agg
A debreceni Perihelion, mely az ezredforduló környékén megalakult Neokhrome átlényegülésével jött létre az évtized első harmadában, egyike azon kevés magyar metal- vagy rockzenekaroknak, melyeknek minden egyes albuma látatlanban hozza azt a színvonalat, melyet hiába is keresnénk a színtéren. Magyar népzenei ihletettségű pszichedelikus, atmoszferikus post-black metalként lehetne jellemezni a zenéjüket, mely olyan varázslásokat képes véghezvinni rövid korongjaikon, hogy az ember kissé kábán, csurig töltött lélekkel áll fel a lejátszó mellől (a lemezkritika ITT olvasható).