Minden műfajban megvannak azok a sokat látott veteránok, akikre bármikor lehet számítani. Habár a hollandiai székhelyű Beast Of Revelation csak 2019 óta létezik, elég a tagok nevét átböngészni, és az ember máris tudja, hogy ezek az arcok nem fogják cserbenhagyni.
Az Asphyxból vagy a Grand Supreme Blood Courtból ismerős Bob Bagchus dobos és az Extreme Cold Wintert, illetve a Temple-t erősítő A. J. van Drenth gitáros – itt a basszust is ő kezeli – szabadította a világra a „fenevadat” John McEntee-vel (Incantation, Funerus) szövetkezve. Hármuk együttműködéséből pedig, ahogy máris sejteni lehet, 100%-osan a régi iskolát követő extrém muzsika jött létre.
Annak is a lassú válfaja. Egészen pontosan doom / death metal, amilyennek akkor ismerte meg a világ, amikor az általános gyorsulási verseny közepette néhány underground arcnak eszébe jutott, hogy a súlyosságot a másik végletig is el lehet vinni. Azaz mintegy három évtizede. Mind az Asphyx, mind az Incantation zenéjének fontos alkotóeleme a doom, így a stílusválasztás aligha nevezhető meglepőnek.
Végzetes tempóban, kíméletlenül őrlő számok sorjáznak az albumon McEntee gurgulázásával, na meg az ide illő nyers és természetes megszólalással, de a legszélsőségesebb irányzatok (értsd: funeral doom, drone doom) felé még csak egy-egy kósza téma erejéig sem tekintget ki a The Ancient Ritual of Death. Nem is ez a rendeltetése. A dalok átlagos terjedelme valamivel öt perc feletti, kivéve a Beast VI című, másfél perc alatti instrumentális darabot, amely a B oldal első tételeként kapott helyet a korongon, mintegy az utána érkező The Days of Vengeance felvezetéséül. A digitális platformokon való megjelenés mellett tudniillik ötszáz példányra korlátozott bakeliten is kijött az anyag – a CD-pártiak pedig tekintsék átkötőnek… –, amelyet egy másik hangszeres szerzemény, a gyászos gitárdallammal is megterhelt We, the Lords of Chaos zár.
Érdekesség, hogy a zene és a szöveg egyaránt A. J. van Drenth munkája a lemezen, egyedül a címadó nóta mondanivalójának kidolgozásába folyt bele az amerikai harcostárs.
Újdonsággal nem szolgál, amit a Beast Of Revelation nyújt, vállalását azonban teljesíti. Kissé csodálkozom, hogy nem valami komolyabb kaliberű cég karolta fel a triót. Nehéz megjósolni, hogy a behatárolt lehetőségekkel kecsegtető, és nem is éppen a színvonalas kiadványairól elhíresült német Iron Bonehead mit tud majd kihozni az albumból.
Mint ahogy azt is a jövő fogja eldönteni, mennyire lesz aktív a társaság. Ők maguk akár gondolhatják úgy is, hogy a lemezt már megérte megcsinálni, ugyanakkor a műfaj hívei aligha vennék rossz néven, ha élőben is részük lehetne ebben az ősi, halálos rituáléban.
