2021. feb 28.

harcsa * paprika * bogrács

írta: (R)ichie

… avagy harcsapaprikás könnyedén, bográcsban - Tarantino nélkül.

Quentin Tarantino biztos nem így kezdené, de hát én nem vagyok az idősíkokban ugráló forgatókönyvírás mestere, úgyhogy kezdem a legrégebbi mozzanattal, sorrendben: december közepén, két hónappal a harcsapaprikás főzése előtt készítettem egy óriás kondér halászlevet. Aminek a legnagyobb része elfogyott, de azért a fagyasztómban még találhatók kétadagos zacskók lefagyasztva. Na, ezekből a finomságokból magamhoz vettem párat, és elutaztam a Balaton partjára, hogy ott főzzünk egy finomat. Mondjuk akkora köd volt, hogy a Balatont nem láttuk a hegyről, de nem panaszkodni vagyunk itt. Így legalább összpontosíthattunk a bográcsra, nem a vizet bámultuk.

1 kg afrikai harcsafilé
40 dkg vöröshagyma
1 l halászlé
3 ek pirospaprika
liszt
só
1 kg kockatészta
30 dkg túró
1 nagy pohár tejföl
tetszőleges mennyiségű minőségi sör a bográcsolóknak

Vissza a jelenbe: hagymát pucolok, apró darabokra aprítom, a bográcsban disznózsíron, lassú tűzön üvegesre pirítom. Ez nem egy gyors folyamat, türelmesnek kell lenni. A tűz megfelelő táplálása és a sörök nyitogatása könnyen eltereli a türelmetlenek figyelmét.

A hagyma kevergetése közben a harcsafiléket kétujjnyi szeletekre vágom és alaposan besózom. A nagyon vékony vastagságú résznél nem széles falatokat, hanem HALszálvékony (vicc, értik, ugye?) cafatokat szelek, ebből lesz a harcsachipsz, ami hamarabb fogy el, mint három éve a Metallica koncertre a jegyek.

A megfelelő hagymapirítást úgy irányítom, hogy sózom, így levet ereszt, tulajdonképpen a saját levében üvegesre párolom.

Tarantinoról egy zenekar mindig eszembe jut, az pedig a Tito & Tarantula. Hogy az After Dark zeneszám, vagy Salma Hayek csípőmozgásának ritmusa miatt emlékszem rájuk tűélesen, azt most hagyjuk. A lényeg, hogy elő-elő bukkannak a lejátszási listámon és olyankor mindig hálás vagyok a mesterséges intelligenciának.

A #válogatáskazira simán felmásolom az After Dark-on kívül: It’s My Mistake, See You ont he Way Down, Strange Face, Angry Cockroaches, Animal Dream, When You Cry.

Kb. fél óra alatt kész az üvegesre párolt hagyma, mehetnek bele a harcsaszeletek, amiket előtte alaposan leitattam papírtörlővel a sós létől, amit kiizzadtak. Három-öt perc alatt kérget kapnak a rengeteg, alájuk pakolt fahasábok lángja miatt, óvatosan kevergetem, hogy ne törjem a halat, majd felöntöm a halászlével. Hagyom felforrni. Amikor már bugyog, megkapja a paprika frissítést, és még tizenöt percet hagyom a tűz felett. Annyi idő alatt pont le is ég a pirításhoz felpakolt fa.

Elég füstöt és hőt kap ahhoz, hogy isteni legyen a paprikás.

Akinek nincs a fagyasztóban halászlé, az készítsen egy egyszerű pörkölt alapot (Az üvegesre pirított hagymára rakjon még egy kanál zsírt, amikor az felolvadt, húzza félre a tűzről a bográcsot, öntse rá a pirospaprikát, keverje el, majd öntse fel egy liter forró vízzel. Ezután mehet vissza tűzre, és abba tegye a harcsa szeleteket. Így ugyan nem pirulnak körbe, de nem lesz jelentősen rosszabb, ígérem.)

Kockatésztát főzök ki, túrót, tejfölt teszek ki az asztalra, és hagyom, hogy mindenki úgy keverje be magának a túrós-tejfölös tésztát, ahogy szeretné. Arra kanalazzuk a mélybordó szaftot és haldarabokat. Ugyan a bográcsolás alatt söröztünk, de ehhez egy pohár könnyű vörösbort ajánlok. Mondjuk egy finom kadarkát, Szekszárdról, pl.

Ugyan még mindig nem lettem Tarantino, de azért elmondom, hogy hogyan készül a harcsachips, amit a bográcsolás alatt pillanatok alatt felfaltunk.

Az apró harcsacafatokat besóztuk, majd fél óra után letörölgettük. Paprikás, borsos, sós lisztbe forgattuk és forró olajban kisütöttük. Sütés után papírtörlővel bélelt tálba tettük és alaposan megsóztuk. Ahogy sült kis adagokban (max kétmaréknyi egyszerre), úgy hordtuk körbe, és faltuk fel pillanatok alatt. Ha halat főztök, az apró cafatokkal érdemes így eljárni, remek falni való. Nem utolsó sorban még apróbbra vágva a túroscsusza „baconje” is lehetett volna, de hát… esélye sem volt!