2019. június 14. - Budai Lotti
Amikor egy mellbimbó még nem volt nagy ügy

Amikor egy mellbimbó még nem volt nagy ügy

Dekoltázsok a történelemben

A különböző közösségi médiumok felületén irányadó, a meztelenség láttatására vonatkozó szabályoknak nem egy nagy művész esett áldozatul. Egy éve például a Facebook törölt egy hirdetést, amely Eugene Delacroix A szabadság vezeti a népet  című festményét tartalmazta a rajta látható női mell miatt, de előfordult olyan eset is, amikor egy fotón szerepő könyököt nézett mellbimbónak a közösségi oldal algoritmusa, és ezért került törlésre a fotó. A női mellbimbó láttatása persze nem csak a közösségi médiumok szabályozása miatt borzolja ma (is) a kedélyeket. Hiszen, nem egy városban nem tiltja semmilyen szabály, hogy férfiak póló nélkül mászkáljanak, míg nők számára a topless „viselet” egyet jelent a közszeméremsértéssel. Az effajta megkülönböztetés és a diszkriminatív cenzúra ellen küzdő mozgalmak, mint például a Free The Nipple, gyakran hangoztatják azt a nézetet, hogy egy mell az csak egy mell, legyen az férfi vagy női. Csak épp az egyikből jöhet tej, a másikból nem, és az utóbbit valamiért a nyugati kultúra úgy túlszexualizálta, hogy aztán kénytelen volt tabusítani…  E posztnak nem is célja állást foglalni a kérdésben, de tény, ami tény, volt, amikor egy előbukkanó vagy épp közszemlére állított mellbimbó nem gerjesztett indulatokat… Míg mondjuk egy kivillanó boka, már annál inkább.cover_1.jpg

Arra, hogy miként is viszonyult az elmúlt korok embere a mellbimbóhoz, persze ma már nem egyszerű következtetni. Ehhez a támpontot talán a ránk maradt festmények, metszetek, divatrajzok, valamint a naplóbejegyzések jelentik.6546088.jpg

Kezdve a női mell művészetekben való ábrázolásánál, tekintsünk most el az ókori római bordélyok freskóitól, vagy az antik világ istennő szobraitól, hisz az antik korban az emberi testhez való viszony merőben elfogadóbb vagy még inkább, természetközelibb volt, mint a kereszténység elterjedése után. A reneszánsszal és az antik eszmények visszatérésével a művészet pedig egyfajta „szentesített teret” adott a meztelenség ábrázolásának, így például egy Urbinói vénusz fedetlen mellbimbóira sem kell különösebb magyarázatot keresnünk…. Izgalmasabb kérdés, hogy miként viszonyultak a hétköznapokban a női mell látványához. Előfordulhat, hogy a reneszánsz beköszönte és a viktoriánus kor prüdériájának megjelenése között eltelt évszázadokban tökéletesen semlegesen látványnak számított egy női mellbimbó? Vagy hogy azt láttatni egyenesen divatosnak számított?1_5.jpgMert ilyen divatot teremtett például az 1422 és 1450 között élt Agnès Sorel (fent balról első kép), VII. Károly francia király kedvese.  Mint arról Jean Juvénal des Ursins a korban élt történész tudósít, a divathóbortjairól ismert hölgy olyan ruhákat varratott magának, amelyek egyik vagy olykor mindkét mellét teljes mértékben láttatni engedték, és ezzel divatot teremtett az egész udvarban. Ezzel persze még nem lehetne indokolni, hogy a női mell látványa ne számított volna erotikusnak akkoriban, hiszen egy királyi szerető szexuális, frivol kisugárzása akár az illető hölgy védjegye is lehetett volna. llyen szempontból a fent látható Nell Gwyn, - II. Károly angol király, szeretőjének- vagy Wilhelmine von Lichtenau porosz királyi kegyencnőnek a portréja sem számíthatott skandalumnak.pierre-alexandre_wille_le_bouton_de_rose_2.jpgDe természetesen feltételezhetjük azt is, hogy ezekben a portrékban csupán a hölgyek királyi kedvese gyönyörködött, a hálószobája magányában... Csakhogy maradtak ránk előkelő, tisztes házasságban élő hölgyekről is olyan portrék, amelyeken mellük pőrén látható. És e portrék modelljei még csak nem is ókori istennők megtestesítőjeként vagy nimfákként jelennek meg a festményeken, amelyek nélkülöznek mindenféle erotikus felhangot. A galériában látható Hortanse Mancini (aki Mazarin bíboros unokahúgaként a francia udvar egyik legelőkelőbb hölgyének számított) Simonetta Vespucci, Paulina Bonaparte vagy a sorban harmadik Lamballe hercegnőjének képe ráadásul bizonyosan nem elrejtve, sokkal inkább paloták folyosóján, szalonokban volt bárki betérő által megtekinthető. De a Lady Francis-t, Somerset grófnőjét ábrázoló metszet sem egy korabeli titkos „pornó-gyűjteménybe” készült…

Ráadásul ismerünk olyan jelmeztervet, amit Inigo Jones, építész és díszlettervező, az egyébként szigorú katolicizmusáról híres angol királyné, Henrietta Mária számára készített… S mint látjuk, a ruha tökéletesen feltárja a királyi kebleket. Vagyis feltárhatta, hisz nem tudjuk őfelsége valóban felöltötte-e a ruhát, de aligha járultak volna a színe elé egy ilyesféle tervvel, ha az megbotránkoztatta volna.oberon_the_fairy_prince_1611_a_daughter_of_the_moon_c_1611.jpg

Beszédesek a 18. századi divatrajzok is. A ruhák némelyike láthatóan direkt oly módon van kialakítva, hogy szabadon hagyja a kebleket. De ha nem is volt ilyen szándékuk, e dekoltázsok mindenképp olyan mélyek, hogy egy-egy „baleset” - amikor egy dáma keble váratlanul kibuggyant e kivágásokból - aligha volt elkerülhető. 

Az időszak udvari beszámolóit hátra hagyó írók, például a naplóiról híres Saint-Simon herceg, azonban egyszer sem emlékezett meg olyan esetről, amikor egy hölgy keblének felbukkanása derültséget vagy épp megrökönyödést okozott volna. És olyan ábrázolásokból is keveset ismerünk , ahol egy férfi kifejezetten egy hölgy kebleit igyekszik meglesni (a lenti metszet címe szerint egy mezei fűző-próbát ábrázol), ennél egy kivillanó boka vagy láb látványa, akkor már inkább okozhatott gerjedelmet.3_2.jpg

De ha nem szexuális szimbólum, akkor mi is volt egy női mell? Nos, éppenséggel lehetett státusz szimbólum: a korabeli előkelő hölgyek körében nem dívott ugyanis a szoptatás, a dajkák alkalmazásával hosszabb ideig megőrizhették üde kebleiket, így, aki ezt megengedhette magának, aligha habozott e kiváltságát szép melleinek közszemlére tételével is hangsúlyozni. De lehetett szimbóluma a termékenységnek, az anyaságnak, mint Sophia Hedwig, Nassau Dietz grófnő esetében, akit gyermekei körében láthatunk vagy épp ellenkezőleg, a szűzies ártatlanságnak, ifjúságnak, érintetlenségnek.2_7.jpg

A fentiekhez hasonló portrék, a 1830-as évekkel eltűntek, előkelőségek kebleivel legfeljebb allegorikus, antik kontextusban találkozhatunk, bár az sem volt gyakori, hogy főúri hölgyek fedetlen mellekkel álljanak modellt például Flóra megszemélyesítéséhez. Néhány ritka, de annál érdekesebb kivétel persze akad. Például Sarah Goodridge amerikai festőnő „önarcképe”, amelyet egy Daniel Webster nevű politikusnak, vélhetően a szeretőjének ajándékozott. Igazán személyes egy ajándék az bizonyos.dp141201.jpg

Manapság a női mell látványával kapcsolatos kérdések persze nem merülnek ki a közösségi oldalak „no nipple policyjében”, elég csak például a nyilvános szoptatás körül újra és újra fellángoló vitákra gondolni. De a fenti képeket elnézve, azért csak érdemes elgondolkozni azon, hogy mikor és miért vált a női test néhány – egyébként teljesen funkcionális, alapvetően utódaink táplálására kialakult – idomából egy szexuális töltettel bíró, ily felkavaró testrész…

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://rizsporoshetkoznapok.blog.hu/api/trackback/id/tr4314894730

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Valóság nevű unokahúgotok 2019.06.15. 16:12:32

Érdekes poszt, éppen nemrég volt ez beszédtéma barátaimmal.

Azt hiszem, a női mell és a mellbimbó láttatása vagy eltakarása három szempontból értékelhető, kulturálisan, azaz egy társadalom szokásai felől, aztán mint szexuális ingerkeltő és végül mint személyes hozzáállás.

Az elsőről a poszt is szól: egy közösségben miféle képzetek, szimbolika társul ehhez. Ez nagyon radikálisan tér el és időben is - akár nagyon rövid idő alatt is - alapvető változás lehet benne.

A második inkább etológiai jelenség: vannak olyan nézetek, amelyek a női mell mai formáját egy érdekes evolúciós szelekciós hatás "termékének" tudják be: egyszerű utánzóforma, amely a felegyenesedés után "pótolta" a nők fenekét. (Ezt nem részletezném, akit érdekel, utánaolvashat a témának, akár a támogató véleményeknek, pl. Desmond Morrisnál, akár az ezt kritikával fogadó nézeteknek.) Így a fedetlen mellek, mellbimbók szexuális ingerkért hatnak - különösen úgy, hogy a társadalom szokásai szerint általában "tabusított" a mindennapokban a mellek szabad látványa. És ami "tabu" annak hangsúlyosabb a vágykeltő hatása. (Vannak társadalmak, ahol a mellek fedetlenek, ott önmagában a mell látványa nem vált kis direkt szexuális vágyakat - ez átvezet az első, azaz kulturális, szocializációs aspektushoz.)

Végül van egy személyes elem is: ki hogyan érez ezzel kapcsolatban, kinek és mikor van és mikor nincs diszkomfortérzete, ha szabadon vannak a mellei. Én magam pl. nem "tenném ki" őket munkahelyi, vagy akár utcai, hétköznapi szituban, de ha szoptatós lennék, akkor valószínűleg simán megtenném nyilvánosan is. Ugyanakkor magánéleti helyzetekben nem zavar, ha fedetlenek a melleim, pl. nyaralásoknál, strandon.

Timár Lénárd 2019.06.15. 16:46:42

Ki szeretném egészíteni azzal, hogy a 11. század végén is mutatkozott divatja a mellbimbók szabadon hagyásának. Ez nem mellékesen a cluny mozgalomhoz kötődik és annak elterjedéséhez. (Legalábbis Nyugat-Európában ekkor kezdődött Szűz Mária, mint Isten anyjának kultusza is...). Ez a Lactatio Bernardi (Arra az eseményre emlékeztet, hogy Szent Bernard egy látomásában Jézus tejtestvérévé vált... Mj.: nem volt éppen szerénytelen, azt meg kell hagyni). Állítólag divatkövetkezménye is volt (a 12. században népszerűvé vált, hogy a kegyes hölgyek lyukat vágtak ruhájukba azon a bizonyos ponton és felhajtották azt, szabadon hagyva az ominózus dolgot). de.wikipedia.org/wiki/Lactatio#/media/Datei:BernhardClairvaux_Lactatio_SourceUnknown.jpg

Timár Lénárd 2019.06.15. 16:50:22

Vicces tény, hogy - egyre disztingváltabb formában - a lactatio jelenetének ábrázolása a barokkon át egészen a rokokóig és a 19. század elejéig felbukkan a főleg egyházi művészetekben. (Ma pedig egyes szuperhősnőknél él tovább az amerikai képregényekben)
ih0.redbubble.net/image.56008051.2495/flat,1000x1000,075,f.u2.jpg

acycloren 2019.06.15. 16:50:52

Semmi gond a mellbimbókkal, szerintem a nőknek joguk van pont úgy melleiket közszemlére tenni, mint a férfiaknak.

Pubertás előtt simán járnak strandra felsőrész nélkül a kislányok. Aztán ahogy megjelenik valami kis göböcske, a szülők eltakarják. Pedig nincs semmi takargatnivaló.

acycloren 2019.06.15. 16:58:16

@Valóság nevű unokahúgotok: Ahol nem tabu a női mell látványa és úgy általában a meztelenség, ott akár teljesen meztelenül is járhatnak az emberek (férfiak himbálódzó pénisszel) az nem okoz gerjedelmet másokban. Természeti népeknél például. De Japánban is még a 20. században is voltak olyan falvak, ahol a nők is halászattal foglalkoztak és egy ágyékkötőben dolgoztak, fedetlen mellekkel, nem volt ez tabu, nem is okozott izgalmakat senkiben.
Ahol a nőket bebugyolálják csadorba, ott meg a tussal kihúzott női szemek, a kivillanó boka bármi izgalmat kelt.

szita szita péntek 2019.06.15. 18:43:05

@Valóság nevű unokahúgotok: "egyszerű utánzóforma" - A közelmúltban találkoztam egy másik megközelítéssel (a forrására nem emlékszem, bocsi). Ennek a lényege emlékeim szerint így sommázható: Az emlősök közül gyakorlatilag csak ez embernél van "jelen" folyamatosan a mell (kivéve pár tejadásra tenyésztett állatot, de hát ugye a tenyésztés sok mindenre képes). Amikor kell, amikor táláplálja az utódot kiteljesedik - egyébként pedig visszahúzódik. Ez utóbbi evolúciós szempontból logikus is, hisz mind menekülni, mind a zsákmányra vadászni könnyebb nagy, lengedező emlők nélkül. A folyamatosan "jelen lévő" mellnek evolúciós hátránynak kellene hát lennie - ám az embereknél mégis kialakul - nyilván nem véletlenül. Egyrészt az ember csoportokban él, megosztja a feladatokat, ez az egész menekülős vadászós dolog másodlagossá válik. Másrészt az elmélet az mondja, hogy az állandó dagadó emlő funkciója lehet, hogy ránézésre ne (vagy legalábbis ne könnyen) lehessen eldönteni, hogy a nő épp szoptat-e? Ekként az utódnemzés célja szerint a sok egyforma (mármint mellel rendelkező) nő hasonló esélyekkel indul.

Larrikin 2019.06.16. 02:52:42

A festmények értékelésekor érdemes megfontolni, hogy a művész láthatóan mindegyiken, khm, idealizált formában mutatja meg alkotása tárgyát. Inkább tippelnék arra, hogy ez csak történelmi instafilter, valójában soha nem mutatkoztak így, de festményen örömmel látták viszont önmaguk (sosem volt) idealisztikus ifjú mását.

gigabursch 2019.06.16. 08:03:11

Én csak egyet tudok érteni.
Szép összeállítás a festményekböl.

eßemfaßom meg áll 2019.06.16. 08:49:20

Ha 500 év mulva valaki megtalálja az idei internetarchívumot meg fogja állapítani, hogy a kétezres évek embere teljesen természetesnek vette a nemiszervek és ezzel párhuzamosan a nemi élet teljesen nyilvános bemutatását. Persze talál majd pár konzervatívabb oldalt is de az archivúm nagyobb felében minden helyzetben történő dugást fog látni amiből a fenti következtetést lesz kénytelen levonni.

klenium 2019.06.16. 09:04:48

Á, ez tök jó. A férfiaknál nem tiltja semmi, tehát tuti diszkrimináció van itt, már megint rákényszerítenek a nőkre valamit, titkolniuk kell. A melltartóról persze még ma is mondják sokan, hogy a célja nem a takargatás és a divat, hanem a védelem, mert a mell sérülékeny, nem túl jó, ha himbálózik. Amíg szabaddá volt téve, addig a férfiak hibásak voltak, mert nézték, belekényszerítették a nőket mindenbe. Manapság már a melltartóra is azt mondják, ennek semmi értelme, mocskos férfiak, miért kell ezt rákényszerítenünk, tök kényelmetlen és hasztalan. A mell elrejtése? Mocskos férfiak, csak ránk kényszerítik hogy takargassuk. Aztán aki nem takarja el, és találkozik valami idiótával, aki ezt másképp értelmezi, akkor mocskos férfiak.
Az a helyzet, hogy egy értelmes férfi ilyesmiket nem csinál. Nem gondolja, hogy bármit is kötelező lenne tenni, nem igazán érdekli a mell és mellbimbó mibenléte, és ő maga se mászkál akárhol egy szál gatyában, csak mert nem tiltja törvény, hogy a melle szabad legyen. Nem gerjedünk be akármilyen mell láttán, pl. egy festményt nézve, mert az csak egy festmény. Ellenben a nők keblei igen szépek, ha alkalmas a helyzet, lehet bennük gyönyörködni. Találja meg mindenki azt a módod, ahogy kényelmesen, magabiztosan, biztonságosan és elegánsan tud kinézni a mindennapokban ahelyett, hogy mindent egyenlőre akarnának hozni, és mindenért a férfiakat hibáztatnák. Nem kell mindent általánosítani, nem lesz sose két egyforma nő, mindenkinek megfelelő választás.
Véleményem szerint a mellbimbók takargatása előnyösebb, na nem úgy, hogy egy 1x1 centis területet kitakarnak, hanem az egész mellet. A mell sérülékeny tud lenni, táplálékforrás, védjük meg a mindennapokban. Ezen kívül erogén zóna tud lenni, ezen érték megőrzése pedig fontos, izgalmas a megfelelő emberrel megfelelő időben.

automaton_aliza · http://antiquefashioncompany.blog.hu/ 2019.11.12. 19:20:42

De, erotikus jellege volt, azért tették ki. Azért ez nem volt akkoriban annyira mainstream, és a felsőbb úri körökből nem került át az alsóbb társadalmi osztályokhoz, legfeljebb a kéjhölgyek körében. (A kis jégkorszak idején járznk, amikor könnyen tüdőgyulladás lett a vége a mellmutogatásnak.) A nem erotikus jelentést és társadalmi vonatkozást az ókori minószi viseletben kell keresni, érdekesebb lett volna arra a viseletre a kérdéseidet megfogalmaznod.

gigabursch 2022.05.17. 07:29:11

A jelenlegi, Adidas reklám körüli hercehurcát elnézve jópár seggfej 'véleményformálót' el kéne küldeni kapálni.
süti beállítások módosítása