Ritmus és hang

A magyar népzenei gyökerekből táplálkozó, de a latin-amerikai, roma, ausztrál és afrikai népi zenei elemeket, rítusokat, meséket is egybe olvasztó HolddalaNap zenekar február 4-étől április 24-ig minden csütörtökön, élőben zenés estekkel jelentkezik Facebook-oldalán.

A koncertsorozatban két nagykoncerttel is készülnek, amelyeket az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogat: az első március 11-én lesz, amikor is a zenekar a MagNet Házból jelentkezik, a záró koncertet pedig április 24-én, a Föld napjához kapcsolódva, egy különleges szabadtéri helyszínen tartják. A tavalyi év sokak számára jelentett komoly megpróbáltatásokat, a pandémia a kapcsolódás mély lelki szükségleteire mutat rá. Ebben kíván segíteni ez a koncertsorozat tematikus adásaival, ahol a hittől s szerelemtől kezdve, a hálán, a gyászon és a környezettel való kapcsolódáson át sok aktuális téma előkerül majd, ahogy népek muzsikái és meséi is. Ennek apropóján beszélgettünk a zenekar alapítójával Gulyás Annával.

Nagyon különleges a zenekarban, hogy a mesemondás szerves része az fellépéseiteknek, és amennyire láttam az online zenélések közben is jelen van az ismeretátadáson, a hagyományok ismertetésén túl is. Tudatos cél volt a legelején is ez a fajta komplexebb hagyományőrzési mód, vagy tudásátadás?

Gulyás Anna: Igazából talán nem is a tudásátadás lenne a jó szó. Én néprajzos vagyok és, amikor elkezdtem az éneklés mellett mesét mondani meg színházi szövegeket írni először azon gondolkodtam el, hogy hogyan kerül el az emberekhez az a tudás, amit az ember összegyűjt, az öreg nénik meg boldogan elmesélnek. Néprajzosként leírod szakkönyvekben, előadod konferenciákon, de az érdekelt, hogy lehet-e valamifajta olyan életet adni a hagyományoknak, ahol például jeles napi szertartásokat át tudunk adni dramatikus módszerekkel olyan embereknek, akik nem ismerik a szokásokat úgy mintha ők is részesei lennének ezeknek. Lehet-e ezt szimulálni, tudhatja-e a színház a rítust egy kicsit utánozni? Ennek nagy színháztörténeti irodalma van, Peter Brooktól kezdve rengetegen foglalkoztak ezzel. Mi egy picit ezen gondolkodtunk, hogy a jeles napok mintájára, lehet-e olyan ritualítást színpadra vinni, ami nem ismeretközvetítő, hanem képes az egésznek a mély átéltségét megtestesíteni. Hogy minden érzekletre hat egy rítus, hogy abban benne vagy cselekvőleg, hogy abban beszélsz, énekelsz, nem néző vagy, nem közönség, hanem megtörténik a részvétel. Erre manapság azt mondják, hogy interaktív, de a lényeg, hogy be tudod-e vonni valahogy az embereket úgy a jelenlétbe, hogy azt éljék át, hogy most itt egy pillanatot lépünk át.
Mert a rítus egy szertartás, és ahogy ezt az ember a néprajzi gyűjtéseiben megtapasztalja az elképesztő, mert egyszer csak a profán térből átlépsz valami megszentelt térbe, és több száz, több ezer, több tízezer ember egyszerre csak átkattan egy időtelenségbe. Szimulálhatja-e ezt valahogy egy művészeti csapat a mai modern nagyvárosban? Ezen kezdve alapítottuk meg még először az Évkerék társaságot, amiben Palya Bea barátnőmön és Bognár Szilvin kívül benne volt Rumin Laci bábrendező és Gulyás Laci óriásbábos is. Csepűrágóknak egy húsz évvel ezelőtti lelkes csapata volt. Akkoriban ezen nagyon sokat gondolkodtunk, hogy lehet-e a modern nagyvárosban ilyesmiket megvalósítani. Egyik alkalommal például egy óriásbábos játékunkkal kimentünk a Millenáris parkból a Mammut elé, és ott folytattuk. Ahogy a régi hagyományokban is végig vonulnak a város terein, hiszen ezáltal lép be a lakótered is az ünnepbe, hogy beviszed az ünnepet a lakótérbe. Szóval ilyesmikből indultunk és emiatt, amikor aztán zenei anyagok is születtek és elindult a zenekar a mesés előadások mellett, akkor sok koncertünkben törekedtünk arra, hogy ott is legyen egy picike kis rítus játék. Például a Szimpla Kertben egy karácsonyi ünnepen egy erdélyi aranyos csitkó óriásbáb meg tud e jelenni, és tud-e az nem csak bohóckodásként megjelenni, hanem úgy, hogy szíven üssön. Ilyenkor nem tudni, hogy az angyal vagy ember, vagy mi az az aranyos csitkó, hogy jelenés legyen az egészből, legyen egy kis misztérium is az egészben. (Az aranyos csitkó az erdélyi karácsonyi, újévi népszokás része, a meglepetések, ajándékok hozója. - a szerk.)

Igen, a szertartás, rítus jelleg fontosságát már kiemelted több interjúban is, és úgy beszéltél róla mintha veszőben lenne. Ez talán érezhető is, és ugye te is ezt mondtad, hogy mintha lenne erre elég nagy igény, de még sincs jelen. Hogy érzitek, sikerült ez az elmúlt tíz évben valamennyire visszacsempészni legalább a fellépések közben?

Gulyás Anna: Nekünk óriási, megrendítő élményeket adnak ezek a próbálkozások. Vannak olyan felemelő és tényleg egy picikét a szertartásokra hajazó élmények, amikor egyszer csak ott van egy olyan csönd a zene és a másik zene között, amelyik csönd többet mond el mindennél, amikor zsizsereg a levegő. Szóval azt tapasztaltuk, hogy a legmeglepőbb helyzetekben is működhet ez. Például Szicíliában egy nagyon különös, bevándorlók, szegények által megszállt gyönyörű óvárosnak a főterén egy Szimplaszerű romkocsmának az utcára kiterjesztett helyszínén volt tavalyelőtt nyáron koncertünk. Ott is megpróbálkoztunk azzal, hogy egy picikét meséltünk a magyar néphagyományról, ősi szertartásról és elmondtuk, hogy itt is most kicsit eféle este lesz, be lehet kapcsolódni. Egyszer csak ott a drogosok, a szicíliai öreg nénik, bácsik, meg a bevándorlók bejöttek, és egy ősi moldvai körtánchoz kapcsolódva elkezdtek velünk együtt énekelni, mint egy régi ünnepen szerfelett táncoltak és valami magasabb rendűvel kapcsolódtak össze. Ilyenkor látod a szemeken, hogy tényleg itt most valahogy megérintődtek. Odajönnek utána hozzánk, azt mondják, hogy hú hát micsoda ereje van a magyar népzenének. Hát annak is ilyen ereje van, de mi is próbáltunk egy kicsit köríteni, hogy kinyíljon ez a világ.

Érdekes, hogy ezt mondod, hogy magyar népzene, de a ti zenétek nagyon erősen világzene. Még a zenekar összetételében is tükrözi ezt, hiszen a gitárosotok perui. A gyökér az nagyon erősen a magyar népi zene, de a világzenében is sokszor sokkal letisztultabban hallani egy-egy zenekarnál, hogy csak egyfajta zenei hagyományból táplálkozik, de nálatok nagyon érezhetően minden van. Az elején eldöntött volt, hogy bármi jöhet, vagy csak így alakult út közben, hogy folyton nyitottatok és lett ilyen egyedi a végeredmény?

Gulyás Anna: A zenekart én végülis akkor indítottam el, amikor rájöttem, hogy azt a sok dalt, amit írtam húsz év alatt nem magamnak írtam. Palya Bea barátnőm meg mások arra bátorítottak, hogy csináljuk meg ezeket a dalokat, dolgozzunk rajta. Én tízéves korom óta dalokat írok, és azt hittem hogy mindenkinek hetente egy dala születik, mert így dolgozzuk fel mi emberek az élményeinket. Nekem ez annyira természetes volt, hogy gyűltek. Volt már száz dalom, azokon mindig becsületesen éveken át dolgoztam, mert azt hittem, hogy ez magamnak egy terápia, vagy én nem tudom mi. Aztán egyre inkább rájöttem, hogy lehet hogy ezeket nem magamnak kapom, és megmutattam zenész barátaimnak. Emlékszem, hogy Bea mondta, hogy hú hát ezek iszonyú jók, ezeket meg kell csinálni. Én meg a Beának mondtam, hogy figyelj szerintem neked meg saját dalokat kéne írni, mert annyi témád van, olyan jókat tudsz mondani, neked meg lehet az lenne az utad. Peruban voltam kisgyerek, sokféle országban nőttem fel, Afrikában is éltem.
Ugyanakkor a nagypapám meg néprajzos volt, anyukám is néprajzkutató, mindketten a magyar néprajznak nagy kutatói. Így ahhoz is és más kultúrákhoz is szoros kapcsolódásom volt. Nyilván ezek a saját dalaim is a maguk belső világában már egy sokféleséget hordoztak. Nekem fontos volt a zenekarnál is, hogy legyen benne latin világ, roma világ is. Az életutam miatt is, hogy annyiféle kultúrát megismertem, ezért is olyan fontos összebékíteni, összekerekíteni ezt a sokféleséget. A második lemezünk végén van is egy béke dalunk, ami roma, angol, magyar és arab nyelvű béke imákból áll össze.

A dalainknak a kidolgozásánál fontos volt, hogy legyenek olyan zenészek a zenekarban, akik a magyar néphagyományhoz mélységesen értenek, de azt az elején megbeszéltük a zenekarban, hogy nem idézetekből építjük fel a világzenénket. Az lesz a módszerünk, hogy soha nem idézünk, pedig sokkal kényelmesebb lenne beemelni egy moldvai táncmotívumot, hanem a jellegét, a szerkezetetét, a hangulatát hozzuk, tehát új zenét csinálunk. Hogy ez a tudás ne idézetekből összeollózott zenévé váljon, hanem tényleg a zenei betétek is új dallamok legyenek, és ne a gergelezésnek a motívuma, vagy valamelyik szerba legyen berakva, vagy valamelyik már ismert roma dal, hanem szájbőgőzzön a Guszti, de valami újat. Van, amikor idézünk persze, mert ha Szicíliába elmegyünk, játszunk moldvait és akkor azt moldvaiasan csináljuk. De a saját dalok megdolgozásánál direkt ügyeltünk arra, hogy a zenei nyelv esszenciájából kiindulva, de új verseket, új dallamokat alkossunk.

A február elején indult online koncertsorozat, a Világ-Virág Estek neve is valahogy ehhez a tudatos összebékítéshez kapcsolódik.

Gulyás Anna: A Világ-Virág Estek neve Molnár V. Jóska bácsihoz, egy nagyon különleges magyar néprajzzal, jeles napokkal és egyéb témákkal foglalkozó emberhez kapcsolódik. Neki van egy könyve, amiben gyerekrajzokat elemez, és abban leírja, hogy a gyerekek mennyire sokszor virág ornamentikában ábrázolják a világot. Nekik van még egy olyan ösztönös belső érzésük, hogy egyik oldalra odateszik a Napot másikra a Holdat a rajzokban. Ezek ősképek, azt mondja Molnár V. Jóska bácsi.

Már említetted többször is, és erre utal a cím is, hogy a harmóniára törekvés jelenik meg a zenétekben. Ebben a koronavírusos időszakban elég nagy szüksége van az embereknek valamiféle harmóniára. Ez is cél, hogy segítsetek másokat ennek megtalálásában?

Gulyás Anna: Igen, hogy magunkon is, meg másokon is segítsünk. Tudod, egyszerűen fontos a kapcsolat. Ez egy nagy dilemma, hogy az online út az jó-e, hiszen úgyis túlságosan rá vagyunk kapva az internetre. Jó-e hogy még jobban rákapatunk másokat és magunkat is. És ugyan az élő kapcsolat, ami egy élő koncerten létrejöhet nyilván nem pótolható egy online koncerttel, de meglepő módon a kommunikáció elindul így is. Olyan leveleket, üzeneteket kapunk, amilyeneket egy élő koncert után soha. Most sokkal pontosabban tudjuk, hogy mit jelent az embereknek a muzsikánk.
Karácsonykor csináltunk egy olyan sorozatot, hogy minden nap reggel korán karácsonyi énekeket tettünk fel az oldalunkra, tizenöt percben. Ezen sokat tanakodtunk, hogy tiszta hülyék vagyunk mi, háromnegyed héttől hétig ki fog ilyeneket hallgatni, de közben meg ez a hagyományos ideje a rorátéknak, a reggeli miséknek. Szóval, hogy ezzel induljon a nap az egy olyan ősi logika, ami felülírja a praktikus logikát, és úgy döntöttünk, hogy igenis az ősi logika szerinti időpontban fogjuk felrakni ezeket a műsorokat még ha túl korainak is tűnik. És képzeld el, hogy összesen harmincezren nézték meg ezeket a videókat, persze lehet hogy nem háromnegyed hétkor, hiszen vissza lehetett nézni, de rengetegen ott voltak élőben és írogatták, hogy ma is itt vagyunk veletek és köszönjünk, hogy veletek indul a nap. Szóval ez az online tér is használható kapcsolattartásra.

Nagyon izgalmas, amit kitaláltatok a mostani estekre a különböző tematikákkal. Ezen belül lesz két nagy koncertetek március 11-én és április 22-én is. Mitől lesznek ezek különlegesebbek?

Gulyás Anna: Azt gondolom, hogy ez az egész koronavírus a klímaválsággal nagyon szoros összefüggésben van. Mi már tavaly előtt elkezdtük az Ének a Természetért koncertünket és koncertsorozatunkat kialakítani, aminek az volt a célja, amiről már beszélgettünk az elején, hogy éltessünk valamit, ami egykor természetes volt. Régi népek azt gondolták, hogy ha ők énekelnek a természetért, az ad. Ha valaki nem hisz az ilyesmiben legalább azt el tudja képzelni, hogy önmagára hat, hogy akár a részvétet magában fölkelti a fák, a föld, a levegő az állatok irányába. Szóval régi szertartások, akár a magyar néphagyományban, akár Afrikában, akár az ausztrál őslakóknál ezt szolgálták. Az ausztrál őslakosoknál még a legyek szaporító szertartását is megtartották, mert azt gondolták, hogy az ember feladata, hogy a szellemével megerősítse a rendet, a teremtés működését, hogy újragondolja és áténekelje, az énekösvényeken keresztül a Földbe beledobogja a Föld szívének a dalát. A szertartásokat a régi időkben az emberek nagyon hatékony eszköznek tartották arra, hogy összekössék a szívüket a természettel, a természetet irányító erőkkel, amit sokféle néven nevezünk és neveztünk évezredeken át. Ez a gondolkodásrendszer vallásoktól függetlenül is működhet szerintem, függetlenül attól, hogy mi az én személyes hitem.
Azt gondolom, hogy nagyon össze kell fognunk ebben embereknek, vallástól függetlenül is, és ezt a mai fiatalok nagyon jól érzik a klímavédelem ügyében. Én azt látom, hogy a fiatalok elkezdenek nagyon cselekvően is gondolkodni, és szerintem az énekek ezt segíthetik. Tehát az Ének a Természetért koncertünk már a koronavírus válság előtt megszületett. Azt gondolom, hogy ez a koronavírus most azért egy nagyon nagyon nagy tanítás nekünk embereknek arról, hogy összehangoltan vissza tudunk húzódni, és ez amúgy, ha nem félelemből történne, hanem azért mert rájöttünk, hogy ja a klímavédelem miatt a pörgést kicsit vissza kell fogni, akkor csodás lenne. Tehát akár úgy is értelmezhetem ezt az egész helyzetet, hogy utat mutat a klímaválságban is nekünk embereknek. Persze nem azt mondom, hogy arra mutat utat, hogy ne legyenek koncertek, mert hogy a pandémia alatt nem voltak koncertek. De arra mindenképpen, akár a zeneiparban is rámutat, hogy a bensőséges, személyes kis körökben közösségi ünnepeket idéző események is jók és fontosak, és lehet, hogy átalakul akár a zeneipar is. A giga, mega koncertek helyett a picike bensőséges dolgokra jobban fókuszálva, de az is ér, az is fontos. Valahogy meg kéne találni annak is az életterét. Rámutat egy csomó mindenre, és nem tudom én se, hogy a személyes életemben mit tudok változtatni ennek a tanulásnak a során, túl azon, hogy nem eszem húst, és hasonló egyszerűbb dolgokat megteszek. De biztos, hogy ez az egész pandémia a természettel nagyobb és mélyebb összhangra figyelmeztet, hogy efelé kell törekednünk. Úgyhogy azért a szíve ennek az egész Világ-Virág Esteknek ez a két Ének a természetért koncert lesz, mert azt gondolom, hogy az egész koronavírus szituációt is a klímavédelemhez kapcsolva is értelmezni, értelmeznünk kell. Írtunk ennek kapcsán új dalokat is, amik el fognak hangzani ezeken a koncerteken.

És akkor reméljük, hogy talán április végén közönség előtt zenélhettek.

Gulyás Anna: Hát talán. Az biztos, hogy legalább a teljes zenekar együtt lesz. A Világ-Virág Esteken mindig csak egy páran vagyunk egyszerre együtt, mert ezek kisebb szabásúak. De az Ének a természetért MagNet házas koncerten ott leszünk mind, szóval nagyobb szabású lesz, és zeneileg sokkal sokrétűbb. Na és persze nem innen a mi kis nappalinkból fogunk zenélni, hanem egy szép gyönyörű koncerthelyszínről, ahol van alkalmunk installációkat is csinálni. A különböző témákhoz, amiket végig fogunk járni kis mandala asztalkákat is fogunk készíteni. Ez a fajta vizuális része is gazdagabb lesz a koncertnek.

A március 11-ei Ének a Természetért koncert a Facebook eseményen keresztül elérhető.