Nem ma lesz, mikor megszakad a kép. Péterfy Bori & Love Band: Szikra (lemezkritika)

"A bezártság összes őrületét és dühét sikerült kreatív energiává alakítanunk, és közösen becsatornáznunk a lemezkészítésbe" - ez olvasható az új Péterfy Bori & Love Band-lemez felvezető szövegben. De ne egy őrült és dühös lemezt várjunk, hanem egy sokszínű albumot, ami részben az előző, részben a korábbi lemezeket idézi.

Előadó: Péterfy Bori & Love Band

Cím: Szikra

Kiadó: Etalon Produkció

Stílus: alt-art-elektro-diszkó-keringő-pop

Kulcsdal: Szikra feat. Pándi Balázs

Annyit olvastuk, hogy mostantól minden más lesz, hogy szinte észre sem vesszük, hogy közben azért a dolgok többsége ugyanolyan maradt, egy részük meg még ugyanolyanabb. Az első reakcióm a "bezártság összes őrületét és dühét kreatív energiává alakító" lemez hallatán a csalódás volt: nem őrült, nem dühös és egyáltalán nem lóg ki az életműből. Aztán rá kellett jönnöm, hogy hülyeség ezt így felfogni. (Én sem írok másképpen, miért írnék?)

Ha valami, hát a szövegek tükrözik azt, ami történik, néhány sorban direkten ("most minden elmarad"), de legjobban a Nem ma írja le sokunk életét: "Nem ma lesz, mikor megszakad a kép / Nem ma lesz, mikor eltűnik az ég" stb., valamint "Nem ma visz el az ördög a pokolba". "Ma megmenekülsz, tovább ketyeg az óra." Folyamatosan itt van a fenyegetettség, az apokalipszis előérzete, ígérete - de ebből sokan csak a romlást (oké, gyorsuló romlást) tapasztaljuk, nem a hirtelen összeomlást. Közben látjuk, hogy másoknak viszont eljött az apokalipszis. Ehhez képest az a szar, amiben mi vagyunk, megmenekülésnek számít - de közben az óra tovább ketyeg.

Szóval nézzük, milyen a lemez, ha ezt a szempontot elengedjük. "A zenekar tízéves jubileumát is ünneplő Bori X a Love Band eddigi legjobb anyaga" - írta Dömötör Endre az előző, 2017-es albumról, és most az új albumot hallgatva gondolkodtam el azon, hogy ez miért van így. Arra jutottam, hogy a Bori X-en jött végre tökéletesen össze a Péterfy Bori (színpadi) személyiségét a középpontba állító dalszerűség egyfelől, másfelől pedig a Tövisházi Ambrus más projektjeire inkább jellemző tobzódás az izgalmas hangokban, textúrákban, műfaji idézetekben, a rétegek egymásra hatásának és ellenpontozásának finomságaiban. Ráadásul a korábbiaknál elektronikusabb hangzás adott egy olyan egységet, amit nem feszített szét az ötletek sokszínűsége.

Ehhez képest a Szikra egy kifejezetten sokszínű lemez, aminek kb. harmada simán ott lehetett volna a korábbi, a Bori X-et megelőző albumokon. Fülbemászó, ötletes, koncerteken majd biztosan jól működő dalok ezek, meg nem is elvárás, hogy Péterfy Bori megtagadja péterfyboriságát. (Már megszoktuk, hogy van ő, de néha azért hátraléphetünk és realizálhatjuk, hogy milyen jó, hogy van.) De hiába, hogy másodszorra már jó ismerősként üdvözöltem a dallamokat, annyira azért nem átütőek ezek a számok, hogy ne maradjon bennem egy kis hiányérzet.

Egy másik harmadot képviselnek az elektronikus darabok, amelyek egyértelműen a lemez csúcspontjai: izgalmas részletekkel teli, de határozott, az életmű egésze szempontjából is újszerű karaktereket képviselő dalok. A Szikra vonzó feszültsége a stabil lüktetés és a leállások-kirobbanások között; a Luna Luna sötét-fülledt erotikája; A Nap felé a játékosságnak bőséges teret engedő gépiessége; a Száz fényév cukin álnaiv diszkója - ezek mind ott vannak a legjobb Péterfy Bori-dalok között.

Végül három szám elengedi a slágerességet, a fülbemászást, akár azt is, hogy koncerteken játszható legyen, és a hangulatfestést választja ezek helyett. A záró Meteor sikerült ezek közül a legjobban, ám a Keringő a legfeltűnőbb a maga feltűnésmentességében, hiszen az említett Luna Luna és a kifejezetten harsányan visszacsapó Gonosz dobos közé került. Bátor megoldás a lemez közepére rakott hirtelen leállás, de sokszori hallgatásra sem találtam meg, hogy a bátorságon kívül még mire jó ez a gesztus. Úgy általában sem sikerült egységes, kerek albumként hallgatnom a Szikrát. Ami nekem hosszú távon meg fog maradni belőle, az az említett négy szám - a végén álljon itt még egyszer az, hogy ezek milyen jók.

7/10

Rónai András

Honlap, Facebook