„Ne vegyetek drogot, legyetek popsztárok és megkapjátok ingyen!” Ha csak egyetlen mondatot kell idéznünk az Igazából szerelem című karácsonyi klasszikusból, az egészen biztosan ez lesz. Az elsőre humorosnak ható gondolat mögött azonban komoly a tartalom - a zeneipar mára összefonódott a drog- és alkoholproblémákkal. A könnyű hozzáférhetőség miatt a zenészek több mint fele választja az önpusztítást vagy él valamilyen szer állandó hatása alatt, ezzel elfedve a depressziót, stresszt, szorongást és pánikrohamokat, melyekkel a szakma 73%-a küzd. Erdős Viki cikke a Recorder magazin 72. lapszámából.
A mentális betegség már nem tabutéma: olyan zenészek öngyilkossága után, mint a The Prodigy énekese, Keith Flint, vagy a Linkin Park frontembere, Chester Bennington, mára egyre nagyobb felületet kap. Számos segélyszervezet jött létre világszerte, amelyek kifejezetten a zeneiparban dolgozók lelki támogatását tűzték ki célul. A problémák általánosnak mondhatók. Egy svéd digitális terjesztőcég, a Record Union megbízásából készült kutatás szerint a legtöbb szakmabeli az állandó turnézás, a nem önazonos alkotás (lásd: a zene ipari termelése), a kiadó és a menedzsment elvárásai, a negatív kommentek, illetve a konkurencia miatt kezd szorongani és nyúl tudatmódosító szerekhez. Depresszióhoz vezethet még az anyagi bizonytalanság, a kényszerű távkapcsolatok, és az az érzés, hogy a partnerük nem ismeri el igazán munkásságukat, de az egészségtelen étkezési és italfogyasztási szokások is hozzájárulnak a tünetek kialakulásához. Meglepő, de a felmérés szerint a zenészek túlnyomó részének valójában tömegfóbiája van, legtöbben nyugtatók nélkül nem tudnának felállni egy színpadra vagy besétálni a rajongók közé autogramot osztani. A szociális fóbia okozta pánikrohamokat gyakran előzetes italozással próbálják kiküszöbölni, de ha nincs szociális fóbiájuk, a társadalmi nyomás hatására sokszor akkor is elkerülhetetlennek tűnik az alkoholfogyasztás.
Terápiás album Marinától
Aktuális példa Marina Diamandis, aki legutóbb 2016-ban járt Budapesten, akkor még Marina and the Diamonds néven, zenekari felállással. Akváriumban adott koncertjén tőle szokatlan módon keveset kommunikált a rajongókkal, a szokásos autogramosztás helyett a parkolón keresztül távozott (menekült) alig egy átöltözésnyi idő után. Az akkor 28 éves, harmadik nagylemezével, a Froottal turnézó énekesnő néhány héttel a magyarországi koncert után bizonytalan időre visszavonult, meghökkent rajongóinak egy Tumblr-posztban magyarázta el a döntését. Meglepő őszinteséggel írt arról, hogy egy ideje észrevette, kettős személyiség lakozik benne: a lila latexruhás perszóna, akit a színpadon láthatunk, és az a Marina, aki valójában lenni akar, de egyiket sem tudja kontrollálni. Az egész életét depresszióban élte le (erről főleg Electra Heart című lemezén énekelt), ám a visszavonulását követően rájött, hogy ez némi meditációtól és tévénézéstől nem fog változni, muszáj önmagán segítenie. Beiratkozott egy londoni egyetem pszichológia szakára, és az ott szerzett tudást először a Marinabook blogon, majd áprilisban megjelent, két részre osztott albumán, a Love + Fearen osztotta meg. Pszichológiai tanulmányai után Marina azt írta, hogy sokkal objektívebben látja a világot, megtanulta, hogy a szeretet és a félelem valójában a két legerősebb érzelem. A meglepően pozitív hangvételű, 8+8 számos nagylemez fő gondolatának azt választotta, hogy a felnőtté váláshoz hozzátartozik az is, hogy egyre kevésbé figyeljünk önmagunkra, és nézzünk körül a világban. Az állítása szerint eddigi legszemélyesebb albumán levetkőzte színpadi énjét, és egyetlen Marinaként a társadalmi és politikai felelősségvállalásra, illetve a legősibb kérdésre, a létezés miértjének a keresésére fektette a hangsúlyt.
To Be Human. Marina szerint valószínűleg ez a Love + Fear album legfontosabb dala:
A legjobb terápia a hiphop
Az, hogy Marina terápiás szövegírással gyógyította magát, valójában nem újdonság, hiszen az elmúlt 40 évben hiphopelőadók sora nyugtatta magát dalszerzéssel. A rapperek nagy része nem nyitott semmilyen pszichológiai vagy pszichiátriai kezelésre, azonban ha meghallanak egy zenei alapot, olyan gondolatok kívánkoznak ki belőlük, melyeket akár évtizedek óta tartottak magukban. Kivétel, vagyis úttörő közöttük Jay-Z, aki nemcsak bátorítja a pályatársait arra, hogy beszéljenek nyíltan a problémáikról, de ő maga is pszichológushoz jár. „A zene mindig is terápia volt az életemben, de négy éve már ténylegesen is részt veszek üléseken. Eleinte gyűlöltem, nem voltam a megfelelő viszonyban saját magammal, fogalmam sem volt arról, hogy ki vagyok. Könnyű másokat megismerni, sokkal könnyebb, mint magadat, és feltenni magadnak a kérdést: milyen szerepet játszottál azokban a dolgokban, amik történtek veled?” Miután Jay-Z kitálalt, Kid Cudi, Chance The Rapper és Logic is nyíltan beszéltek a depressziójukról. Az utóbbi dalt is írt, aminek az öngyilkossági segélyvonal telefonszáma a címe. Elmondta: rájött, hogy pszichológushoz járni nem a gyengeség, hanem éppenhogy az ultimate gengszterség jele.
Logic: 1-800-273-8255
Hajlamosak vagyunk elítélni sztárokat nyílt droghasználatuk vagy nyugtatófüggőségük, és ezek következményei miatt, ám gyakran elfelejtjük, hogy cselekedeteik mögött valódi problémák állhatnak. A dalszövegek lehetnek olyan kódolt segélykérések, amiket csak a legnagyobb rajongók fejtenek meg. Ha ők kapcsolnak, és kimutatják a feltétel nélküli támogatást, az is kapaszkodó lehet az egyensúlyt vesztő zenészek számára.
Szerző: Erdős Viki
