Filmrecorder. Ha a Titanic két lány szerelméről szólt volna

2019.05.21. 14:00, Gaines

portrait4.jpeg

Céline Sciamma szerint új filmje, a Portrait de la jeune fille en feu (A lángoló hölgy arcképe) leginkább a Titanichoz hasonlítható. Leszámítva persze a jéghegyet, a hajót valamint, hogy Leonardo DiCaprio helyett egy gyönyörű nő alakítja a szerelmes festőt.

A 39 éves Sciamma a francia mozi egyik meghatározó alakja, de meglepő módon korábban még sosem hívták meg a cannes-i versenyprogramba. A Rendezők kéthete mellékszekcióban öt éve nagyot robbant Csajkor, illetve a még Oscar-díjra is jelölt Életem cukkiniként című animációs film forgatókönyve után azonban logikus lépés volt az előrelépés a fő szekcióba.

Ráadásul a politikai klíma is neki kedvez; ő ugyanis a francia 5050x2020 mozgalom vezéregyénisége, ami a #metoo praktikusabb megközelítése és amely szerint 2020-ra el kellene érni a nemek közti egyenjogúságot a filmiparban, beleértve a filmfesztiválok szelekciós bizottságait is. Az ezen a téren legendásan rosszul teljesítő cannes-i szemle is elkötelezte magát a változás mellett és idén először paritás érvényesült a válogatók között. Az előző évekhez képest az is előrelépés, hogy a 21 versenyfilmből négyet nő rendezett (az előző években ez a szám általában 2-3 volt, de 2012-ben például nulla). A négyből egy tehát Sciamma, aki erőteljes gesztusként csupa női stábbal vonult fel a vörös szőnyeges lépcsőkön a Portrait de la jeune fille en feu premierjére.

A 18. századi Franciaországban játszódó szerelmes történetben egyébként is szinte kizárólag nők szerepelnek, egy férfinak van egy bonjournyi szerepe az utolsó 10 percben. Ettől függetlenül viszont ne számítsunk radikális feminista megmondófilmre, a Portrait de la jeune fille en feu ereje pont a visszafogottságában rejlik. Marianne-t, a fiatal festőnőt (Noémie Merlan) egy esküvői portré megfestérére szerződtetik Bretagne-ban, a portréalany azonban nem hajlandó együttműködni. Sőt, sokáig elő sem bújik, Marianne-nek szabályosan be kell cserkésznie, hogy utána emlékezetből megfesthesse. A Titanic-párhuzam tehát elsőre egyáltalán nem egyértelmű, leszámítva, hogy a portré kezdeti verzióján nem Adèle Haenelt látjuk viszont, hanem sokkal inkább Kate Winsletet.

portrait8.jpeg

A két nőt végül egy szolgálólány titkolt terhessége hozza közelebb egymáshoz és az illegális abortusz ábrázolása talán a legmerészebb dolog ebben a nagyon szép, egyáltalán nem hivalkodó filmben. Rengeteg a közeli felvétel és Sciamma olyan intim hangulatot teremt, hogy az sem kerüli el a figyelmünket, ha valamelyik nő nyaki ütőere szaporábban kezd el verni. Noémie Merlan nagy felfedezés, de a Adèle Haenelt illetően a film felér egy szerelmi vallomással.

EDDIG EZEKRŐL A FILMEKRŐL ÍRTUNK AZ IDEI CANNES-I FILMFESZTIVÁLON

Ő voltaképpen Céline Sciammának köszönheti a karrierjét, első közös filmjük, a 2007-es Vízi liliomok óta együtt is élnek. Haenel pedig Franciaország legkeresettebb fiatal színésznője lett, amit mi sem bizonyít jobban, hogy minden évben itt van Cannes-ban, ez már a negyedik versenyfilmje, ráadásul idén három szekcióba is beválogatták az új filmjeit. Az, hogy mennyire maximálisan megbízik itt a rendezőjében és szerelmében, kulcsfontosságú volt a Portrait de la jeune fille en feu sikeréhez. Ha nem merné ennyire lecsupaszítani magát a kamera előtt, a film fele ilyen érdekes sem lenne.

portrait3.jpeg

Ráadásul az Adèle élete hat évvel ezelőtti Arany Pálmája óta konstans téma a filmvilágban a “male gaze”, azaz az élősködő férfi tekintet, különösen ha nők közötti szerelmi jelenetekről van szó. Abdellatif Kechiche-t (aki újra itt van a cannes-i versenyprogramban 4 órás opuszával, a Mektoub My Love: Intermezzóval) szexuális zaklatással is vádolták és széles körben elterjedt a meggyőződés, hogy az Adèle élete forgatásán is kihasználta és megalázta színésznőit. Ettől nehéz elvonatkoztatni, még akkor is, ha egyébként zseniálisnak tartjuk a filmet. Sokkal pozitívabb példa a szintén itt Cannes-ban bemutatott Carol, bár Todd Haynesszel kapcsolatban valószínűleg azért sem merült fel a male gaze problematikája, mert köztudottan homoszexuális.

BÁRCSAK SOHA NE ÉRNE VÉGET! - KÍVÁNTUK A MEKTOUB MY LOVE ELSŐ RÉSZÉT NÉZVE

Eljutottunk volna tehát a politikai korrektség azon szintjére, hogy heteroszexuális férfi lehetőleg ne filmezzen szerelmeskedő nőket, mert automatikusan szexuális ragadozónak minősül? Érdemes a kérdést inkább a hitelesség felől megközelíteni. Ugyanúgy, ahogy egy afrikai származású franciától hitelesebbnek tűnik egy külvárosi gettólázadás története (lásd az idei versenyben Ladj Lytől a Les misérables-t (kritikánk), mint két jólszituált belga öregúrtól egy muszlim fiú radikálizálódásának elmesélése (Dardenne testvérek: Le jeune Ahmed, szintén versenyben), jó lenne, ha heteroszexuális férfi rendezők helyett több leszbikus nő is lehetőséget kapna arra, hogy nők közötti érzelmekről beszéljen. Sciamma persze maga is belekóstolt már olyan témába, ami nem feltétlenül az ő közege a szintén a francia gettóban játszódó, afrikai bevándorló lányokról szóló Csajkorral, de ott is kifejezetten jól jött a női érzékenysége.

portrait7.jpeg

Portrait de la jeune fille en feu szinte biztos, hogy ott lesz a szombati díjazottak listáján és ennek kis részben tehát politikai oka is lesz. De nem csak amiatt érdemli meg a méltatást, amit képvisel, hanem legfőképp amiatt ami: egy csodálatos, lenyűgöző munka Franciaország egyik legizgalmasabb alkotópárosától.

szerző: Onozó Róbert

A cannes-i filmfesztivál ideje alatt a Recorder újságírója folyamatosan tudósít a helyszínről itt a site-on, a pillanatnyi benyomásait pedig a Twitteren (Onozó Róbert) közli.

https://recorder.blog.hu/2019/05/21/filmrecorder_ha_a_titanic_ket_lany_szerelmerol_szolt_volna
Filmrecorder. Ha a Titanic két lány szerelméről szólt volna
süti beállítások módosítása