Filmrecorder. Akkor jó a bűn, ha magyar - az Alvilág című tévésorozat kritikája

2019.04.17. 13:00, soostamas

alvilag.jpg

Az Alvilág nem lett az új Aranyélet, de nem is akart az lenni. Sajnos. Az RTL Klub ígéretesnek tűnő bűnsorozata nem tudta megfogni a nézőket, beváltatlan ígéretként hal majd el egy évad után. A kritika a 70. Recorder magazin Filmrecorder rovatában jelent meg.

Az HBO a Társas játékkal és a Terápiával robbantotta be a hazai sorozatipart, de az Aranyélet sikere tette egyértelművé, mire vágynak a nézők, ha nem vígjátékot néznek. Izgalmas, hazai ízekkel felütött bűnfilmre, ami családi drámaként is erős, akciófilmnek is svungos, és közben a saját életünkre is ráismerhetünk benne. Ezt a műfaji receptet ültette át a kertévés kommersz nyelvére az RTL Klub, és ezzel kilúgozott belőle mindent, amiért az Aranyéletet szeretni lehetett. A stílust, a humort, a merészséget – és a sajátosan magyar miliőt.

Az Alvilág persze más ligában, más közönségnek játszik. Az már két epizódból látszik, hogy nem akar mást, csak szórakoztatni, de egyelőre ez is döcögősen megy neki. Pedig a stáblista sokat ígért: a politikus művészkrimik (X – A rendszerből törölve) felől érkező Ujj Mészáros Károly rendezte a sorozatot, a főszerepet pedig most is élettársára és múzsájára, Balsai Mónira osztotta. A forgatókönyvet Bodzsár Márk (Isteni műszak) és Köbli Norbert írta a holland eredetiből (Penoza, nálunk Fű és fehér por címen futott), Budapestet az X-ben már gyönyörűen fejre állító Szecsanov Martin fotózta divatos koszszürkére.

A szereposztásba sem lehet belekötni: Balsairól tudjuk, hogy bármit eljátszik, amit kell, Szabó Győzőre ránctalanul simul a gengszteröltöny, Bezerédi Zoltánnak pedig a szeme se áll jól. A legjobb Molnár Levente a puhagerincű barát szerepében, aki olyan satuba kerül, hogy már a legelején kettéroppan.

alvilag2.jpeg
Molnár Levente és Szabó Győző az Alvilág című sorozatban | Forrás: RTL Klub

 

Az Alvilág alaphelyzete nem egy sorozatból ismerős: vonakodó hőst, most épp egy jómódú háziasszonyt nézünk, amint megmássza a gengszterlétrát, amikor kénytelen átvenni férjétől a családi drogbizniszt. Biztos élvezetes lesz, ahogy Balsaiból előbújik a benne szunnyadó anyatigris, és bűnözés közben vívódik a lelkiismeretével meg a gyerekeivel, de ebből egyelőre mit se látni – csak a közhelyeket.

A holland sorozatot hűen követő írók rendőri pongyolaságokra hagyatkoznak, hogy továbbgördítsék a krimit, az akciókról pedig lehetetlen eldönteni, hogy szándékos paródiák vagy sem: az képtelenség, hogy Ujj Mészárosék ilyen sután vezényeljenek le egy raktári lövöldözést! A pont rosszkor kifogyó fegyver, az utolsó pillanatban, hátulról leütött gonosztevő – az Alvilágtól nem kapunk semmit, amit ne láttunk és untunk volna már meg ezerszer a tévéthrillerekben.

bi_20190102_0181-e1550484953136.jpg
Schmied Zoltán és Balsai Móni az Alvilág című sorozatban | Forrás: RTL Klub

 

A kertévés elvárások pedig a drámát is kiölik az Alvilágból. Ebben a műfajban kötött a játékidő, végezni kell a reklámszünetig, emiatt olyan, mintha gyorsított felvételen néznénk a sorozatot. Szinte még elő se rántja a fiú a pisztolyt, már mindenki elrohant sikongatva az iskolából. Még a leghétköznapibb párbeszédet is agyonvagdossák, a jeleneteket túlpörgetik, így a súlyos fordulatoknak nincs ideje beivódni a bőrünk alá. A dráma jelzésértékűvé silányul.

Az Alvilág persze nem rossz – csak fájóan steril. Kiszámíthatónak tűnik a leosztás (Hevér Gábor a hunyó! vagy a Bezerédi…), és hiába csavarnak rajta, arról sokan már nem fognak értesülni. A pilotot 377 ezren nézték, ami az RTL milliós sorozatai (A mi kis falunk, Válótársak) után akkor is kevés, ha tavaly a TV2-n az Aranyélet első évada is megbukott, és még ennél is kevesebb embert ültetett a tévé elé. Menetrendszerű, hogy a második hétre tovább esett az Alvilág nézettsége, de ezért nem lehet a nézőket hibáztatni: a sorozat nem adott okot, miért lenne érdemes kitartani mellette. Nem dobott fel izgalmasan ellentmondásos szereplőket és sajátos vizuállal sem láncolt a képernyőhöz.

Menthetné a helyzetet, ha magyarosra vennék a figurát, és akár a gengszterek pitiánerségei, akár a bűnügyek a hazai viszonyokból táplálkoznának. Az Aranyélet is hozott anyagból – finn sorozatból – dolgozott, de már a legelején tipikusan magyar svindlisséggel, BKV-blicceléssel és albérletmaffiával nyűgözött le. Az Alvilág olyannyira nem törekszik erre, hogy ha nem emlegetik az első részben a Gozsduban füvező turistákat, meg se mondanánk, hogy Budapesten játszódik a sorozat. Gondolom, azért írták ilyen semmitmondóan általánosra az Alvilágot, hogy minél szélesebb közönséget szólítsanak meg vele, de úgy tűnik, visszafelé sült el a fegyver.

szerző: Soós Tamás
headerkép: RTL Klub

A kritika a sorozat első két része alapján íródott, a nézettség későbbiekben jóval alatta maradt az első rész eleve alacsony eredményének, az utolsó részt már csak 237 ezren látták.

https://recorder.blog.hu/2019/04/17/filmrecorder_akkor_jo_a_bun_ha_magyar_az_alvilag_cimu_tevesorozat_kritikaja
Filmrecorder. Akkor jó a bűn, ha magyar - az Alvilág című tévésorozat kritikája
süti beállítások módosítása