A húszas években egy titkos halálbrigád vadászott a törökországi örmény népirtás vezetőire. Az egyikükre a Spree folyó partján Berlinben csaptak le.

1921 március 15-én kedden délelőtt egy sétapálcás férfi hagyta el Berlin Charlottenburg negyedében található kilenc szobás lakását. Az idő hűvös volt és enyhén esett az eső. A férfi szürke télikabátot viselt és mit sem sejtve sétált a Hardenbergstrassén az Állatkert vasútállomás felé. Ezek voltak az életének utolsó percei. Észre sem vette, hogy valaki követi. Röviddel 11 óra után holtan feküdt a járdán. Közvetlen közelről tarkón lőtték. A gyilkos elmenekült a helyszínről, de nem jutott messzire. Az egyik szemtanú utána ment elkapta, megverte és bevitte az Állatkert vasútállomás rendőrőrsére. A tettes vallomásában azt mondta elégedettség tölti el a szívét és a cselekedete bevonul a történelembe, ugyanis egy szörnyű népírtasra hívja fel a figyelmet. Az áldozat nem volt más, mint Mehmet Talaat Bey, más néven Talaat pasa az Oszmán Birodalom korábbi nagyvezére az ifjú törökök vezetője. 1915 tavaszán ő rendelte el a konstantinápolyi örmény értelmiségiek letartóztatását és deportálását. Ezzel vette kezdetét az örmények törökországi szisztematikus üldözése és kiirtása. Az áldozatok száma mind a mai napig vitatott, de körülbelül egy millió körül lehetett. „Medz Yeghern” - a nagy bűntett - így hívják örményül az első világháború idején lezajlott népirtást. Talaat pasa merénylője egy titkos örmény szervezethez tartozott, amely besúgókból, kémekből és diplomáciai körökhöz tartozó támogatókból állt. A szervezet célja a genocídiumért felelősek megbüntetése volt. A görög mitológiából vett bosszú istenének nevére keresztelt „Nemesis akció” 1920 júliusában indult. Három év alatt felkutatták a népirtásért felelős vezetőket és megölték őket.      

Talaat pasa a megbüntetendők listájának az élén állt. Neki kellett az első áldozatnak lennie. Ő 1874-ben született és az Oszmán Birodalom szétesése idején nőtt fel. Törökországot ekkor Európa beteg emberének tartották, korrupció és a rossz gazdaságpolitika jellemezte. Talaat, aki ifjú korában a postaszolgálatnál helyezkedett el sokat hallott és olvasott az ifjú törökök mozgalmáról, egy illegális szervezetről, amely az elmaradott soknemzetiségű birodalmat a modern korba akarta röpíteni és a despota módon uralkodó II. Abdülhamid szultán ellen harcolt. Rövidesen csatlakozott a szervezethez és vezetője lett a fedőszervezetüknek a „Haladás és egység” bizottságának. 1908-ban az ifjú törökök mozgalma a hadsereg támogatásával fellázadt a szultán ellen, akitől alkotmányt csikartak ki és az uralkodó szerepét jelképessé fokozták le. Csakhogy még ezzel az Oszmán Birodalom nem jött rendbe. Az 1912/13-as balkáni háborúban elvesztette csak nem egész európai területét. Ebben a válságos időszakban Talaat az ifjú törökökkel együtt egy újabb puccsot hajtott végre 1913-ban. Diktatúrát hoztak létre, Talaat pedig belügyminiszter lett. A háborús vereségek talaján új extrém török nacionalizmus jött létre, amelynek a célja „nagy török” állam létrehozása volt, amelyben nem volt helye a nemzeti kisebbségeknek. Elsődlegesen a célkeresztbe a keresztény örmények kerültek, akik sok évszázada, mint másodosztályú emberek éltek, elnyomatásban gyakran kitéve a pogromoknak. 1914 július 28-án kitört az első világháború. Amikor az Oszmán Birodalom Németország oldalán belépett a háborúba Oroszország csapatai bevonultak kelet Anatóliába. Az oroszok oldalán örmény szabadságharcosok is küzdöttek. A kaukázusi fronton az oszmánok megsemmisítő vereséget szenvedtek el. Az ifjú törökök hamar megtalálták a felelősöket: a keresztény örményeket. A belügyminiszter Talaat pasa megparancsolta 1915 április 24-ről 25-re virradó éjszaka Konstantinápolyban tartóztassák le az örmény értelmiségieket.

Öt héttel később meghozták a deportálásról szóló törvényt. Az örményeket szisztematikusan a mezopotámiai és a szíriai sivatagba kell átköltöztetni. Számtalan embert már a saját falujukban kivégeztek, de sokan meghaltak a szenvedéssel teli halálmenetekben. Talaat magához kérette az amerikai nagykövetet és egy listát adott át neki. Ezen olyan személyek neve szerepelt, akiknek az Egyesült Államokban életbiztosítása volt. Azt mondta az amerikai diplomatának: „Ezek az emberek jószerivel halottak. Nincsenek rokonaik, akikre bármit hagyhatnának. Az utánuk kifizetendő összeg a török államot illeti.” Több mint ezer kilométerre, északra Talaat pasától a Kaukázusban harcolt az az ember, aki „Nemesis akció” keretében 1921-ben majd meg fogja ölni a belügyminisztert. A neve Soghomon Tehlirjan. 1896-ban született a kelet anatóliai Erzurumban. Fiatalon apja után költözött Belgrádba, ahol kávé kereskedőként dolgozott, hogy pénzt tudjon hazaküldeni. A háború kitörésekor Tehlirjan elhagyta Szerbiát és az örmény szabadságharcosok szövetségéhez csatlakozott.      

600 kilométerre a hazájától Tehlirjan csak hallomásból értesült a népirtásról. 1916 márciusában Tehlirjan csapata elérte Erzincan városát, ahova édesanyja és ifjabb fivére menekült. A település romokban hevert, még a gyümölcsfákat is kivágták. Édesanyjának és fivérének nyoma sem volt. A következő két évben aztán megtapasztalta a népirtás következményeit. Lerombolt, kifosztott falvakat, meggyalázott, temetetlen holttesteket, az utakon kóborló gyermekeket, akiknek a szüleit vagy megölték, vagy elhurcolták. 1918 október 30-án Mudrosban aláírták a fegyverszünetet. Ezzel Törökország számára véget ért az első világháború. Brit és francia csapatok szállták meg Konstantinápolyt. A győztesek Talaat pasát valamint  a „Haladás és egység” bizottságának tagjait letartóztatták és háborús bűncselekményekért felelőségre akarták vonni. De Talaat pasa megszökött és az egykori háborús szövetségestől Németországtól támogatást kapott. Egy német torpedórombolóval sikerült Szevasztopolig eljutnia és onnan más török vezetőkkel Berlinbe utaznia. Itt Ali Salih Bey néven élt és török üzletembernek adta ki magát. Később egy luxuslakásba költözött a Hardenbergstrasse 4-es szám alá. A lehetőségekhez mérten feltűnésmentes életet élt, még a jellegzetes bajuszát is leborotváltatta.

Mert Tehlirjan ki akarta deríteni, hogy eltűnt családjával mi történt, Konstantinápolyban bement a „Jagadamard” című újság szerkesztőségébe, hogy feladjon egy keresési hirdetést. A Boszporusz menti városban megismerkedett Yeranuhi Danielian nevű tanárnővel, akit egy vacsorára meghívott. Amit viszont a nőről nem tudott, hogy egy titkos örmény szervezetnek a tagja, amelyet a messzi Bostonban hoztak létre. A szervezetnek a célja, hogy az örmények ellen elkövetett népirtást megtorolják, annak ellenére, hogy a felelősök egy részét Konstantinápolyban közöttük Talaat pasát halálra ítélték. Mivel a legtöbbjük az országból elmenekült, az ítéletet nem tudták végrehajtani. Ezért indították az örmény összeesküvők a „Nemesis akciót”. Yeranuhi Danielian mesélt Tehlirjannak örmény kollaboránsokról, akik a törököknek segítettek a deportálásban. Az ifjú örmény felháborodva kérdezte a lánytól az örmények miért nem állnak bosszút? A lány azt mondta, hogy a konstantinápolyi örményekben már nincs elég bátorság. Megadta Tehlirjannak az egyik kollaboráns címét és a nevét és Tehlirjan lelőtte az árulót. Ez a tett alapozta meg a hírnevét, hogy a Talaat pasa elleni merényletet rábízzák. Tehlirjan egyre kevésbé hitte, hogy anyja és öccse még életben van ezért bosszút akart állni. A fiút a Nemesis akció keretében 1920 december 3-án diák vízummal Berlinbe küldték. A 24 éves Tehlirjan Talaat pasát az álcája ellenére hamar felkutatta. A török férfi régi harcostársai társaságában gyakran mutatkozott nyilvánosan és pasának szólítatta magát. Tehlirjan kiderítette a célpontjának címét és a Hardenbergstrasse 4-el szemben ő is kivett egy laksást. A házvezetőnője később úgy jellemezte Tehlirjant, mint egy rendes, tisztességes fiatalember. Egy nappal a merénylet előtt Tehlirjan egy rejtjeles táviratot kapott, amelyben megerősítették, hogy a Herdenbergstrasse 4-ben Talaat pasa él. 1921 március 15-én Tehlirjan elővette Luger típusú pisztolyát a bőröndjéből a ruhái alól és az utcán várakozott, hogy az áldozata megjelenjen. Az utasítás, amit feletteseitől kapott világos volt, a merénylet után ne meneküljön, hagyja magát letartóztatni. A bíróság előtt el kell mondania mi történt a népével. Erre azért volt szükség, mert a világháború után az örmény népet ért üldöztetést a világ teljesen elfelejtette.

Berlinben június elején csak két napig tartott a tárgyalás. Az igazságot Tehlirjan nem mondta el. A Weimári köztársaságban ugyanis érvényben volt a halálbüntetés. A bíróság előtt azt vallotta, hogy gépészetet jött tanulni Berlinbe. Véletlenül találkozott Talaat pasával. A halott anyja többször megjelent neki és felszólította, hogy ölje meg a pasát. Ha ezt nem teszi meg, nem a fia többé. Azt mondta: „Nem tartom magamat bűnösnek, tiszta a lelkiismeretem”. A bírónak arra a kérdésére, miért tiszta a lelkiismerete azt válaszolta: „Ugyan megöltem egy embert, de gyilkos nem vagyok!” Mesélt a kelet anatóliai halálmenetekről, arról, hogy a leánytestvérét megerőszakolták, fiútestvérét agyonverték. Hangsúlyozta, hogy az egy kegyetlen népirtás, ami az örményekkel történt. A házvezetőnője és a német tanárnője azt vallották, hogy a fiú pszichológiailag instabil gyakran vannak epilepsziás rohamai. A védőügyvédje a védőbeszédében feltette a kérdést: „Melyik bíróság ítélné el Tell Vilmost, mert az önkényurat lelőtte?”

Az esküdtek Tehlirjant felmentették. Ez szenzációnak számított. Beszámíthatatlannak minősítették és az átélt borzalmakat is figyelembe vették. A „Nemesis akció” elérte a célját. A sajtó ismét foglalkozni kezdett az örményekkel történtekkel. Olyanok is megismerték a halálmenetek történetét, akik korábban nem is hallottak róla.

Ennek ellenére a népirtás jó néhány felelőse tovább élt büntetlenül. Ezért a „Nemesis akció” tovább folytatódott. 1921 december 6-án Rómában lelőtték Said Halim egykori nagyvezírt. Bahatin Sakír az ifjú törökök félelmetes speciális kommandójának vezetőjét 1922 április 22-én a berlini Kürfürstendammon gyilkolták meg. Kemal pasát az ifjú törökök kormányfőjét 1922 július 21-én a grúziai Tbilisziben szúrták le. Tehlirjan a per után visszatért Belgrádba, ahol apja élt. 1957-ben kivándorolt Amerikába. Kaliforniában telepedett le. Három év múlva agyvérzésben meghalt. Sírja Fresno városának temetőjében található. A síremléke emlékeztet a tettére: egy aranyozott sas látható rajta, amely egy kígyót tép szét.