Egy évvel a második világháború kitörése előtt Heinrich Himmler az SS vezetője rezsim hű kutatókat küldött Tibetbe. Ott sejtette ugyanis az isteni eredetű uralkodófaj leszármazottait, akiket szerinte szoros rokonság köt a germánokhoz.

 1939 március 1, öt hónappal a Lengyelország lerohanása, a második világháború kitörése előtt Ernst Schäfer 28 éves SS-hauptsturmführer Tibet fővárosában, Lhászában Adolf Hitlernek szóló ajándékot vett át a Dalai Lámától. Tibetben éppen hagyományoknak megfelelően, díszes körülmények között az újévet köszöntötték, a nyugati időszámítás szerint négy évig tartó föld-nyúl évnek a kezdetét. Az ünneplés hetekig tartott. Az ajándék „a fenséges Adolf Hitlernek, a németek királyának” három részből állt: selyem vállszalag, vörös és fehér színű teáscsésze valamint egy kutya figura. A tibeti államfő, a ma több mint ötven éve száműzetésben élő Dalai Láma, akkoriban alig három éves volt. Schäfer az ajándékot egyik régensétől vette át. Az, hogy Hitler látta-e egyáltalán az ajándékot kérdéses. Az viszont biztos, hogy Heinrich Himmler érdeklődést mutatott iránta. Hitler bizalmasa a faji kérdés fanatikusa, több millió zsidó elpusztítója rajongott a germán kultuszokért és az árja faj őseit sejtette a tibeti fennsíkon. Himmler volt az, aki 1938 áprilisában Ernst Schäfer vezetésével egy kutatócsoportot küldött Tibetbe. Az utat német iparosok finanszírozták. A hat fős expedíciós csapatnak Schäfer mellett tagja volt a 26 éves Bruno Berger az SS Faj és Telepítés Főhivatalának antropológusa, valamint 38 éves Karl Krause rovarkutató és operatőr.

Az angol védnökség alatt álló vidék, amit mérőműszerekkel, SS jelvényekkel és horogkeresztes zászlókkal a csomagjukban vizsgálni akartak, ebben az időben alig volt ismert. A Brit Birodalom katonái 1904-ben vonultak be az országba, mert egy ütköző államot akartak létrehozni India és Oroszország között.  Francis Edward Younghusband vezetésével véres mészárlást rendeztek. Több száz tibetit öltek meg a britek, akik a megszállókkal szemben lándzsákkal, kardokkal és varázsszavakkal védekeztek. A külvilágtól elzárt ország mindig is vonzotta a külföldieket. A titokzatos szokásaikról az első beszámolókat a 16. században írták misszionáriusok. A buddhizmus lámaizmus irányzatától lenyűgözve sok utazó próbált bejutni Tibetbe. Mivel külföldieknek tilos volt a beutazás jó pár kalandor álruhában kísérelte meg a határátlépést. Az európai nagyhatalmak azon versenyeztek melyikük fogja előbb elérni Lhászát. Az angolok a bevonulásuk előtt indiaiakat küldtek az ország felmérésére. A nemzetiszocialisták által nagyra értékelt svéd felfedező Sven Hedin már 1900 körül bejutott Tibetbe, de nem tudott elmenni Lhászáig, a fővárosig. 1920-ban a francia útikönyvírónő Alexandra David-Néel eljutott a szentvárosba, igaz több évi előkészület és álruha segítségével. Vándor apácának öltözött. Schäfer és csapata voltak az első németek, akik a teokratikus állam fővárosát felkereshették.

Az 1938/39-es német Tibet expedíció valódi célja mind a mai napig fejtörést okoz a kutatóknak. Mit kerestek Himmler emberei ilyen röviddel a világháború kitörése előtt a Himalájában?  Ernst Schäfer mindig is azt állította, hogy kizárólag tudományos kutatás vezette őket. Az 1943-ban „Titokzatos Tibet” címmel megjelent könyvében azt írta: „egyszer a szabad vadonban be tudtuk bizonyítani és a külföldnek meg tudtuk mutatni, milyen gyümölcsöző a mi világnézetünk, ha a tudományos kutatásról van szó”. Ez a mondat a megsebzett nemzeti büszkeség kifejeződése volt egy olyan ország kutatója részéről, amely elvesztett egy háborút és vele együtt a gyarmatait és most bizonyítani akart. De mit jelentett a mi világnézetünk? E mögött egy zavaros mítosz és áltudományos kutatás húzódott meg erős rasszista jegyekkel. Ezeken az ember csak nevetni tudna, ha nem lett volna halálosan komoly. Szó szerint halálos! Himmler 1935-ben hozta létre az Ahnenerbe nevű szervezetet, amelynek az volt a feladat, hogy az árja faj különböző népekkel szembeni felsőbbrendűségét bebizonyítsa tudományos eszközökkel. Sok az Ahnenerbe által jól fizetett különböző egyetemen dolgozó kutató foglalkozott például Hitler és Himmler valláspótlékával, a világjég elmélettel. Ez a 19. század végén a bécsi mérnök Hanns Hörbiger által kidolgozott áltudományos elmélet szerint a földön kívül minden bolygót kilométer széles jég vesz körül. Ebből vezette le Himmler a misztikus ideológiáját. Szerinte a germánok a többi fajjal szemben nem a Darwin által sugallt majmoktól származnak, hanem a szuper emberektől. Ezek a szuper emberek a régmúltban a tűz és a jég harcából származtak és az élő csírájukat a világűr jege konzerválta. Egy nap, ahogy azt az Edda mítosz leírta alá szálltak az égből a földre. Himmler lehetségesnek tartotta, hogy árják leszármazottjai, akiknek az ősei így érkeztek a földre a tibetiek között megtalálhatók. Elmélet, amelyet nem csak az ezoterikusak vallottak. Immanuel Kant filozófus is Tibetben sejtette az emberiség bölcsőjét. Himmler arra utasította az expedíció résztvevőit, hogy találják meg az „arya”-nak nevezett tibeti arisztokraták körében az árja faj őseinek utódait. Ezt a feladatot Bruno Berger kapta Hans Günther tanítványa. Günther a jénai egyetem az SS által sokra tartott fajtudományi tanszékét vezette. „Rassengünther”-nek is nevezett oktató a náci Németország rasszista ideológiájának egyik kidolgozója volt. Az tanította, hogy egyes fajok megkülönböztető jegyei testrészek, különösen az arc mérésével megállapíthatók.

Amikor 1938 márciusában az expedíció elindult Bruno Berger magával vitte a mérőműszereit, a színtábláját a haj és szemszín összehasonlítására, és anyagot az arcmaszk készítéséhez. És még egy nagyon fontos dolgot: gyógyszereket, hogy a helyieket meg tudják nyerni az ügyüknek. Genovában szálltak hajóra. Az útjuk a Szuezi csatornán át vezetett, ceyloni megállóval Madrasba, majd Kalkuttába. Innen már szárazföldön folytatták az útjukat Darjeeling, majd Sikkimbe. A kis Himalája állam közvetlen a tibeti határ mellett fekszik, de Indiához tartozott. Az expedíciónak itt kellett 1938 decemberéig várakozniuk, mert a brit hatóságoktól nem kaptak belépési engedélyt Tibetbe. Megunva a várakozást Schäfer és csapata kijátszva a briteket jutottak át a Dalai Láma országába. Kicsivel később kaptak két hetes tartózkodási engedélyt és meghívót a fővárosba. A németeket szívélyesen fogadták a tibetiek. Szárított húst, tsambát, lisztet, rizst, és ló eledelt kaptak tőlük, mint ahogy ezt Berlinbe küldött jelentésükben leírták.

Bárhova is érkeztek meg a németek a horogkeresztes zászlót kibontották, ami a tibetieknek kimondottan tetszett. A szvasztika, a napkerék évszádok óta Ázsiában védelmi szimbólum, kultikus jel. Hivatalos beszédeiben Schäfer az útjukat a keleti és a nyugati horogkereszt találkozásának nevezte a béke és a barátság jegyében. De vannak történészek, akik ennél többet látnak ebben az útban. Sokkal inkább egy a britek elleni egységfront létrehozását sejtik benne, amellyel a tibetiek a függetlenségüket biztosíthatják német segítséggel. Mi sem mutatja ezt jobban, minthogy a németek tartózkodási engedélyét a brit ellenkezés ellenére a tibetiek meghosszabbították. Összesen nyolc hónapot maradt Schäfer és csapata Lhászában. Schäfer időjárás viszontagságait tűrő gabona fajtákat és erős lovakat keresett a német hadigazdaság számára. Ernst Krause mindeközben filmezett. Első európaiként megörökítette a tibeti újévi ünnepeket. Az út végén összesen 36 kilométer hosszú filmnyersanyagot vitt haza Németországba. Ebből készült el az 1943-ban Münchenben bemutatott „Titokzatos Tibet” című propagandafilm, amely a háborúba belefáradt német társadalomban valódi Tibet mániát idézett elő. Az expedíció tagjait a film úgy ábrázolta, mint a vad vidékkel megküzdő hősöket. Bruno Berger pedig méréseket végzett, amelyhez a tibetiek szívesen asszisztáltak. Az arcmaszkok készítése okozott némi pánikot, amikor hosszú időt kellett a tibeti alanynak gipsszel befedett arccal eltölteni miközben csak egy szívószálon lélegezhetett. Összesen 376 tibetit vizsgált meg Berger haj és szemszín szerint katalogizálva. Ellentételezésként nemi betegségek elleni gyógyszert kaptak, amelyek elég elterjedtek voltak még a szerzetesek között is. Himmler kétes hírnevű tanácsadójának Karl Maria Williguth kérésére Berger a tibetiek szexuális szokásait is vizsgálta, különös tekintettel a nomád életformában élő nők között szokásos többférjűségre. Röviddel a világháború kitörése előtt Schäfer és csapatának sikerült elhagynia Tibetet. Himmler 1939. augusztus 4-én ünnepélyes keretek között fogadta Münchenben a hazatérő expedíció tagjait. Schäfer és Berger ugyan nem találtak szőke kék szemű árjákat, de arról beszéltek, hogy sikerült kimutatni európai faji elemeket a tibetiek között. Himmler megerősítve látta fajelméletét, és úgy tervezte a közeljövőben új kutató csapatot küld Tibetbe, de ezúttal Arábia Lawrence szerű küldetéssel a tibeti hadsereget felkészítendő a britek elleni harcra. De ez már nem valósult meg. Schäfernek a himalájai expedíció tapasztalatait felhasználva téli felszerelést kellett terveznie a Wehrmachtnak. 1943-tól Ahnenerbe szervezet megbízásából a Sven Hedin Fajkutató Intézetet vezette, ahova meghívta a tibeti expedíció tagjait is. Himmler kérésére többek között tibeti kutyák tenyésztésével is foglalkoztak.

Bruno Berger Schäferrel szemben náci háborús bűnöket is elkövetett. A strasbourgi anatómia professzor August Hirt megbízásából részt vett Auschwitzban zsidók szelektálásában egy koponya gyűjtemény létrehozása céljából. A kiválogatott áldozatokat egy Strasbourg közeli koncentrációs táborba szállították, ahol közülük 86-ot elgázosítottak és lefejeztek majd a koponyájukat a gyűjteménybe helyezték el. Berger saját vallomása szerint Auschwitzban a szovjet foglyokon „mongol kutatásokat” is végezett. A háború után sokáig elkerülte a felelősségre vonást. Tibetbe is sikerült elutaznia. Csak 1970-ben emeltek vádat ellene 86 rendbeli gyilkosságban való bűnrészesség címén. Három évre ítélték, de jó magaviselet miatt ezt is elengedték. A nyolcvanas években többször is meglátogatta a Dalai Lámát. 2001-ben, amikor egy angol történész felkereste még ott voltak a lakása falán a Tibetben készített gipszmaszkok egy része. Berger 2004-ben halt meg 94 éves korában. Ernst Schäfer a háború után több amerikai hadifogolytáborban megfordult. 1948-ban szabadon engedték. Venezuelában egy vadasparkot hozott létre. 1959-ben tért vissza Németországba, ahol nem sikerült neki a tudományos életben érvényesülni. Haláláig az Alsó szászországi Múzeum természettudományos részlegén dolgozott. 1992-ben halt meg elfeledve. A tibeti expedíció hírnevét egy osztrák aratta le, Heinrich Harrer hegymászó. 1938-ban ő elutasította az expedícióban való részvételt. Ehelyett 1939-ben saját Himalája expedíciót szervezett. A háború kitörésekor a britek Észak Indiában internálták. Az ötödik szökési kísérlete sikerült. 21 hónapig tartó gyaloglás után érte el Lhászát, ahol a Dalai Láma tanítója és barátja lett.  1953-ban hazatérése után írta meg a bestsellerét „Hét év Tibetben” címmel.  Negyven évvel később a könyvből sikeres filmet forgattak Bred Pitt főszereplésével. Ekkor tárta fel a német Stern magazin, hogy Harrer az SS tagja volt. Mint oly sokan ő is elhallgatta ez a részét az életének. Azt mondta a vádakra, hogy Schäferhez és Bergerhez semmi köze nem volt. 93 évesen halt meg. Nem lehet tudni mennyit fogadott meg a Dalai Láma tanácsából miszerint az alázatosság, őszinteség és saját hibáink belátása egy sikeres spirituális élet feltétele.                    

»Geheimnis Tibet« – Dokumentarfilm der Deutschen Tibetexpedition Ernst-Schäfer 1938–1939