Az a szomorú tapasztalatom, hogy az elmúlt hónapokban egyre több szakmabeli kapitulált a hatalomnak, és kezdték el átrendezni a közösségi oldalaikat annak reményében, hogy még nem kerültek fel egyetlen anti-NER listára sem. Évekre visszamenőleg bejegyzéseket törölnek, láthatatlanná tesznek, leszedik a megjelöléseket, kikövetik a "problémás" oldalakat (kormánykritikus sajtó, közéleti szereplők, stb). Van, aki odáig elmegy, hogy megváltoztatja a nevét (lehet, hogy csak kivesz belőle néhány betűt, lényeg az, hogy ne lehessen megtalálni), és lecseréli a profilképét valami mémre, vagy egyéb semleges izére. Félreértés ne essék, 1-2 évente nekem is eszembe jut, hogy kicsit ki kéne takarítani a közösségi profilomat, mert olyan képek vannak fent, amik 21-22 évesen jó poénnak tűntek, és azóta már kevésbé, vagy olyan emberekkel szerepelek rajta, akikkel évek óta megszűnt a kapcsolatom, meg végigmegyek az ismerőslistámon, és letörlöm azokat, akiken megakad a szemem, hogy "Ez meg ki a faszom?", ilyesmi. De ezeket mindig saját elhatározásból teszem, azzal a céllal, hogy az adott profil jobban tükrözze azt, hogy most milyen vagyok, és mi az, amit meg akarok mutatni magamból azoknak, akikkel ismerősök vagyunk/követjük egymást, nem pedig elrejtem magam teljesen, attól rettegve, mit fedeznek fel a pártközpontban. Lehet, hogy érdekeim szempontjából ezt rosszu teszem, főleg, ha melléteszem az elmúlt 2 hónap sikertelen álláskeresési hadjáratát, de egyszerűen erre nem vagyok hajlandó. Ha tőlem elvárják (egyébként szerintem helyesen), hogy ne vigyem magammal a munkába a magánéleti problémáimat, és keserítsem mások életét bent csak azért, mert otthon történt valami, amitől szar napom van, akkor ugyanezt a határt a munkáltató is tartsa tiszteletben, és ne vájkáljon a privát dolgaimban.
Na de, amit ezzel fel akartam vezetni, hogy akkor nézzük meg, mik azok a piacromboló hatások, amik így erősödnek, és amik egyre több embert késztetnek feladásra. Az ágazat jelenleg a gazdasági megsemmisülés állapotában van, tulajdonképpen az a vonat már elment, viszont a NER-szállodák működése nem csak a bevételt és a termelékenységet fogja felszámolni, hanem az egész szakmát. Ha egyszer túléljük ezt a rengeteg szart, ami jelenleg van, Lőrincestül, vírusostul, akkor nagyon nem mindegy, hogy egy piaci alapokra való visszarendeződést kell majd megszülnie a szakmának, ami amúgy is egy nagyon megterhelő folyamat lesz, vagy egy felégetett és sóval behintett semmiből kell majd valamit csinálnia, hogy újra létezzen vendéglátás/szálloda szakma az országban. A bejegyzés végén majd valami "megoldás"félére is kitérek.
Árazás
Ezen a területen kétféle torzítás lehetséges, gondolom, nem árulok el nagy titkot, hogy ez az alul-, és felülárazás. Előbbi komolyabb problémát jelent, így azzal kezdem, első körben a módszerrel. Ha valaki rászánja az időt, és végigpörgeti a foglalóoldalak valamelyikét, akkor azt láthatja, hogy a NER-szállodák árazása nagyjából egybevág a feltételezett versenytársaikéval, így akár úgy is tűnhet, hogy ők alapvetően trendkövetők, és nincs is velük semmi baj. Ez azonban sajnos csak a látszat, mert az ugye nem látszik, hogy az egyes házak zsebében mennyi pénz marad az adott szoba eladásából a költségeik után. Ha jobban belegondolunk, ez még nagyon hasonlít arra a piaci folyamatra, ahol a szereplők leversenyzik az árakat, ami által rákényszerülnek az innovációra és a költséghatékonyabb működésre. Igen ám, viszont ennek feltétele, hogy minden szereplő piaci körülmények között oldja meg a hatékonyságnövelést, és ennek jól behatárolható korlátai vannak. Ugyanis megtalálhatod azt a piaci szereplőt, akitől mondjuk a legkedvezőbb áron tudod például az üzemeltetéshez szükséges eszközöket beszerezni, de mindig ott van a korlát, hogy még a legjobb áron értékesítő cég is profitorientált, tehát nem fogja neked olyan áron adni a cuccokat, amiktől ő maga csődbe megy. A NER-szállodák ezt a korlátot tudják átlépni a magyar adófizetők pénzén. Töredékáron jutnak épületek tulajdon-, vagy bérleti jogához, és olyan cégektől tudnak eszközt és árut beszerezni, akik szintén megengedhetik maguknak a veszteséges működést, ugyanúgy a magyar (és egyéb EU-s) adófizetők kárára. Ilyen módon ezek a cégek már nem követik, hanem alakítják a trendet, és létrejön egy olyan futóverseny, amiben ők biciklire ülhetnek, és nem szól érte senki. Két utolsó védvonal van ebben a küzdelemben. Az egyik a lopások mértéke, vagyis jelenleg ennyi a max. lopott pénz, amit be tudnak csatornázni ezekbe az ellátási láncokba, ha többet akarnának, akkor azt már el kéne venni valami sportegyesülettől vagy német multitól. A másik - jelenleg erőteljesen veszélybe került - védvonal az a nem-NER szállodák mennyisége.
Ugyan kénytelenek voltak valamelyest igazodni a számukra hátrányos árazási trendhez, és bevállalni, hogy akár hónapokig nullás vagy veszteséges módon működnek (és megpróbálják a szezonban behozni), de még vannak annyian, hogy ha a NER-szállodák kollektíven radikális árcsökkentésbe fognának, azzal már ők válnának gyanússá. Röviden: ha van 10 darab ötcsillagos szálloda, amiből 9 átlagosan 250-300 euróért értékesít egy-egy szobát, a tizedik meg 100-ért, akkor az bizalmatlanságot gerjeszt a vendégekben és a mindenféle piaci felügyeletben, és azt már nem lehet kimagyarázni. Mint arra fentebb utaltam, a trükk abban van, hogy az organikus gazdasági folyamatokat imitálják, és annak leple alatt csatornázzák be a rendszerükbe a piacon kívüli előnyöket.
A másik, lényegesen egyszerűbb jelenség a felülárazás. Ezeket a sajtó sokszor meg is írja, hogy ilyen-olyan drága szobákat/egyéb dolgokat lehet venni az elvtársak szállodáiban. Ez részben gumicsont, részben meg annak az eredménye, hogy mivel ezeknek a cégeknek teljesen mindegy, fognak-e valaha profitot termelni, akár teljesen hasraütésszerűen is árazhatnak bármit. Más kérdés, hogy a piacról elszívja azokat a vendégeket, akiket a minél magasabb árcédulával lehet bevonzani. Ezek önmagukban nem elegek ahhoz, hogy fenntartsanak egy szállodát, viszont egy piaci szereplőnek sokat tud jelenteni, ha beesik egy-egy vendég, aki az átlag költés tízszeresét produkálja kicsekkoláskor. (Bár a tapasztalataim alapján ezeknek kb. egyharmada lopott hitelkártyával jön :D)
Engedélyek, ellenőrzések
Mielőtt kifejteném, ezt azzal az egyszerű példával tudnám ismertetni, hogy míg Tiborcz FCKN István a járvány kellős közepén mindenféle kötöttségek nélkül nyitogatja a szállodáit és fogad vendégeket, addig más helyekre meg ellenőrök szállnak ki, hogy megnézzék, tényleg üzleti céllal érkezett-e a nagyjából két darab bentlakó szobájuk. De azért ez egy többszintű dolog.
Első körben nézzük a beruházást. Ahhoz, hogy egyáltalán egy építkezésbe/felújításba belekezdj, egy rahedli engedélyre van szükséged, amik mindenféle szempontokhoz vannak kötve. Ez normális esetben úgy nézne ki, hogy vannak egyértelmű guideline-ok, amiknek betartásáért van egy felelősöd, aki felügyeli, hogy mind a tervezés, mind a kivitelezés alatt ezek a szempontok érvényesüljenek. Ezen felül megveszed a szükséges berendezéseket, megkötöd a felügyeleti/karbantartási szerződéseidet meg a biztosításod, és minden "mérföldkőnél" kihívod az illetékes hatóságot, aki ezeket jól megnézi, ha rendben van, akkor kapsz egy pecsétet, amivel mehetsz az illetékes hivatalba, ott kiállítják a soron következő engedélyt, oszt jónapot. Ebben mindössze néhány nehézsége szokott támadni azoknak a szerencsétlenek, akik a beruházás pillanatában még valamiért azt hitték, hogy itt piacgazdaság van:
a) a guideline-ok baszottul nem egyértelműek, és a hivatal állásfoglalása nem feltétlen egyezik az ellenőrző hatóságéval
b) a hatóságokra heteket/hónapokat kell várni, mert "nem érnek rá", illetve ha kétlépcsős ellenőrzés van, akkor a második simán beleköthet olyanba, amit az első elfogadott
c) a kötelezően beszerzendő berendezéseket (oltórendszer meg ilyenek) értékesítő és egyéb szükséges cégek NER-kézben vannak, és mindig készlethiány van, de legalább beszerelni/szerződést kötni is elég ráérősen jönnek ki (de igazából bármi, amit csak NER-közeli cégtől tudsz beszerezni, az csigalassúsággal fog megérkezni, ha meg külföldről próbálkozol, azt lefoglalják a vámon)
d) a hivatalok ide-oda passzolgatnak egymás között, természetes egymás állásfoglalásaiba belekötve
e) ha végre elkerülsz a megfelelő hivatalba, ami nagy valószínűséggel nem az, ami a vonatkozó törvényben le van írva, csak már nem érdekel, akkor is hetekig/hónapokig ülnek a már minden hatóság által jóváhagyott papírjaid aláírásán és lepecsételésén (Ez esetenként odáig fajul, hogy az illetékes csinovnyik elrejtőzik, nem hajlandó fogadni, elbújik, mert pontosan tudja, hogy nem tudná megválaszolni a kérdést, miért nem állította még ki az engedélyt)
f) esetleg informálisan megkeresnek azzal, hogy X sportegyesületnek juttatott pénzért cserébe ez a folyamat felgyorsítható (ez azonban nem opció, ha pl. egy Hunguest hotel környékén akarnál nyitni, mert akkor még pénzért se állnak le a szopatással)
Persze, mondhatnánk, hogy nem világvége, ha csúszik a nyitás, de azt érdemes figyelembe venni, hogy hiába torpan meg a beruházás, és nem történik egy kapavágás sem, amíg nincs meg egyik-másik engedély, a pénz ugyanúgy ég el a projektben, és nem egyszer láttam rá példát, hogy az üzemeltetésre/nyitásra félretett büdzséhez is hozzá kellett nyúlni ilyenek miatt.
Ha már megvan a működési engedélyed, és üzemelsz, akkor sincs sokkal egyszerűbb dolgod. Egy csomó rutinellenőrzést kell magadnak megszervezni egyik-másik hatóságnál, amik ha nincsenek meg, akkor bevonhatják a működésidet. Nyilván hónapokkal előre már könyörögni kell, és akkor se valószínű, hogy időben kijönnek, hacsak valamelyik alkalmazottnak nincs valami ismerőse/rokona valamelyik hivatalban, akin keresztül el lehet jutni valakihez, aki egyáltalán hajlandó elismerni, hogy fél éve bombázod őket kérelmekkel. A NER-szállodákhoz természetesen azonnal kimennek, és hát nyilván csak olyan ellenőrzésekkel baszogatják őket, amit ők maguk kérnek. Ugyan minden be van már kötve a NAVhoz, és különböző mintázatok alapján könnyen ki lehet szúrni bizonyos szabálytalanságokat, de ezek csak akkor bizonyíthatóak, ha ennek konkrétan utána is mennek ellenőrzés formájában. Amíg csak a monitoron látnak ráutaló jeleket, addig élhetnek azzal a feltételezéssel, hogy ez véletlen, és élnek is vele. Ehhez képest a halandók simán gazdagodhatnak olyan élménnyel, hogy a reggeli kicsekkolás kellős közepén kiszáll a NAV, és rovancsol egy jót: kasszától ellépni, papírokat, számlákat beszolgáltatni, és gyakorlatilag neked szabbat van (nem mehetsz sehova, és nem nyúlhatsz pénzhez), amíg ők nem végeznek. Ilyenkor, ha nem szeretnéd a szálloda vendégértékeléseit mélyrepülésbe küldeni, akkor itt bizony megy mindenkinek a kompenzáció, akinek várnia kell, ami simán lehet az előző napi forgalmad 20-30%-a. Nem lettem volna az érintett kollégák helyében.
Munkaerőpiac
Egyszer írtam itt arról, hogy a szocializmusban az volt az egyik legnagyobb probléma az előmenetelek kapcsán, hogy a mérce nem a teljesítmény és az eredmények voltak, hanem a párthoz való lojalitás. Sajnos a NER-re ez ugyanúgy igaz, annyi "könnyítéssel", hogy itt még elmehetsz külföldre, meg van még pár cég, akiket nem vásároltak fel. Mivel itt most úgy voltam, hogy szarok a terjedelembe, ezt sem fogom ennyiben hagyni, és megnézzük részleteiben. A "világnézeti" alapon történő szelekcióról már ejtettem szót a bevezetőnél, így most azt nem vesézem ki jobban. Annyit egészítek ki hozzá, hogy mivel a szabályozószervek is NER-kézen vannak, és a támogatásokat is ők osztják, ez a típusú szelekció sajnos a NER-en kívülre is begyűrűzik, mert az egyes piaci szereplők félnek, hogy mégtöbb hátrány éri őket.
Először is, azoknak a cégeknek, akiknek nem kell aggódniuk holmi ellenőrzések miatt, simán jelenthetnek be olyan örömhíreket karácsonyi bulik keretében, hogy a következő évtől a dolgozók, az eddigi 60%-hoz képest már a fizetésük 70%-át kapják meg átutalás formájában, és csak 30% megy kiborítékolva. Ez leegyszerűsítve annyit jelent, hogy aki nincs bekötve a NER-be, vagy nincs nagyon kreatív könyvelője, az alapból csak azt a bizonyos 60-70%-ot tudja fizetni, boríték nélkül. A már többek közt fent is említett, piacon nem megszerezhető előnyöknek köszönhetően ezek a szállodák jobb fizetéseket tudnak kigazdálkodni, mint "megtűrt" társaik, és ez az olló az évek során egyre nagyobbra nő, ugyanis nem csak a jogosulatlan előnyök dolgoznak a háttérben, hanem az igazságtalan hátrányok is. Ezt most kicsit hülyén fogalmaztam meg, szóval nekifutok még egyszer. Az van, hogy amikor a NER-szálloda kap valami előnyt, azzal egyszerre a piaci szereplők kapnak valamilyen hátrányt. Ergo az egyik oldalon nem +1 lesz, a másikon pedig marad 0, hanem ott -1, ugyanis ezek az előnyök a semmiből nem teremthetőek elő, ezeket valahonnan el kell venni.
Másodsorban, ha egy cég nem profitorientált, nem érdekelt az optimalizációban, a hatékony működésben, a gazdaságosságban, az azt is jelenti, hogy az ott dolgozó munkaerő nem szembesül azokkal a kihívásokkal, amik a szakmai fejlődésüket szolgálják. Ezzel nem azt mondom, hogy semmilyen szakmai munka nem zajlik ezeken a helyeken, csak azt, hogy például a menedzsment a piac kihívásainak, az azok által előállított helyzetek töredékével szembesül csak, így nem is tanulja meg megoldani, kezelni ezeket. Ilyen értelemben a megszerzett tapasztalat kevésbé értékes, és inkább mérhető években, mint valódi tudásban. Mivel volt szerencsém többször is NER-közeli (vagy hát én kádári-szemléletűnek hívom őket) szállodából érkezett kollégákkal dolgozni, azt is mondhatom, hogy az imént meglehetősen enyhén fogalmaztam. Pozíció mögé bújás, és annak folyamatos féltése, felelősségeltolás, látszatteljesítmény, a konkrét, gyakorlati megoldásokra teljes vakság, azoktól teljes elzárkózás. Ez talán jobban leírja.
Harmadszor pedig, mondhatni, ezek eredményeképpen, és talán a legnagyobb probléma is ezzel, hogy a munkavállalókban azt a hamis képet alakítják ki, hogy ilyen egy rendes munkahely. Amikor pedig egy ilyen, rendkívül hiányos szaktudású, vezetői képességekkel nem rendelkező egyén elkezdi továbbadni saját nemlétező tudását és nézeteit, azzal már a következő generáció fejlődését is elkezdi rombolni. Egyelőre még nem tartunk ott, hogy a szálloda szakmában csak hasznavehetetlen emberek dolgozzanak, de afelé tartunk, gőzerővel. Ez az egyén szempontjából is káros, mert versenyképtelenné válik, ráadásul esélye nincs a konkrét szakmát megszeretni, megismerni (és később innoválni, jobbá tenni).
A sokszor NER-kézen lévő munkaerőkölcsönzők még szintén ide tartoznak, de erről szintén írtam már nagyon hosszan korábban, azt linkelem IDE.
Befektetői, tulajdonosi réteg
Na, ők azért nem könnyítik meg az együttérzést, szó se róla. Többször írtam már a (véleményem szerint javarészt érdemtelen) magyar tulajdonosi rétegről. Röviden talán úgy foglalható össze, hogy ezek általában pont annyira életképes figurák, mint a NER-es tulajok, csak ők nem kapnak emellé végtelen pénzt a magyar adófizetőktől.
Ilyen értelemben ezek a képességhiányos emberek alapból hendikeppel indulnak egy piaci környezetben, mert hát fingjuk nincs róla, hogy a szállodaüzemeltetést eszik vagy isszák. Viszont a baj ott kezdődik, hogy ezeknek a befektetőknek esélyük nincs még arra se, hogy a róluk feltételezhető elégtelen teljesítmény miatt bukjanak el. Ezzel a szektor természetes fejlődése nem megy végbe. De ezt meg is fordíthatjuk, jelenleg ha véletlen belépne a piacra egy megfelelő tőkével és képességekkel rendelkező befektető (aki legalább addig eljut, hogy rábízza azokra a dolgot, akik értenek hozzá), az is nagy valószínűséggel szopóágra kerül.
Ha egy befektető felméri a magyar piacot, akkor könnyen alakulhat ki benne a kép, hogy itt csak meg kell nyitni egy szállodát, és 1-2 éven belül annyi lóvé szakad a nyakadba, hogy már nyithatod is a következőt. Tehát ő egy gyorsan megtérülő bizniszre számít. Mivel ebben az országban vagyunk, ezért sajnos tény, hogy hiába érhető el egy Google-kereséssel és három kattintással az információ, hogy a szálloda egy (jó esetben) középhosszú távon megtérülő befektetés, aminek amúgy nem kimagasló a profitrátája, és baromi magas üzemeltetési költségei vannak, ez a bizonyos keresés a legtöbb vállalkozó számára áthatolhatatlan fal, ők a szemüknek hisznek.
Miután megkezdődik a beruházás/felvásárlás/akármi, a fent leírtakkal elkezd emberünk szembesülni, és a saját nem túl jó döntései mellett még az indokolatlan parkoltatások és szopatások is elkezdik olyan mértékben égetni a pénzét, hogy álmában se gondolta volna a nyomorult. Ez megalapozza a további rossz döntéseket, mert itt még mindig 1-2 éven belüli bankrobbantásra készül. Megkezdődik a költségcsökkentés, mert ugyebár ha valahol elkezd fogyni a pénz, akkor az a megoldás, hogy elveszünk mégtöbbet, ez a 2008as gazdasági válságban is bevált makro szinten (ja nem). Legyen magas színvonalú a szolgáltatás, de ne kelljen hozzá eszközt venni és több embert alkalmazni. Megkezdődik a beruházási költségek működési költséggé való átütemezése, csökken az operációra fordítható büdzsé, kevesebb ember rosszabb fizetésért, és hopp, sikerült is felhúzni egy szállodát, ami egy rakás szar, és az életben nem fog megtérülni. Esetenként itt történik meg, hogy jön a NER-közeli vállalkozó, és jutányos áron felvásárolja a kócerájt, onnantól meg már az adófizetők gondja.
Ilyen részletekbemenő leírásnál azt hinnétek, hogy egy konkrét szállodáról beszélek. Sajnos nem. Én ezt a folyamatot személyesen kétszer éltem végig, és több volt kollégám munkahelyén is lement ez a forgatókönyv, minimális eltérésekkel.
Ha megpróbáljuk kivonatolni ezt a dolgot, akkor azt látjuk, hogy a piaci szereplő egyre kevesebb pénzből jut, egyre drágábban, egyre rosszabb lehetőségekhez, munkaerőhöz. Tehát egyre drágábban biztosít egyre alacsonyabb minőségű szolgáltatást, ami nincs már messze attól a választóvonaltól, ahol ez az egész már egy kicsit sem rentábilis.
Mit lehet ezzel kezdeni?
Egyesek felvetették a vendégek/fogyasztók bojkottra való felszólításának lehetőségét. Egyébként érzelmileg biztos hatalmas pluszt jelentene, ha a magyarok egyként mondanák azt, hogy na, ebből kurvára nem kérünk, de nincsenek illúzióim. Az általános szolidaritás-hiányon kívül más probléma is van ezzel. A NER-szállodák eddig se voltak profitorientáltak, tehát ezek a házak boldogan elműködnek vendégek nélkül is, annyival több pénzt szednek be (lopnak el) az adófizetőktől a fenntartásukra. Ezen kívül, mint azt írtam, a szabályozószervek is az ő kezükben vannak, tehát bármikor húzhatnak egy olyat, hogy holnaptól a SZÉP kártya csak a Lőrincnél, a Tiborcznál meg a Csányinál (mert egyébként az egyik legnagyobb bekötött szállodaláncot ő tulajdonolja, csak nem ő üzemelteti) érvényes.
Ami nélkül ezek a pénztemetők nem tudnak működni, azok a dolgozók. De hát a turisztikai ágazattól bármilyen értelmes kiállást várni a kivéreztetéssel és a megszállással szemben szintén nem túl reménykeltő. Itt meg nyilván az a helyzet áll fenn, hogy egész biztos egy csomóan dolgoznak ezeken a helyeken, akik nem örülnek neki, hogy a NER szekerét tolják (tudok is ilyet jópárat), de mivel itthon nagyjából senkinek nincs kapacitása arra, hogy megfinanszírozza a saját ellenállását, a számlák meg akkor is jönni fognak hó elején, ha az illető úgy dönt, hogy márpedig megpróbál kiállni valamiért, ehhez se fűzök sok reményt.
Ha az ágazat dolgozóiban lenne némi összetartás, akkor akár egy passzív ellenállással (amolyan lassítósztrájk-szerűen) is meg lehetne törni ezt a rendszert, de jelenleg a legnagyobb erejük ezeknek a szereplőknek épp a mi kiszolgáltatottságunk és megosztottságunk. Pedig az egységnek hatalmas ereje van. Volt szerencsém látni, ahogy egy 50-60 főt számláló személyzetből 6 ember egyszerre állt fel, és ez elég volt ahhoz, hogy megroppantson egy céget és egy alkalmatlan vezető székét. Szerintem ez a 10% nagyban is lehetne elég hangos, hogy változást érjen el.
Jelenleg úgy működik a rendszer, hogy a NER és az ő köre megkeseríti a rendszeren kívüli tőkések életét, akik (bár ezt bizonyos szintig amúgy is megtennék) ezt továbbadják a munkavállalóik felé, akik ezt már nem tudják hova továbbadni. Ezt a folyamatot lentről kell megfordítani, sok ország megtette már, szóval a "nem lehet" az nem kifogás, a szar igenis tud felfele folyni.