Egy szintén vendéglátás-szálloda területén tevékenykedő ismerősöm hívta fel a figyelmemet az ATV január 22-i Nap Híre adására. Annyit mondott, hogy nézzem meg, és csodálkozzak. Régebben jobban követtem a tévében levő hírháttér műsorokat, mostanra már csak elvétve nézek bele némelyikbe, mert az utóbbi 5 évben teljesen egyhangúvá, új információkat, véleményeket nem tartalmazó, súlytalan időkitöltéssé váltak. Nem bántam meg, hogy most rászántam az időt.
Előljáróban annyit, hogy a bejegyzés nem arra irányul, hogy a műsorban szereplő politikusok eddigi politikai pályáját, megnyilatkozásait, cselekedeteit értékelje ki vagy ítélje meg, pusztán az adás egy blokkjában elhangzó, egy bizonyos témakörben tett állásfoglalásukra reflektál.
Az oltás témával indítanak, amit meghallva már majdnem lendült a kezem az egér felé, hogy nyomjam az ikszet, mert a könyökömön jön ki a dolog, és a jelenlegi diskurzust nem érzem hasznosnak, mert mindenféle információ nélkül spekulálnak, amikor ilyenkor szerintem információt kell követelni, nem feltételezések mentén próbálni politikai tőkét kovácsolni. Visszafogtam a kattintó reflexem az ajánlásra való tekintettel.
dr. Komáromi Zoltán (DK), Ungár Péter (LMP) és Gyöngyösi Márton (Jobbik) elmélkedtek a témáról, és újat ugyan nem mondtak, annyi pluszpontot meg tudok adni a dologra, hogy legalább többnyire hagyták Komáromit, az egyetlen orvost a társaságból, beszélni. A komolyabb belemenéstől inkább megkímélem az olvasókat, és egyben magamat. Ezután jött a számomra érdekes része, ugyanis rákanyarodtak a lezárások témakörre (kb a 16. percnél), idézek:
Ungár Péter: "...ha sokáig zárva marad az ország, akkor nem úgy fognak emberek csődbe menni, hogy most konkrétan nem lesz munkájuk, hanem nem fognak ezek a munkahelyek évekig visszaállni. A magyar vendéglátóiparban [...] emberek százezrei vannak már most totál csődben. [...] Itt olyan gazdasági csőd lesz, ami szintén emberéleteket fog követelni, ha hagyjuk az arról való beszédet, hogy nem azért kezdtek el Olaszországban újranyitni éttermek, [...] mert nem tudják, hogy világjárvány van, hanem mert ezek az emberek elkeseredettek, nem kaptak állami segítséget, és valahogy megpróbálnának életben maradni."
Komáromi Zoltán: "[...] Aki nincs beoltva, de rendszeresen szűrik, az nyithat. Normális országban. De ehhez Magyarországon most is meg kéne csinálni naponta a 25ezer szűrést, és kiemelni 24 órán belül azokat, akik pozitívak vagy kontaktok. Úgy is meg lehet egy járványt előzni, és ki lehet nyitni, ha szűrés van, de nálunk se szűrés, se oltás."
Gyöngyösi Márton: "[Brüsszelben] tavaly március óta tart a totális bezártság. Ott minden étterem, minden szolgáltató, minden be van zárva, már lassan egy éve. Ott a kormánynál én azt látom, hogy gyors segélyt nyújt a vállalkozóknak. [...] Egy pofonegyszerű formulát kell kinyomtatni, kitölteni. Egy héten belül megérkezik a támogatás a kormánytól, és segíti a vállalkozásokat abban, hogy túléljék ezt a rettenetesen nehéz időszakot. Beszélek vendéglátósokkal itthon, és azt látom, hogy ők viszont bürokráciát látnak, várnak a pénzre, ha kitöltötték [a formanyomtatványokat], akkor se érkezik meg a számlájukra a pénz, és közben pedig mennek csődbe a vállalkozások. [...] Ahogy hazajövök, észlelhető a különbség, és a vállalkozások állapotán is látszik. A kétségbeesés itthon az katasztrofális, és legitim is."
Természetesen szóba kerül a kormány hozzáállása ezzel kapcsolatosan, miszerint ők a beruházásokat segítik, "munkaalapú társadalom" van, segélyt nem adunk, mert hozzászoknak, stb. A szokásos maszlag, amit eddig se tartottam elégséges magyarázatnak, megoldásnak meg aztán pláne.
Ungár Péter: "...a beruházás, mire visszapörgeti a gazdaságba azt a pénzt, amit utána az ember elkölt, [...] addig eltelt másfél év, amíg mindenki, aki a vendéglátóiparban van, munkanélküli. Tehát itt egy olyan időbeli csúszás van, amit nem fog tudni a beruházás megoldani, ráadásul itt nem az van, hogy emberek nem akarnak dolgozni, hanem megszűnt a lehetőségük, önhibájukon kívül. Ők lennének a legboldogabbak, ha dolgozhatnának. [...] Értelemszerűen, [...] az nem egy elvárható dolog, [...] hogy ugyanolyan válságálló legyen, meg tartaléka legyen egy [magyar] vállalkozásnak [mint egy belgának]. De ha megnézzük, hogy mennyi bértámogatást adott Szlovákia, Románia, Csehország, Lengyelország, Horvátország, Szerbia, ott van egy jó összehasonlítási alap, és egyszerűen látszik, hogy a bértámogatást sokkal nagyobb százalékban adták meg, mint Magyarországon.
Gyöngyösi Márton: "A válságok kezelése, Keynes óta, az anticiklikus gazdaságpolitika. Amikor baj van, akkor az államnak, akár az államadósság rovására is, önteni kell a pénzt a vállalkozások megsegítésére. [...] Én azt látom, hogy más országokban, többek közt az Európai Unió a támogatási forrásait, alapvetően ezekre a célokra használják. Magyarországon pedig megnézem a közlönyt, és azt látom, hogy látványberuházásokra, futballstadionokra, egyetemi alapítványok 100 milliárdos kistafírozására van pénz. Ha egy vállalkozó ezt látja, hogy itt százmilliárdok mennek el olyan célokra, amelyek teljesen indokolatlanok egy válság közepén, akkor a vendéglátósok frusztrációját megértem, még ha nem is értek egyet azzal, hogy egyfajta ilyen passzív ellenállásba átmenjen ez a mozgalom."
Komáromi Zoltán: "Attól félek, hogy vége lesz ennek az iszonyatos időszaknak, és kinyitnak majd a vállalkozások, viszont annyira tönkremennek ők is, és az elbocsátott, tartalékukat felélt dolgozók, hogy ezek az emberek addigra már el fogják dönteni, hogy nem Magyarországon mennek el szakembernek, [...] és olyan szakemberhiány lesz, hogy az fogja gátolni a valódi nyitást. És ez sajnos vendéglátóiparban egy nagyon reális szcenárió."
Na, hát tényleg csodálkoztam, pozitív módon. Több szempontból is fontosnak tartom, hogy valamilyen formában megemlékezzek arról, hogy ezek a mondatok elhangoztak. Egyrészt azért, mert végre egy olyan téma, amiben valami pozitívat is ki tudok emelni, mert sokszor kapok olyan kritikát, hogy mindenben csak a hibát keresem. Ezúton is szeretném mondani, hogy nem így van, én igyekszem a jót is meglátni, de odahazudni nem fogom csak azért, hogy kiegyensúlyozottabbnak tűnjön a véleményem. Másrészt végre, egyszer ezalatt a rohadt járványidőszak alatt valakik összefüggő, koherens módon adtak hangot annak, amit itt a szakmában hónapok óta szajkózunk. Több posztban is érintettem már a témát.
A realitás talaján maradva, nyilván az ágazat ezzel nem került sokkal beljebb a szakadék széléről. Azt sem mondanám, hogy ettől bármelyik ellenzéki párt szimpatikusabbá vált volna számomra, viszont nem gondolom, hogy szó nélkül el kell menni amellett, hogy a teljes politikai palettát nézve, ez a három figura volt eddig hajlandó arra, hogy az ágazatunk álláspontját képviselje a nyilvánosság előtt, az oltásokon vagy halottak számán rettegés idejének kárára. Azt is érdemes kiemelni, hogy a téma nem a tipikus ellenzéki hiszti volt, hanem említenek érdemi, reális, más országokban kipróbált megoldásokat, mind gazdasági, mind járványkezelési szempontból. Nem olyan dolgokat mondanak, amikhez most ne állnának rendelkezésre a megfelelő eszközök, tehát nem kérik számon a kormányon, hogy miért nem tud ideteremteni 20 kamionnyi oltást, vagy visszamenőleg miért nem tud skandináv gazdasági modellt bevezetni.
Persze, nem akarok túl sokat belelátni a dologba, elvégre 11 hónapja éljük ezt a kibaszott korona-világot, és tavaly április óta pofázza ezt a teljes vendéglátós szakma, amit itt a szereplők elmondtak, és szántak rá nemegész 7 percet, ez is beletartozik a képbe. Ha valaki minden áron bele akar valamibe kötni, akkor az felróhatja, hogy Gyöngyösi ugyan helyesen hivatkozik Keynes-re az anticiklikus gazdaságpolitika kapcsán, de ha annyira megtanultuk volna ezt az 1930as évek után, akkor 2008-ban nem megszorításokkal próbált volna válságot kezelni az EU-ban mindenki, Lengyelországot kivéve. Ettől függetlenül a hivatkozás helyes, csak biztos van olyan, aki ezen rugózna, az ő kedvükért biggyesztettem ide. :)
Nem tudom, hogy ők most a pártjaik álláspontját képviselték-e, vagy saját elgondolásból nyilatkoztak így (valószínűleg utóbbi), de ahhoz képest, amit eddig ellenzéki (vagy magukat annak mondó) politikusok voltak képesek mondani a témáról, mindenképp előrelépés. Mert mi is volt mostanáig a kommunikáció? Ha felmerült a téma bármelyik műsorban, akkor azt vagy kikerülték azzal, hogy másra terelték a témát, és húzták addig, míg le nem járt a műsoridő, és "Hát, a turizmusra sajnos nem maradt időnk..." legyintéssel letudták az egészet, esetleg sajnálkoztak rajta nagyjából két mondatot, vagy beböfögtek annyit, hogy ha a vendéglátó/turisztikai ágazat nem kap érdemi segítséget, akkor legalább (a számomra is mindennek a legeslegalja) Tiborcz, meg ugye a Pénztáros Lőrinc sem kap több pénzt. Utóbbit legtöbbször a budapesti önkormányzati politikusok hangoztattak előszeretettel. Mint szállodai szakember, aki egyben budapesti lakos, külön üdvözlöm őket innen is. Nem vagyok egy nagy kommenthuszár, de ilyenkor nem győztem püfölni a billentyűzetet a videók alatt, hogy könyörgöm, 350-400ezer, nagyon szar helyzetbe került, megélhetésért, túlélésért küzdő magyar embert ne mossunk már össze ezzel a két suttyóval, kedves ellenzéki károgók, már csak azért se, mert ezek a szereplők, ha épp nem turizmuson keresztül, akkor a maradék 20 egyéb ágazaton keresztül fognak ugyanúgy élősködni rajtunk, ahova még beszivárogtak.
Továbbá, ezekkel a megszólalásokkal köptök egy kurvanagyot azokra, akik a szakmájuk iránt érzett felelősségből, önbecsülésüket kínkeservesen védeni próbálva, nehezítik jelentősen azzal a saját életüket (pedig teszik azt helyettünk is elegen), hogy nem vállalnak el munkát NER-oligarchák cégeiben, és nem tolják a szekerüket. Nem mellesleg Tiborcz drága novemberben, a lezárások bejelentésének hetén, valamiért lazán ki tudta nyitni az új, Andrássy úti szállodáját. Lőrinc tekintetes úr meg már rég kapott egy valag pénzt "válságkezelésre", miután jól kivágott minden alkalmazottat a Hunguest-ből, és elkezdte a kapott adóforintokból felújítani a komcsimaradvány hoteleit. Vagy szerintetek jobban tesszük, ha álnevesítjük a közösségi média profiljainkat (mert ilyenkor azt kell), majd elmegyünk hozzájuk dörgölőzni, hűségesküt tenni, és hálálkodni a naccságos uraknak a szar munkákért, amiket adnak? Mert még pár év, és ez marad az egyetlen választás, vagy a külföld, ha ez a töketlenkedés megy. Bárkinek, aki az elkövetkezendő években kormányon lesz, ha becsődöl a szektor, egész biztosan nagyon fog hiányozni a GDP 10-11%-a, amit amúgy megtermelne, szóval érdemes vele foglalkozni.
Hülyeség lenne abban reménykedni, hogy ilyen típusú, valódi érdekképviseletre cserélné az ellenzék nagy része a kommunikációját a félinformációkra alapozott hisztéria helyett (amiben jól kiegészítik kormányt), de "just for the record", álljon itt, hogy Gyöngyösi Márton, Ungár Péter és Komáromi Zoltán mutattak egy követendő példát, saját maguk számára is. Mert tök jó lenne, ha ők ezentúl tartanák magukat ehhez a véleményükhöz (mert ugye politikusoknál azért ez könnyen változhat), és az is tök jó lenne, ha erről legalább néhány párttársuk példát venne, és kicsivel többször jelenne meg a médiában olyan álláspont, ami az állampolgárokat képviseli, nem pedig a pártokat. Ez a felület, amire én itt írogatok, nem éppen a nyilvánosság csúcsa, de úgy teljes a kép, ha mostantól ezekre a politikusokra jobban odafigyelek, és ha esetleg hirtelen változás állna be a véleményükben, arról is írni fogok. Remélem továbbá, hogy ez a megnyilatkozásuk nem csak tőlem, hanem más szakmámbeliektől kap némi pozitív visszacsatolást, erősítve ezzel ezt a magatartást. Én drukkolok.
Aki szeretné megtekinteni az adást, az megtalálja az ATV YouTube csatornáján, vagy ide klikkelve megteheti. A releváns rész körülbelül a 16. percnél kezdődik.
Nem szoktam ilyet írni/kérni, de most kifejezetten örülnék annak, ha minél több emberhez eljutna, nem is feltétlen a bejegyzésem, de legalább az ATV Nap Hírének ez az adása. Így megköszönöm, ha akár a videót, akár a bejegyzést ajánlod másoknak is. Az a fontos, hogy minél több ember megismerje ezeknek a politikusoknak az állásfoglalását, így lesznek ők is számonkérhetők a későbbiekben. Szóval nem reklámot szeretnék nekik, hanem kontrollt, illetve ha véletlen azt hinnék, hogy így is lehet figyelmet kapni, hátha jobban belefeszülnek. :)