Nincs csodaszerem a húsvéti nagy szünet kiböjtölésére. Minden évben rohanással, gyomorgörccsel telik. Nem is a kedvenc ünnepem, az igazat megvallva.  A csoki nyuszi és társai még hagyján, de már kislánykoromban is idegenkedtem a locsolkodástól, az évenkénti nagytakarítástól és az ezer tennivalótól.

Később felnőtt fejjel igyekeztem elbújni a világ elől, hol sikeresen, máskor kevésbé.

Most pedig, hogy már gyermekeim vannak, mindent bele szerettem volna szuszakolni az időbe. Az ő kedvükért locsolók, tojáskeresés, díszítés, jövés-menés is volt mindig. Program, program hátán. Szerettem volna, hogy ne utálják annyira ezt az ünnepet, ne legyen kényelmetlen nekik, amennyire nekem. De rá kellett jönnöm egy nagy igazságra. Nem attól lesz emlékezetes egy húsvét, hogy ezer programot szervezünk. Sőt! Csak gyorsan túlrohanunk rajta, nem megéljük és élvezzük azt így.

Ezért úgy döntöttem idén, nyuszi ide és tojásfa oda, most bizony semmit sem fogok betervezni. A nagytakarítást, ablakpucerászást meghagyom ünnepek utánra. Nem fogok sütiket gyártani, hanem majd közösen sütünk valamit, amit megkívánunk. Nem megyünk látogató körútra sem, de ha jön hozzánk valaki, szívesen látjuk. Nem lesznek kötelezően előírt programok.

A mostanában jövő-menő betegségek után nem vágyom másra, mint egy közös focizásra, egy jó bringatúrára, összebújós mese nézésre és még a jobb olvasásra, beszélgetésekre és egy óriási pihenésre. Ez alól szerintem a gyerekek sem kivételek. Elfáradtak ők is láthatóan.

Feladat nélküliséget óhajtok, amikor nem hajt a tatár, nem vagyunk időkorlátok közé beszorítva, nincs fontos teendőnk, csak azt csináljuk, ami jól esik, akkor kelünk, amikor kipihentünk magunkat.

Lesz egy kis tojáskeresés, templomba is elmegyünk, kézműveskedünk, bringázunk a szabadban, talán festünk is, hátha mégis felénk jár egy locsoló, de kb ennyi. 

Éljen a feladat nélküli, stressz mentes szünet!

A cuki kézműves, varrható nyuszi a Filc és gombok webüzletében vásárolható meg.