Örültem neki, hogy a Kerület a Balmazújvárost kapta a Magyar Kupában. Nem azért, mert olyan nagyon vágytam volna egy hajdúsági túrára, sőt. Azonban minden focit kedvelő magyar tudja, hogy Balmazújváros nemcsak egy sima csapat a megyei első osztályban, hanem egy szimbólum is egyben. 

A Balmazújvárosi FC jelenleg ugyan a Hajdú-Bihar megyei első osztályban szerepel, de mindenkinek az jut róluk eszébe, hogy nemrég még NB I-esek voltak. A kaland nem tartott soká, a Balmazújváros mögött álló politikus nem elég nagy hal, ráadásul kegyvesztett is lett. Nem volt kár a csapat vesszőfutásáért, mert önmagában a tény, hogy politikai alapon ilyen nulla futballmúlttal rendelkező, pár ezer fős települések csapatai feljuthatnak az NB I-be, rettenetes dolog, ezért nem kár, ha egy ilyen klub bedől. Főleg úgy nem, hogy most is van három ilyen együttes a tizenkét csapatból álló NB I-ben. Ám a Balmazújváros példája lebegjen ott mindegyikük előtt: ők is ide fognak jutni a helyükre, a megyeibe, csak idő kérdése! S ahogy láttuk, ehhez a politikai széljárásnak sem kell feltétlenül megváltoznia.

Emiatt a szimbolikus jelentés miatt, és persze azért, mert megnézhettem élőben Magyarország legdrágább és legújabb (de nem a legnagyobb, lásd például Csepel) megye egyes stadionját, kifejezetten örültem a sorsolásnak, így a sofőr szerepét is elvállaltam, irány Balmazújváros!

Igazi alföldi település, ami nagy területen nyúlik el, széles főúttal. A stadiont hamar megtaláltuk, hála annak, hogy a város megfelelő végén fekszik, a vasút és a fürdő szomszédságában. A vendégparkolót már nem olyan könnyen leltük meg: két ház között, egy foghíjtelken van, mintha valakinek az udvarán lennénk. A belépő mindössze 500 forint, a büfében 250 (!!) forintért full korrekt, nagyon szépen csomagolt, finom szendvics kapható. A sör amúgy 350, de nincs csapolt, csak dobozos Kőbányai és Soproni. De jó, hogy vezetek! Nagyon cuki egyébként az árlap, az alkoholmentes sörök közé sorolták a Soproni meggyest is, ami amúgy négyszázalékos. Igazi konzervatív iskola, ha gyümölcsös, akkor nem sör!

Belülről nagyon takaros a balmazújvárosi stadion, minden oldalon van lelátó, de nem túl nagy. A széksorok mögött pléhfal (vagy arra emlékeztető műanyag) van, ennek köszönhetően remek az akusztika. Tényleg szép stadion, kár, hogy jobb napokon (mint ez a kupameccs) is legfeljebb a negyede van kihasználva. Ez történik akkor, ha egy megyei első osztály és NB III között ingázó csapat NB I-esnek álmodja magát. 

A meccs nyögvenyelősen indult, nem számoltam, de biztosan tíznél is több alkalommal intett lest a játékvezető a Kerület támadásainál az első húsz percben. Mezőnyfölényben játszott az óbudai csapat, hazai lehetőség nem volt, ám döcögött kicsit a gépezet. A 22. percben végre Borvető jól ugratta ki Remilit, aki nem is hibázott, 0–1.

Nem sokkal később egy szép akció, majd egy szép sarkazás után jogos büntetőhöz jutott a TVE, Remili értékesítette, 0–2. A szünetig az eredmény nem változott.

Érdekes volt a hangulat, hiába a stadion, a bekiabálások alapján olyan volt, mintha egy korlátot támasztanánk, ráadásul a hangosabb hazaiak beszólogatásait simán lehetett érteni, egyik-másikra vissza is kiabáltunk, ki tudja, talán hallották. A szurkolást viszont biztosan hallották: a 16-17 vendég szurkoló közül 8-10-en egész sokat szurkoltunk, a stadion kialakításának hála pedig egészen hangos volt az énekszó és a kiabálás. Néha egy-egy rigmus hazai oldalon is elhangzott.

A második játékrészben a vendégszektor előtti kapura támadt a Kerület, így közelről nézhettük meg, ahogy Remili szabadrúgását bevédi a kapus. 3–0 után sem változott a játék képe. Az utolsó fél órában nyomasztó volt a Kerület fölénye, Czvitkovics beállása után azt vártuk, hogy ő és/vagy Rajczi is betaláljon Remili mellé. Rajczinak egyszer sikerült, de les miatt nem adta meg a játékvezető a találatot, egyszer pedig felrúgták, amikor kiléphetett volna, a megítélt büntetőt pedig nem ő, hanem Tamási értékesítette.

Öröm volt nézni a végén a két "nagy öreg" játékát, mindketten nagyon éltek, főleg Cicó labdái voltak szépek, sokszor a társak nem is értették meg a szándékot. Lehet, hogy nem véletlenül 15-30 perceket játszik már csak Czvitkovics, de az biztos, hogy technikailag kiemelkedik a mezőnyből, sőt, még az NB II-ben is a felső harmadban lenne ebben a tekintetben.

Maradt végül a 4–0-ás vendégsiker, a Balmazújvárosnak nem volt esélye megnehezíteni a Kerület dolgát, de tisztességesen helytállt a megyei csapat, nem voltak különösen szabálytalanok, és nem is játszottak bunkerfocit. Szép a balmazújvárosi stadion, jó az akusztikája, nem hivalkodó, tökéletes másodosztályú létesítmény, egyetlen baj van vele, ott Balmazújvárosban nincs rá szükség. Ezért viszont nem tudok a jelenlegi klubra haragudni, hiszen korrekt biztonságiak, olcsó és jó szendvicseket adó büfé, korrekt vizesblokk és ritkán hallható szabatos, udvarias hangosbeszélő fogadott minket a stadionban. Nyilván ők mind örültek az NB I-nek, de nem ők voltak azok, akik ezt megálmodták és közpénzből megvalósították egy hajdúsági kisvárosban. Szóval az esetleges negatív konnotáció a posztban nem a vasárnapnak, hanem az elmúlt éveknek szólt, keveredve a mostani dühömmel, amit Kisvárda-Felcsút-Mezőkövesd létezése és működése generál, Balmazújváros kapcsán nem tudok ettől elvonatkoztatni.

A lényeg viszont, hogy a legjobb 64 közé jutott a III. kerületi TVE, és aki a Facebookon figyelmesen követi az oldalamat, az láthatta, hogy a másik óbudai csapat, a Gázgyár is túlélte az első kört, tehát nem is sikerülhetett volna jobban ez a kupaforduló.