Sej, haj, mozi, vasárnap kirándulunk – idézhetnénk a Csehországból eredő szöveget és dallamot némileg másképpen. Márpedig filmszínházak terén valóban csehül állunk, legalábbis ahhoz képest, amennyi néhány esztendővel – vagy évtizeddel – ezelőtt nyitott vetítőteremmel várta Budapesten a szórakozni vágyókat. Az augusztus 15-én indított, hetente jelentkező sorozatunkban az enyészeté lett, jó esetben csak átalakított mozikat járjuk körbe a szó átvitt és nemes értelmében. Ezúttal a Csokonai múltját és jelenét idézzük fel.
A Kamarához közel volt – és van – a Studio keveseket érdeklő ,,művészfilmek”, csemegék mozija. Mai neve: Gorkij. És máris a Nagykörúthoz érkeztünk. Jobbra, a Népszínház utca sarkához közel a Pátria csalogatta a drágább mozikba nem jutó, kispénzű közönséget, mely a villamos végállomástól kiáradva, mindig fennakad- a rikító reklámok hálójában. Későbbi neve Csokonai. Balra pedig a legnagyobb közönséget vonzó, szinte éjjel-nappal játszó Palace (Bástya) több méteres plakátjai hívogatták vásári kikiáltóként- a közönséget. Volt film, ami nyolc-tíz hétig ment itt! A Palace-ba bejutni: minden filmkölcsönző álma volt. És most már át se menjünk a Rákóczi út túloldalára. Innen kezdve a Baross térig mindegyik mozi a bal oldalon van, egymáshoz sűrűn közel. Áhítattal közeledjünk hozzájuk, ezek a legrégebbi magyar mozik. (Részlet NEMESKÜRTY ISTVÁN író és filmtörténész 1979-ben jegyzett cikkéből)
2000. március 23-án még minden szépnek tűnt. Pedig akkor már túl voltunk megannyi mozibezáráson, számtalan pokolba kívánt, gyászos hangulatú, szürkénél is szürkébb felhőket flipperszerűen ide-oda tologató égi erők játékán. Egyik hír követte a másikat, és mi, megdöbbent magyarok azt olvastuk, láttuk vagy hallottuk, hogy ez a filmszínház, meg amaz a mozgóképvetítő kulturális egység is bajban, úgyszólván végveszélyben van. Nem csoda, hogy azon a tavaszi napon a márciusi „ifjak” előkeveredtek, összeverbuválódtak és nekilódultak. Mozivédők voltak ők, a filmszínházak szerelmesei, akik a Magyar Hírlapban megjelent nyúlfarknyi szöveg alapján délelőtt és délután is az épület leromlott állapotára, lepusztult változatára hívták fel a figyelmet – pedig akkor már majd’ öt év telt el a Csokonai bezárása óta. A tüntetőket azonban ez a tény sem zavarta. S ha lenne rá fikarcnyinál is kevesebb esély, hogy a Csokonai újra megnyit a mindig forgalmas, különböző nemzetiségeket egybeolvasztó Népszínház utcai villamos végállomás peremén lévő kis vegyes, a kétbetűs piperecikkes üzlet és a dohánybolt helyén, a ma már barázdáltabb arcú, éltes korú, komótosabb tempóra tikettet váltó márciusi „ifjak” ismét megindulnának – illúziófakasztó boldogságukban.
94 esztendeje, 1928-ban került sor az első előadásra
27 évvel ezelőtt, 1995. július 19-én bezárt
67 esztendő jutott a Csokonainak, amelyet egy időben Pátriának hívtak
3 előadásra került sor általában naponta – legalábbis a kilencvenes évek első felében a fellelhető moziműsorok alapján egy alkotás „ismétlése” forgott késő délután és az esti órákban
Az eddig publikált epizódok augusztus 15.: BALATON • augusztus 22.: VÖRÖSMARTY • augusztus 29.: SZIKRA • szeptember 5.: ALKOTÁS • szeptember 12.: PEST-BUDA • szeptember 19.: BARTÓK • szeptember 26.: KULTIPLEX • október 3.: ALFA • október 10.: ODEON-LLOYD • október 17.: UGOCSA • október 24.: BEM • október 31.: GRAFFITI • November 7.: HUNNIA • November 14.: BROADWAY • November 21.: ALKOTMÁNY • November 28.: HORIZONT • December 5.: ÁTRIUM • December 12.: KŐBÁNYA • December 19.: BÁSTYA • Január 2.: CIRKO-GEJZÍR • Január 9.: GORKIJ • Január 16.: EURÓPA
